Megjelent egy anyag tegnap az MTI-n, amit aztán – nyilvánvaló okokból – jó sokan elküldtetek nekem: a Sportújságírók Szövetségén belül bizalmatlansági indítványt kezdeményeztek Szöllősi György elnök és az elnökség tagjaival szemben. Az elnökségből is nyilván kiemelkedik Szöllősi két untermanja: Mravik Gusztáv és Csisztu Zsuzsa alelnökök.
Nincs ezzel semmi baj, a szervezetek így működnek. Ha megrendül a bizalom egy elnökben, akkor az alapszabály szerint ez az eljárás.
Már annak, aki tag maradt ebben a kiüresített, szinte semmit sem érő szervezetben. Persze, volt pár jó kezdeményezés, ami mögé pénzt is tudtak tenni, ilyen például a Nagy Béla-program, aminek a keretében könyveken, kiadványokon túl sportklubok, sportszervezetek honlapját, múzeumát, emlékszobáját, illetve sporttémájú konferenciákat és kiállításokat is támogatott elméletileg a szövetség – és a kormányzat, hiszen a programhoz a forrásokat az utóbbi teremtette elő.
A kezdeményezés jól hangzik, azonban a Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) honlapján nem található tételes lista a Nagy Béla-program keretében kiosztott támogatásokról, vagyis joggal feltételezhetjük, hogy a nagy részét bizony pofára sikerült kiosztani.
Lehet most hőbörögni, bizalmatlansági indítványt kezdeményezni, azonban ezzel miért kellett megvárni a választásokat, illetve a választások eredményét? Vajon a választások előtt nem érték sérelmek a sportújságírók társadalmát? Nem tiltották ki tagjaikat egyes sporteseményekről (köztük például engem is), hagyták figyelmen kívül a megkereséseiket klubok, miközben a szövetség egyszer sem szólalt fel az érdekükben? Nem fonódott össze esetleg egyik-másik vezetőjük mindenféle államhoz és párthoz köthető szereplőkkel, amivel a szervezet függetlenségét kockáztatta? Eleve kormányzati pénzt osztogatott egy olyan elnökség, ahol az elnököt Szöllősi Györgynek hívják, aki nyíltan, mind közszereplőként, mind az általa főszerkesztett Nemzeti Sport hasábjain keményen és kritika nélkül beleállt nem csak a Fidesz propagandájába, hanem annak összes cselekedetének védelmébe.
Ennek a szövetségnek évek óta semmi értelme, hiszen valódi érdekvédelmet egyáltalán nem lát el. Pedig az alapszabálya milyen szépen fogalmaz:
c) kiáll a sajtószabadság érvényesülése mellett, fellép a nyilvánosságot korlátozó törekvések, intézkedések, továbbá a nyilvánossággal való bármilyen visszaélés ellen, képviseli a szakma érdekeit, fontos közéleti és a sportsajtót érintő jogalkotási kérdésekben véleményt nyilvánít;
d) őrzi a magyar sportújságírás erkölcsi tisztaságát, ápolja hagyományait és küzd az újságírás szakmailag elérhető legmagasabb színvonaláért;
Az MSÚSZ-nak én is tagja voltam, mert volt idő, amikor kellett tagnak lenni. A blog, mint műfaj annyira új volt még a 2010-es évek elején, hogy az egyes szervezetek és klubok nem tudtak mit kezdeni vele, kérdőn néztek ránk: ti mégis kik vagytok? És miért olvasnak titeket ennyien? Valahogy sajtóvá kellett válnunk, ha jelen akartunk lenni az eseményeken. (Vicces, ma már maguk a szervezetek és klubok keresik sokszor az influenszereket, hogy egyáltalán foglalkozzanak velük.)
Emlékszem, a Szöllősit megválasztó közgyűlésen is felállt egy muksó, egy print lap talán főszerkesztője, és arról beszélt, hogy „honlapot, ponthúúú (sic!, ez tényleg így hangzott el) bárki regisztrálhat magának, majd ott írogatva azt állíthatja magáról, újságíró.” Aztán a klubsajtósok, nehogy már ők is. És így tovább. (A közgyűlés után megnéztem, a muksó lapjának példányszámát sehol sem auditálták, az iparági becslések szerint jó esetben párszáz példány mehetett el belőle, érdemi, tartalommal rendelkező honapja nem volt. Ugyanebben az időben nekünk olyan auditált olvasószámunk volt, ami bőven megfelelt a sportági szakszövetség akkreditációs feltételeinek.)
Ami ezen a közgyűlésen, illetve közvetlenül előtte történt, azt megírtam akkor, most nem foglalkoznék részletesen vele. Akit érdekel, itt elolvashatja. Bohózat volt.
