A kupagyőztes első útja Újpestre vezet, hogy fogadja a neki járó köszöntéseket

Sziasztok, történt valami említésre méltó a héten?

Ahh, hogy nyertünk egy kupát? Hivatalosan az évek óta öreg Kamber két góljával? Padon Pisonttal és Dajkával, a pályán sok olyan játékossal, aki évek óta velünk van, netán egyenesen saját nevelés?

Nem akarok jönni a Nagy Honvéddal, hogy ilyenek nálunk a hétköznapok, viszont újra előjövök a Sokadik Nagy Generációval, amiben lehet mégis valami, hiszen RW is feszegette érintőlegesen másnap.

Fussunk végig a kereten //

• bajnoki negyedik 2012-ben // Hidi, Lovric
• bronzérmes 2013-ban // Hidi, Lanzafame, Lovric, Nagy Geri, Ikenne-King
• bajnok 2017-ben // Gazdag, Hidi, Lanzafame, Horváth, Kamber, Lovric, Nagy Geri, Ikenne-King
• bajnoki negyedik 2018-ban // nagyon sokan, most nem keresem ki a neveket
• kupaezüst és bajnoki negyedik 2019-ben // még többen
• kupaarany 2020-ban // harmincegy játékos (névsor a poszt végén)

Ez bizony egy Nagy Generáció, ami talán Hidivel, Nagy Gerivel, Lovriccsal, Kinggel, Lanzafeméval, Gazdaggal és Kamberrel jellemezhető legjobban a jelenlegi keretünkből, és amihez ugye illik hozzácsapni Holendert, valamint Baráth Botit, mint akik az idő nagy részét szintén a keretünkben töltötték.

Saját nevelések, egy Zseni, egy Megbízható, egy Szív és a Legkisebb. Ennyi kellett. És mindig volt egy Vécsei, egy Eppel, egy Danilo, egy Gróf, egy bárki mellettük, ami kiegészítette a kirakóst, és amikor jó érzékkel sikerült megtalálni a hiányzó darabokat, akkor a klubházban újabb helyet kellett találni valaminek a vitrinben.

Az Új Magyar Futballközeg éveken át egyik legnagyobb outsidere, a Kispest lett a kétezer-tízes évek végének egyértelműen harmadik számú csapata itthon. Mögöttünk nem álltak sorban a minisztériumok és az oligarchák, hogy az omladozó tribün réseit húszezres-kötegekkel tömjék be, a transfermarkton számunkra a free agent kategória is beláthatatlanul drágának tűnt, inkább sérülten, sőt, gümőkórosan(!) hoztunk játékosokat, mert ők voltak a megfizethetők. Valamint fokozatosan beértek páran az akadémiáról, akik kellő hosszan megkapták a bizalmat, és akik képesek voltak élni a megkapott bizalommal.

Töredék pénzekből, azonban viszonylag fegyelmezett hozzállással, és némi szerencsével mégis mi lettünk a kiemelt két nagy mögött a harmadik erő.

Ha valamire, akkor erre a mentalitásra, erre a klubképre szabad, és kell is építeni. Legyen egy mag, ahová nem csupán jó, hanem rajongható, szerethető játékosok tartoznak, nem kell, hogy megváltsák a világfutballt, de az kell, hogy jópár évig velünk maradjanak, és legyenek legalább annyira jók, hogy elmondhassuk: ha már ős se fér be, akkor lesz itt igazán komoly eredmény. Addig viszont becsúszik néhány érem. Kispestre Kamberek, Lovricok, Gazdagok, Nagy Gerik, Kingek kellenek, és nem árt melléjük egy olyan zseni sem, mint Lanzafame (Gyimesi, Détári, Pisont, Fodor, Illés, Warzycha, Bárányos).

Stabil váz, amivel azonosulni tudunk, amiben megtaláljuk a hajtást, az alázatot, a küzdést, a klubszeretet, vagyis mindent, amit értelmezni tudunk, és ehhez a vázhoz a lehetőségekhez mérten érkezzenek a többiek.

Alap nélkül semmit sem lehet építeni. Maga a szó is azért létezik a nyelvünkben, mert kellet valami, amivel elmagyarázzuk, hogy a stabil és működö dolgok mitől stabil és működő dolgok. Például a mocsár és a láp két teljesen másik szavunk, és a rájuk épülő dolgokat is csak a legritkább esetben hívjuk stabilnak és működőnek.

