Mastodon

Legjobb hely Szombathely?

635Igazából elég olcsó címválasztás a Kanyar kedvenc vasi barátaihoz címzett egysorosát behúzni a poszt elejére, de tudjuk: szegény ember vízzel (Sisa tréner pedig Szuri bával) főz, ennyi. Ettől még nagyon bízunk benne, hogy a címben megfogalmazott állítást fennhangon ismételgethetjük majd úgy vasárnap este 7 után is, hazafele autózva a 8-as úton, de mindezt teljes biztonsággal kijelenteni most talán még egy bemátézott Budovinszky sem merné, pedig emlékezhetünk, ő verbálisan még a Debrecen megbaszását kivégzését is előre vetítette 2005 telén. Hát, mondjuk az se jött be. “Legjobb hely Szombathely?” bővebben

Fa.: Marco Rossi, Bozsik stadion; tc.: a szurkolók. Ilyen nincs – és mégis?

Ilyen is rég volt már, hogy a felhorgadó szurkolói kritikára ilyen gyorsan érkezzen (tudjuk, indirekt, de legalább érkező) reakció a klubtól… akarom mondani Rossitól. És most végül is mindegy, hogy tényleg a makkant talján higgadt le hétfő reggelre, és baktatott fel a klub médiaszakosaihoz kezét tördelve, kis cetlijével, amire a levél szövegét skiccelte fel (egyébként az a kemény, hogy akár még ezt is kinézzük a szeszélyes Misterből, de valljuk meg, picit sántít a kép), akár föntről oktrojálták rá a bocsi-levelet, azért ez egy örömteli fordulat. “Fa.: Marco Rossi, Bozsik stadion; tc.: a szurkolók. Ilyen nincs – és mégis?” bővebben

Most kéne a tiszta fej…-meglesz?

Tavaszi életérzés-túlcsordulásos beharangozó ide, “a Diósgyőrt mindig verjük itthon” múlt oda, a tegnapi meccs égi forgatókönyvírói megvonták a vállukat, oldalra kiköptek egyet, és egy váratlan fordulattal mindent borítottak. Most az ember hajlamos is egyszerre sötéten látni a dolgokat: ami a múlt héten még pici kisiklásnak tűnt, most akár hullámvölgynek is tetszhet, és nem segítik a józan értékítéletünk a közvetlen vetélytársak remeklései sem. A pár hete még nehéz munkával és kis szerencsével elérhetőnek tűnő bronz (ezüst) érem egyszerre úgy fest, mint kiránduláskor a hegycsúcs – mikor azt hiszed, még 200 méter és ott vagy, kiderül, hogy közben még két-két völgyet és gerincet is keresztezned kell, lesz az 2-3 km is. Kérdés, mi vár ránk az út végén – odaérhetünk-e még a saját kis csúcsunkra, vagy meg kell elégednünk egy közbenső turistaházzal? “Most kéne a tiszta fej…-meglesz?” bővebben

Három pontra mennénk a tomboló tavaszban…

…amihez persze a Diósgyőrnek is lesz egy-két szava, szóval nem ilyen egyszerű a helyzet, mint ahogy azt a posztcím sugallja. A mai találkozóval végérvényesen belépünk az idei idény hosszú hajrájába, mind a meccsszámot tekintve (8 meccs van hátra, kvázi az utolsó negyed jön), mind pedig a sajátos belső szakaszolásunkat nézve (a Diókkal kezdődik a közvetlen vetélytársak és a dobogósok elleni flúgos futam), ideje tehát nagy levegőt vennünk, a koncentrációs fokozatunkat maximumra járatni, és leszegett fejjel, de tiszta aggyal elindulni a csatákba. Kissé patetikusan fogalmazok, elismerem, de a tavasz meg a tét ilyen hatással van rám. “Három pontra mennénk a tomboló tavaszban…” bővebben

Öcsibácsi 87

Igazából nem készültünk semmi különlegessel Öcsibácsi 87. szülinapjára, mert róla alapvetően vagy nagyon hosszan érdemes írni, vagy csak szimplán nem sokat, úgyis mindenki minden tud.

Helyette beszúrjuk ezt a kis videót a Kispesti Futball Ház minap elkészült utcafronti dekorációjának munkálatairól. Annyira jó, hogy érdemes akár többször is megnézni.

5 dolog, ami vállalható volt a kövesdi túrában

  • az eredetileg húsz főre tervezett buszból lett negyven
  • 250 forint volt a sör a kövesdi pályán. Érted? 250 forint!!!
  • hazafelé Pinokkió Jani régi honvédos nótákat énekelt
  • hazafelé Pinokkió Jani beállt a busz közepére és vicceket mesélt a maga sajátos és utánozhatatlan stílusában
  • nincs ötödik pont

Matyó kátyú

A Paks elleni döccenést tegnap este követte az első tényleges defekt a tavaszi hadjáratban – 1:0-ás vereséget szenvedtünk Mezőkövesden a fejhangú kiskakas csapatától. Ez nem jó hír, és nézni sem volt az az eseményeket, de ami valahol még fájóbb, az az, hogy én pl. annyira meg sem voltam lepődve (az alap szomorúságon-bosszúságon túl). Igazándiból már a Paks és a Kaposvár elleni döcögő-szenvedő, ötlettelen küzdelmekben is benne volt az előjele, hogy megint gond van a kreatív szállal nálunk, és az olyan ellenfelek ellen, ahol nekünk kéne diktálni, ott akadhat a bakelit a lemezjátszón. Hát most akadt is, és a Honvéd-indulók sorát hirtelen egy gyógyvízszagú kövesdi sramli váltotta föl. Ez pedig minden, csak nem zenei füleinknek.

“Matyó kátyú” bővebben

Az utolsó könnyű meccs vagy a menetrend szerinti szenvedés?

Na, mi jön holnap Kövesden? Azt hiszem sokunk fejében villan át ez a kérdés, és a posztcímben taglalt két fő válaszlehetőség között ingadozik jó eséllyel a kispesti szurkolók jelentős hányada. Sokan érvelnek azzal, hogy a (most) iszonyat nehéznek tűnő Diós-Hali-Fradi-Pécs-Videoton-Győr sorozat (dobogósok és dobogóra pályázók sora, tényleg nem néz ki jól e széria első blikkre) előtt az utolsó olyan meccs jön, ahol az ellenfél alsóházi, tavasszal mélyponton lévő alakulat, ezeket verni kell. Kell! Nana! – kiált fel rögtön a pesszimistább vonal, rámutatva arra, hogy idén a legváratlanabb és legfájóbb pofonokat pont azoktól szedtük be, akik ellen (szinte) tuti 3 pontért jelentkeztünk be (Pápa oda-vissza, Kecsó, Paks itthon, és bizony Kövesd – itthon). Ezek után vátesz (vagy tipszmikszcsabi) legyen a talpán aki itt jósolni tud…

“Az utolsó könnyű meccs vagy a menetrend szerinti szenvedés?” bővebben

Látványos infografika arról, hogy mi történik akkor, ha mi lőjük a meccsek első gólját

Egy ideje már lamentálunk azon, hogy mekkora különbség van az olyan meccsek között, amelyiken mi szerezzük meg az első gólt, és amelyiken nem. Most megmutatjuk, 21 forduló után kezd erősen szétválni a mezőny, és levonjuk a következtetést, hogy nekünk kell elsőzni, és akkor irány a bajnokság.
“Látványos infografika arról, hogy mi történik akkor, ha mi lőjük a meccsek első gólját” bővebben

Exit mobile version