Mastodon
mert célunk csak egy van
“A FEB a Pécs – Nyíregyháza mérkőzéssel kapcsolatban a Pécset rendezési hiányosságok, szurkolóinak pirotechnikai eszközök bevitele és használata, szurkolóinak rasszista megnyilvánulásai, valamint a hangosbemondó használatára vonatkozó szabályzati előírás megsértéséért 500.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi.” – MLSZ fegyelmi bizottság
“Pécsett találtak egy olcsó kiskaput a szurkolói kártya védgátján” bővebben
“Valakit még érdekel egyáltalán az utolsó forduló?” bővebben
pre: a véleményemet nagyjából ismeritek
Megtörtént az, amit ugyan mindenki várt, de mégis mindenki remélt, hogy nem így lesz. Hogy az MLSZ belenéz a saját szemébe, és bevallja, iszonyatos hazugság idén elkezdeni a rendcsinálást, pont akkor, amikor – hogy kedvezzek a konteó-hívőknek – a vidis Garancsi megerősödni látszik (stadionépítő céget vett, a Kéktúra milliárdokat kap az államtól, az MLSZ elnökségi tagja lett, stb.), és aki már egy ideje szajkózza, elég ide egy 12 csapatos liga. Az meg legyen merő véletlen, hogy a Főnök akarata – éppen – pont ugyanez, Csányi pedig meggyőzhető. Közben pedig szajkózzuk a sikerpropagandát.
“Inkább kibeszélő, mintsem poszt az MLSZ mai teljesítményéről” bővebben
…volt a tegnapi meccs. A 80. percben még úgy ültem a lelátón, hogy két dologban voltam biztos:
Mert hát mi másra irányították volna gondolataim a látottak? 80 percen át koncentrált a csapat, szívósan védekezünk, amikor hibázunk (ami azért nem volt ritka), akkor pedig ótvar mázlink van. A gól is: felső kapufát fejel a pécsi srác, az ellentámadás második hullámából meg mi lövünk gólt, gyakorlatilag a harmadik kapura lövésünkből a meccsen, szemben a rengeteg pécsi nagy helyzettel. (Csúsztatok picit, mert a rengeteg helyzet nagy része ezután jött tőlük, és az a rengeteg is alig több, mint féltucat). Tiszta 1996-os MK-döntő. Ezek után itt csak jó vég következhet.
Aztán a pécsiek porlasztottak kettőt, mi meg lelkesen odaálltunk és letüdőztük a galambokat. Szívem szerint azt mondanám, essünk is ki ezek után, de persze csak az elkeseredés beszél belőlem. Remélem. “Az idény tükre…” bővebben
“Mi a fenéket csináljak ma amúgy a kismillió kötelezettségem mellett?” bővebben
miközben a 2,29-es átlaga nagyjából annyi, amennyivel Job szokott jobb napjain a legrosszabb lenni. Mondjuk a kisöreget sem kell félteni, 0,79 pontja azt jelenti, hogy voltak néhányan, akik kettest adtak neki.
“Az van, hogy a Pécs elleni meccsen Alcibiadét láttátok a legjobbnak,” bővebben
Kemény menet lesz azt mondani, hogy egytől tízig, de tessék élni vele. Osztályozz, hogy kiadd magadból a dühödet, nihiledet, tehetetlenségérzetedet, meg úgy bármit.
Van egy pont, a posszanáspont, amikor, mint egy holtponton, átlendül az ember, és onnantól már nem megy felefele a stressz, nem szorul jobban össze a gyomor, nem csapkodja hangosabban a tenyér a korzókorlátot. A ’90-esek végén az ilyen holtpontok elérése után nem szidta többet az adott meccsen az Esernyős tovább az ellenfél bal- vagy jobbszélsőjét (aki épp a törzshelyéhez, a korzóhoz közeli oldalon rohangált) artikulátlan hangján – pedig amíg szidta a delikvenst, az nem volt egy gyenge dolog. De utána filmszakadás, kifulladás, néma csönd. Na ez a holtpont jött el tegnap nekem, és ahogy hallottam (azaz: nem hallottam) – sokaknak. A végén már a meg nem adott gólunknál is csak néztem, mint hal a szatyorból. Szóval megfogalmazódik szépen az emberben, illetve már rég megfogalmazódott, de mostanában egyre inkább egy csatornabűzű nápolyi sikátor szagát idéző hulladékkupacként konkrétan manifesztálódik előttünk a kérdés: hát mi a sz*r folyik itt? “Arrividerci Amore…?” bővebben
Ja, már nincs fényújság. “Péntek esti védekezés” bővebben
