Sőt, nyolc forduló van hátra, ami azt jelenti, hogy a megszerezhető pontok száma ennek pont a háromszorosa, vagyis 24. A jelenleg megszerzett 48 pontunkból kivonva a 24-et azt kapjuk, hogy a 12. helynél lejjebb már nem végezhetünk. Mennyire más, mint tavaly ilyenkor.
Tavaly ilyenkor kikaptunk ugyanis Mezőkövesden, és maradtunk kieső helyen. Aztán jött a válogatott szünet, és utána, március 30-án megvertük otthon a Csákvárt, amivel végre a vonal fölé kúsztunk. Tavaly május 11-én, játék nélkül maradtunk benn, idén március 14-én. Potom két hónap a difi.
_minden jó nekünk
És nem csak bennmaradtunk, hanem nyugodtan várhatjuk a hétfői Mezőkövesd–Vasast. Gyakorlatilag minden eredmény jó nekünk:
| eredmény | feljutás | bajnokság |
|---|---|---|
| Mezőkövesd | 0,6 | 1,3 |
| döntetlen | 0,3 | 1,5 |
| Vasas | 0,1 | 1,8 |
Amennyiben, és ezt talán 22 forduló után feltételezhetjük, minden csapat nagyjából tartja az eddigi pontátlagát, akkor bármi történik, nekünk egy alig félpontos teljesítmény (egész pontosan 0,6) is elég lehet a feljutáshoz. Hogy érezzétek, ez mennyire alacsony szám: Laczkóval 0,83-at hoztunk 2024 őszén.
Oké, vannak páran, akik bekavarhatnak, mert például a BVSC már most több pontot szerzett tavasszal, mint ősszel (16 vs 14), ahogy a Videoton is (16 vs 15), azonban a Videotonnal már játszottunk, és nyertünk, a BVSC-hez pedig az utolsó fordulóban megyünk, tehát az nagyon, de nagyon, de nagyon nagy valószínűséggel már mindegy lesz.
Viszont a Videoton még fogadja a Vasast (27. forduló), megy Mezőkövesdre (24. forduló), és már megverte e Kecskemétet. A BVSC fogadja a Mezőkövesdet (23. forduló,, majd megy a Vasashoz (26. forduló), és már megverte a Kecskemétet. Tehát a két tavaszi menő még játszik szinte az összes üldözőnkkel, és nem lepődnénk meg, ha ott pontot, pontokat szereznének. Márpedig az ő pontszerzésük túlmutat a csapatok eddig szerzett pontjainak átlagán, hiszen az ősz alapján velük nem igazán kellett számolni. Most ér igazán sokat az első tavaszi fordulóban a Videoton elleni három pont.
_jobb, mégis rosszabb, de azért jobb
Tavasszal az első hét fordulóban eggyel több pontot szereztünk, mint ősszel, mégis húzzuk a szánkat, mert tavasszal még nem láttuk úgy játszani a csapatot, mint ősz elején.
Ez a Békéscsaba elleni meccs is minősíthetetlenre sikeredett. Illetve lehet minősíteni, de nem szeretném. Rossz volt nézni, miközben izgulni egy percig sem kellett, tényleg csak az volt a kérdés, mikor lőjük az elsőt. Vagy az egyetlent. Vagy egyáltalán, mert a null-nulltól azért féltem kicsit.
1-68. perc
Tujvel
Szabó Alex, Baki, Csontos
Ujváry, Kesztyűs, Szamosi, Hangya
Gyurcsó, Pinte, Medgyes
És még azt sem lehet mondani, hogy ne lettek volna meg a helyzeteink, hogy ne lett volna pár, láthatóan begyakorolt és eltervezett figuránk (rögzítettből), azonban akcióból alig tudtunk helyzetet kialakítani. Márpedig az sosem baj, ha több lábon áll egy csapat.
Aztán a második félidőben Medgyes végre megoldotta. Nagyon hiányzott már, hogy összejöjjön neki valami. Ha valakire, rá sosem lehet panasz, mert mindig becsülettel csinálja, próbálkozik, gyakran talán szenved is, és semmi, de semmi se jött be neki mostanában. Most viszont nemcsak megharcolt azért, hogy belerúghasson a labdába, hanem a lövése, ha egy kis szerencsével is, de eljutott a hálóig. Pattogva, erősen lassulva, két ember között, és még a kapus sem érte el. Külön megemlítendő, hogy hiába volt kint az érkező labda szempontjából messze jobb helyzetben lévő védő mindkét keze, az előbb balról, majd jobbról próbálkozó Medgyes közel 270 fokban kerülte meg, tehát majdnem körbefutotta(!), mire hozzáfért a labdához. Ennél sokkal, de sokkal könnyebb helyzetek se jöttek be neki az elmúlt időszakban, hátha majd mostantól.
Nem sokkal gól után, egy nagyon hasonló szituációban Medgyes Hangyának passzolt. Lehet, több volt a helyzetben, azonban Hangya azonnal lőtt, oldalháló. Jöhet a frissítés.
