A Vasassal játszunk este, mégsincs bennem semmiféle rangadóhoz hasonló hangulat. Még ha a bajnokság aktuálisan első két csapata is játszik egymással, ez csak egy meccs lesz a sok közöl az NB II. posványában, amin lassan és valahogy túl kéne libbennünk, mert lehúzza az embert.
Fura, hogy a Vasas még így is az értelmezhetőbb ellenfelek kategóriája. Az egész másodosztályban pár ilyen maradt, és azok közül is többen újak, mint a Kecskemét, vagy a Szeged, ami egy egészen másik Szeged, mint a korábbi Szegedek. Továbbá Videoton és esetleg a Békéscsaba. És ennyi. Mindenfajta lenézés nélkül, egy Kispestnek az NB II. ennyi. A mi világunkból a többiek legfeljebb szerencsés kupasorsolások, esetleg hírverőmeccs per falunap.
És még így sem érzem a Vasast. Talán azért, mert már rég szarok, az elmúlt tizenöt évben inkább másodosztályúak, mint nem. És ott is rendre kilátástalanul vergődnek a dobogó környékén, és buknak el, ha kell, akár az utolsó pillanatban, mint mondjuk tavasszal, pont ellenünk. Őszintén? Ki nem szarja le őket?
Persze, közben meg az van, hogy az NB I-ben, a Legfelsőbb Osztályban, hogy is írta Szöllősi (miután 0rbán kinyilatkoztatott, rögtön szabadott és kellett írnia pár hirtelen jött saját gondolatot, és halványan kritizálni a mindenki által látványosan nem működőt) a Futbólia visszahódítása c. opuszában: „a magyar labdarúgás ma már emelkedő pályára lépett, és éppen a tehetetlensége meg a hosszú távon jelentkező hatások miatt van a következő időszakban sikerre ítélve.” Ha ez igaz, most kellene odaérnünk, mert különban lehet, az új Puskás–Bozsik, az új aranylánc (Braun–Molnár–Orth–Opata–Jeny), vagy az új T-betűsök (Táncos–Takács II.–Turay–Toldi–Kohut) ezúttal nem hozzánk, hanem félő, Felcsútra, Kisvárdára, Kazincbarcikára és a többi nagyon fontos helyre születnek, ott állnak össze. (Jeny és Kohut is kispesti nevelés volt.)
Feljutni a Vasas ellen és/vagy mellett, de hova? Szar itt minden. El van baszva piszkosul.
Aztán jön a miniszterelnök az írek elleni zakó után, és podcastet csinál, mert az olyan fiatalos. Magázódósat, csendőrpertusat, összekacsintósat (Hajdú B. hol tegezi, hol magázza), mesterezőset – furcsát. Abban aztán kinyilatozik, és elmondja, a kisvárdák meg felcsútok (melléknévként) nem azért vannak ott, mert belenyúlnának a rendszerbe, hanem érdemeik elismerése mellett. Sőt, arra különösen büszke, hogy mennyire nem szólnak bele a dolgokba, ők csak a pénzt adják, a hivatalt állítják fel, az ellenőrzést végzik, de nem, nem szólnak bele, hiába vannak ott a saját embereik mindennek a minden szintjén.
Felcsút–Kisvárda, 783 néző. Be merték hazudni az ötödházat. Erre a képre. Hogy minden ötödik széken ül valaki. Magyar Valóság.
Jah, és bazmeg, nehogy politikát/politikus nevének említését vigyél a magyar fociba, mert annak nincs ott a helye, de a kibaszott nemzeti konzultációt folyamatosan hirdetni kell a bajnoki közvetítések alatt. (Ment a papagáj alá a kalitkába, szarja azt tele. Annyit ér.) Egy világ, ahol véletlenül a klubok közül több is politikust kér fel elnöknek, mert az úgy helyes, nehogymár csak a Marosán elvtársnak jusson ilyesmi. Elmegy az egész retrográd modell a jó büdös picsába.
Persze, hogy elveszik az embernek a kedvét még egy olyan minőségi gyűlölködéstől is, mint ami ma várhatna ránk a nyamvadt Vasas ellen. Mondjuk ehhez a teljesen eljelentéktelenedő Vasas, valamint a szintén eljelentéktelenedő szurkolói is bőven hozzátesznek. Tényleg nem érdekelnek. Egy meccs lett a sok közül.
És akkor hadd törjön fel belőlem a mélyen elfojtott Hegyi Iván, és mielőtt rátérnék a habfehér balettra (előre szólok: nem fogok), ami minket jellemez egész 2025-ben (l. a mez színe, mert Iván is abból vezeti le a Real Madridot), el kell mondjam, a Vasas valójában visszatalált a helyére. Egy normális világban, az NB I-ben a Vasas csak egy volt az ellenfelek közül, nem a legnagyobb, nem a legkisebb, hanem egy a sok közül, ami rendre velünk van, ami ellen rendre játszani szoktunk. Nem egy Újpest, még ha csicska is, nem egy Fradi, nem ugyanaz a Fáyba járni, mint mondjuk Videotonba, és így tovább. Egy meccs volt a sokból, aminek meg sem néztük meg az időpontját a sorsolás kijöttekor. Majd lesz valamikor.
