Fazonszabász a sörfővárosból. Beszélgetés Lukas Zelenkával

Általában tartjuk az alapelvet hogy hivatalos klubhonlapunkkal ne legyen sok az átfedés, a most következő beszélgetést mégis szükségesnek tartom feltenni- lévén a teljesítményével tavaszi szezon számomra legkellemesebb meglepetését szerző Lukas Zelenka volt az interjúalanyunk vasárnap este. A cseh játékmester a kezdeti csikorgó indulást követően igencsak kezd belelendülni a jóba, kecsói szemfüles gólja után a múlt hétvégén a Vidi kapusának okozott kínos pillanatokat mesteri tekerésével. A gyorsasággal véletlenül sem vádolható ám a pályán remekül látó, és a Bozsikba valamiféle játékféleséget és sok modern labdarúgó szakértő által már obsúkrusnak bélyegzett ám számomra pont hogy a játék egyetlen értékelhető momentumait jelentő mozdulatokat, pillanatokat becsempésző prágai irányító tényleg a legszebb karmester-emlékeimet idézgeti meg hétről-hétre, és erre csak habként jön a tortára hogy vasárnapi beszélgetésünk hangulata is remek mementókat hívott elő a saját múltamból. Foglalkozásomnak köszönhetően önjelölt sörnagykövetként voltam olyan szerencsés, hogy a magánutak mellett munkaügyben is sokszor megfordulhattam Prágában az elmúlt 3-4 évben és bizony az ottani munkamegbeszélések végeztével a helyi cseh doktoranduszokkal vagy fiatal kutatókkal az olyan kultikus cseh fővárosi becsületsüllyesztőkben, mint az U Medvidku, az U Kocura vagy az U Hrocha folytattunk oly vidám és hangulatos világmegváltásokat, amikre máig jó visszagondolni. Nos, Lukas habitusa pont ezeket az emlékeket hozta elő belőlem, a jóféle Prazdroj 12-es kapcsán megcsillanó hamiskás félmosolya pedig arról is árulkodott, hogy igazi derék cseh honpolgárként ő is értőn viszonyul az ország leghíresebb gasztronómiai termékéhez. Reméljük, még 1-2 idényen keresztül látjuk őt Kispesten!

–    Először is gratulálok a teljesítményedhez és a remek szabadrúgásgólhoz. Hogy láttad belülről a találkozót?

–    Nagyon rosszul kezdtünk, olyan buta hibákkal amilyeneket egy serdülőcsapatnak sem szabad elkövetnie. Mint a kisiskolások. A második gól bekapása után őszintén szólva azt hittem, 0:5 lesz a vége. Nem játszottunk jól, messze voltunk az ellenfél játékosaitól, nem vettük föl az embereinket. A második góljukat követően viszont felébredtünk, egyre jobban nyomtunk, és kétszer is sikerült szabadrúgásból betalálni, sőt, még további helyzeteink is voltak. A második játékrészben ebben a szellemben próbáltuk folytatni, de már fogyott az erő. A Videoton feljavult, voltak helyzeteik is, jól tartották a labdát. Azt hiszem boldogok lehetünk az egy ponttal, mégiscsak a bajnokaspiráns ellen játszottunk akik igen jó játékra is képesek.

–    A találatod szépségdíjas volt. Rendszeresen lőttél korábban is szabadot?

–    Régóta lövök szabadrúgásokat igen, de itt Kispesten nem ilyen egyértelmű a helyzet, hisz itt van Gege is vagy Norbi és általában ők vannak kijelölve a 16-os környéki veszélyes szabadrúgásokhoz. Ma viszont a szög ígéretes volt és mivel technikás játékosnak tartom magam, odaálltam, elvállaltam.

–    3-4 hónapja vagy már nálunk, Kispesten. Hogy érzed magad a klubnál, hova helyezed a Honvédot a pályafutásodon belül?

–    Úgy gondolom, masszív csapatunk van. Tudunk jól játszani, ám gyakran védekezésre kényszerülünk. Ilyenkor nagyon nehéz végig koncentráltnak maradni, kevés labdát veszíteni. Részemről próbálom a többieket is bíztatni, hogy ne essünk pánikba olyan gyakran, tartsuk meg a labdákat, becsüljük meg, ha nálunk van, nem kell kapkodni, ha már megszereztük, ne szórjuk el, jól passzoljunk tovább. Hát, e téren még van hova fejlődni… Sajnos nagyon buta labdavesztéseket tudunk produkálni… de alapvetően egy jó kis csapat jött itt össze. Maga Budapest gyönyörű, jól érzem magam az országban. A Honvéd egy nagy múltú csapat, óriási tradíciókkal, ezzel tisztában vagyok. Hálás vagyok a klubnak, hogy a pályafutásom egy igen nehéz periódusában, amikor már 10 hónapja nem játszottam, lehetőséget adott, itt pedig folyamatosan pályára léphetek, fontos ez nekem, kezdek magamra találni.

–    Hogy látod a jövődet itt Kispesten? A drukkerek jó része elismerően beszél a játékodról és őszintén megvallva az elmúlt 2-3 évben bizony hiánycikk volt nálunk az ilyen típusú klasszikus karmester.

–    Valóban? Ezt nagyon jól esik hallani, ezeket a dicsérő szavakat (mosolyog). Próbálom a legtöbbet, a legjobbat nyújtani. Jól érzem magam itt és szeretnék még maradni! Persze a mai fociban sosem tudhatod, mit hoz a holnap, bármelyik pillanatban elküldhetnek innen, vagy betalálhat egy visszautasíthatatlan ajánlat. De mondom: jelenleg nagyon jól érzem magam piros-feketében, a szurkolók kedvesek, a csapat jó közösséget alkot. Jó itt élni, Budapesten, a hazám sincs elviselhetetlen távolságban, autóval hamar otthon vagyok… A mögöttem hagyott negatív periódust követően jelenleg nem is kívánhatnék jobb megoldást. Azon vagyok, hogy e lehetőségért cserébe segítsem a Honvédot!

–    Végezetül egy személyesebb jellegű kérdés. Csehországból jöttél, a sör egyik hazájából, és itt nálunk Magyarországon az értő sörrajongók bizony kultikusan imádják a cseh söröket. Te hogy állsz a nemzeti italotokkal, van pl. kedvenc márkád?

–    Hóhó, van, hogyne. Az itt Pilsner Urquell néven futó pilzeni a kedvencem, amihez szerencsére az itteni szupermarketekben is hozzájutok, ami csökkenti a honvágyat (mosolyog). Nagyon meglepett továbbá a magyar konyha. Nagyon ízletes!  Elképesztően bejön. És nagyon finom még a magyar bár…ber…na…hogy mondják magyarul…BOR! Igen, a magyar borok igen finomak.

–    Jó hallani. Remélem a következő szezonban is lesz alkalmunk hasonló témákról elbeszélgetni. Köszönjük a beszélgetést!

–    Én is bízom benne! Köszönöm!

Fotó: lovi.