mert célunk csak egy van
Kispesten 1992 és 1996 között játszott. Bajnok, ezüstérmes, kupagyőztes, kupadöntős, a 21 válogatottságának fele a kispesti időszakára esett.
2003 tavaszán edzőként tért vissza hozzánk.
(via dvsc.hu)
“Elhunyt Duró József” bővebbenVérfarkas barátunk pár évente úgy érzi, meg kell szólalnia kispesti ügyekben, és mi ilyenkor rendre nagyot szoktunk derülni.
Vérfarkasról érdemes tudni, hogy a hősidőkben volt neki egy olyan asztali DVD-lejátszója, ami felvenni is tudott. Nos, vérfarkas jó szokása szerint a hétvége összes meccsét rögzítette a Bohócligából, majd azokat általában kétszeres, minősített esetekben négyszeres sebességgel nézte vissza – így kapva viszonylag pörgős, elviselhető meccseket, alig negyvenöt percben. Nem kicsit irigykedtünk rá akkoriban.
Ma egy teszttel jelentkezett, így próbálva segíteni Szeretett Klubunknak az elkövetkező szakmai igazgató kiválasztásában.
“Perspektivikus nagycsapat (első tulajdonostól) szakmai igazgatót keres. Nemdohányzók előnyben. Érdeklődni felbélyegzett válaszborítékkal a kiadónál.” bővebbenKomolyan. Maga Mendelényi tulajdonos nyilatkozta a klubhonlapon, hogy idézem:
Amikor megérkeztünk a klubhoz, voltak dolgok, amelyekhez hozzányúltunk, hiszen kellett, és volt, amihez nem, mert nem lehet csak úgy belekapni egy klubnak a működésébe. A szakmai munka volt az, amit nem változtattunk meg, csak próbáltuk finomhangolni, picit belenyúlni, de látszik, hogy az egészet újra kell szabni.
Tehát voltak dolgok, amiken változtattak, de a szakmai munkán nem, vagyis
Nekik semmi közük hozzá, hiszen csak finomhangoltak rajta hat edzőcserével, a felnőttprogrammal, a felvett majd kirúgott sportigazgatóval, a keret totális átalakításával, az akadémiai feláramlás leépítésével, a profilozott projektjátékosok igazolásával, a játéktudáson túli karakter figyelembe vételével, a minden szarral, ami korábban nem volt, vagy éppen volt és működött, viszont leépítették.
Akkora szarkenegetés indult ma srácok, hogy ilyet még nem láttatok. Pontosabban: még a mostani vezetéstől is szokatlan mértékű.
“A klubvezetés szerint hivatalosan: elmúltnyolcév!” bővebben(kölcsönben): a Honvéd játékosaként a 2021/22-es tavaszi szezont valahol kölcsönben töltötte. [opció]: a Honvédnak opciós joga van a játékosra. félkövérrel: a legutóbbi téli igazolások.
“Lejáró szerződések” bővebben
41 éves leszek két hét múlva. 19 éve, egy borzalmas klubvezetés alatt széteső öltözővel és szurkolótáborral sirathattam a zalaegerszegi kizuhanást. 19 éve. Az egy ötöd század. Ma viszont más a helyzet. Tavaly is és idén is megmutattuk, hogy ez nem a kora kétezres évek szegényháza: mi benn tudunk maradni. Értő kezekben a klub, jó a keret kémiája, összeállt a sokféle szurkolói réteg, hol van már a Hemy-korszak mocska? A klubom történetében a sokadik, “sajátomként” a tizenegyedik (1989-90, 1997-98, 1998-99, 1999-2000, 2001-02, 2004-05, 2009-10, 2010-11, 2014-15, 2020-21, és a mostani) majdnemkieső idény ez. Még nem fogtam fel azt hiszem, pedig ideje lesz lassan.
“19 és 41” bővebben
A grafikonon az az érték látható millió forintban, ami a Honvéd FC Kft. egyszerűsített éves beszámolóiban található források összesen cellát osztja el az adott bajnokságban elért pontszámmal.
A források összesen nagyjából azt jelenti köznapi nyelvre lefordítva, hogy ennyi pénzből gazdálkodott a cég. Fizetések, rezsi, adósságok törlesztése, minden benne van. Nem a legjobb mutató, de azért elég látványos.
“Egy rém egyszerű grafikonban mutatjuk meg, hogy mennyire alkalmatlan a jelenlegi klubvezetés” bővebbenFelcsút – Honvéd 1-2
Egy percet sem láttam a meccsből. Egyszerűen nem mertem bemenni a lelátóra a lefújásig. A lépcsőfeljárónál álltam, a korlátnál, és hallgattam, hogy mi történik. Nem bírtam volna nézni, nem voltam rá alkalmas.
Délelőtt, a fakó Paks elleni meccsén jutottam el arra pontra, hogy rájöttem, nem bírom a tétmeccseket. Gyenge hozzá a gyomrom, a szervezetem. Megviselnek. Felnőttként a langyos középszerhez szoktam, jól elvagyok a novemberi mezőkövesdi meccsekkel, a tét nélküli áprilisi hazai Debrecenekkel, amikor édesmindegy, hogy ötödikek leszünk, vagy hatodikak.
Pedig nincs három éve, hogy azért tüntettünk, mert visszaestünk idény közben az ötödik helyre. Vissza, az ötödikre. Akkor az volt az egyetlen izgulnivaló, hogy nyáron hova sorsolnak minket, milyen messze lesz a tengerpart?
“A minimumot hoztuk: bentmaradtunk” bővebbenMindegy, hogy magabiztosan, mázlival, négykézláb, megaláztatva, parádézva, öngóllal, bírói segítséggel vagy a bíró ellenére, kapu elé tolt busszal, csúszva-mászva, lábujjhegyen, fénycipőben, fehér mezben, csíkos mezben, esőben, napsütésben, tizenegy légióssal, tizenegy saját neveléssel, vegyesen, cserével vagy csere nélkül, első percben lőtt góllal, utolsó percben egyenlítve, a másik meccsnek köszönhetően, magunknak köszönhetően, magunk se tudjuk, hogyan, vagyis bárhogy, mert a lényeg, hogy ma
Tényleg nem érdekel a módszer, egyedül a végeredmény: délután háromnegyed hat magasságában, a végesípszót követően a vonal fölött legyünk.
“Egyetlen feladat van mára: bent kell maradni” bővebbenahogy korának Révésze, Komora Imre mondta egyszer.
Mert valami ilyesmi történik. A Kispest amióta feljutott az első osztályba, azóta törzsgárdatagnak számít. Egyszer estünk ki, annyi épp elég volt, hogy a szép sormintát elcsesszük.
Gondoljatok bele, a két háború között, egy viszonylag szegény, Budapest melletti kisváros, sokáig értelmezhető stadion nélküli csapata folyamatosan ott tudott lenni a legjobbak változó, olykor 12, olykor 14 csapatos mezőnyében. Három klubnak sikerült ugyanez rajtunk kívül: Fradi, Újpest, és a megszűnéséig az MTK-nak. A kor világfutballjának egyik legerősebb bajnokságában voltunk állandó résztvevők.
Tettük mindezt egy elkötelezett vezetőséggel, élén Mayer Bélával, valamint idősebb Puskás Ferenc játékossal, edzővel, az ificsapat egyik szervezőjével. Ez a klub valóban kispesti volt, játékosai döntő többsége a környező településekről származott, és töretlen működésével felhelyezte a várost Magyarország térképére.
“Achilleus kardja lebeg felettünk” bővebbenválogatott // Rossi keretet hirdetett a nyári meccsekre. (via MLSZ)
