Mastodon

Néha jól jön egy kis szentimentalizmus

Megfigyelés: régen nem minden jobb volt, hanem régen minden jobb lesz, ahogy haladunk előre az időben.

Sosem tagadtam, hogy szeretem az MTK elleni meccseket. Mármint különösen szeretem. Gondolom talán azért, mert gyerekkoromban, a nyolcvanas évek Lőrincén, a honvédosokon kívül legfeljebb fradisták laktak (illetve róluk tudtunk), mindenki mást látni kuriózumnak számított.

“Néha jól jön egy kis szentimentalizmus” bővebben

Ha nem lövünk legalább 2-3 gólt Kövesden, akkor

nincs miről beszélni.

Nem érdemes semmiféle következményt kilátásba helyezni, franc se akarja visszazavarni Rossit az olasz sokadligába, megvagyunk a nyakukba “szégyellem magam” feliratú táblákat akasztó játékosok kanosszája nélkül, és még a tulajdonost se küldjük el a vérbe, hogy tíz év alatt képtelen volt tartósan olyan csapat-edző kombinációt összerakni, amelyik

  • legalább ötből egyszer képes megverni a Kecskemétet (nem nagy elvárás ugye?);
  • amelyik kettőből-háromból egyszer képes megverni a Pápát; (arról nem tehetünk, hogy önhibájukból mindkét klub eltűnt, de köszönjük valahol)
  • amelyik otthon nem megalázó null-nullt játszik a Gyirmóttal;
  • amelyik egyáltalán képes gólt rúgni a Mezőkövesdnek.

“Ha nem lövünk legalább 2-3 gólt Kövesden, akkor” bővebben

Kibeszélő a Gyirmót ellen

Nemhogy a ’90-es években, de még amikor elkezdtük a blogot Hantával, akkor is a mai poszt címe max egy korai MK-fordulóhoz társulhatott volna a fejünkben – ma pedig már NB1-es párosítás. Dehát egy tapasztalt magyarfoci-szurkoló ma már szemöldököt sem ránt egy ilyen vircsaftra.  “Kibeszélő a Gyirmót ellen” bővebben

Járt utat járatlanért el ne hagyj…! Paks kibeszélő

Kedves nézőink, kedves hallgatóink, a múlt héten annyira bejött a minimálbeharang-de-inkább-kibeszélő alkalmazása meccs előtt, hogy rögvest gurítottunk egy hármast a szétesett dióknak. Így maradnánk ezúttal is a bevált formulánál. “Járt utat járatlanért el ne hagyj…! Paks kibeszélő” bővebben

Legjobb hely: Szombathely? Főleg Sopronban!

Kedvenc látnivalóm Sopronban 20 éve a Kecske-templom, de remélem szombat este a ranglistám élén már egy Eppel-dugó veszi át a helyét (sopron.hu a fotó lelőhelye)

Ohh, de jól esne most is egy jó kiégett szötymörgés a holnapról, meg az MLSZ hülyeségeiről, hogy miért nem mondjuk Záhonyban játszunk idén a Vasassal a pálya-átalakítások miatt, de most megpróbálok mégsem ennyire negatív lenni, elvégre péntek van meg nyár. “Legjobb hely: Szombathely? Főleg Sopronban!” bővebben

Pénteki hőzöngés: Kispest-FTC beharang.

Németh Norbi és egy jó Szekulics a 2011-es nyárestéről, emlékeztek? (fotó: flagmagazin.hu, de lehet, hogy ők is anno az 1909-ről szedték)

Holnap jön a Fradi – ennyi szinte elég is lehet beharangozónak a szombati meccs előtt, hisz az elmúlt években már mindent leírtunk erről a párosításról és még annál is többet. Persze nem mi lennénk, ha nem szülnénk most is n+1 karaktert a témáról, és ez a hét ráadásul úgyis hozott érdekes kapcsolódó eseményeket, úgyhogy vágjunk bele. “Pénteki hőzöngés: Kispest-FTC beharang.” bővebben

Hát akkor ma nekiugrunk…

Ide megyünk ma szétázni (fotó: index.hu)

…a következő szezonnak. Rövid beharangozónkban magunkat is győzködve mantrázzuk, hogy “jó lesz ez”, még inkább, hogy “elviselhető lesz ez”. És az egészben az a legszebb, hogy egyszerű, megfáradt  kis szurkolói lelkünknek a folyamatos nihilből és ignoranciából való kiugráshoz elég lenne egy hajtós meccsen elért siker ma. De ez még messze van, mint a napsütés a jelen kilátások szerint a ma délutántól. “Hát akkor ma nekiugrunk…” bővebben

Még négy óra, és indulunk…!

Final Crusade?

Alapesetben örülnék, hogy Hanta felnyomott egy beharangot, ami általában az én penzumom, ha ráérős időszakom van, de ha feltesz valamit akkor annyival kevesebb meló, meg nem posztolunk egymásra, etc. Most mégis kell írni nekem is, ez ilyen szakrális dolog, legyen itt az RW poszt is a mai nagy nap reggelén. “Még négy óra, és indulunk…!” bővebben

Kispest mégis Kispest, az az én falum

Hát eljött a nap, amit azóta vártunk, hogy megláttuk az idény sorsolását, és amiért annyit szurkoltunk, hogy így alakuljon: utolsó forduló, és a kezünkben a Felcsút sorsa. Tökéletes, ennek így kellett történnie, mert ennek csak így szabad történnie.

“Kispest mégis Kispest, az az én falum” bővebben

Exit mobile version