Bár csakblog tervez, Isten végez, megpróbálunk idén egy(-két) új miniposzt-rovattal támadni bajnokik után. Ezek közül az első az adott meccs -hangsúlyozottan szerintünk– legjobb játékosával, kvázi a “meccs arcával” foglalkozik egy rövid értékelés erejéig. A tegnapi meccs kapcsán szerencsére nem is volt olyan könnyű kiválasztani ezt a VIP-fejet, lett is hát rögtön kettő. “A meccs csakblog-arca” bővebben
Címke: Videoton
Meccsélmény!!!444!!4
Annyira, de annyira tudom szeretni az olyan meccsnapokat, amikor van egyfajta elvárásunk a találkozó előtt a hangulat, az eredmény, és egyáltalán az egész este felé, és ezek az elvárások be is jönnek. Na, a tegnap ilyen volt. Nem is tudom, utoljára mikor írhattam ilyen vidáman beszámoló posztot. Talán tavaly júniusban Debrecenből, de ott viszont nem is volt semmi elvárás és kesernyés idényvégi hangulatunkat inkább a rezignáltság dominálta. Tegnap viszont… meccsélmény volt.
Meccsélmény, emberek!!! Mióta nem volt már ilyen…? “Meccsélmény!!!444!!4” bővebben
És akkor ma este beállunk a nagy kérdőjel alá
… hogy eldőljön, vagy legalábbis elinduljon az az út, melynek során el kell dőljön, hogy milyen idénynek is nézünk elébe. Egy, a tavalyi-tavalyelőtti nyögvenyelést folytató szenvedéstörténetnek? Egy minimálisan jobb, de így is csak szürke alsó-középmezőnyös semminek? Egy meglepetésre a felsőházba betolakodó überraschung-idénynek? Most ezt még nem tudjuk, a komment-közvéleménykutatás ingája valahol az első két verzió között állt meg, az utóbbit csak a reményeink táplálják. Megjegyzem a reménynek a foszlánya is régen járt már e blogon, szóval örüljünk az apróságoknak is. “És akkor ma este beállunk a nagy kérdőjel alá” bővebben
Szombaton! Gyertek!
2in1: osztályozókönyv és meccsvideó
Egyelőre Filip lábában maradt a bennmaradás…
…de azért azt sem mondhatjuk, hogy vészesen romlottak az esélyeink ma estére. A Hali tegnapi győzelmével a pontszerzés szinte minimumelvárás lett ma a nyugodt éjszakáinkért, Vidi az ellenfél ide, nem túl acélos tavasz oda – és ezt végül hoztuk is, a Pécs közben leverte az Újvárost, ezer köszönet érte, szóval két fordulóval a vége előtt hárommal megyünk a Hali és néggyel a Dunaújcity előtt, ami azért nem kegyetlenül borzalmas kép. Persze ha Filip a zseniálszólója végén beveri és nem magasan lövi el, akkor… de ugye a “HA” az sose játszik. “Egyelőre Filip lábában maradt a bennmaradás…” bővebben
A nagy reformok közepette azért ma a Vidivel is játszunk
Mielőtt good old Hanta begyűjti a Pulitzer díjat oknyomozó/véleményvezér újságírás kategóriában, a blogunkat pedig az egy posztra jutó felcsútgyalázások határértékének permanens túllépése miatt betiltja a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, gyorsan nyomok még egy beharangot és kibeszélő-lehetőség posztot a Vidi-meccs előtt. Mert azért az is lesz ma, és a Hali tegnapi sikere után a múlt vasárnapi nyugalmam minimálisan, de inogni látszik. “A nagy reformok közepette azért ma a Vidivel is játszunk” bővebben
Szabi is megcsinálta Gyula sorozatát, és
Szabi is megcsinálta Gyula sorozatát, és sorozatban háromszor lett a meccs legjobbja szerintetek. Természetesen még a Videoton elleni teljesítményről van szó, csak most pótoljuk. Az összesítő táblázat elérhető a szokott helyen, vagyis itt.
▶ “…én nagyon-nagyon nem szeretek veszíteni – pláne Honvéd-színekben!”
Ilyeneket mondott nekünk tegnap a meccset követően Csábi mester, amiért már alapból kijár a vörös-fekete standing ovation, plusz megköszönte a szurkolóknak a felé irányuló sok-sok szeretetet, beszélt az ő alapvetően pozitív hozzáállásáról, és ennek eklatáns részeként arról, hogy jövő pénteken meg kell verni a Fradit. Úgy legyen! Hosszú interjú következik (a honvedfc.hu-s extended versionje).
Szóval: Hajrá Kispest, hajrá Csábi Jocó!!!
- Kapcsolódó: összefoglaló | osztályozókönyv
Megint majdnem – II. rész
Most végülis kábé ugyanez a helyzet, csak sajnos már a 13. fordulónál tartunk, és az elpazarolt, irányzék nélkül letolt első 10 forduló most hiányzik nagyon: mikor már lassan a “nem hibázhatunk” fázisba érünk, nekünk akkor kellene megtanulni nyerni is és gólt lőni, mert a szimpatikus vesztes pozíció az már megvan a bekkelős vagy a balfasz-csapati mivolt helyett, de ebből a játékosoknak, szurkolóknak és szemmel láthatóan szegény Csábinak is már nagyon elege van. “Megint majdnem – II. rész” bővebben