Két hét telt el Győr óta. Két hét, amit a csapat további építésére lehetett fordítani. Részsikereket máris megfigyelhetünk.
Sikerült például elérni, hogy végre játszhattunk egy teljesen egyértelmű meccset, ugyanis az első perctől közünk sem volt hozzá. Amíg vitt minket az előző másfél idény lendülete, tartott az öltözői hangulat, addig legalább annyiba kapaszkodhattunk, hogy alig kicsin múltak a meccsek. Viszont ahogy haladunk előre időben, egyre inkább szét fog esni az öltöző, egyre inkább rátelepedik Fórizs személyisége, és egyre rosszabb lesz minden. Még az erős karakterű játékosok számára is hatalmas feladat lesz fejben feldolgozni, és mellette egyben tartani a csapatot, segíteni a többieket. Ők az utolsó reményeink jelenleg. Viszont ha megugorják, az egy igazi valami, komoly, tiszteletet érdemlő emberi teljesítmény. Őszintén szurkolok nekik.
„A bábos, a báb és a fújoló közönség” bővebben
