Legyen szent most nekünk a játék, legalább egyszer még!
Mezőkövesd – Honvéd @ 20:00
Összetett, bár masszívan információhiányos hetet követően ma este Mezőkövesden játszunk. Azzal a csapattal, amelyik a Debrecen mellett szintén négy meccs tíz ponttal indította a tavaszt, és amelyik Kuttor érkezése óta beállt a fél kapott gólra, illetve mostanában inkább a nullára. Utóbbira mi is képesek lehetünk, pláne, hogy Klafuric a sorok között elejtette tegnap, hogy a mostanában leginkább eredményes játékosunk, Domingues betegség miatt vagy játszik, vagy nem. Idézem inkább:
Reménykedünk, hogy bevethető lesz a Mezőkövesd ellen, de a hiányát a fiatal tehetségeink tudják feledtetni, (…)
Annyira feledtetik, hogy érkezhet helyette fiatal tehetségünk, a kanadai Ennin.
Aztán az is megtörtént a héten, hogy miután már mindenki tudta a kirúgását, a klub is bejelentette, hogy közös megegyezéssel szerződést bontanak a korábban mindenre alkalmas emberükkel, Sinkó technikai vezetővel. Konkrétan a búcsúzó cikkben sem tagadják, hogy:
Sinkó Gábor 2019 nyarán érkezett Kispestre, (…) csapatmenedzserként, majd a 2021/2022-es szezontól technikai vezetőként dolgozott az NB I-es gárdánk mellett.
Jó, pár korábbi státuszát kihagyták, azonban a további pályafutásához sok sikert kívánunk típusú cikkek általában könnyű olvasmányok és nem vaskos telefonkönyvek végtelen listákkal.
Mégis
azt mondom, hogy erősen információhiányos volt a hét, ugyanis pár kérdésre még mindig nem kaptunk választ.
Az első a
miért?
valamint ezzel szoros összefüggésben, a
mi van Szappanossal?
Idény közben nem szokás technikai vezetőt cserélni, hacsak nincs valami nyomós indokod arra, hogy nem akarod többet a klubház és a csapat közelében látni. (Azt az esetet most nyugodtan elengedhetjük, hogy emberünk egy visszautasíthatatlan ajánlatot kapott, és ezért önmaga kérte a szerződése felbontását.)
Tovább haladva ezen a gondolaton, vajon milyen nyomós indok lehet az, ami ennyire gyors és ennyire drasztikus eredményt hozott egy olyan klubnál, ahol éveken át szabadon lehetett (és lehet!) garázdálkodni kismillió poszton? Talán rossz pizzákat rendelt meccs után, és többről hiányzott a pepperóni? Vagy elbaszott egy igazolást, netán egy jegyzőkönyvet és ezért a klubot büntették? Esetleg mondott vagy tett valamit az öltözőben, ami egyeseket netán megsértett? Nem tudjuk, azonban mondom, technikai vezetőt nem szokás csak úgy egyik napról a másikra eltávolítani. (Megjegyzés: egyáltalán nem fog hiányozni, mert kívülről ő maga volt a címerállata a valóságról levált, önmagába belebuzult, urambátyám alapokon működő Modern Honvédnak. Jobb helyeken a rákfene szót használnák a jelenségre, azonban nálunk a rákfene szerves része a normális működésnek.)
Ahogy fejtegettük, baromira nem mindegy kommunikációs szempontból, hogy ki kezd Mezőkövesden, és ki ül majd a padon. A pletykák szerint Tujvel nem sokat edzett a héten, vagyis ha Szapit valóban jegelik, akkor Dúzs, Schrankó, Gyetván a sorrend, amíg meg nem találja valaki egy kallódó noteszben Tóth Iván számát.
Kérdés, Szappanost valóban annyira pihentetni kell, hogy akár Dúzs játszatását is bevállaljuk? Vagyis Szapi, akire nyilván és könnyedén ráfogható, hogy benne volt pár kapott gólban, azonban olyan meccsekről beszélünk, ahol az esetleges hibájáig simán kaphatott volna hármakat-négyeket, és még úgy is ő tart rendre meccsben minket, hogy közben mindennek elhordják egyes szurkolók. Rendben, előfordulhat, hogy nincs itt fejben, hogy a Videoton téli ajánlata megbaszta a fejét, azonban közben eltelt egy jó hónap, és annál rutinosabbnak tartom, hogy egy ilyen témát magával vigyen a pályára.
