Mastodon

11101110110011, tá-ti-ti-ti-tá-tá, .—…—–…——.—–.——….

A korunk Einsteinjének kikiáltott Stephen Hawking nemrég azt mondta, egy fekete lyuk lehet, hogy mégse nyel el minden anyagot, energiát és információt, hanem előfordulhat, hogy az információ igazából nem is kerül bele, inkább helyette megreked az eseményhorizonton, kissé szétesik, majd dekódolhatatlanul ott ragad, elvesztve önnön információtartalmát.

A lényeg, ha jól értem, hogy egyszerre ott is van, meg nincs is ott az információ. Pont, mint nálunk. A Puskás Ferenc utcai Fekete Lyuk környékére is bejut minden, hogy onnan aztán semmi se jöjjön kifelé. Egészen máig, amikor is a hawkingi új paradigmára úgy cáfoltunk rá visszakézből, hogy az ide betolható bármelyik hasonlatot egészen ciki lenne belefűzni ebbe a mondatba.

“11101110110011, tá-ti-ti-ti-tá-tá, .—…—–…——.—–.——….” bővebben

Öt forduló után: Gyula, Gyula, Gyula, Szabi, Kriszti

Ez a meccs a védőké volt, ki lehet jelenteni. Kriszti már Felcsúton, az MTK ellen is remeket nyújtott, sőt, spárgázott, ahogy magát megfeszítve lépegetett ki a labdákra, most viszont még jobbat, még ha az InStat számai nem is igazolják vissza a szurkolók szemét.

Alci a góljával rendbe tette kicsit a győri maflását, MaxiKing ismét gyors volt, és talán kisebb hibaszázalékkal játszott érzetre, mint korábban, valamint Szabi is ott volt, amikor kellett, szerencsére nem sokszor. Amúgy meg Gyula és Ignja, ami azért alapesetben alap.
“Öt forduló után: Gyula, Gyula, Gyula, Szabi, Kriszti” bővebben

A katarzis most elmaradt – a győzelem nem

Megvan a kötelező. Nem esett meg a szégyen. Behúztuk a 3 pontot. Stb., stb. Még folytathatnánk napestig a klasszikus közhelyekkel. Ami jó, az tényleg az, hogy a Bohóc torzszülöttje továbbra is nyeretlen, ponttalan és góltalan ellenünk. Ami nem jó, az az, hogy a tavalyi, főleg a fehérvári vendégjátékkal összevetve bizony a minimális katarzis is elmaradt. Ironikus, hogy majdnem így is összejött a minicsúcspont, így, hogy 85 percen át valami kegyetlen tré módon toltuk. De jött Alci, aztán ha utána Proszi higgadtabb, vagy King gyorsabban gondolkozik, akkor egy miniatűr alázás is lett volna, de az idei idény már csak ilyen. Átlagoska, szürkécske.

Hátha ezzel most megindul valami… “A katarzis most elmaradt – a győzelem nem” bővebben

Szürke lapok a kispesti naplóban

Kristi Marku jó volt – a végeredmény kevésbé.

…de igazából a szürke helyett írhatnék tré-t, gázos-t, vagy alpáribban ultrasz*rt is. Ilyen napokat élünk. Nem a legtragikusabb fajtákat, mint a kiesős idényben, vagy a klubmegszűnés-rémes hónapokban (ilyenből is sok volt), de nem tudom, hogy a mostani helyzet mennyivel jobb azoknál az outputját tekintve. Tényszerűen persze jobb, én aztán nem kultiválom a minden érdekesebb Hemy-döntésnél klubhalált vizionáló látásmódot. De tény: a mostani koncepciótlan szürkeség azért elég lélektépő, és kőkeményen próbára teszi a még kitartó drukkerek tűrőképességét. Ha meg elhisszük, hogy itt mégis van koncepció, pont az, amit látunk – abba inkább bele se gondolok, mert akkor ennek a blognak is annyi értelme van, mint kisMáncsónak az olasz válogatottságról álmodozni.

Mondjuk ő megteszi, nyalom a zokniját.

“Szürke lapok a kispesti naplóban” bővebben

Új fiúk a keretben vol.2

Tegnapelőtt azt hittük vége, erre megjött a semmiből Arturo Lupoli és Kristi Marku. Előbbi 26 éves, olasz, csatár, korábban az Arsenal vette meg, de akkor még fiatal volt, azóta viszont inkább az olasz kettőben nem lő gólokat. Hozzánk fél évre érkezett. Marku albán, 18 éves, ballábal és belsővédő. Egyelőre az akadémiához sorolják be.

“Új fiúk a keretben vol.2” bővebben

Exit mobile version