Mastodon

Hetek óta nincs értelme bármit írni a meccsek elé,

Honvéd – Kecskemét @ Bozsik, 18:30

mert a képlet továbbra is igen egyszerű: nyerni kell!

Négy meccs maradt hátra, itt már nem elég a fogadkozás, hogy majd legközelebb, itt már nem elég örülni az egy pontnak, itt már kevés az, hogy a többiek megteszik nekünk a szívességeke. Folyamatosan a vonal alatt vagyunk, ha mi nem nyerünk, akkor szart sem ér az egész.

Történelmi bűnre készül ez a csapat, és egy – rendesen kicsavart valóságértelmezéssel – mindössze abban reménykedhetünk, hogy mint szinte mindent, ezt is képesek lesznek valahogy elb*szni.

“Hetek óta nincs értelme bármit írni a meccsek elé,” bővebben

Felesleges addig számolgatni, amíg nem győzünk, tehát

Kisvárda – Honvéd @ Kisvárda, 17h

tessék e szerint eljárni.

Elég volt a kifogásokból, elég volt a megmentőzésből, hogy nélküle hol lennénk, mert csak magunkat hülyítjük. Kieső helyen állunk, tartósan a kieső helyen állunk, miközben teljesen kilátástalanok vagyunk, és eddig kivétel nélkül elbuktuk az előrelépéshez szükséges összes kulcsmeccsünket. Kisvárda egy újabb esély, szóval

győzni kell.

(Vagy utólag magyarázkodni, az úgyis jobban megy.)

“Felesleges addig számolgatni, amíg nem győzünk, tehát” bővebben

A legkisebb is számít

FTC – Honvéd @ Üllői, 19:30

Egyszerű a helyzet: nekünk jobban kellenek a pontok. És nem azért, mert esetleg pont a Fradit előznénk a bajnokságban, vagy valami címért mennénk, hanem mert sikerült olyan helyzetbe keverni magunkat, tisztán önhibánkból, hogy egy ilyen Fradi elleni meccs is számít.

Éveken át szinte mindegy volt. A Fradi a bajnok, mi a harmadik-ötödik között bármi, bár pont nem harmadik, mert mindig elcsesztünk valamit. A klubnak egyáltalán nem számítottak a Fradi elleni pontok, viszont a szurkolói léleknek jól estek, ha néha-néha megcsíptünk párat. Sajnos csak nagyon ritkán sikerült ez a csípés.

“A legkisebb is számít” bővebben

Bognárgyuri egy és kettő, valamint Farkas Ádám, de mindenek előtt Puskás Ferenc

Három rövid fejezet a mai Paks elé, ahol ebben a mondatban írjuk le utoljára, hogy mennyire, de mennyire fontos lenne a győzelem a bentmaradásunk szempontjából.

A továbbiakban ugyanis Bognárgyuriról értekeznénk kicsit, és elmagyarázzuk, hogy miért lehet szeretni azért, amiért normális esetben gyűlölni kellene, valamint szembesítjük a számaival.

Aztán jöhet Farkas Ádám, akit megkaptunk mára, mintha a küldéssel próbálnák finoman jelezni: srácok, nektek annyi.

“Bognárgyuri egy és kettő, valamint Farkas Ádám, de mindenek előtt Puskás Ferenc” bővebben

Ha vannak hatpontos meccsek, akkor ez a hatpontos meccsek halmazán belül simán lehet hét-, vagy akár nyolcpontos is

Videoton – Honvéd @ Székesfehérvár, 19:45

Ugyan tíz meccs van még hátra, ami összesen harminc pont, azonban a mai három egészen kritikus lehet mind nekünk, mind a Videotonnak. Egy esetleges győzelmünk esetén négy pontra, vagyis két meccsre lépnénk el tőlük, és bár megnyugodni koránt sem elég ennyi, lépéskényszerbe hozhat csapatokat, és a lépéskényszer kapkodásba, esztelen kaparásba csaphat át, ami nekünk jó, hiszen mi – ebben az esetben – sorozatban három győzelemmel állunk a rendszerben és fejben.

