Feljutás: első esély

Nagyon egyszerű a helyzet: először van matematikai esélyünk feljutni, tehát b*sszuk tele a szegedi vendéget, és szurkoljuk ki. A matekról itt olvashatsz részletesen, bár felesleges kattintanod, mert a lényeg egy mondat: legalább annyi pontot kell szereznünk, mint a Kecskemétnek Kozármislenyben. Ennyi.

Minket most egyedül az érdekeljen, hogy vasárnap keljünk útra, autóval, vonattal, vagy akár felőlem bringó hintóval (mondjuk ahhoz elég korán kell indulni), a lényeg, hogy minél többen legyünk ott, mert szükség lesz ránk.

Tavasszal többször is meglehetett volna az átbillenés, azonban a csapat talán megremegett, talán nem tudom mi, azonban nem tudta megugrani a kötelezőt sem a Kecskemét, sem a Tiszakécske, sem a Kozármisleny, sem a Soroksár ellen. A négyből három ugyebár hazai.

Közben, ha köhögve és szenvedve, de legalább nyertek Békéscsabán és Karcagon, most pedig jöhet az a Szeged, aminek idén nagyon nagy valószínűséggel (nincs egyértelmű matekja, mert Laczkóra nincs felkészülve a valószínűség-számítás!) nem lesznek kiesési gondjai, tehát valószínűleg szarnak az egészbe. Nekik egy ilyen tavasz után már semmi sem ciki, pláne nem tőlünk kikapni. Ránk lehet mondani, hogy a Nagy Esélyestől nem szégyen.

Nekünk viszont rettentő arcpirító lenne, ha a sokadik vonalmeghúzásról is lecsúsznánk, és szégyen szemre arra kéne várnunk, hogy mikor veszít pontot a Kecskemét. Veszteni valónk tehát csak nekünk lehet.

Nehéz kimondani, azonban ez az igazság: Szegedről már egy NB I-es klub szurkolójaként szeretnék hazajönni.

Egyrészt, mert elég volt három év a másodosztályban, másrészt mert szeretnék másnap, a szülinapomon úgy felkelni, hogy megvan. Szegény Domot sajnálom, aki szombaton ünnepli. Sebaj, majd kiátlagoljuk, és úgy mindkettőnknek parádés. (Mennyire más volt tavaly, amikor gyakorlatilag napra pontosan ugyanígy játszottunk Szegeden, azonban akkor a bennmaradás volt a cél. Persze nem lett meg.)

Viszont az is van, hogy az NB I-et nem szeretném ajándékként felfogni, mert azzal a saját klubtörténelmünket köpném szembe. Ennek a klubnak az NB I-ben a helye, mert egyszerűen oda tartozik. Pont. (Más nyelveken: uff.)

Van egy valag játékos a keretünkben, akinek most kell bizonyítania, hogy megérett az első osztályra, mert velünk most végre megkaphatja a lehetőséget. A franc tudja mi lesz a magyar focival a közeljövőben, azonban az NB I-ben játszva még mindig több a lehetőség, mint az NB II-ben. Pláne mint stabilan az NB II-ben. Ha más nem érv, akkor a karrierjükben, és így közvetlen a családi költségvetésükben legyenek érdekeltek. Mert aki esetleg nem marad velünk jövőre, annak is ott a pedigré, hogy egy feljutó csapat játékosa volt, szinte bárhol talál majd magának csapatot.

Azonban ennyire ne szaladjunk előre. Szegeden a jól felfogott önös érdek lehet fontos az egyes játékosok szintjén/fejében, azonban a nagy közös érdek mégiscsak a feljutás. Huszonpár forduló után úgy tűnt, sétagalopp. Gyakorlatilag egy hónapja megvan, és mégsem tudjuk megugrani. Ez gáz, nagyon gáz. Nem akarom keresni az okokat (pedig kéne, mert fontos tapasztalat lenne a jövőre nézve), legyen elég annyi, hogy jussunk fel, és spongyát rá. Az elmúlt évtizedekben nyeltünk már le komolyabb békát is Kispesten.

Ennyi.

Mindenki Szegedre!

Szeged–Kispest @ Szeged, vasárnap 17:00

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése