(A nevek előtti évszámok az utolsó kispesti mérkőzésük időpontját jelentik. Előfordulhat, hogy a játékos akkor már nem a balhátvéd posztján játszott, vagy éppen igen, de csak jobb megoldás hiányában.) (“jobb megoldás hiányában” – írom ezt mondjuk Garabáról.)
A tél a magyarfociban olyan, mint amikor a közjegyző hölgy jelenlétében megkeverik a kereket egy lottósorsoláson. Vagyis nem teljesen, mert ott legalább tudjuk, hogy kötelezően egytől kilencvenig lesznek benne a számok, és majd kihúznak belőle fixen ötöt. Hogy a példabeszédünk mégis tartalmazzon némi igazságot, ezért most képzeljünk el egy olyan húzást, ahol egyrészt vannak a számok kilencvenig (itt: magyar játékosok), valamint véletlenszerűen további számosságú golyókat szórunk a rendszerbe (Afrikából, Szerbiából, vagy esetünkben Olaszországból) és abból.
November végétől márciusig tehát mindenki bedobja a közösbe a nála létszámfelettinek nyilvánított spílereket, ehhez hozzámixelik a menedzserek pártfogoltjait, és várunk, hogy a klubvezetők kiket halásznak ki a zavarosból.
Kispesten idén az olaszok és a saját nevelésű fiatalok mellé tettük le a voksot, vagyis mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy a hosszúcombú, és felettébb szőke hölgy a kék (azzurri) színű golyókból válogasson, valamint a többinél kisebbeknől, amin jól láthatóan elhelyeztük az MFA címerét.
A poszt írásakor még várunk egy jónevű balhátvédre, de a játékoskeringő ránk eső menüettjét jórészt már letáncoltuk partnereinkkel, így időszerű, hogy összegezzük a szerkesztőség várakozásait a tavaszi kerettel kapcsolatban. Ahogy tettük azt tavaly is. (Apropos, emlékeztek még abból a posztból a nevekre? Segítünk: Ceolin, Hadzic, Porcari, Navarrete, Faggyas, Vidovic, Bozovic.)
Módszerünk idén a következőképp alakult. Két kérdést tettünk fel egymásnak, valamint állandó jellegű grafikusunknak (KrysWarzycha), és idegenbe szakadt újoncunknak (PaulanerSalvatore), akiben legalább annyi bizalmunk van, hogy szívünk szerint ugyanúgy vinnénk magunkkal mindenhova kofferben, mint tette azt Verebes Mágus Pintér Pinyővel. Szóval a két kérdés úgy hangzott, hogy 1. mennyi esélyt látsz az adott játékos kezdőcsapatba kerülésére? 2. milyen erősnek érzed az igazolást?
Vagyis kettéválasztottuk a dolgokat, mert nem ugyanazt jelentik. Jöhet ide Messi, ha Gege jobb a posztján, akkor nyilván erősségre kap egy sima tízest, de a csapatba kerülésre legfeljebb egy gyenge hármast (időhúzó cserének elfogadnánk, bár gyanítjuk, Éger úgy fegyelmezné meg egy perc után, ahogy tette azt Vanczák a szépemlékű magyar-argentínon). Aztán ott vannak a hiányposztjaink (márciusban a belsővédők, idényszinten a balbunkó, valamint a minőségi szélsőcsatárok), ahol félő, egy közepesebb képességű játékos is azonnal a kezdőben találhatja magát.
Ennyit a módszertanról, inkább nevesítsünk.
Davide Lanzafame
Nyilván ő a legnagyobb név, a legnagyobb fogás, a legnagyobb reménység … és egyben a legnagyobb félelmünk is. Lanza és a fogadási csalásos ügyek kapcsolatáról nyilván mindenki hallott, Lanza még tavaly nyáron beismerő vallomást is tett, most pedig várunk az olaszok döntésére, hogy mi lesz a játékjogával. Itthon ugyebár az a módi, hogy akit akár csak meggyanúsítanak bundával, azt azonnal eltiltják mindentől, amire az MLSZ fennhatósága kiterjed (Mészöly Kálmán nem volt valami funkci még így is a szövetségnél a közelmúltban?), de jelenleg nem tudjuk, hogy Lanzára ez igaz-e? Vagyis ami nálunk már bőven elég, annak az olasz verziója itthon mennyire érvényes?
Ha viszont sikerül mentális síkunkon mindezektől függetleníteni magunkat, akkor Lanza bizony nagy fogásnak ígérkezik tavaszra. Láttuk néhány edzőmeccsen, és azt kell mondjuk, tettszett a látvány. Nem állítjuk, hogy jobb focista, mint a többiek, de azt állítjuk, hogy más. Valahogy máshogy játssza ezt a sportágat. Kicsit olyan, mint amikor megpróbáljuk összehasonlítani a legendás Internazionale-Barcelona BL-elődöntő résztvevőit. Mindkettő játszott valamilyen focit, aztán nyert az egyik. Hogy a jobb, az nem biztos, az ízlés dolga, de hogy az eredményesebb, az tuti.
Lanzát így érdemes felfogni. Vele eredményesebbek lehetünk, ha jobbak nem is feltétlen. Szentül hiszem, hogy a futballban nincs jobb, csak győztes és vesztes. Ha megtaláljuk a helyét a játékrendszerünkben, ha a társakkal megfelelően tud együttműködni, akkor hatalmas értékünk lesz, növeli az esélyeinket, hogy megnyerjünk egy-egy meccset. Lanzától én ezt várom, azt a kis többletet, amivel átbillenhetünk a saját árnyékunkon.
A lényeg, hogy ettől az egy igazolástól még nem mi leszünk a bajnokság legfőbb esélyesei, de a negyedik-hatodik helyek egyikére megerősödött a sanszunk, kis mázlival pedig akár a dobogó is megcsíphető. Kis mázlival.
név
Davide Lanzafame
babarv
KrysWarzycha
PaulanerSalvatore
RobWarzycha
veghhanta
átlag:
9,8 igazolás erőssége: 8,8
Raffaele Alcibiade
Mátyus Jani óta nincs standard megoldásunk a balhátvéd posztjára. Gondoljunk bele, tizenöt év alatt hány játékost pörgettünk át, hányan maradtak egy-két idénynél tovább, és hány volt közülük vállalható? Hajdú Norbit lehetett szeretni, volt jó idénye is, de korszakosnak nem neveznénk. Sadjo? Filó? Vidóban és Novákban láttunk valamit, mára egyikünk sem a keret tagja. Baráth Boti alapvetően jobbhátvéd, csak kényszerből oktatja a fél magyar mezőnyt itt, tehát mindenképp kell(ett) valaki. (És azt se feledjük, Boti a bajnokság első négy meccsét eltiltás miatt kihagyja.)
Alcibiade pedigréje nagyon rendben van. Olaszországból védőt igazolni szinte snassz, kicsit olyan, mint Afrikából négert, vagy a Vasasból rosszat. Alcsi kőkemény, alapvonaltól alapvonalig csapatja, és amikor egyszer épp előttem végzett el bedobást, a szemében valami olyat láttam, amit tudok szeretni ezen a poszton: valami bődületes elszántságot. Alcsi győztes típusú játékosnak tűnik! Kezdeni tuti fog, hogy Tandia, Boti és Ignja visszatérése után marad-e, azt csak rajta múlik, de részünkről egy Baráth, Lovric v. Tandia, Ignja, Alcibiade összetételű négyest el tudnánk fogadni a tavaszra.
név
Raffaele Alcibidade
babarv
KrysWarzycha
PaulanerSalvatore
RobWarzycha
veghhanta
átlag:
6,4 igazolás erőssége: 7,25
Leandro Martínez
Nálam ő az idei szezon sötét lova. Lanzával és Alcsival ellentétben ő nem kölcsönbe érkezett, hanem két és féléves szerződést írtunk vele alá. Posztja szerint csatár, és látjuk, próbál úgy is viselkedni. A felkészülés elején láttuk, hogy gyors, akár még ügyesnek is nevezhető, de semmivel sem tűnt jobbnak, mint bármilyen próbázó az elmúlt években.
Aztán ahogy játszottuk sorra a meccseket, egyre inkább belelendült, és legutóbb, a Pápa ellen már egy meglepően látványos, korrekt produkciót hozott. Meghúzta a szélét, centerezett, érkezett, csinált mindent, amit kell, és amit elvárnánk tőle. Ha Dél és Diaby a két középcsatár, akkor Vernes, Tchami és Lanza mellett egy teljesen vállalható alternatívát nyújthat a Rossitól megszokott háromcsatáros játékhoz.
Szerintünk idény elején meg fogja kapni a lehetőséget, egy Faggyas-szerű állandó jellegű csere szerepét simán bele tudjuk látni, aki majd hoz valami többletlendületet.
név
Leandro Martínez
babarv
KrysWarzycha
PaulanerSalvatore
RobWarzycha
veghhanta
átlag:
5,6 igazolás erőssége: 5,25
Claudiu Pascariu
Kellett. Az nem biztos, hogy pont Pascariu, de a védelem közepébe mindenképp kellett egy ember. Navarrete, Bjelkanovic volt, a minek kérdésköre állandóan ott lengett a fejük fölött, amikor mentek, legfeljebb a cicafiú Bjelkát könnyezte meg néhány szerelmes pillantás a korzó oldalán, amúgy teljesen feleslegesek voltak.
Úgy megyünk neki a tavasznak, hogy öt védőnk kapásból nem játszhat az első bajnokin. Tandia, Debi, Ignja, Baráth és Novák. Hoppá. Ne szépítsük, ide akkor is igazolni kellett valakit, ha minden kötél szakad, ha sokat kell érte fizetni, mert hiába vár sorára Moga, Remes, egy King, Remes, Lovric, Moga négyessel még a Siófoknak is ciki kiállni a Videoton ellen. Egyszer majd jók lesznek, az biztos, de mint elsődleges megoldás még nincsenek kész.
Pascariu ide érkezett, és minden bizonnyal a márciust együtt fogjuk tölteni vele. Hogy Tandiához, vagy idény elején Ignjához hasonlóan mindez egy szerelem kezdete lesz, arról megoszlanak a vélemények, de gyanús, hogy nem. Claudiu a felkészülési meccsek alapján simán hoz egy átlagot, de semmi extrát nem láttunk benne. Ha minden klappol, akkor a fiatalok beérésig lesz egy harmadik számú tapasztalt belsővédőnk személyében. Többet nem gondolunk jelenleg.
név
Claudiu Pascariu
babarv
KrysWarzycha
PaulanerSalvatore
RobWarzycha
veghhanta
átlag:
5,6 igazolás erőssége: 4,5
A fiatalság
Epizódszerep. Csábi Misu, Bobál, Lőrinczy és Holender került fel a kerethez, vagyis egy védő / védekező középpályás, egy csatár, és két középpályás. Felkészülésin nem játszottak, a viareggoi utánpótlástornára készülő U19-es csapattal készültek, és a szereplésünk sikerességétől függően kapcsolódnak majd be a nagycsapat mindennapjaiba.
Náluk nem is foglalkoztunk azzal, hogy mennyi az esélyük a kezdőcsapatra, mert nyilvánvaló, hogy eleinte semmi, de ahogy Vernes, Vécsei vagy Nagy Geri is szépen, lassan bejátszotta magát, úgy számukra is nyitott lesz a lehetőség. Jövő ilyenkor talán már nem egy közülük rendszeresen ott állhat a pályán akkor, amikor Maros Józsi (örökös szpíkerünk) a meccs előtt még egy utolsót beleordít a mikrofonba: Hajrá Honvéd, csak a Kispest!
A realitás nagyjából az lehet, amit szerzőink is gondolnak, vagyis hogy Bobál szinte biztosan kap tavasszal játékperceket, a többiek közül pedig talán Lőrinczy (Vécseivel és Muflonnal hármasban talán egy új Gyimesi, Sikesdi, Détári kaliberű sor is kialakulhat Kispesten? Tudnánk szeretni.)
A konkurencia
Fontos átesni még egy dolgon, mégpedig a ki, kinek lesz a vetélytársa kérdéskörön. (Igazából már megtettük korábban, itt csak rendszerezzük a tudásunkat.)
Lanza: Tchami, Martínez, Vernes és bizonyos esetekben Gege. Szélsőcsatárból Rossi rendre kettőt foglalkoztat, Lanza számára egyelőre senki sem ellenfél.
Martínez: mivel középcsatárt vélhetően nem fog játszani (oda legfeljebb Lanzát tudjuk elképzelni végszükségben), ezért ugyanazok a nevek számítanak nála is, akik Lanzánál. Csereszerepet szagolunk.
Alcibiade: Baráth. Ennyi. Játszani fog. Ha beválik, Boti mehet ki jobbra, Lovresz pedig a padra.
Pascariu: Ignjatovic, Tandia, Baráth, Lovric. Az első meccseken kezdeni fog szinte biztosan, és nagyon kell kaparnia, hogy megragadjon.
Csábi: Ikenne-King, Lovric, Baráth, mert idén azt gondoljuk, a védelembe jött fel. Legfeljebb időhúzó csere lesz, ha egyáltalán odafér a padra.
Holender: a játékrendszerünkben egyfelől bepattintható Lanza, Martínez, Vernes, Tchami helyére ugyanúgy, ahogy középen Ikenne-King, Vécsei vagy Ivancsics posztjára. Ugyanaz, mint Csábi.
Lőrinczy: szeretnénk, ha Ivancsics és Vécsei mellett ő lenne a harmadik előre játszó okosságunk. Szeretnénk.
Bobál: Délczeg, Diaby. El tudunk képzelni olyan szituációt, hogy játsszon. Csereként, akár harminc perc környéki időt is.
A ti véleményetek
A jelenlegi állás:
(Vigyázat, a grafikonok csalókák. Sajnos a beágyazott kérdőívhez tartozó grafikonok nem támogatják a skálák kézi megadását, helyette maguknak szeretik beállítani a függőleges tengelyek értékeit. A lényeg, hogy akinél kicsinek tűnik a sáv, az attól még lehet nagy, és a másikhoz képest se feltétlen sokkal kevesebb, csak az értékek sűrűbbek.)
Szeretjük a ……. …..-ot, mert a ……. …..-nál olyan sohasem fordulhat elő, hogy a tudomásukra jut valami, és arról nem tájékoztatják azonnal a közvéleményt. A ……. …..-ot előállító nyomdában mindig van tartalék piros és fekete festék a szalagcímeknek.
Szeretjük a ……. …..-ot, mert a sajtónyilvánosság minden eszközével harcol a bunda ellen. A legendás kockás füzetet, amelyben egyben adták át számukra az egyik itthon működő, fogadási csalásokra specializálódott szervezet névsorát, azonnal és hiánytalanul publikálták, a benne szereplő nevek ellen az illetékes hatóságoknál feljelentést tettek.
Szeretjük a ……. …..-ot, mert mindig aktuális, hogy a legfrissebb számokban mindig a legfrissebb híreket találjuk. Természetesen a ……. ….. is szereti a történelmet, ezért néha olyan régi dolgokról is ír, mint amikor a legnépszerűbb magyar focicsapat bundák sorozatával nyert bajnokságot. A ……. ….. objektív, ilyenkor elismeri, a bunda akár előfordulhatott elvétve máshol is, mint például a honvédség csapatánál. A ……. ….. a csalás minden formáját elítéli, történjék az akár Skálás szatyorral, libamájjal, vagy külföldi fogadóirodák homályában. A ……. ….. ezekről is azonnal tájékoztat, de legalább akkor, amikor értesül róla, tekintet nélkül arra, hogy az esetleges szereplőkkel akár személyes ismeretségben állhatnak egyes újságírói.
Szeretjük a ……. …..-ot, mert a ……. ….. újságíró között nem találunk olyanokat, akik egy-egy klubnak, klubvezetőnek a lekötelezettei, akik pusztán betyárbecsületből elhallgatják a tudomásukra jutott piszkos ügyeket.
Szeretjük a ……. …..-ot, mert az nincs, hogy egy levitézlett, az idült alkoholizmus veszélyétől fenyegetett egykori játékos úgy szerezzen magának állást, hogy a saját kapcsolatrendszerén és tudásán kívül, elfogadja az önzetlen segítséget a ……. ….. egyik fontos munkatársától. A ……. ….. munkatársai ugyanis nem csinálni akarják a sportot, hanem tudósítani róla.
Szeretjük a ……. …..-ot, ahol olyan egészen biztosan nem fordulhat elő, hogy kihasználva az egyszereplős piacukat, maguk akarják megmondani, mi az etika, mi a norma a világban, és ezt a homályos képzetüket kívánják megkövetelni a magyar labdarúgás szereplőitől.
Szeretjük a ……. …..-ot, mert a ……. …..-nál nyilvánvalóan példa nélküli, hogy provokatív módon, szinte a saját testi épségüket kockára tegyék azért, hogy a másnapi példányszám valamivel magasabb legyen. A ……. ….. újságírói számára nincs szükség kétes ismertségre, a ……. …..-nál nincs helye a középszerűségnek, a ……. ….. a magyar újságírás elitcsapata.
Szeretjük a ……. …..-ot, mert kulturáltan, a dolgokat a végletekig körüljárva hoznak meg csak olyan döntéseket, hogy mivel nem törtek fel egy honlapot, ezért inkább nem közölnek híreket a honlaphoz tartozó csapatról. A ……. ….. nem ismeri a hirig fogalmát.
Szeretjük a ……. …..-ot, mert a ……. ….. egy annyira hiteles sajtótermék, hogy ha bármilyen kontextusban leírnánk a nevét, akkor már a gondolattal is nagyon csúnya hitelrontást követnénk el.
Szeretjük a Nemzeti Sportot, mert a kipontozott helyek egyikére sem tudjuk behelyettesíteni a nevét.
Az elmúlt hét hírözöne, középpontban Lanza érkezésével majd intézményesített dehonesztálásával, Hanta percenkénti bejelentkezéseivel a Bozsikból, a sajtószobából, a műfüves mellől vagy a sarki kisközértből, továbbá az új arcok sajtótájos bemutatásával épp elég megtárgyalni-átgondolni valót ültetett el a kispesti fejekben, igazi cupákos csülökként terhelve meg a hírre éhes gyomrokat, hogy képzavarral éljünk. Egy ilyen súlyos vacsi után jól esik a könnyítés, egy lanyha desszert, melyet most a subba blog régi rovatának, az ikertornyok sorozatnak a felelevenítésével szervírozunk.
Most már csak Cordella direktornak kell beszerezne egy mű kefebajuszt, illetve Holé úrnak egy szőke női parókát és egy fehér pólót “szívem egyetlen királynője” felirattal, s akkor az új Oli úrral és Mágenheimnével össze is állhat az egykori Szomszédok-beli fodrásszalon retróváltozata a kispesti sorompó mögött.
Bár ettől azt hiszem inkább eltekintünk!
(a képötletért köszönet KryzWarzycha házi designfelelősünknek).
Komolyabb médiaérdeklődés keretében, kikészített hidegtálak kíséretében, oldott, kellemes hangulatban mutatták be a 2012/13-as idény téli szünetében Kispestre igazolt új játékosokat. Hemibá a tőle megszokott módon, kedélyesen viccelődve mindenkiről mondott néhány szót, kiemelve, hogy pontosan mit is vár tőlük a tavasszal.
Ülésrend szerint haladva, elsőként Leandro Martínezt ismerhettük meg, aki 24 éves, argentin származású, de olasz U20-as válogatott csatár, és hozzánk a Cremonese csapatától érkezett. Felkészülési mérkőzéseken már láthattuk, hogy gyors, labdaügyes, reméljük tavasszal már gólokat is fog lőni.
Alig gondolkodtam a Honvéd ajánlatán, szinte azonnal elfogadtam. Három sorozatban is állunk még, jó lenne nyerni valamit tavasszal.
Lőrinczy Attila saját nevelés, 18 éves és posztja szerint belső, szervező középpályás. A különböző utánpótláscsapatainkból ismerhetjük, komoly ígérete a kispesti jövőnek.
Claudiu Pascariu egy 24 éves román belső védő, az eddigi felkészülési meccseken komolyabbat nem villantott, de lefelé sem lógott ki a csapatból. A védelem darabszámát mindenképp növelni fogja, és legfeljebb tavasszal kiderül, egy újabb Tandiára bukkantunk. Hozzánk az FC Tirgu Mures csapatától érkezett.
Csábi Mihály szintén akadémiai nevelés, aki bevethető védekező középpályásként, de akár jobbhátvédként is.
Az első sorban, jobbról a második talán a legnagyobb név, Davide Lanzafame. Őt az elmúlt napok után nem érdemes komolyabban bemutatni, elég annyit, hogy a Juventusban nevelkedett, többször kölcsönadták, és így érkezik hozzánk is fél évre a Catania csapatától. 25 éves, csatár, és korábban végigjárta az olasz korosztályos válogatottakat.
Ki akartam próbálni magam külföldön, és a Honvéd a történelmével megfelelő választás számomra. Próbálok megfelelni az elvárásoknak.
Bobál Gergely tavaly már bemutatkozhatott az NBI-ben, tavasztól viszont hivatalosan is az első csapat keretéhez tartozik. Csatár, saját nevelés, sokszoros utánpótlás-válogatott minden korosztályban. Róla annyit érdemes tudni, hogy kis gólt csak a legritkább esetben lő.
Örülök a kerettagságnak, próbálok majd a csapatba kerülni, és ha nagyokat nem is, de apró, pici gólokat lőni.
A sajtótájékoztatón nem vett részt Holender Filip és Raffaele Alcibiade, valamint Sundal Anatolis-Alexis. Holender akadémiai nevelés, középpályás, az utóbbi időben próbajátékon szerepelt a Manchester Citynél és a Queens Park Rangersnél, jelenleg hazájában, Szerbiában tartózkodik, de napokon belül visszatér Kispestre. Alcibiadéval tegnap este sikerült megegyezni, ő közvetlenül a Juventusból érkezik kölcsönbe, amúgy pedig 23 éves belső védő, és Martínezhez, valamint Lanzafaméhoz hasonlóan, szintén sokszoros olasz U-válogatott.
Az egyetlen bejelentett távozónk Sundas, akit eredetileg az akadémiáról hoztunk volna fel a nagycsapat védelmébe, de közben fél évre kölcsönadtuk az olasz Hellas Veronának, opciós jogot biztosítva számukra, hogy a nyáron végleg megvásárolhassák.
DebreceniAndris jelenleg a Honvéd játékosa, a szerződése június végéig él. Tavasszal is játszani fog. (A mondat csalóka, mert egy újságírói kérdésre érkezett válaszul, és – mivel jelenleg a második csapattal edz – így vélhetőleg ott is fog szerepelni.)
Az átigazolás még nem zárult le teljesen, Hemibá elmondása szerint még egy védőt szeretnénk Kispestre hozni a közeljövőben. Alcibiade és Lanzafame kivételével, akik kölcsönbe érkeztek, jelenleg nem tudjuk, hogy a többiek mennyi időre kötelezték el magukat hozzánk.
A Honvéd utánpótlása kimagasló, remek képességű fiatalokat hozhattunk fel az első csapathoz, de mindenképp szükségünk volt néhány tapasztalt játékosra is. Minden adott a sikeres tavaszi szerepléshez. – Marco Rossi
Megjegyzendő, és bár nem vág az emelkedett témánkba, de a sajtótájékoztató egyetlen kellemetlen pillanatát az okozta, amikor az egyik kollega Lanzához fordulva azt feszegette, hogy 5-6 évvel ezelőtt, fiatal játékosként állítólag egyszer elfogadott bundapénzt a csapattársaival együtt, és ha – a már nyomozati szakaszban lévő ügyben – ítélet születik tavasszal, akkor az döntően befolyásolhatja a kispesti szerepvállalását. Cordella és Nagy László managerek, valamint Hemibá azonnal ugrott a kérdésre, és egyrészt kijelentették, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, így mi sem veszünk figyelembe hasonló pletykákat az átigazolások egyeztetésekor, másrészt nem hajlandóak foglalkozni a témával, mert nincs semmiféle ítélet. (Tudom szeretni, amikor – az amúgy jogi végzettségű – Hemibá pusztán stílusból dorgál, hárít el egy oda nem illő kérdéseket. Mi éreztük kellemetlenül magunkat.)
És, hogy a címben szereplő AS Honvéd Calciót értelmezni tudjuk, álljon itt egy lista az olasz kapcsolatunkról:
Úgy látszik az utóbbi idők leginkább kacsaszagú híre válik először valósággá. Davide Lanzafame [transfermarkt, wikipedia], aki a közelmúltban olyan vállalható pedigréjű csapatok mezét is magára húzhatta, mint a Juventus, Parma, esetleg a Palermo, most Cataniából érkezik fél évre kölcsönbe hozzánk, hogy tovább öregbítse a Zolával, Ravanellivel és Viallival háromeleműnél nem jelentősen nagyobb számosságú exportált olasz támadók általános hírnevét a világban.
Amúgy számomra az olasz csatár kicsit olyan, mint a betonkemény brazil védő, vagy a kreatív német középpályás, esetleg a jó máltai bármi, de lehet csak azért, mert a modorosságtáram megrekedt a globalizált futball előtti évtizedek szintjén. Vaccarót azért tudtam szeretni, és ahogy beollózta saját tizenegyesét Lipcsei búcsúmeccsén a Bozsikban, az valami kivételesen elementáris és egyben fantörpikus pillanat volt szurkolói pályafutásom során.
A lényeg, hogy Lanzafamét is akkor hiszem ha látom (mondjuk szerdán kettőkor, a Nitra elleni felkészülésin), ha bejelentik, ha kezd, ha bizonyít, ha gólt lő, ha gólpasszt ad, ha hasznos, ha teszi a dolgát – vagyis ha bizonyítja, miért képesek a hardcore juvésok néhány meccs alapján is verni rá a nyálukat, és most már érdekel, ha valóban nagy tehetség, akkor miért cibálják egyik helyről a másik kölcsönbe? Persze Kispesten jelenleg más a szint, nekünk egy hasonló kaliber már valaki, csak lássuk végre.
Akinek nem lenne egyértelmű, a kép baloldalán szereplő játékost várjuk. A többiek meg valakik.
10:45 A posztot a nap eseményeinek függvényében folyamatosan frissítjük majd.
10:52 Konszenzus alakult ki az olaszbloggerek között Lanzafaméról: Olasz, gyors, technikás, fejben nulla.
ami tény: a juvénál láttak benne annyi fantáziát, hogy a keretben tartották (a szintén atomszar) marchionni cseréjének, csatárként szóba sem került, csak a szélen játszott néhány meccset, de botrányosan szarul, nagyon rossz hozzáállással, arrogáns, indolens, tahó módon. én kurvára örültem, amikor eltakarították, rossz reklám volt a csapatnak, hogy ilyen a primaveránk.
máshol már biztosan jobban ment neki, mert adták-vették, a képességeit tekintve valószínűleg kiemelkedik a kispestből, de jó eséllyel az arcától nem is fog látni, ami meg majd látszik a teljesítményén.
11:08 Közben azt is megtudtuk, hogy Lanzafaménak Lanza volt a beceneve a magyar juventusosok körében.
11:15 Lanzafame góljai tavaly nyárig. Ha jön, a százalékosan hasonlóan üres stadionok látványa legalább nem lesz szokatlan neki.
11:20 Anyánknál, az NSO-nál máris vezetőben Lanza érkezése, ránk is hivatkozva. Úgy látszik valóban valami történik. (Még nem írt alá, de miért jönne, ha nem tudná, hogy milyen feltételekkel kaphat szerződést Kispesten?)
11:30 Engem amúgy kicsit Aranyos Imire emlékeztet az a mutatója, hogy a Juventusban több Európa-ligás meccset játszott, mint bajnokit. Előbbiből a 2010/11-es szezonban tud felmutatni hatot, utóbbiból pedig két szakaszban összesen négyet. Aranyos ezzel párhuzamban és a Fradival kis túlzással több BL-selejtezőn szerepelt, mint az NB1-ben. Emlékszünk még Göteborgra? Kispesten kedveltem.
12:30 Ha lehet hinni az NSO és a transfermarkt.de oldalakból összekombinált információknak, akkor Lanza managere a korábban az Interben és a Genovában is kapuskodó, boszniai származású Silvano Martina. Portfóliójában szemezgetve ilyen neveket találni: Vidic, Buffon, Acquafresca, Maccarone – ellenben ők valószínűleg nem igazolnak idén Kispestre.
13:11 Kíváncsi voltam, mennyire hozott lázba Lanza érkezése, így megmértem a vérnyomásom, ami amúgy is szükségszerű volt, mert kicsit szédültnek éreztem magam.
A diagnózis? A vérnyomásom kicsit alacsony, a pulzusom viszont annyira, mint egy angolé, aki épp zuhan lefelé a századik emeletről, miközben észreveszi, hogy nyitva felejtette a sliccét, és otthon nem oltotta el a gázt.
14:03 Dinóra, a másik juventusos vezérbikára (a bika itt, mint alfahím, és nem mint Torino-drukker szerepel) sem kellett sokat várni, hogy megszólaljon, és kéretlen őszinteséggel megmondja a magáét:
Egyébként igazi zsoldos, a nevében is majdnem benne van. Ha lanza helyett lanzo lenne, az bizonyos dialektusokban “zsoldos”-t jelent. A fame pedig minden dialektusban éhséget. Tehát ZSOLDÉHSÉG! Magyarán egy szívtelen profi, aki keres majd vagy 4-5 milliót havonta, és nyárig lő 10-15 gólt.
Legyen így!
——————-
BRÉKING! A Catania honlapján keresztül erősítette meg, hogy Lanza a Honvédba igazol!
A múlt heti gyötrelmek után e hét szombaton ismét az önkéntes végtagelfagyasztás kétes élvezeti értékű tevékenységének hódoltak Puskás Ferenc egykori klubjának szurkolói, ezúttal pontosan annak a csapatnak a vendégeként, amelyik az említett kispesti legenda nevének és élettörténetének kisajátítása és sajátosan értelmezett átírása révén került a magyar össz-szurkolói véleménynyilvánítások kereszttüzébe.
Felcsútra látogattunk tehát egy szörnyen hideg és szörnyen szürke szombaton, megcsodálhattunk a finoman szólva is eklektikus fejlettségi állapotokat tükröző és építészeti stílusokat ötvöző akadémiai sporttelepet (a kocsibejárat melletti disznóól- vagy sufniszerű képződmények érdekes ellenpontjait adják a megposszant makoveczináizmust tükröző főépületnek), melegedhettünk a két, novoszibirszki hétköznapokat idéző félidő között a büfében, majd lógó orral hazaindulhattunk, hisz a játék és elképzelés mellett a gólok is a hiánycikkek kategóriájába tartoznak nálunk továbbra is – ami felkészülési start ide vagy oda, kezd kellemetlen lenni.
Pánikra, legalábbis súlyosabb frászkitörésre persze még nincs ok, s a szombat délelőtti matinénak a felcsúti jelenésünk megtekintését választó drukekrkollegák között sem ütötte fel a fejét vészesebb protest. Persze valahol annyira nem is vidám ez, hogy egy botrányosan mellékalibrált Odia passz vagy védelmi Lovresz-szerencsétlenkedés kapcsán csak csöndesen mosolyog (keserűen) a bajsza alatt a publikum… Persze értékelhetjük is a vonneguti vagy vojnovicsi fekete humor ilyetén megnyilvánulásait is a szurkolói lelkekben – mindkét szerző erősen ajánlott a szarkazmusra sajnos fogékonnyá vált kispesti drukkerközegnek. Gyanítom ha nálunk születnek, mindkét művész kispester lett volna a szívében.
Annyi biztos, a hozzáállásunkon és pikírt modorunkon nem sokat javított az időjárási helyzet sem. Ugyan tiszta nap köszöntött ránk, ám az elmúlt hetek méretesebb dunántúli hóáldásainak eredményeként a sporttelepet nagy erőkkel és nagy rétegben beborító fagyott hótakaró felszínközeli hőcsökkentő hatása bizony erősen érződött, a meccsnek helyet adó Hidegkuti pálya (egy újabb őshonos ‘csúti legenda lehetett ő is, gondolom) melletti hőjelző -2 fokos kiírásánál bizony jó néhány fokkal hűvösebbet jelzett a saját szervezetünk. Nem lehet irigyelni tehát a csapatot sem, akiknek bizony nem lehetett leányálom ebben a szárazjégben tolni a futballjátékot.
Sajnos, mint arra fentebb már utaltunk, sok élvezeti faktort nem hordozott magában a 90 perc, melynek így csúcspontja pont a forró teát nyújtó szünet volt a szendvics- és filteres teakészletét látva max 10 lézengő helyiérdekű szurkerre berendezkedett büfében. A bárpult melletti kis vitrin pedig olyan természetességgel kínálta a Puskás Öcsi bácsi képével díszített relikviákat, illetve az Aranycsapat-ihletettségű gadget-eket (köztük a címkép ízlésficamos outfitű, 5 rugós cuveé-je), hogy bizony át is kellett gondolni, hol is vagyunk, a ma már a legenda nevét viselő ex-Népstadionban, a Bozsikban, egy kispesti múzeumban, vagy a Real egy edzőközpontjában, esetleg a Pana baráti körének főhadiszállásán? Melbourne-ben? Jaaa, Felcsúton. Hát igen.
Akit a csapatból dicsérhetünk, az a végre a gólvonalra visszatérő Kemenes Szabi, aki kapott is egy kis kórust a tábortól, a hátul ismét magabiztos Ignja, a becsülettel robotoló, ám kissé belassultnak tetsző Lovrics, és… és kb. ennyi. A második félidei (majdnem) sorcserét követően az iparkodó, ám kissé félénk Nagy Geri, illetve a sokat dolgozó, ám még halovány hatékonyságú Tchami-Diaby duó emelhető ki. A kölcsönadás rémével demoralizált Fagyinál a lebegtetett hírek úgy látszik elérik hatásukat, ma nagyon felejthető volt a csöppnyi támadó (ennek ellenére elengedése a jelen keret ismeretében bizony bohóság lenne, t. szakvezetés.). Diarra továbbra is eséllyel pályázik a kispesti mezben elkövetett legkevesebb emlékezetes megmozdulásért járó ezüstözött Veledar Esad vándordíjra, a frissen igazolt marosvásárhelyi illetőségű román középsővédő-kollega, akit legutóbbi posztomban bőszen le-bjelkapótlékoztam, hát tényleg a derék a horvát bonviván használhatósági fokát és fordulékonyságát idézte a védelem tengelyében a második játékrészben. Ja és Leandro Martinez. Itt csak annyit kérek: az arcot felejtsük el, ennél még a most az ellenfélnél küszködő Zsolesz visszahozatala is jobb ötlet lenne. Hogy attól óvjon az ég? Hát ezért mondom…
A nézőtér (=a pálya fölötti betonsétány) kétszer élénkült meg csupán, elsőként mikor is egy epic hótaposóban feszítő helyi illetőségű senior súlyosarc előbb agresszív hangsúllyal Puskás-Puskásozva biztatni kezdte sajátjait, majd ordenáréba átmenve szekálta a bírót, amiért az lefújt nekünk két szabadrúgást. A második esetben egy meccsvégi szabadrúgásunkkor okozott derültséget, hogy a labda mögé Faggyas és Vernes állt, akiktől minimális számú kísérletet jegyezhettünk fel éles meccsen eddig pontrúgásból, azokat is inkább Vernestől, nos, most Fagyi lőtt – az egyik sorfaltag térdébe, az ellentámadásból majdnem bekaptuk a második dugót is. Ennyi.
Hazafele a meleg kocsiban végre kiengedni kezdő végtagokkal már a jókedv is kezdett visszatérni, és örök optimista lózungjainkkal (majd a tétmeccseken, jó lesz ez, a többi csapat még szarabbul áll, nálunk legalább nincs csőd) valamelyest helyrebillentettük a kilendült Honvédkomfort-mutatónkat. Csak aztán nehogy márciusban pördüljön ki tengelyéből az említett Honvéd-inga, mert élesben már sok javítási lehetőségünk nem lesz.
Hosszú idő telt el a legutóbbi olyan nap óta, amikor egy random jéghideg korlátot markolva Kispestet nézek valamelyik magyar stadion vagy edzőpálya mellett. A most szombat ilyen lett. Megvolt az első edzőmeccsünk, a szerkesztőség 2/3-a (mondhatni túlnyomó többsége, ha egy kellemes eufemizmussal akarjuk indítani a szezont) tiszteletét tette a műfüves mellett, és szitkozódott, röhögött, fejet csóvált és rommá fagyott jó 100-150 sorstársával együtt. 2013 is elindult.
(A címképtől nem kell megijedni, ők még nem az új próbázóink. Még…).
Hát ez van, valahol már hiányzott ez az egész, mindig hiányzik, mindig télen, amikor lefújják az utolsó bajnokinkat, Karácsonyig még elmegy valahogy az idő, a fenyőünnep hangulata eltereli a figyelmet, aztán a bejglik mellett persze már régi góljaink dvd-jét nézi otthon az ember, és januárban legyen bármilyen ótvar az idő, érdektelen pofozógép az edzőpartner, megy az egyszeri kispester az első edzőmeccsre… hát ez volt eddig, nem is tudom, idén valahogy nehezebben indultam ki, öregszem, vagy a hideg volt szibériaibb, mint máskor, ténlyeg nem tudom, és a látottak sem pezsdítették fel a vérem, pedig…
…pedig semmivel sem volt ez rosszabb, mint az elmúlt évek bármelyik szezonkezdő januári edzőmeccse. Elképzelés régen se volt az ilyen mecseken, most se nagyon, új taktikai elem, egyáltalán valamilyen taktikai elem majd február végén lesz, ha egyáltalán, próbázók azok mindig vannak, értékelhető 10-ből 1, és most még a sor elején vagyunk, mondjuk így, az az egy értékelhető még nem futott be.
Kiket is láttunk?Új embereka 2. félidőre tűntek föl, egy szakállvokál talján védő(képét lásd a játékoskeringős napról-napra frissülőben, Lorusso név alatt), hát, nem gyorsabb a hazai átlagnál, nem ügyesebb a hazai átlagnál és két ízben még a komlói támadók is okoztak neki halovány gondot. A román középső arc tucat (új Bjelkának jó lesz, akit azért tartunk, hogy frissen mosott fancy pólóban sétálgasson a meccsek alatt a tribünön), Lovresz is jobb ennél középen, mint ahogy az első félidő erre rámutatott, mikor is tizenegyesmágus jobbhátvédünk visszatétetett eredeti posztjára, most Ignja mellé (valszeg ő lesz hát a Tandia-pótlék a tavasz első felében). És volt még egy argentin csóka, Leo becenévvel, esélyes, hogy a beharangozott Leandro Martinez. A csajok kedvelik majd, ha leigazoljuk, a szurkolók szerintem kevésbé, és ez sok mindent elmond az outfit vs gólhatékonyság mutatójáról.
A régi ismerőseink a szokott mód muzsikáltak, Ignja és Lovresz hátul biztosítva, Vernes agilisan elöl, Hidi ezúttal lámeresen középen, Moga semmi extrával jobb-bunkóban, a Király igen mozgékony volt, Baráth Boti tompább, Diaby még téli álomban, Tchamika meg legalább visszatért. A második 45 percben pedig Gege lőtt egy remek szabadot, az indokoltan lassú Diakite indokolatlanul labdába ért néha, Odia mutatott néhány jó elfutást, melynek eredményeképp Hemingway a tavasz meglepetésének predesztinálta a derék Henryt (anno Zsolnai és Adewunmi esetében is jósolt a tulaj, az eredményeket most borítsa jótékony homály). De legyen igaza!
A pálya szélén pedig ismét feltűnt az idény végén menesztett, ám e tényt teljes nyugalommal negligálóSunnyboy, trademarkosan vádliig eresztett farzsebekkel, egy szál pulcsiban csapatva fel-s-alá, hogy aztán a második félidőre már Givova kabátban jelenjen meg újra, rájőve: szar ügy a magyar tél.
Hát így indultunk. A 0:0 nem egy nagy eredmény, de ilyenkor ez most tényleg nem oszt, nem szoroz. A keret Abasst leszámítva még együtt, legalább a folytonosság adott. Mi pedig várjuk a következő edződerbit, remélhetőleg akkor már a nagykeretben ténylegesen kipróbált, és nem csak a honlapon fényképeik révén feltüntetett újabb fiatalokkal. Amit a próbázók most hoztak azt ők is tudják – demagóg vagyok, vagy sem, ez a nagy helyzet.
