Régen írtunk már ilyet, személyes posztot valakihez a blogon, talán Torghelle vagy Németh Norbi kapták az utolsó pozitív „for you” posztot tőlünk, Moreira pedig az ellenkező pólusút. No meg a zoknis Torz. És Marco, mikor tavaly ellépett. Szóval, ha nem is végletesen ritka, azért nem is olyan gyakori az effajta megnyilvánulás. Most mégis szükségét érzem, hisz kulcsszereplő távozik tőlünk, a klubtörténet első (és ebbéli minőségében remélem utolsó) nemzetközi igazgatója. Bocsánat, wannabe-igazgatója. Merthogy a kommunikációra oly kényes, „csak az igaz, amit megjelentetünk” klubvezetésünk ezt anno elfelejtette közölni, hogy itten internacionális direktor is van. Csak miután a derék talján proaktívan kikiáltotta magát e poszt tulajának, utólag már cinkesebb lett volna, gondolom, cáfolni. Meg hát: hadd éljen.

Most meg: had menjen. Arrividerci, Fabio. “Magas labda, de: Ciao!” bővebben