Egy tejfakasztó, két születésnap, egy meccs és egy születésnap – ilyesmik történnek mostanában egyik napról a másikra, és akkor még csak a csütörtök-szombat-viszonylaton mozdult el az öregedő gőzösöm. Kisebb mellékvonalakon lassan másfél hete tart a Nagy Októberi-Novemberi Ünnepeljünk Valamit, mert annyian, de annyian születtek ilyenkor (ugye a téli hidegek, január, február, hétfőn még tévé sem volt, ki lehet találni mit csináljon az ember otthon), és annyian tettek arról, hogy ne fogyjon a magyar, hogy jövőre még többet kell majd ünnepelni.