Az első 29 fordulóban egyszer se kaptunk kettőnél több gólt. Sőt! Ezen a meccsen 59 percet voltunk hátrányban, amivel megdöntöttük az éves rekordunkat (56 perc), amit a szerencsétlen kozármislenyi meccsen szedtünk össze. (Egyébként egész évben összesen 299 percet játszottunk hátrányban, ami az összes játékidő mindössze 11%-a.)
Sok minden másban is rekordot hozott ez a meccs és ez a forduló. Nyilván a tabella utolsó három helyezettje egyszerre nyer idegenben: a Budafok Videotonban, a Békéscsaba Mezőkövesden, a Szentlőrinc Tiszakécskén, miközben a 13. Soroksár otthon simázza le a bronzérmes Kecskemétet.
Egy szarunk bele fordulót láthattunk,
amit azért illett volna előre közölni velünk, mert akkor teljesen máshogy állunk hozzá a meccshez, meccsekhez. Az első félidőben esküszöm, izgatottan néztem a mobilomat, néha egyenesen az M4 Sport élőjén a Vasas–Ajka közvetítését.
Aztán hamar mindegy lett.
Értékelhetetlen az egész, ezért inkább beszéljünk a kísérő jelenségekről.
„ná, ná, ná, ná, ná, Fórizs takarodj, takarodj, Fórizs takarodj!”
A második félidőben hamar eldőlt, hogy itt már minden mindegy, mínusz kettőről nem fog felpörögni a brigád, miközben a Vasas is vezet. Ebből lett az, hogy a tévé közvetítésén is jól hallhatóan, pláne kommentátor hiányában, zengett-zúgott a kiállás a jelenlegi edző mellett, és a jelenlegi mindenes/sportigazgató ellen.
Ahogy afelől is nyugodtak lehetünk, a feltételezhetően részben a klub által szervezett díjátadóról sem lesz teljes felvétel, ugyanis Fórizst még a dobogóra fellépésekor is, khmm, izé, távozásra szólította fel a nagyérdemű. Pontosan lehetett érezni, hogy kit mire tart a közösség.
Szurkolónak lenni ugyanis egy felettébb irracionális dolog. Soha nem tudhatod, hogy kit és mit kedvelsz meg és miért, ahogy azt sem tudhatod, kit fogsz megutálni és miért. Nyilván, vannak gyújtópontok, vannak erős pillanatok, amik döntőek, ahogy például Feczkó és Fórizs esetében már az első hetekben megvoltak, és tessék, tisztán látszik, mennyire más előjellel. Senkit és soha nem kellett győzködni, hogy milyen érzelmei legyenek, vagy visz magával a tömeg, vagy visznek magaddal a barátaid, vagy magad alakítod ki az álláspontod. Viszont amikor ott állsz a lelátón, akkor nincs olyan, hogy „azért részben neki is igaza van, meg a másik is hülye”, ilyenkor az álláspontok kimozdulnak a skála végpontjához, és ebből jön a „Fórizs, takarodj!”.
Amit viszont szeretnek elfelejteni itthon, hogy az egész labdarúgás a szurkolóért van. Lehet persze olyasmikről álmodozni, hogy ez egy vállalkozás, és majd jó sok pénzt termel, hogy ez egyfajta tiszta esztétikum, amit jó nézni, lehet mindenfélét ráhúzni, azonban a végén mindig ott lesz a szurkoló, aki fogyasztja a produktumot. (Vö.: a játékoskereskedés is akkor legitim cél, ha van vevő, aki meg azért vesz játékost, mert kell a siker neki, hogy még több kereskedelmi bevétele legyen a szurkolókból.) Bárki bármit mond, a foci a szurkolókét kell legyen, pláne Magyarországon, ahol az egész hacacáré döntően közpénzből működik.
Márpedig ebben a koordináta-rendszerben két dolog lehet érdekes: az emberek és a koncepciók. A szurkoló a klubjához kötődik elsődlegesen, azonban a felette ethoszként lebegő klubjában is folyamatosan keresi az aktuális igazodási pontokat. Márpedig ez vagy egy személy (játékos, edző, vezető, mindegy), vagy egy koncepció, ami mentén haladnak a dolgok. Kispesten jelenleg nincs koncepció, hiszen az elmúlt másfél év a feljutásról, és nem az NB I-nek megfelelésről szólt, tehát fogalmunk sincs mi lesz itt nyáron, mennyi mindent kell esetleg lecserélni, egyáltalán miben reménykedhetünk?
Viszont ha nincs koncepció (nincs), akkor maradnak a személyek. Feczkó, Hangya, Szamosi, Pekár, Szabó Alex, Tujvel, Csonti, Nyers, Zui, Megyó, Baki, Branko, Dúzs, Dúzs, Dúzs, ahogy így hirtelen eszembe jutnak (a teljesség igénye nélkül). Egy tökre szerethető brigád, amiről kifelé végig az látszott, hogy jó közösségként is működik. Ha nincs koncepció, akkor legalább
mieink legyenek,
és ez a társaság a miénk (volt). Tudtuk szeretni, tudtuk nem szeretni őket, ahogy épp esett. Viszont volt egyfajta biztonságérzetünk, amit a szurkolók nagyon szeretnek, mert a szurkolók számára a bizonytalan a legrosszabb. Amikor nem tudod mi vár(hat) rád, amikor az ismeretlenbe ugrasz bele.
Bármi is lesz, ezt az elmúlt másfél évet egytől-egyig mindenkinek köszönöm, aki megcsinálta, majd próbálta egyben tartani, és nem szétverni azt, amit a szurkolók hosszú idő után végre nem csak elfogadtak, hanem egyenesen megkedveltek.
Osztályozókönyv
Most szóltak a fülemre, hogy Feczkó mester nem maradhat.
Eldőlt Feczkó Tamás sorsa Kispesten – nb1.hu
A tegnapi meccs teljesen értékelhetetlen volt. A Vasas elleni diadal után rejtély, miért kellett kihagyni Hangyát illetve Meggyest és miért nem ült legalább a padon Újvári és Nyers.
Az a kérdés, ezt Feckó vagy Fórizs találta ki. Amúgy nem vagyok Fórizs pártfogója, de neki minimum két főnöke is van, jelesül Sélley és Leisztinger – nem is beszélve elnökünkről Szijj-ÁRTÓról (sic) – azt nem tudjuk, kinek a felelőssége ez a meccs és az egész idény.
A tegnap ünneplést semmi nem ronthatta el. Ennek a szezonnak egyetlen érdemi kérdése az volt, hogy vissza kell kerülni az élvonalba, Teljesen mindegy milyen játékkal, egyenesen vagy körbeveréssel, ez még akkor is igaz, ha összesen három olyan csapat volt, akit a Honvéd kapcsán értelmezni lehet, a Vidi, a Vasas és a Békéscsaba. Megjegyzem mindhármat oda-vissza vertük.
A többi – beleértve a két nagyváros azaz Szeged és Kecskemét csapatát – nem értelmezhető ellenfél, vagy a település nagysága és jellege vagy a hagyományok hiánya miatt.
Több hagyománnyal rendelkező csapat sincs most az elsőosztályban, pl. Pécs, Haladás, DVTK, Vidi, Kaposvár, Békéscsaba, szerintem nincs szükség a Kisvárdára, Fölcsútra, Paksra sem. (Remélem a magát Puskásnak nevezni merészelő felcsútot (direkt kis f-el) már most kiutálják az NB1-ből.
De a lényeg, most öt fővárosi csapat van, és jobb városon belül maradni illetve Győrbe, Debrecenbe, Nyiregyházára menni, mint Csákvárra, Tiszakécskére, Szentlőrincre, Kozármislenybe vagy Karcagra.
De a lényeg: VÉGRE ELSŐOSZTÁLY!!!!!!!!!!