Szóval középpálya. – Hogy mi? – kérdezhet vissza a nem nagyothalló, ám pikírt Honvédos. És valóban, ha az a kijelentés, hogy nincs középpályánk, erősen sommás is, maga a problémafelvetés korántsem az: ezzel a szekcióval volt a legtöbb gondja Rossinak, majd Simon Mikinek és en bloc nekünk az elmúlt egy év során. “Poszt a posztokról 3: a középpálya” bővebben
Szerző: robwarzycha
Duplikálok, de nem bánom
Első
Poszt a posztokról 2.: a védelem
Ehhez nekem is hozzá kell szólnom…
Pietro Vierchowod a padunkon… kis túlzással számomra ez a tranzakció már akkor megérte, ha 2 meccset kap össz-vissz a Cár, aztán lelép, vagy elküldik.
Mintha a Paradise Lost játszana élőben a majdani esküvőmön… (ami egyébként, bevallom magamnak, elég súlyos kép lenne, most így belegondolva). Mindegy. Az is elég súlyos hogy ifjúkorom idolja most a padunkon fog ülni kis külvárosi pályánkon. Hihetetlen. “Ehhez nekem is hozzá kell szólnom…” bővebben
Poszt a posztokról 1. – A kapu
Ünnepet rontani azért még tudunk
Három éve a Vidi tervezett fiesztát Kispestre, majd sunnyogott haza két remekbe szabott szabadrúgásgóllal a hálójában; tavaly a bajnok Győr ünnepelte volna még egyszer bajnoki elsőségét a Bozsikban, de bronzra hajtó srácaink hősies meccsen elintézték Pinyőéket (2:0). Ha az hősies meccs volt, a tegnapira nem tudom mit írjak: 8 meccses vereségszériából jőve, a telt házas, csilivili új Loki arénában az áldozati bárány szerepe volt ránk osztva, egy 3-4-5 gólos cívis sikert váró tömeg előtt. Erre mit lát a szép számú Honvéd-tábor? Kibekkelt első félidő után a másodikban JÁTSZÓ csapatot és egy remek Vernes gólt, majd egy katartikus zárást. A bajnoki díjátadó majdnem botrányba fullad, acsargó fejjel fütyül a hazai publikum, mi pedig mosolyogva távozunk. Mert ünneprontásban még jók vagyunk. Halovány gyógyír ez csupán az eltolt tavaszra – de tegnap mindenképp jó volt a Nagyerdőben Honvédosnak lenni.
Végre (?) vége
A históriáskönyv kedvéért
…mert másért nem nagyon születik meg ez a poszt. Két hét RW csend után végre én is hazatértem magyar és kispesti földre, tegnap meg is jelentem a korzókorlátnál, de csak mára jutottam el odáig, hogy a tegnapi nap krónikáját ide is bevéssem, ami részben okafogyott cselekedetté vált, hisz a tegnapi beharangra adott kommentekben jobban kiveséztétek a meccset, mint Tóth Bálint a nagy bohócliger rögvalót a csütörtöki, azóta klasszikussá érő Zuhanyhíradóban… ráadásul Hanta is feldobott egy kibeszélőt az (ahogy látom) esküvői nem-másnaposságában (vagy más-másnaposságában?). Boldogok a sörisszák. Úgyhogy most akkor csak pár gondolat, sok ezek közül visszaköszön a tegnapi és ma délelőtti hozzászólásaitokban is, vagyis tényleg csak a rend kedvéért, legyen az MTK meccs is bekaristolva a blog nagy virtuális kőtáblájába…. “A históriáskönyv kedvéért” bővebben
Az érdektelenség mocsara…
…az, amibe süllyedtünk erre a szezonvégre. Mind a lelátón, mind a pályán. Patetikusan hangzik, de ettől még igaz. És most már nem csak a tavalyi áprilissal-májussal való összevetésben haloványka az idei tavasz-zárás, hanem hosszú évekre visszamenőleg is nehezen találunk hasonlót. A sisai első félév végén legalább a kupadöntő miatt lehetett izgulni a hasonlóan demoralizáló vereségek sora mellett – de idén már mindenki csak az utolsó fordulót várja. Nem jó ez így. “Az érdektelenség mocsara…” bővebben