Most is így vagyok vele. Év elején ránéztem, Videoton első forduló, BVSC-ben zárunk, a Kecsó érdekelt még a haverok miatt, de a Vasas pont nem. Jah, hogy a végén? Fasza, akkor vagy ellenük, vagy korábban kell feljutni. A legjobb talán az lenne, hogy korábban, majd a Bozsikban jól kibaszni velük, elverni őket, hátha azzal beelőzi őket mondjuk a Kecskemét, és a Vasas megint marad egy évet lent. Fasza lenne.
És nagyjából ennyi.
A Vasast nem várom egyáltalán, vagy nem jobban, mint mást. Például jelenleg az is jobban érdekel, hogy a Videoton jön első körben tavasszal, és az a meccs ne legyen zártkapus, mert hiszen, december és január: nincs foci, két hónapig az a szórakozásunk, hogy bámuljuk a radiátort, mire végre eljön a focitavasz, és pont a Videoton, amire van értelme kimenni rá. Hangosak, ugrálnak, egészséges gyűlölet: futballhangulat.
A Fáyban akkor lesz hangulat, ha csinálunk.
Nagyképű? Igen, nem fogom tagadni, minek is tagadjam? – szurkoló vagyok. Klubsovén, de azért a magyar futball érdekeit szem előtt tartó.
Káromkodós, bocs, azonban tényleg nem sok kedvem van az egészhez. Imádok meccsre járni, azonban ma alig egy fokkal vagyok afölött, mint amikor csak a lábam visz ki. Kevés helyen érzem olyan jól magam, mint a kispesti közegben: csodálatos figurák, remek szórakozás, csak az a kurva meccs ne lenne néha. Pedig esküszöm, szeretem a focit, nagyjából ismerem a lesszabályt, tisztában vagyok egy csomó történelmi dologgal, azt is tudom, hogy nagyjából mi a különbség a szárnyvédő (igen, lett ilyen szó manapság!) és a tükörszélső között (eleve: hallottam ezekről a szavakról), hogy melyik edző kopasz és melyik nem. Tolódni is tudok, ha kell jobbra, ha kell balra, attól függ éppen ki kommentálja a létezésemet a lelátókon. Voltam én már bajnaista provokátor, széljobber csőcselék, 0rbánista, gyurcsányista, kommer, minden édesfaszom, pedig mindvégig mást sem csináltam, csak ott álltam egy-egy lelátón. Mert ott álltam. (Néha ültem.)
És akkor ma Vasas, és egyszerűen nem hoz lázba. Talán majd délután, amikor pattintok egy sört a KöKinél, ha egyátlalán odamegyek, talán akkor elindul a meccsnap.
Bazz, ha már KöKi. Az mennyire normális, hogy vasárnap késő délután/este(!) találja ki a mindenféle hatóság, illetve közlik a klubok, hogy akkor buszozás? Nem a KöKiről, amit hetek óta hirdet a tábor, hanem a Bozsiktól. Mégis mit gondolnak? És mégis mi a baj a metróval? Szinte háztól házig visz, remek, felújított szovjet darabok, büszke lehet rájuk a Tarlósi úr. Szovjet-magyar két jó barát.
Vagy a szurkoló már megint nem ember? A szurkolót megint majomketrecben kell mozgatni a városon keresztül? A szurkoló megint ki van szakítva a társadalomból? Megint csak a remek tollakkal és szaros nyelvvel rendelkező Szöllősit tudnám idézni a legfrissebb véleménycikkéből: „(…) a szurkolás körülményeinek radikális javítása (stadionépítések, a lelátói erőszak visszaszorítása) és így tovább.” Visszaszorult, írja az udvari udvaronc. Vagy annyira mégsem, hogy pár kispesti ne metrózhasson végig a városon, majd sétáljon pár percet a festői Angyalföldön? Vagy most újra 2014 van, amikor:
Ez rosszabb, mint Lázár János rettegése az európaiak számára elesett Bécsben:
(Nesztek, megint egy kategórizációs válság: 0rbánozik, de közben simán [természetesen nem Skanzelizé, hanem] Fals és a Kairó, ami számára évtizedek óta átlagos kulturális referencia. Ilyen egy tisztességes ballibsi. Most aztán megkapja a fajtám.) (Megjegyzem, az 0rbánozás azért 0-val megy, mert nálam még mindig fut a szarbánizer plugin egy utódja, és amit lehet, cserél, ezzel téve egy fokkal kellemesebb hellyé az internetet. Szóval azért 0, mert ez a polugin akkor is javítja a szavakat, ha én írom be egy szerkesztőbe, és bár szerintem a Szarbán eléggé vicces, posztban azért mégsem hagynám benne. Gondold el, a válogatottban mégsem Willi Szarbán játszik. A 0 (nulla) vizsont eléggé hasonlít a nagy O-ra, a régi írógépeken nem is volt külön billentyű a kettőre, mert minek?) (Nem meglepetés, hogy szerintem a humor egyik csúcsát a fingós viccek jelentik.)
