Hátha ezzel most megindul valami… “A katarzis most elmaradt – a győzelem nem” bővebben
Címke: Pietro Vierchowod
Szürke lapok a kispesti naplóban
…de igazából a szürke helyett írhatnék tré-t, gázos-t, vagy alpáribban ultrasz*rt is. Ilyen napokat élünk. Nem a legtragikusabb fajtákat, mint a kiesős idényben, vagy a klubmegszűnés-rémes hónapokban (ilyenből is sok volt), de nem tudom, hogy a mostani helyzet mennyivel jobb azoknál az outputját tekintve. Tényszerűen persze jobb, én aztán nem kultiválom a minden érdekesebb Hemy-döntésnél klubhalált vizionáló látásmódot. De tény: a mostani koncepciótlan szürkeség azért elég lélektépő, és kőkeményen próbára teszi a még kitartó drukkerek tűrőképességét. Ha meg elhisszük, hogy itt mégis van koncepció, pont az, amit látunk – abba inkább bele se gondolok, mert akkor ennek a blognak is annyi értelme van, mint kisMáncsónak az olasz válogatottságról álmodozni.
Mondjuk ő megteszi, nyalom a zokniját.
Írni is minek ezek után, de azért megpróbáljuk…
Ki nyer ma? Játék és muzsika 90 percben
Aki válaszol: Pietro Vierchowod és szabadcsapata (=azok a játékosok akik benn voltak az öltözőben mikor őt bemutatták másfél hónapja, mint azt a győri sajtótájról tudjuk).
És hogy mit hoz a meccs? Tényleg fogalmunk sincs. Fél ötkor jön a válasz. “Ki nyer ma? Játék és muzsika 90 percben” bővebben
Vierchowod: „A kiállítást követően már csak sodródtunk”
“Vierchowod: „A kiállítást követően már csak sodródtunk”” bővebben
Remények és szívlapát
A meccs öthatodáig a kibekkelt találkozó, amit egy talált góllal meg is nyerhetünk; utána viszont a maradék egyhatodban a klasszik kispesti önszívatás. Hát ez van.
Annyi azért kiderült számomra:
-
Viercho taktikailag azért nem agyrém, ezen a meccsen is nagyrészt lehozta a jobb Rossis meccsek átlagát – elképzeléseit majdnem siker koronázta;
- cseréni ugyanúgy vegyesen cserél, mint elődje;
- nyilatkozni még sablonosabban nyilatkozik;
- Alcibiadét nem középső védőként kell játszani, hanem a tegnapi magánakciójáért úgy hátbaverni egy péklapáttal, hogy bepöndörödjön az összes zselés tincse.
Nem várok a vasárnaptól semmit, de azt nagyon
Elszállni nem kell a 3 góltól, de vannak csatáraink
Azt hiszem, ezzel a mondattal foglalhatjuk össze a legjobban a tegnapi késődélután történéseit. Elindítottuk a szezont, az eredményt tekintve nem is rosszul, a baljós előzmények fényében (ad-hoc igazoláspolitika /politika…./, bábeli zűrzavar a taktikai megbeszéléseken, fura cséká-választás, elképesztő összeállítások az edzőmeccseken, stb.) egyenesen pozitív meglepetésekkel találkozva. Ugyanakkor a 3:0 jóval simább meccset tükröz a valósnál, ráadásul az emberelőnyben lenyomott majd’ 60 perc alatt némileg nagyobb offenzívát is elviseltünk volna. De az utolsó 5 perc olyat hozott, amire rég (talán a Sanyi-Danlio kettős idején) volt példa Kispesten – klasszis csatármegoldásokat és – gólokat, így elképedten, de mosolyogva nézhettünk össze kis szurkolói csoportunkkal a korlátnál. “Elszállni nem kell a 3 góltól, de vannak csatáraink” bővebben
Ehhez nekem is hozzá kell szólnom…
Pietro Vierchowod a padunkon… kis túlzással számomra ez a tranzakció már akkor megérte, ha 2 meccset kap össz-vissz a Cár, aztán lelép, vagy elküldik.
Mintha a Paradise Lost játszana élőben a majdani esküvőmön… (ami egyébként, bevallom magamnak, elég súlyos kép lenne, most így belegondolva). Mindegy. Az is elég súlyos hogy ifjúkorom idolja most a padunkon fog ülni kis külvárosi pályánkon. Hihetetlen. “Ehhez nekem is hozzá kell szólnom…” bővebben
Legalább az edzőkérdés eldőlt: Pietro Vierchowod
Az imént jelentették be a klubhonlapon. Simon Miki és Tóth Iván marad a stábban, ahová érkezik egy Dario Di Donato nevű olasz is.
Pietro Vierchowod amúgy játszott ellenünk a Sampodoriában.