Nem nagyon hisztek Dél kispesti jövőjében

Terjednek a pletyik, hogy Délczeg már nem is a keret tagja, hogy már hetekkel ezelőtt szerződést bontottunk vele (decemberben még a kispadon sem ült, miközben előtte rendszeresen), csak még nincs bejelentve a dolog, mert ez mifelénk így megy.

Közben megtudtuk, hogy Fejes, Ihrig-Farkas és Szemerédi távozott, Lukácsnak hároméves szerződést adtunk, Bobál és Baráth ugyanennyivel hosszabbított, szóval az is lehet, hogy Dél kap még egy sokadik esélyt, de az is lehet, hogy csak keményebb, tapasztaltabb partner a szerződésfelbontó tárgyalásokon.

Minap tettük fel a kérdést, hogy a nagyjából kialakult csapat perememberei számára milyen jövőt jósol a közösség? Ki távozik, ki marad, ki kerül esetleg kölcsönbe? Az érzetek és a számok nagyjából ugyanazt mutatták, ha a törzsgárdát kellett vizsgálni, de vajon mi van a többiekkel?

// Az adatok százalékban értendők.

Délczeget egyértelműen a távozók közé sorolja szinte mindenki, ami nem is lenne nagy meglepetés. Emlékezhetünk, nyáron azután tűnt fel egyáltalán, hogy nem jött meg kezdésre a beígért középcsatár. Ahogy azóta sem, így helyette be kellett érnünk a szebb napokat is látott Délczeggel.

Magánvéleményem, hogy érte pont kár, de azt is érzem, hogy valahol magának köszönheti az egészet. Amikor jött, akkor egy iszonyatosan hajtós, dolgozós csatár érkezett, aki képes lehet bevágni a nagyon nyilvánvalókat, de ugyanúgy képes a kapunk előterét is tisztán tartani, ha úgy adódik.

Később valamiért beleszeretett a szögletzászlóba, a labdát rendre odaterelte, majd ha a dolog épp egy támadásféleség volt, akkor azt ezzel a mozdulattal egyben halálra is ítélte.

Kétszer is kölcsönadtuk, de sem Pakson, sem Zalaegerszegen nem váltotta meg igazán a világot, ahogy visszatérte után nálunk sem. Mondom, nem így indult.

Kölcsönadósnak éreztek két olyan játékost, aki nyáron írta alá első profiszerződését (Erdős, Göblyös), hogy azóta legfeljebb a kupában játsszon, valamint nagy ritkán leülhessen bajnokin a padra; a kölcsönből visszatérő és hosszabbító Erdélyit; valamint Lőrinczyt, aki szerintünk lassan a semmiben lebeg, csak teng-leng a ki tudja hol. Kölcsönben nem találta a helyét, itthon pedig csak az NB III-as csapatban játszik, miközben neki már nagyon régen nem ott kellene.

A légióskvóta miatt ősszel parkolópályára állított Kinget alapvetően marasztalnátok, ami érhető valahol, hiszen egy kedvelhető és sokposztos játékosról van szó.

Csábi és Horváth adja magát, mindketten végigpadozták az idényt, ha mégis szükség volt rájuk, akkor megoldották a feladatot. Horváth amúgy elméletileg Kemenes mellé/mögé lett igazolva, és bár nincs vele semmi gond, azért nem ártana, ha egy klasszissal erősebb második számú kapusunk lenne, mert így Szabinak tényleg nincs igazán alternatívája.

Misu a Hidi, Kamber és Nagy Geri alkotta középső eszcájgba jelenleg nem fér be, ezért nálam például felmerülne a kölcsönadásának a lehetősége, hogy megfelelő mennyiségű játékperchez jusson. Neki most tényleg ez lenne a legfontosabb, és Kispesten senki sem garantálhatja számára, hogy játszani fog.

Lukács most kapta meg a szerződését, miután az ősszel már bemutatkozott a kupában és bajnokságban is. Tavasszal talán több szerepet kaphat, mert a támadósorban inkább variál Rossi, mint hátrébb. Nála is az van, mint Csábinál, hogy játszania kéne, viszont nálunk fixen csak az NB III-ban fog.

A nyáron igazolt Szilágyi nem oldotta meg prompt az évek óta húzódó balhátvéd-kérdést, a nagycsapatban egy, a másodikban nyolc meccset kapott, valamint a kupában hármat. Őt talán ezért érzitek a legkevésbé maradósnak a maradósnak gondoltak közül.

Az egész móka értelmezéséhez feltétlenül hozzá kell tegyük, hogy ezeket a játékosokat a szavazók nagy része valószínűleg alig-alig látta játszani. Többen csak az NB III-as csapatig jutottak, vagy valahol a világ végén kaptak egy kupameccset.