A tagságot ha jól emlékszem két évente hosszabbítottuk, vagyis pontosabban: a kártyát ennyi időre adták ki. Páros év, páratlan év. Tagdíjat is kellett fizetni, azonban ahogy hallottam, a fizetési hajlandóság mindig is alacsony volt. Sok esetben egyenesen a munkáltató fizette be. A helyzetet jól jellemzi, hogy Szöllősi megválasztása után azonnal megfelezték az egyébként minimális tagdíjat, és máig ennyibe kerül a tagság fenntartása:
A 2015. júliusi közgyűlés döntése értelmében a korábbinak a felére csökkent a tagdíj, két évre 5000 forint, nappali tagozatos hallgatóknak és nyugdíjasoknak 2000 forint.
2014-15-re úgy emlékszem már nem vettem át a kártyám, mert minek, viszont a tagdíjat még fizettem. Magam sem tudom miért. Így viszont jogosult voltam elmenni a közgyűlésre, ahol pár kedves ismerőssel meghallgathattuk, hogy mi nem vagyunk média, mi csak a magunk pecsenyéjét sütögetjük, és egyáltalán mit keresünk itt? Aztán megválasztottuk Szöllősit.
A földszinten közgyűlés, az emeleten egy várakozó fogadás, a kertben pedig a szünetekben dohányzó és beszélgető emberek. Emlékszem a felháborodott arcokra. Többen odab*szták a kártyájukat a visszaadott szavazógép mellé, és szóban jelezték a kilépési szándékukat. Nem azért, mert esetleg nem a jelöltjük nyert (nehéz lett volna aznap jól választani), hanem a hogyanon voltak felháborodva. Mutatom:
Rekordszámban voltunk jelen a közgyűlésen amikor leteszteltük a gépeket.
Én is leadtam a gépem, majd még egy kicsit visszaültem, mielőtt végleg otthagytam volna a bohózatot.
Aznap még volt más dolgom, így csak másnap írtam levelet a MSÚSZ-nak, amiben jeleztem, nem kívánom meghosszabbítani a tagságomat.
Addig se volt sok értelme a tagságnak, azonban kispestiként Szöllősivel ab ovo nem létezhetek egy szervezetben, pláne nem egy olyanban, aminek ő az elnöke, és feladata az én érdekeim képviselete.
Summa
- A Szöllősi-féle Sportújságíró Szövetség nem látta el a feladatát, küldetését, a szervezet mindenfajta hitelességét elveszítette.
- A tagság, vagy a tagok egy köre 2015 óta egyszer sem lépett fel nyilvánosan a Szöllősi-féle irányvonal egésze, vagy egyes elemei ellen.
- A Fidesz hatalmas bukása után azonban bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a Fideszhez ezer szállal kötődő elnök és elnökség ellen.
Nem azt állítom, hogy én már 2015-ben megmondtam, mert nem. Én mindössze Szöllősivel nem akartam egy levegőt szívni. Kívülről, kibicként, hobbistaként pedig eleve könnyen pofázhatok, hogy mit kellett volna tenni, azonban nekem most ez az egész full hiteltelen. Már bocs.
Az elmúlt évtizedből nem sok olyan orgánumot tudnék felsorolni, ahol kiálltak volna a (sport)újságíró szakma szakmaisága mellett, de azért voltak páran. Lehetett ezt egyenes gerinccel is végigcsinálni.
Állítólag
Szöllősi a választások után rögtön hosszabb szabadságra ment a Nemzeti Sporttól. Egyre többen pletykálják, hogy az állami médiaszolgáltatóhoz behúzott, piacról ebben a formában gyakorlatilag életképtelen lap, portál és rádió élére új vezető kerülhet.
Ajánló
A témával kapcsolatban eddig a Tükörszélső oldalán olvastam a legértelmesebb és egyben legvitaképesebb kommentárt, ajánlom nektek is.
Nem káröröm, hanem öröm
Amikor az Origót, Népszabit, Indexet és a többit beszántották, akkor nagy volt a kárörvendés kormányzati oldalról, pedig alapvetően piaci cégeket szüntetett meg, vagy gyúrt maga alá a hatalom.
Mostanában hallani, hogy több médiumnál is problémák adódtak, valószínűleg nem tudják fenntartani a jelenlegi keretek között a működésüket. Az állam, illetve az állami propaganda az elmúlt években keményen megtolta a reklám és egyéb költéseit ezeknél a tartalomszolgáltatóknál (l. pl. itt vagy itt), és most, hogy a választók kirúgták az egyetlen lábat, amin álltak, azonnal lehullt a lepel, és kiderült: nincs társadalmi igény arra, amit csinálnak, ugyanis piacról, támogatókból, előfizetőkből vagy bármi más módon képtelenek lennének fennmaradni. Nagyon más mintázat, mint a működő Origo, Népszabadság vagy Index.
Ami a magyar sajtóval műveltek az elmúlt másfél évtizedben, az förtelmes. Viszont paradox módon, pont ez a hozzáállás termelt ki olyan, saját lábon is megálló lapokat, felületeket, amelyeket valóban van értelme fogyasztani. Állami- és pártpropaganda helyett valódi újságírás, tájékoztatás, szórakoztatás, miazmás.
Nem fogom sajnálni azokat a most bedőlő közéleti lapokat, felületeket, ahol a bevételek jelentős része, mondjuk – és most hasra ütök – legalább fele állami hirdetési költésből származott. Ezek ugyanis nem társadalmi, fogyasztói igényt elégítettek ki, hanem színtiszta propagandacélt láttak el.
Ugyanitt: őszintén szurkolok minden olyan lapnak, felületnek, amelyet a felhasználói, fogyasztói eltartanak. Szolgáltasson az bármilyen tartalmat.
Mindeközben
Állítólag Kálnoki Kis Attila, korábbi öttusázó világbajnok, korábbi újpesti klubvezető, a Nemzeti Sport korábbi főszerkesztője, most pedig a 24.hu sportrovatának főmunkatársa lehet a sportért felelős államtitkár.
Neki például örülök, és nem csak azért, mert amúgy néha szoktunk beszélni, mert voltam nála adásban, vagy mert rendszersen eljött a Kispest vidéki NB III-as meccseire, ha épp ott játszott a fia, hanem mert egy végtelenül normális krapeknak tartom, aki tényleg hisz abban, hogy ha a politikum forrásokat biztosít egy célra, akkor abban nem a pénz elköltése a lényeg, hanem a célokhoz való közelebb kerülés. És ha a pénzek elköltésének módozata a rossz, akkor az is lehet, a szabályozó hibázott. Ilyenkor nem Bicskéig kell meghosszabbítani a láthatóan nem működőt, hanem felül kell vizsgálni a rossz döntésünket.
Attila Újpest-drukker, kiemelten követi a magyar labdarúgást, az elmúlt éveit a nyilvánosság előtt élte, a hitelessége így már csak azért is megkérdőjelezhetetlen, mert hatalmas és kereshető szöveg-, illetve hang- és videótár van mögötte.
Attila kinevezésének jobban örülnék, mint Szöllősi totális bukásának.
És ezzel sok mindent elmondtam.
Az MTI anyagát változtatás nélkül közöljük:
Bizalmatlansági indítványt nyújtottak be az MSÚSZ elnökségével szemben
A Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) több mint ötven tagja bizalmatlansági indítványban kezdeményezte az összes elnökségi tag felmentését a tisztségéből, az aláírók felszólították Szöllősi György elnököt, hogy mihamarabb, de legkésőbb a szervezet alapszabályában foglalt hatvan napon belül hívja össze a rendkívüli közgyűlést.
„Az elmúlt években súlyosan sérült a sportújságíró szakma integritása, romlott a sportújságírás megítélése, miközben valódi érdekvédelmet az MSÚSZ nem tanúsított. Elutasítjuk a választási kampány alatt tanúsított politikailag elkötelezett, a szervezet alapszabályába foglalt függetlenségét sértő tevékenységet” – olvasható a csütörtöki közleményben, amely szerint „az elmúlt években tapasztalt politikai nyomástól való félelem” az április 12-i választás után is áthatja a sportmédiát.
Az indoklás szerint sérti az alapszabályt és összeegyeztethetetlen a benne foglalt célokkal, feladatokkal, hogy a tagok az MSÚSZ központi e-mail-címéről április 10-én politikai tartalmú levelet kaptak Orbán Viktor hivatalából azóta távozott miniszterelnöktől, illetve politikai állásfoglalás volt a „Petíció a sport jövőjéért” aláírása is a szervezet, ezzel tagjai nevében.
Az aláírók kifogásolták még az MSÚSZ működésének transzparenciáját, illetve hogy a szövetség nem kezelte a sportszervezetek, sportolói menedzsmentek és az újságírók közti nézeteltéréseket, így előfordult, hogy teljes szerkesztőségeket tiltottak ki rendezvényekről, bizonyos klubok összes eseményéről, ami az újságírók, a sportolók és a szurkolók érdekeivel egyaránt ellentétes volt.
A Nemzeti Sport főszerkesztői posztját 2016 óta betöltő Szöllősi Györgyöt 2015-ben választották az MSÚSZ elnökének.
(MTI)
címlapkép: Mészáros Lőrinc és Szöllősi György fotó: fb/Szöllősi György
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
szölösi rogán találmánya. Felejtsük el ezeket a csupa kisbetűdöket!