Mastodon

Címke: FTC

Osztályozókönyv: Gyula negyedszer

Itt a teljes sorrend a Fradi ellen: Gyula, Vécsei, Godoy, Ignja és MaxiKing, Prosser, Baráth, Hidi, Holender, Kemenes, Alcibiade, Job

Vagy másképp: légiós, MFA, légiós, légiós és légiós, MFA, MFA, saját nevelés, MFA, magyar, légiós, légiós

“Osztályozókönyv: Gyula negyedszer” bővebben

Játék a nézőszámokkal

  1. honvedfc.hu: 1650 (hivatalos!)*
  2. nso.hu / élő: 700
  3. nb1.hu: 650
  4. csakfoci.hu: 600
  5. ulloi129.hu: “mint legutóbb: nem sok” (akkor 300 nézőt tippeltek)
  6. mlsz.hu: nem közöl adatot
  7. fradi.hu: nem közöl adatot

A 194. Bp. Honvéd – Ferencváros. 2014.

* Vajon valóban ennyi eladott jegy után fizeti meg az adót a Honvéd?

A Nemzet Csapatát fogadja a Sok Nemzet Csapata, viszont senki sem lesz rá kíváncsi

Na, mibe, hogy nem leszünk kétezren? Sőt, ezerötöt bemondani is van akkora szemétség, mint a Born in the USA-t énekelni a NAV székháza előtt. Cserébe viszont nem lesz érvényes a meccsre az ún. Univerzálisan Mindenhova Jó Szuperazonosító, az MLSz által megálmodott semleges szurkolói kultúra címerpajzsa, a futballkártya. Merthogy családbarátság van minden vonalon.

Azért az valahol csodálatos, hogy a kamerarendszer, a sporttörvény szerinti névre szóló jegyek után jött a futball- és a klubkártya, ami – idézem a hivatalos közleményt – kizárólag azért lett, mert így majd gyorsabban lehet bejutni a stadionokba, tehát semmi gond nincs vele.

Azon kívül, hogy nem engednek be vele a menet közben hipebiztonságossá tett stadionokba. És akkor még csodálkozik az MLSz, vagy most és adott esetben a rendező klub, hogy fennkölt módon szidják mindenféle platformon?

“A Nemzet Csapatát fogadja a Sok Nemzet Csapata, viszont senki sem lesz rá kíváncsi” bővebben

Megint majdnem

Ha csak ma reggel olvasom az eredményt, minden részlet és kommentár nélkül (ti. továbbjutott a Fradi), nem lepődök meg, csak szomorúan vállat vonok. Ha elnagyoltabb részleteket is olvasok (ti. büntetőkkel ment csak tovább az élcsapatnak kikiáltott zöld-fehér alakulat), már hümmögök is egyet, ha nagyon részletes beszámolóba botlok (ti. Dibusz tartotta benn az MK-ban az FTC-t konstans pagliucázásával), már konkrétan meg lennék lepve.

De így, hogy kinn voltam  és végig is néztem az elhúzott mézesmadzagot a saját orrunk előtt, a minden idők egyik leggyengébb MK nyolcasába kerülésre, és tizikkel kizúgni, mindezt az év első ótvarhideg meccsén, csontig átfagyva, hát így már inkább sírok. Illetve sír az egyik szemem. A másik meg mosolyog, vagy még inkább: reménykedik egy picit. Mindjárt elmondom, miért. “Megint majdnem” bővebben

Sűrű napokat élünk, ráadásul holnap: Fradi!

1992, Csábi Jocónak itt sem voltak könnyű percei a Fradi ellen: petárdával kínálja őt meg a csőcselék.

Egész egyszerűen hihetetlen az idei szezon. Legalábbis az “időzítései”, legalábbis számomra. Akárhányszor pár napig nem vagyok blogközelben, rögvest beindul az esemény-lavina, és az addig heteken át csak kínosan vánszorgó, saját pocsolyájában fetrengő Honvéd-sztori a mozivásznon a tarrbélai ütemből másodpercek alatt vált guyritchie-s szkeccskavalkáddá. A most hétvége is ilyen volt – míg én messze az országtól töltöttem két napot, előbb szokás szerint torkosborzoltunk Kecsón, majd a hollandus visszament az akadémia-igazgatói székbe, és érkezett Csábi Józsi (az előzmények ismeretében hatalmas meglepetésre), majd tegnap a zoknifetisiszta is fel lett ültetve a katapultszékre, a Papa pedig meg is nyomta a gombot. Cordellát alig látni, de ha igen, akkor is lapít mostanság. Mi van itt? – kérdeztem meglepve, miután hazaértem tegnap reggel – közben pedig holnap jön a Fradi MK-derbire. Atya gatya! “Sűrű napokat élünk, ráadásul holnap: Fradi!” bővebben

Korai szürkület

Nehéz túl sok új dologgal előjönni a tegnapi meccs kapcsán, okokkal, indokokkal, elemzésekkel, amelyeket még nem lőttünk el a múlt hetek során. Sajnos a csapat sem taktikailag, sem hozzáállásban nem hozott újat, nem tudott újat hozni, és én még az sem mondanám, hogy lélektelenek lettek volna. Egyszerűen ami Mezőkövesden egymeccses kisiklásnak, a Diók ellen már kisebb torpanásnak, Szombathelyen pedig kiteljesedő hullámvölgynek tetszett, az mára mély gödörré lett, egy olyan négyes vereségszériával, ami nemhogy Rossi érája alatt nem volt még, de utoljára tán Sisa tanár úrnál mélyrepültünk eredményességben (eredménytelenségben) ekkorát. Aj-jajj. “Korai szürkület” bővebben

So F*ckin’ What ?!

Névrablók – Vidi – FRADI. A 3 legfontosabb meccs az utóbbi idények során – legalábbis nekem (de ezzel nem hiszem hogy egyedül lennék). Ezekből az utolsó ráadásul nem amolyan parvenü, feltörekedett rangadó, mint a két Fejér megyei csapat elleni: a zöld-fehérek ellen ősidők óda derbit nyomunk. Nekem gyerekkorom óta ez a legjobban félt és várt meccs ez minden idényben – nincs annál szebb érzés, mikor a kivéreztetett zöld sas fejét emeli fel a diadalittas kispesti oroszlán a 90 perc végén a kezdőkörben. Patetikus vagyok? Na és? 3 vereségből jövünk a meccsbe, ők 3 győzelemből? Na és? Szétesni látszunk? Na és? Na és, na és, na és, azaz San Francisco legendáinak Anti Nowhere League feldolgozását idézve SO F@CKIN’ WHAT?!?! Itt minden lehet! “So F*ckin’ What ?!” bővebben

Exit mobile version