Aztán az alaphoz elengedhetetlenül szükséges a szakember, akiket általában szakinak becézünk, mert a magyar ember olyan, hogy akit elismer, azt becézni kezdi. Bem apó, Árpi bácsi, Kutya úr – a végtelen széles skálán természetesen ott van általánosan véve Béla bátyám, illetve János szaki is. A szakember az, aki az alapról megállapítja, hogy megfelel-e az alapság feltételeinek, majd felépíti rá a felépítményt. Vele szemben a nem szakembert arról lehet megismerni, hogy kacsalábon forgó monumentális alkotásokat ígér be, és amíg hallgatjuk, bokáig süllyedünk az alattunk elterülő mocsárba.

Tehát: alap plusz szakember egyenlő minimum program. Arra most nem szeretnék kitérni, hogy az utóbbi években mennyire voltunk közel, illetve távol a futball imént levezetett alapegyenletéttől, azt azonban elismerjük, ránézésre úgy tűntünk, mint ami. És ezt a Nagy Generációt pont ezért lehet kedvelni.

Friss kupagyőztesként megyünk Újpestre.

Az alsóháztól talán eltávolodtunk, sőt, az alsóház talán annyira besűrűsödött, hogy a várható keresztbeverések miatt idén már nem kell hátrafelé néznünk, azonban

ez a generáció már csak saját generációsága miatt sem engedheti meg magának, hogy a bajnokságban ne az elérhető legjobb helyezéssel fusson be. Értem én, hogy a kupa és Európa megvan, kicsit talán meg lehet nyugodni, és azt is értem, sokaknak édes mindegy, hogy negyedik vagy hetedik a csapat, azonban nekem nem, mert

egy Kispest az olyan kell legyen, hogy a Kispest, mint fogalom helyes értelmezésébe beletartozik az elérhető legjobb helyezés elérése. Vagyis a Kispestnek baromira nem lehet mindegy, hogy hatodik vagy hetedik, mert egyértelmű, hogy egészen addig hatodik, amíg ki nem derül, hogy az ötödikre is van esély. És így tovább.

Ha egyszer elfogadod, hogy jó a hetedik hely a hatodik helyett, akkor bármikor el fogod fogadni a kicsit gyengébb(nek hitt) eredményt, és onnantól te minden leszel, csak sportember nem.

Újpesten tehát ma az a tét, hogy a bajnokságban miként végezhetünk minél előrébb.

Jelenleg 37 pontunk van, tavaly 49, tavalyelőtt 47 volt, vagyis az reális, ha kimondom, hogy nem engedek a 48-ból!

Illetve. Illetve van egy szövődmény, amennyiben a 48-at sikerül a bajnokság utolsó fordulója előtt elérni, mert akkor nem engedek az 51-ből, az 54-ből, és az így továbból, függően attól, hogy mennyivel a bajnokság vége előtt értük el a 48-at.

Máshogy nem érdemes.

21:05, Újpest-Kispest a Megyerin. Mintegy ötszáz jegyet kaptunk a vendégbe, egy körül még százhúsz várt gazdára.

Kedden tíz óra alatt felvásároltunk mintegy hétezer jegyet, kedd óta azonban háromszázvalahányat sikerült. Ne maradjunk szégyenben, töltsük meg a vendéget!

Ja, és a végére egy érdekesség: idén eddig nyolc edzőváltás volt az NB I-ben, és az új edzők mérlege az első meccseiken: 7 győzelem, 1 döntetlen. Újpesten persze pont most kellett hét év után lemondania Vignjevicnek. Nem ért volna rá hétfőn, most, hogy a Loki ikszelt a Kaposvárral?

a kupagyőztesek névsora (a héten szerintem kiteszek részletesebb statisztikákat is; félkövérrel a saját nevelések) // Aliji, Banó-Szabó, Batik, Ben-Hatira, Buna, Cipf, Gazdag, George, Hidi, Horváth, Ikenne-King, Kálnoki-Kis, Kamber, Kesztyűs, Kovács Nikó, Kukoc, Kulach, Lanzafame, László D., Levkovich, Lovric, Mezghrani, Moutari, N’Gog, Nagy G., Niba, Szendrei, Tujvel, Ugrai, Uzoma, Vadócz

címlapkép: Lovric 2013-ban a Honvéd-Fradin (1-0). fotó: babvik

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése