[gépház] személyes adatok védelme // saját elveinknek is megfelelve, létrehoztunk egy oldalt, ahol a felhasználók betekintést kérhetnek az általunk, vagyis az oldalt kiszolgáló rendszerben tárolt személyes (email-címükhöz! kapcsolódó) adataikba, valamint kérhetik ezen adatok törlését. A személyes adatok védelmével kapcsolatos oldal mostantól kint lesz a blog tetején található menüsávban, valamint az blog láblécében is.
A fenti mondattal össze is foglaltam a szezont, így, mondhatni, részletesebb idénysummázatra nincs is szükség. Ez persze sosem igaz, hisz ad1) a patás a részletekben lakozik, ad2) alkatilag képtelen vagyok rövid posztot írni. Marad a szócséplés – a hajtás után. “Helyünkön vagyunk” bővebben
“Szombati ellenfelünk az egyik legjobb játékosállománnyal rendelkezik Magyarországon. A Ferencváros és a Videoton után a Puskás Akadémia kerete a legerősebb. Nagy meglepetés számomra a jelenlegi pozíciója.”
érdemes megfigyelni, hogy az Öreg a beszélgetésben következetesen Felcsútként hivatkozik az ellenfélre. Nice.
Kemenes nem marad, balhátvédet és irányítót szeretnénk igazolni.
nagyon fogynak a jegyek //
még csak ma kezdik árulni a Bozsikban a jegyeket, és ott tartunk, hogy a papíron 570 fős vendégbe már csak 74+9=83 jegy maradt!!!
Elmondom a nagy igazságot, de aztán ne áruljátok el senkinek: az van, hogy egy igazi bravúrkapusra volna szükségünk. Nézzétek meg: a védelmünk rendben, pöpecül zárunk, a kapunkat szinte képtelenek eltalálni aktuális ellenfeleink, mégis, minden alig harmadik próbálkozás beakad. Számok, InStat, ilyesmik következnek.
Akár “Békebeli esték” cím alatt is futtathattam volna a posztot a klasszikus RW-i érzelmi húrpengetés és hangulatfetisizálás oltárán áldozva. Tegnap ugyanis második részéhez ért a tavaly még Csábi Jocóval elindított Kispesti Futballházi Esték sorozat (nem ez a hivatalos neve a rendezvénynek, csak én aggattam most rá, de kb. lefedi a lényeget), ezúttal emelve a tétet és egyből két vendéggel próbálkozva, mégpedig a mindenkori kispesti gólvonal elől.