Pláne szemétségnek tartom úgy rákenni a pontvesztéseket, hogy közben a Doka, Prenga, Cirkovic, Capan, satöbbi figurák hétről-hétre szállítják a gólokat. Eladják a labdát, megállnak, nem veszik fel az embert, nem kísérik, fel sem ugranak, ésatöbbi olyan rutinfeladat, amit akár edzői utasítás nélkül is tudni kéne, ha már pár éve ezt a szakmát gyakorolják. Szarokbele futballisták mögött kapusnak lenni, velük hétről-hétre egy öltözőbe összezárva létezni gondolom minden, csak nem idilli állapot egy olyan figurának, mint Szappanos.
Tehát továbbra is az a kurva nagy kérdés, hogy
Szapit mindenáron pihentetni akarják, vagy Szapit kibaszták a keretből?
Előbbit jelenleg túlzásnak érezném, ha Tujvel valóban mérsékelten alkalmas a játékra, utóbbit viszont lehet, el kéne mondani a szurkolóknak.
Egyrészt mert úgyis minden kitudódik, addig viszont sokkal rosszabb elméletek jönnek létre és erősödnek meg, másrészt mert ha úgyis kitudódik, akkor esetleg olyan is napvilágra kerülhet, amit a klub talán nem szeretne. Az ilyen helyzeteknek jobb az élére állni, és magunk szabályozni a kialakuló diskurzust, mint szabadjára engedni a lakosságot, találja ki ő, hogy mi történt.
Oké, előfordulhat, hogy kibebaszott kellemetlen lesz ránk nézve, azonban, várj, ide berakok egy ábrát:
A képen nem a Kis hercegből ismert elefántot emésztő kígyót láthatjuk, hanem jobbra a SOTE Nagyvárad téri tömbjét, balra pedig azt a szőnyeget, ami alá az elmúlt három-négy évben a klub besöpörte a problémákat.
Azt természetesen mi sem gondoljuk, hogy Sinkó távozása lesz az utolsó, ami még betuszkolható valahogy alá, azonban Szappanos egy egészen más téma, hiszen őt kifejezetten kedvelik a népek mifelénk. Ráadásul ebből, mármint a kedvelhető típusból nem sok emberke mozog mostanság a Honvéd környékén. (Je suis Szapi.)
Nos, amit viszont nagyon szeretnék, és hajlamos vagyok beletörődni bármi legyen is a következménye, ha a fenti ábrát valahogy így alakítanánk át:
Szóval ha érkezne egy Nagyon Nehéz Súly az ég felől, és ráesne a szőnyegre. (Úristen, de könnyű lenne most sinkózni egy vaskosat.) Pont a közepébe, jól összenyomva a púpot, hogy a szőnyeg széle felnyíljon, és minden ami alatta volt, hatalmas erővel szabaduljon ki. Nyilván lenne egy valag kellemetlen dolog, nyilván mivel nálunk történik ilyesmi, a minden más szurkolóktól hosszan kapnánk az ívet, azonban amikor arról beszélnek egyesek, hogy az NB II. azért lenne jó, mert megtisztulás, akkor elmondanám, hogy egy megtisztulásnak semmi köze az osztályváltáshoz, sokkal inkább az őszinteséghez köthető. Vagyis a szőnyeg alatt keresendő.
Nagyon érdekes
lesz tehát a mai meccs, és nem feltétlen a kiesőmatek miatt, hanem az öltözőn belüli dinamika esetlegesen látható jelei miatt. A kiesésbe lassan belenyugszunk, bár halványan még reménykedünk valami tőlünk független csodában, azonban a hogyanba rohadt nehéz. Mármint a hogyan kiesésbe, és ezért lenne nagyon fontos, ha valamivel átfogóbb képet kapnánk, mert annyira hülyék nem vagyunk, hogy egy kulcsember esetleges jegeltetéséről és egy technikai vezető távozásáról egy hazai vesztes meccs után szinte közvetlenül elhiggyük, hogy mindez csupán véletlen műve.
Félünk tőle, a valódi probléma nem a pályán mutatott játékunk. Az mindössze egy következmény.
Aztán persze lehet,
kurva nagy lyukra futás az egész poszt.
[frissítés]
A poszt élesítése után vettem észre, hogy nagyjából velünk egy időben az NSO-n is kijött egy anyag, amiben olyasmiket állítanak, hogy már nem Szappanos a csapatkapitány, valamint, hogy a keretből is kikerült. A miértre nem adnak válasz, mert amit írnak, az vicc:
A hírek szerint az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a legutóbbi, DVSC-től elszenvedett vereség után (2–3) a játékos nem maradt kint a pályán megköszönni a drukkerek támogatását, és a többi labdarúgóval ellentétben – akiknek a fejéhez válogatott szidalmakat szórt jó néhány szimpatizáns – inkább azonnal az öltöző felé vette az irányt.
Melléklet #1
Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.
– Tessék – mondtam. – Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.
Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.
– Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?
– Miért?
– Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi…
– Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.
A rajz fölé hajolt.
– Nem is olyan kicsi… Nézd csak! Elaludt…
Így ismerkedtem meg a kis herceggel.
az a részlet Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyvéből, amikor a kis herceg megkéri a mesélőt, hogy rajzoljon neki egy bárányt.
Minap egy beszélgetésben szóba került a KFT első albuma a Macska az úton (már túl van a dolgon és nélküle száll az idő), és ha már szóba került, betettem a walkmanbe, vagyis elindítottam Apple Musicon. Az album lepörgött, a Tea, vagy az Elmúltak az ünnepek negyven évesen is parádés darab, azonban nem erről akartam beszélni, hanem, hogy az ajánló az album után elkezdte bedobálni a nyolcvanas évek magyar popzenéjét, közte az 1990-ben megjelent ötödik, és egyben erősen felejthető Napoleon Boulevard albumról a Legyetek jók ha tudtokat is.
(Apró érdekesség, szigorúan zárójelbe, hogy ezen az albumon már nem Vincze Lilla énekelt, hanem Könczöl Szilvia, azonban pont ezt a dalt nem ő, hanem a billentyűs Barcsik Valéria.)
Szóval pörög a fülemben, hogy már nem kell túl sok a holnaphoz, éjszaka van, sétálok hazafelé, és eszembe jut a Honvéd. Baszod, mennyire egyszerű lenne posztot írni, elég csak bemásolni a dalszöveget, és szinte kész vagyok. Rutinfeladat, ha olyan egyértelmű részletek vannak benne, hogy:
Semmi jóból most ki ne hagyjál, Nem tart soká a hetedik nyár. Ha néha durva volt is a játék, Nem mutattam, de nekem is fájt.
hetedik nyár – negyedik nyár, mindegy, apró javítás és máris Metalcom.
vagy, és ez a kedvencem:
Ugye tényleg nem fog fájni, Ha majd végre nagy leszek, Ugye másképp fogom gondolni, Azt, hogy milyenek a felnőttek?
Igen, a pillanat varázsának hiánya, ahogy fokozatosan belenövünk a minket körülvevő világba, ahogy apró darabonként rakjuk össze a képet. Gyerekként annyit láttunk egy meccsből, hogy ki lőtte gólt, mekkora szakálla van Disztl Petinek, és ha épp nem sikerült, akkor se voltunk nagyon bánatosak, majd jövő héten fog, hiszen ez csak egy játék.
Aztán közben felnőttünk, és a játékból kicsit több lett. A csapat már nem csupán játékosok formációban felírt sora a másnapi sportban az osztályzatok előtt, ahogy a klub sem egy címer, amit a mezre varrnak. A világ hihetetlenül komplexszé vált, és mi egyre több összefüggést fedeztünk fel benne.
Próbálom elképzelni magamat, hogy nyolc évesen mit gondolnék arról, ha meghallanám, Szappanos helyett más véd ma Mezőkövesden. Talán elpityerednék kicsit, és tuti megkérdezném: miért?
Ma már tudom, hogy miért, és azt kívánom, bárcsak újra gyerek lehetnék.
Mire feleszméltem, a lejátszó váltott, én pedig gyorsan kikapcsoltam. Az Üllői úti fucktól szólt a Bukás.
