Egy kupadöntő elé

nem nagyon van értelme bármit írni. Beszélhetnénk arról, hogy az ellenfél a Mezőkövesd, és már csak a név hallatán is eszünkbe jut, mitól igazán (és milyen) szép egy kuparendszerű sorozat, ahol akár a döntőig is eljuthatnak a kisebb klubok. A század első felében egy Kispest, BEAC, Attila (Miskolc), Bocskai (Debrecen), Soroksár, Szolnok, Salgótarján, Diósgyőr, majd a háború után a Dorog, Komló, Pécs, Békéscsaba, Vác, Haladás, Siófok, Sopron és végül a Kecskemét.

Aztán folytathatnánk úgy is a posztot, hogy a Kecskemét után jött a Felcsút, az elődöntőben a Balmazújváros, és idén a Mezőkövesd, vagyis valamiféle sűrűsödés figyelhető meg egy adott körben, amiről lehet, utólag ugyanazt mondjuk majd, mint mostanság a BEAC, Attila, Bocskai, Soroksár kapcsán, hogy a kicsik miatt igazán szép egy kupasorozat.

Tessék, két felcsapás, ugyanabból a tényből kiindulva, hogy a Kispest (akinek helye van címre menő dolgok közelében) és egy másik, nem Kispest-kaliberű csapat játszik egy kupa döntőjében. Ilyen ez a kupa, és ilyen ez a történelem, feltételezve, ha van.

Most pedig következzen valami egészen más.

Nem fogok posztot írni.

Mindenkinek volt tíz teljes órája, amíg elfogyott a számunkra biztosított hatezer körüli jegy, hogy beszerezzen legalább egyet, vagyis nyugodtan mondhatom, elvárás, hogy ne itt, hanem a stadionban beszéljük meg a történni fogókat, amik ugyebár a leírásuk pillanatában már megtörténtek lesznek, feltéve, ha a tévé és az oldal előtt töltöd a ma estéd.

Tényleg nem akarok posztot írni.

Szabadnapot vettem ki mára, mégis kicsit dolgoznom kell. Alig tudtam elaludni éjszaka, lehet bennem három-négy óra alvás, fáradt vagyok, hunyni kellene egyet kora délután, ha tudnék egyáltalán napközben. Bevásárolni is kéne, mert itthon se minden egyszerű, van elég más baj, hogy ne csak a kupadöntő érdekeljen ma. A többiekkel is találkozni kéne, ha végre megszületne a döntés, hogy melyik többiekkel egyáltalán? Vagy elmenni egyedül a törzshelyemre, inni egy korsó valamit, és onnan indulni a stadionba. Esetleg a sajtóba, és garantáltan egyedül nézni. Nem tudom.

11:36 van ebben a percben, és az iméntieket mind nem tudom. Fogalmam sincs. Fáradt vagyok, aludnék, este kupadöntő, vagyis kötelesség. Nem tudom.

Annyi biztos csak, hogy most nem lesz poszt.

Ne velük foglalkozzatok, majd foglalkoztok velünk, foglalkozunk egymással holnap, holnapután, a holtszezonban. Ma élvezzük a napot, a kupadöntő napját.

Komolyan.

Én itt be is fejezem. (Még címlapképet se keresek.)