Amúgy a Vasasról volt már szó? Mondtam már, hogy nem igazán érdekel? Hogy csak egy a sok közül?
Igen?
Akkor jó.
Még ha amúgy tudnám is értelmezni (tudom), az NB II. annyira méltatlan körülmény, hogy nem akarom. AZ NB II-ben az NB II-es klubokat akarom értelmezni, a Kecskemétet, a Szegedet (nevezzük Szegednek), a miazmást. És oké, pont én írtam, hogy a Vasas már inkább NB II., de valahogy nem megy. A Vasas nekem továbbra is a szürke hétvége októberben, szemerkélő esőben a régi Fáyban. Az eredményre sem emlékszem hetek múlva.
Próbálok felpörögni hétfő délelőtt, de nem megy. Talán majd délután, talán majd a stadion felé sétálva, talán majd bent, talán majd sörrel a kezemben, talán majd amikor szurkolni kezdünk. Talán majd.
Így múlik el a világ dicsősége. Egy Vasas sem érdekel, miközben felcsútok vannak az NB I-ben, és oda vágyok, vissza a helyünkre. A helyünkre, amit elfoglaltak mindenféle jöttmentek. A hitbizományunkat.
Zárójelbe: lassan ott tartunk értelmezési tartományként, hogy a 2023-as kiesés egy Trianon volt a klub történetében, és most mindenféle idegen hatalmak [l. impériumváltás] terpeszkednek a mi vadásterületünkön. Mi pedig ahelyett, hogy felfogtuk volna mit basztunk el, ahelyett, hogy szembenéznénk önnön magunkkal, inkább semmit sem teszünk, csak lóbáljuk a lábunkat egy kissámlin üldögélve, és azt mantrázzuk dagadó mellű büszkeséggel, hogy adjátok vissza a hegyeinket. (Adjátok vissza a Hetyeinket!)
És én is pont ezt csinálom: nekem (értsd: a Kispestnek) jár az NB I. Az NB I. a mi hazánk, függetlenül attól, ki uralja. Mi mindig ott éltünk, a nem ott élésünk pedig egyenesen életellenes. (Történelmi párhuzammal bajlódó kínzó kérdés: vajon ha Trianont a tanácsköztársaság csinálja vissza, akkor az elfogadható? Ha az NB I-be egy vörös báró alatt jutunk vissza, az elfogadható?)
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Csicska vagy, Petőfi! Hol voltál tavaly Kisvárdán?
A Honvéd napja eljött már,
Csak a Kispest, Kispest ő a sztár.
A nagy győzelem már csak ránk vár,
Hajrá, Honvéd, fellegvár.
Ezekkel a magvas, ám erősen csapongó gondolatokkal indítanék neki mindenkit a mai napnak, olvasson bár a buszon, metrón, villamoson, meló közben, vagy a klozeton ülve, számítógépen avagy rádiótelefonon, végig vagy csak részeteiben. Értsen belőle bármit, vagy csak háborodjon fel. Mindegy. (Igen, Szarbán, van ilyen. Nem lehet mindenki dr. Flash. Pedig a Pálma közel mindenidők.)
Volt itt minden, mint a bucsuban. Lőttünk kétpálcásra ágyúval, és lőttünk Leopárdra (2A7+ természetesen) légpuskával. Megkapargattuk a teavajat (tejavajat), de nem kapargattunk páncélt. Fölöslegesen voltunk, vagyunk – és leszünk.
11173 karakter, szevasztok!
címlapkép: én lőttem mobillal a régi Fáyban 2012. november 10-én. Eger–Honvéd 1–3, 350 néző.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Kicsit erős ez a lenéző hangnem a Vasassal szemben. Ugyanaz a kaszt mint mi. Tudom, hogy a szurkolóink 95%-a utálja a Vasast (én pont nem), de ettől függetlenül egy Kispest-Vasas vagy vica versa mindig rangadó. Sokkal inkább mint egy Paks vagy Fakadémia elleni borzalmak.
Skanzelizé alap, de a Kairó a Fals dala. :-)
Nyilván. Ahogy kiléptem a lakásból, rögtön eszembe jutott, hogy mit rontottam el. Majd javítom.
Közben javítva, és le is kaptam gyorsan az egyetlen albumukat a telefonomra (sajnos semelyik streamingen nem találtam, Yotubue-előfizetésem pedig nincs), hogy ma hallgathassam meccsre menet.