69-76. perc
Tujvel
Szabó Alex, Baki, Csontos
Ujváry, Csonka, Szamosi, Hangya
Zuigeber, Pinte, Medgyes
A Gyurcsó-Zuigeber mostanában szokásos váltás, és Kesza se ma játszott utoljára végig teljes meccset. Ahogy a cseréje, Csonka sem. Keszának 245, az egyébként belsővédő, azonban Feczkónál – teljesen normális módon – most belső középpályást játszó Csonkának 241 perce van eddig a bajnokságban.
Váltottunk, azonban a meccs képe nem változott. Helyzet nélkül teltek a percek.
77-88. perc
Tujvel
Szabó Alex, Baki, Csontos
Ujváry, Csonka, Szamosi, Hangya
Zuigeber, Pinte, Varga Kevin
Varga Kevin télen érkezett, azonban egyelőre úgy tűnik, kiegészítő emberként számolhatunk csak vele. Gyurcsó, Medgyes és Zuigeber mellett a negyedik számú szélsőnk. Kell neki a játékperc, és most is megkapta.
Közben meglett a második gólunk. Egy szabadrúgás-kombiánációt Szamosi tett le Zuigebernek, aki valahogy ellőtte a jobb alsóba. Illetve pontosabban arrafelé, mert az egyik békéscsabai lábán pont jól és annyit pattant meg, hogy a kapus már ne érhesse el.
Medgyes november 30-án a BVSC-nek, Zuigeber október 26-án a Mezőkövesdnek talált be utoljára. Utóbbi közel fél éve, szóval nagyon kellett az idénybeli kilencedik gólja, amivel behozta a mostanában szintén gólképtelen belsővédőnket, Csontost. javítás: benéztem, elfelejtettem Zui két hete, Csákváron lőtt gólját.
A végére aztán belefért egy kis ünneplés, megtapsoltatás és pihentetés.
89. perctől
Tujvel
Szabó Alex, Baki, Csontos
Ujváry, Csonka, Gáspár, Hangya
Zuigeber, Varga Kevin, Varga Bence
Mondjuk Varga Bence balszélsőben igencsak meglepett, de sebaj. Le kell pörgetni. az időt, lehet ünnepelni.
_megszenvedtünk
ahogy egész tavasszal. Kivéve a Csákvár ellen, és kivéve kicsit talán a Diósgyőr ellen, ahol ugyan csak egy góllal nyertünk, de valamiért mégis nyugodt, fix hazai meccsnek éreztük.
A békéscsabai meccs szimplán csak rossz volt. Rossz volt nézni, ahogy szenvedünk egy tavaszra magára találó, stabil csapat ellen. (A Csaba is több pontot szerzett már most tavasszal, mint egész ősszel!) Izgulni megint nem kellett, a különbség megvolt a javunkra, azonban a látvány nagyon hiányzik.
És még egyszer: több ponttal rajtoltunk a szenvedős tavaszon, mint a látványosan induló őszön. Sokkal stabilabbnak tűnünk, sokkal inkább bennünk van, hogy ha kell, akkor egyetlen góllal is, de megnyerjük a meccseket, cserébe sivárabb a látvány. Ez a csapat nekem sokkal érettebbnek, kevésbé szeleburdinak tűnik, mint az őszi, főleg az ősz eleji. Sikerölt a gépezet-tengelyen elmozdulnunk, és lassan beszélhetünk valamiféle stabil alapról, amire lehet majd építkezni.
Furcsa ez a bajnokság, hiszen az idény elején felszabadultan, lendületből játszottunk. Ha nyertünk, akkor azt a szurkolók számára élvezetes módon tettük, viszont ha veszítettünk, akkor közünk se volt az adott meccshez. Tavaszra ez változott meg, és most már minden meccshez közünk van.
Látványos? Nem. Vagy nem feltétlen. Mostanában inkább nem. Eredményes? Igen. Valószínűleg. Ez kell a feljutáshoz? Igen, mert az ellenfeleid döntő többsége valódi cél nélkül focizik (felszabadultan), vagy a kiesés elől menekül (és ahhoz nagycsapatot kellene vernie).
Közel három év NB II. után az sem érdekel, ha életlen homokozólapáttal akarom kivájni a szemeim, miközben nézem a meccseinket, és bármit elfogyasztanék, amitől azonnal elfelejtem, hogy épp mit teszek, nem érdekel a szenvedés további mértéke, csak azt karom, hogy feljussunk, hogy mihamarabb legyen vége ennek a rémálomnak.
Ha pedig ehhez ilyen meccsek kellenek, akkor ilyen meccsekre fogok járni, és az ilyen meccseknek fogok örülni, mert egyelőre azt mutatják a számok, hogy magabiztosan tartunk pontosan abba az irányba, ahová el szeretnénk jutni.
_öt sárga
Baki.
_osztályozókönyv
címlapkép:
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Bennmaradtunk….meg egy ok az ivasra. Koszonom Jezus