▶ Interjú Kemenes Szabival

Nem vagyok hangfal közelben, feltettétek neki a kérdést, miért tűnt úgy, mintha Debrecenben minél több gólt szeretett volna benyalni?

Jó interjú. Köszönjük!
Ami beszédes amúgy, és szintén Szabi írta ki a fészre a Gyirmót elleni Ligakupa után, hogy jó volt ismét a pályán lenni, régen érezte magát ilyen jól. És hogy végre (talán) elindultunk valamerre.
Lefordítva: eddig (az utóbbi időben) nem érezte jól magát. Tehát nem volt jó a klíma a csapatban és a csapat körül, ami nem feltétlen korrelál az eredményességgel, ugyebár.
A másik: végre elindultunk valamerre. Tehát eddig semerre sem tartottunk. Folyt valamiféle munka, de se koncepció, se határozott elképzelés. Ad-hoc folyt a móka. Hány hónapot is adtunk így az ördögnek? Mennyi idő ment el a jobos, mancinis, kosznicsos, vidovicsos, stb. Cordella-Vierchowod páros fémjelezte időszakban?
Odaadtuk a nyári felkészülést kompletten és a bajnokság első harmadát.
Az a baj ennél a klubnál jelenleg, hogy nincsen koncepció. Vagyis a nyári felkészülés kezdete előtt elsuhannak nagy szavak, hogy ez lesz és az lesz és így lesz és úgy lesz, de a végén valahogy csak az ellenkezőjénél lyukadunk ki. (Hitelesség, szavahihetőség, (karrier)tervezhetőség, köszönik szépen, jól vannak…)
Ilyen körülmények és a rendszertelenség (ön)ellentmondásokra épülő perverz örvénylésének közegében még a csoda sem segíti hozzá a klubot ahhoz, hogy eredményes legyen.
Ha két kutya párzik, abból akkor sem fog macska születni, ha mindkét párzó fél macskajelmezt vesz föl az aktuskor és nyávog közben.
Tehát Mr. Hemingway hiába öltözik be az akadémistákat játszatni akarók mezébe és hallat akadémistákat játszatni akaró hangokat, mert ezek a srácok nem attól fognak játszani.
Ez kevés, ennél több kell. Ha nem is életpálya, de klubpálya modell.
A lehetőségeket és a körülményeket felelősen számba vevő és mérlegre tevő elemzések, konzultációk utáni REÁLIS célmeghatározás kell, kellene, és kellett volna – 2006 tájékától számítva. De: soha nem késő!
Pl., ha annyira az akadémistákat akarom nyomni, akkor az idejövő edzőt, edzőket nem állítom megoldhatatlan feladat elé azzal, hogy legyen baromi sok akadémista a csapatban, és jussunk ki a nemzetközi porondra. Mert ezzel (nem VW-t akarom mentegetni, mert szar edző ő Hemi nélkül is…) egy olyan zsákutcába tereli be az illetőt, amiből nincs kitörés.
Klubpálya modell, kedves Hemingway úr, avagy üzleti terv (talán ez ismerősebb). Ez nincs, nem volt, de még lehet.
Akadémisták? Oké.
Első évi terv: ne essünk ki. Egy-két rutinosabb rókát szerzünk, velük megoldható. Az első szezon tuti bukó, 13-14. hely. Oké. Túléljük, volt már rosszabb is.
Második év ugyanezzel az időközben több tapasztalattal rendelkező kerettel: stabil középmezőny elérése.
És majd a harmadik évben lehet ESETLEG olyasfajta álmokat dédelgetni, hogy nemzetközi kupa. (Persze addig is összejöhet, lásd: tavalyi Újpest. Fél lábbal kiesés, a másik lábbal kupagyőzelem…)
Az első időkben/években vért kell hugyozni a pályán lévőknek és keserű poharakat hörpintgetni a szurkolónak, vezetőnek, de ez ezzel jár. (Biológiai és személyiségfejlődési folyamatokról van itt szó, amiknek megvannak a maguk törvényei, és amik fölé a hooters-lányok keblei sem emelik az Elnököt sem az USA-ban, sem Kispesten…)
És ez ragyogóan tudna működni nyílt, egyenes, őszinte kommunikációval a sajtó és a szurkolók felé. Valahogy így:
„Ez van, ez a terv, kedves barátaim. Ez a koncepció. Türelmet kérünk mindenkitől, mert nem lesz könnyű és gyors sztori. Mert nem vagyunk milliárdokból gazdálkodó kirakatfradi és fideoton, audis Győr, kaszinótulajdonos szupervállalkozós Debrecen, milliárdos főtámogatójú Felcsút. Nekünk igazolni nincsen pénzünk, mint a falusi csapatnak százmilliós összegnagyságban Tischler Patrik-ot, stb. Mi abból főzünk, amit helyben megtermelünk. És ahogy a répának meg a karfiolnak és a körtének is megvan a maga növekedési, majd érési ideje, ami után fogyaszthatók, ugyanígy a helyben „termő” játékosoktól sem lehet elvárni rögtön az első időkben, hogy majd úgy gázolnak át az NB1 élmezőnyén, mint a Veresegyházán, vagy a Gyirmót II-n. Ezért kérnénk a Tisztelt szurkolóktól belátást és türelmet és minél több lelkesítő támogatást, a sajtótól pedig a teljesítmények helyi értéken való kezelését a kritikák megfogalmazásakor. Nem lesz könnyű, sokat fogunk szenvedni, de a végén a miénk lesz a legszerethetőbb csapat a magyar bajnokságban. Csak A Kispest, hajrá Honvéd!”
Ennyi.
Kéne.
Kellett volna.
De: sosem késő.
Dzsászper nagyon jó irányba készül haladni, csak aztán nehogy ice bucket legyen a dologból, hogy 2 hét múlva jön egy új vezetőedző, akinek a nyakába akasztjuk a szokásos utópisztikus, „Nemzetközi Kupa tininindzsákkal” nevű kőgolyónkat, ami alatt ő is összerogy.
Ha nemzetközi kupa kell, Hemingway úr, akkor irány a fukszokkal a zaci, adja el a részvényeit, váltsa ki az életbiztosítását, adjon el- és fel mindent az USA-ban, és vásároljon mindebből egyenként is vagyonokat érő játékosokat ötösével. Akkor talán.
De mivel ez lehetetlen, és szereti a költségtakarékos megoldásokat, ezért csak egy spirálfüzetbe ruházzon be, és írjon bele szépen egy olyasfajta beszédet, nyilatkozatot, amit pár sorral fentebb már megpróbáltam a szájába adni.
És akkor minden rendben lesz.
Nem a pályán, mert ott lesz baj bőven az elején, de a fejekben mindenképp. A tulajdonoséban is, a játékoséban, az edző fejében és a szurkoló fejében is.