Ha döntetlen, akkor sincs világvége, és mondom ezt úgy, hogy a héten átvizsgáltuk az alsóházat, és arra jutottunk, nem ártana nyerni. Tudjuk, hogy nehéz lesz, azonban a bentmaradások általában nem arról szólnak, hogy könnyűek. Különösen akkor nem, ha a mostani NB I-ben különösebb rangot nem jelentő felsőház környékén évek óta nem jártál.

“Ha vannak hatpontos meccsek, akkor ez a hatpontos meccsek halmazán belül simán lehet hét-, vagy akár nyolcpontos is” bővebben

Előkerült a budilánc, és nem félek használni!

Honvéd – ZTE @ Bozsik, 19:30

Hirtelen nem is tudom, hogy melyik meccsen történt még a Covid alatt, azonban egyszer csak azon kaptam magam, a zsebemben egy szebb napjaiban budiláncként szolgáló valamit morzsolgatok rózsafüzérként. Ahogy jöttek az akkoriban kritikus utolsó utáni percek, úgy lettem én is egyre idegesebb, és kellett valami, amivel levezethettem.

Ilyenkor egyik kezemből a másikba dobáltam, lasszót készítettem belőle, pörgettem propellerként, rátekertem az ujjaimra, a csuklómra, bármit, csak segítsen.

Volt, hogy próbáltam megszámolni a kis golyóbisokat, és volt, hogy azt számoltam, ha egy ujjnyi hosszon van x darab, akkor vajon az egész hány ujj hosszú, mert onnantól csak egy szorzás.

És azt hittem, ezek az évek rég elmúltak.

“Előkerült a budilánc, és nem félek használni!” bővebben

Bezzeg a magyar nemzetnek és az úttörőknek is 12 pontjuk volt, mi viszont

a kezünket összetennénk zsenge háromért. A tizenkettőhöz nekünk hosszú hónapok kellenek, szóval messze még az unió Erdéllyel.

Például, ha nyernénk a Felcsút ellen, vagyis olyasmit csinálnánk, ami tavaly november 10. óta nem sikerült, akkor a ZTE ellen már győzelmi sorozatot építhetnénk 2021. október 1. után először! Igen, tényleg az a helyzet, hogy 114 napja nem nyertünk, és 519 napja nem volt győzelmi sorozatunk.

Sőt, a 114 nappal ezelőtti hazai, Vasas elleni győzelem előtt 2022. március 5-én, vagyis napra pontosan egy éve nyertünk utoljára. Vagyis a meccs előtti napon telt el pontosan egy év úgy, hogy összesen kétszer nyertünk a Bozsikban. Tizennégy meccsből. Hazai pálya előnye, piha, mi túlléptünk rajta! A gyengék fegyvere.

“Bezzeg a magyar nemzetnek és az úttörőknek is 12 pontjuk volt, mi viszont” bővebben

Legyen szent most nekünk a játék, legalább egyszer még!

Mezőkövesd – Honvéd @ 20:00

Összetett, bár masszívan információhiányos hetet követően ma este Mezőkövesden játszunk. Azzal a csapattal, amelyik a Debrecen mellett szintén négy meccs tíz ponttal indította a tavaszt, és amelyik Kuttor érkezése óta beállt a fél kapott gólra, illetve mostanában inkább a nullára. Utóbbira mi is képesek lehetünk, pláne, hogy Klafuric a sorok között elejtette tegnap, hogy a mostanában leginkább eredményes játékosunk, Domingues betegség miatt vagy játszik, vagy nem. Idézem inkább:

Reménykedünk, hogy bevethető lesz a Mezőkövesd ellen, de a hiányát a fiatal tehetségeink tudják feledtetni, (…)

Annyira feledtetik, hogy érkezhet helyette fiatal tehetségünk, a kanadai Ennin.

“Legyen szent most nekünk a játék, legalább egyszer még!” bővebben
Exit mobile version