Ezzel akkor most egy elemet ki is húznánk a todo-listánkról, de nyugalom, maradt még bőven adósságunk felétek. Hamarosan folytatjuk, de hétvégén úgyis Újpest, lesz téma bőven.
Címke: Botis
Taktikázunk. – Mágnestábla vs. gombfociasztal #2.
Elsőként érdemes egy alapcsapatot szemügyre venni. Supka a felkészülés eddigi szakaszában jobbára az általa tradicionálisan kultivált 4-4-2-t, vagy annak valamely permutációját nyomatta, úgy fest, az általunk már tavasz közepére jósolt váltás tehát most jött el. Új igazolásaink közül a kezdőbe kívánkozó Némethtel és Délczeggel felturbózva hát a tavaszi sort, valami ilyesmit dob ki a gép.
Szerzőnk -ahogy mindig is- variál, ezt láthatjuk. A jobboldalon a beszürkülni látszó Lovricsban bízik a védelem terén, de azzal a kikötéssel, hogy amennyiben Baráth Boti visszanyeri 2010 decemberi formáját, tavasszal már vele is próbálkozzon Supka maestro. Legalább alternatívaként. Kostolani nekem túl szürke. Balhátvédposzton váltásban tolnám Hajdút (itthon, ha támadóbbak vagyunk) és Aleksziszt (idegenben, ha bekkelünk), ugyanígy védekezőközép-poszton itthonra (a bármilyen meglepő, de) passzolni szoftosan elkezdő Horét vagy méginkább egy önbizalommal feltöltött Hidit alkalmazva, míg idegenben remek lesz a strict labdaszerző, ám előrefele csökkentett hasznosságú Akassou. A középpályán ugye egy név nálam nem kérdéses, mindenki tudja hogy belebuzulódtam a cseh vörösfej passzjátékába, viszont Némethnek helyet szorítanék mindenképpen egy kvázi Totti pozícióba, Zeli és Délczeg közé. Jobboldalt pedig Abass és Nagy Geri váltsa (de rendszeresen és ténylegesen) egymást. Az ék meg a jó benyomást keltő Délczeg. Vagy ha a NN-féle Tottizás túl prog, akkor Délczeg mellé első körben Szekulics. Hajrá.
Elnézve eddigi variálgatásunkat, bizony azt látjuk, kevés akadémiker tűnik fel a nagycsapatban, még kevesebb mint tavasszal. Pedig ott állnak ők is a trambulinon, reméljük, Supka mester engedi őket megmártózni, úszkálni. Ne járjunk úgy, mint 1995-ben vagy 2002-ben, amikor hirtelen kellett kényszerfiatalítani, úgy hogy az ifjoncoknak nem volt elég tapasztalata, és csak azért kerültek mélyvízbe, mert az öregek egyszerre estek ki/árusítódtak ki fölülük. Gondolkozzunk előre. Rendszeres cserejátékosi lét lenne idén az egészséges, 15-20-50 perces játéklehetőségekkel. A kék nevek kis Bozsik-modellünkön jelzik, hogy a posztok nagy részére vannak aspiránsok. Használjuk őket! Ja és ismét idézném, ha jól emlékszem áfonya bácsi kommentelőnk megjegyzését: valahogy fel kéne turbózni e srácokat, ne legyenek ilyen “rendesek” a pályán. Keményen, harcosan. Nagy Gerinél már látszik a beindulás, ezt kell pörgetni tovább.
Mit mondhatnék még a témában? Kb. annyit: jöhet a Győr.
Stadionképek: ravasz fondorlattal a tegnapi Pádár László linkről.
Címkép: labdabiztos.blog.hu és blikk alapján RW sufnituning.
Átigazolási politikánkrúl
Úgy tűnik, az első kontraktus-akadályokat vettük: hétfőn Botisból, kedden Gegéből tudtuk kicsikarni a már olyannyira várt igent, így abban már biztosak lehetünk, hogy tavaszi alapgárdánkat sikerül egyben tartani, vagyis nem gyengülünk.
A gondok itt kezdődnek. Honnan, kikkel, milyen feltételek mellett erősítsünk? Hiszen gyerekbetegségeink azért voltak tavasszal is, gondoljunk csak a lyukas jobb bekk pozíciójára (ezt a rést Lovric remekül betömte, de az ő igazi helye középen van), a lassú szélsőinkre (More, de jó, hogy nem vagy itt) és az ügyetlen befejező emberekre, akik közül Dani kivételével mindenki dobbantott.
Úgy tűnt, idén megváltoztattuk a transzferpolitikát, hiszen nagy lendülettel kezdtük feszegetni május végén az átigazolási ablakot, Supka mester már fordulókkal a szezon vége előtt arról beszélt, vizslatjuk az itthon melózó használható játékosokat. Aztán a siófoki idényzáró után egy nappal be is jelentették Délczeg Geri szerződtetését, azóta meg mintha megállt volna a tudomány. Pletykálnak Honmáról, Németh Norbiról, mégis Sánta András cserekapus szerződtetésén és Novák Alexisz, valamint a fenti két spíler hosszú távú magunkhoz láncolásán kívül nincs érdemleges (és hivatalos) hír.
Ilyen előjelekkel érkeztünk el a tegnapi naphoz, amikor is a következőképp festett csapatunk (vastaggal kiemelve próbázóink):
Sánta (Kemenes 46′) – Kostolani, Lovric (Debreceni, 46′), Botis, Novák (Hajdú, 46′) – Pötzl, Ndagno (Akassou, 46′), Ivancsics (Hidi, 61′), Tschami – Délczeg, Danilo (Brnovics, 46′).
Tchamit és Brnovicsot ismerjük, utóbbit a Debrecenben nyújtott teljesítménye miatt el is ismerjük.
Viszont ismét ugyanabba a kutyaszarba folyóba léptünk, mint korábban. Bekövetkezett az, ami az elmúlt néhány évben annyira jellemzett minket: ismét az outsider próbajátékosok titkos, földalatti, végeláthatatlan bunkerrendszeréből kecmergett ki hozzánk három fiatalember. Hogy kik ők, azt az Internet segítségével is igen nehéz megállapítani. A „Ndagno” szót bepötyögve csupán egy kameruni filmrendezőnőről szóló cikket köp ki a legnépszerűbb keresőprogram, az 1909.hu egyik hozzászólója (ayala) szerint viszont elírásról van szó, az illető Dieumerci Ndongala, a Standard Liege húszéves, háromszoros U18-as válogatott belga középpályása. Így már nem hangzik annyira fertelmesen.
A szlovák Marek Kostolani legutóbb a cseh másodosztályú MFK Karvina profija volt, 2010 nyarán ugyanakkor „unknown” helyre igazolt. A legérdekesebb Pötzl esete, belőle ugyanis kettő van. Fabian a német ötödosztályú SC Waldgirmes gárdáját erősíti, Stefan pedig az osztrák harmadosztályú SC Ostbahn XI mezét koptatja.
Vajon tudnak ők segíteni a magyar élvonal egy középcsapatán?
Edit: Az NSO friss cikkéből kiderül, hogy a belga fiút (egy bizonyos Didier Ndagno-t, aki tényleg nem található a neten) elküldtük, a Pötzl-fiúk közül pedig Stefannal van dolgunk.
Edit 2: Kostolani és Tchami aláírt. A szlovák játékost megkövetem: 2010 nyarán a Karvinától az FK Bodva Moldavához igazolt, vagyis nem volt klub nélküli (így néz ki karrierje: Nitra, Wacker Burghausen, Nove Zamky, Senec, Karvina, Bodva).