Megszokhattátok, hogyha normális nálunk a blogon az aktivitás, akkor uborkaszezonban is jönnek a nagy értékelések, elemzések és az igazolások véleményezését felvállaló gigaposztok. Idén kissé más a szitu, én már siránkoztam sokat az idő kérdésén, mostanában meg hanta figyelmeztetett szolgálati “bizbaszban” minden olvasót hogy ő kicsekkolt 2 hétre és távollétében – lévén Babar és jómagam most alacsonyabb aktivitással pörgünk – kevesebb lesz a poszt is. Nos ez utóbbi kitételt próbáljuk cáfolni, ha nehezen is, de tartva a lépést a történésekkel, viszont a jövő heti bajnoki start előtti igazolási számvetés most haloványabb, szürkébb és kevéssé ábrásított formában érkezik – most. Legyetek hát belátóak.
Jövő héten tehát rajtolunk, bár igazándiból már harmadik hete pörög a gépezet, az EL-beli kalandjaink okán. Hogy ez az adventúra vajon véget ér 5 nap múlva, vagy csoda következik, arról nem most értekezünk, koncentráljunk inkább a bajnokságra és az esélyeinkre.
Tavaly az utolsó 20 évüket tekintve szinte történelmi szezont futottunk: 1995 óta nem voltunk 4., vagy annál följebbi pozícióban; a Hemy érában a 2 kupagyőzelemtől eltekintve sosem sikerült egy egész bajnokságon át él- (vagy élközeli) csapat szerepkörben tetszelegni. Mostanáig. A tavalyi őszünk az első Supka-korszak boldogabb pillanatait idézte, itthon behúzott hangulatos rangadókkal, idegenbeli betlikkel és bravúrokkal egyaránt. A tavasszal aztán egy gyengült kerettel őriztük az összekapart 4. helyet – s e pozíció megtartása bizony nem csak rajtunk múlott, de meglett, és a csapat gerince, ha inogva is, de állt még május végén.
Aztán kvázi robbantották azt.
Persze ha nagyon józan, statisztikus szemmel nézzük a változásokat, kulcsembert nem vesztettünk – a téli kiárusításhoz képest Hajdú, Németh, Sánta, Hore távozása elvileg nem akkora veszteség. Elvileg, hisz fontos kiegészítő, kispadhosszabbító, bármikor kezdethető arcokról beszélünk. Ceo, Hadzics, Porcari, Navarrete távozása egyáltalán nem fáj, ők lettek az idei Adewunmik, Fieberek. Olcsóskodó igazoláspolitikánk újabb sorja-bizonyítékai.
Amitől tartunk kicsit, az az első négyes helyett hozott adag. Hajdú bármikor vállalható alternatíva volt balhátvédbe, még ha az utolsó másfél éve már jóval haloványabb lett az első 18 kispesti hónapjánál. Németh Norbi a tavalyi rajtkor sem volt már a régi, de így is lőtte a gólokat, személyisége jót tett a keretnek és a szurkolók felé mutatott klubképnek is. A csapatból kimaradást nehezen viselte, tavasszal a sérülés zavart be, az idény végén már katasztrofálisan belassult – megfiatalított keretünkbőli elengedése azonban dilettantizmusra vall, hisz a juniorokat összefogó szerepe nálunk is, és korábbi állomáshelyein (pl. Vasas) is jól látszott. Pazarlás. Sánta Kemi sérülései idején (de csak akkor) remek pótlék volt, Hore pedig hol szűrőként, hol jobbhátvédként elkezdett elfogadhatóan játszani – el is engedtük.
Szögezzük le: nem utólag sírunk értük, és nem azért mert most mentek el, és így persze mindenki jó aki épp távozik. Nem. A baj az, hogy ezek a nem nagy spílerek (Németh az volt, csak idő kellett volna neki meg türelem – igaz vele elfogult vagyok) alternatívát adtak. A kezdőcsapatra is. Most a padunkon jellemzően a fiatalok ülnek, ami egyrészt jó, mert így a fiatalítástól valahogy ódzkodni látszó Supkával szemben Rossi kénytelen játszatni őket – másrészt veszélyes, mert nem várhatunk instant sikereket és könnyen az Uppe tavalyi, az MTK tavalyelőtti sorsára juthatunk.
Az érkezők pedig… Bellottiról 1 meccs alatt kiderült hogy talán az NB2-re (se) lesz jó, SunnyBoy pedig czukor, remekül mosolyog minden szurkerre, miközben az egyik Holé-stand mellett áll sorba kis üdítőért, de amíg nem magasabb a gyep hosszánál, addig önmagát seggberúgó mozgáskultúrája mellett szegény a fűben is elhasal. Akik egyből bevethetők, azok Ignjatovics, Diarra, és Diakité. Már ha az utóbbi lefogy és erőnlétben utoléri magát…
Ignja érdekes eset. Néhol darabos, néhol biztató. Az biztos hogy változik a belső szereposztás. Eddig Debi volt a No2, hol Szmicsó, hol Sorin mögött – most neki kell gardíroznia a hátsó alakzatot és a kopasz szerb adjutánst is. De lehet, ezt nem kell bánnunk, Debinek erre van szüksége, hogy felnőjön a feladathoz, amire én már sok jelet látok az elmúlt hetekben. A dr.Botisi rutin persze hiánycikk lesz eleinte, de basszus, Andrisnak is van már nem kevés – csak most csatasorba is kell állítani e skilleket.
Baloldalt Alexisz sajna még mindig maródi, pedig nagyon várnánk vissza a ta
valy nyári-koraőszi Novákot. Addig Vidó. A rejtély. Óriási elfutások, folyamatos hajtás – de a szeleburdi délszláv sajna minden meccsen tartogat 3 bravúrszerelése mellé két olyan szarvashibát ami góllal fenyeget. Előrébb kéne tolni eggyel? Meglehet. De akkor mi lesz Csámikánkkal? Egy biztos: a posztján hosszú távon -ha nem higgad le- nem megnyugtató megoldás a tüsihajú ballábas. Talán az emlegetett olasz vonal? Inkább gyógyuljon fel Alexisz.
Jobboldalt hátul Lovreszt szeretjük, kell is, de idén ha már Rossi Vernesezik, Nagy Krisztiánozik, hát Baráthbotizzon is bátran! Tavaly is szemet szúrt Ivan néha bekövetkező megfáradása, ilyenkor nyugodtan nyúljunk a szőke Botondhoz. Régen őt az új Garabának jósolták fegyelmezettsége miatt. Hozzuk ki belőle.
Középpályán sajna Rossi az unalmas játék letéteményeseként ismert 2 szűrős borzadályt tolja – mentségére szóljon, hogy a keret igencsak nélkülözi a játszó emberkéket. Eddig a Hidi-Marshal kettős látszik bebetonozódni. Nos, én itt érzem Hore hiányát, Hidi még mindig nem akarja átlépni a saját árnyékát pedig Patriknak én nagyon szurkolok, és 1-2 éven belül várok is valami előrelépést. De még mindig tétova. Szívesen látnám Ivancsicsot is az ő helyén, aki ugyan támadóbb arc, de ha kicsit bekeményedni, bundesliga-lisztesizálódna (vagy dárdaizálódna), akkor vé
gre lenne egy passzképes szűrőnk, és Gege helyén Vécsei kenhetné a forintos zsugákat. Bálintban ugyanis Gellérthez képest jobban ott van a váratlan, az ösztönös, a predesztinált zsugaosztó képesség, ami miatt nagyon reméljük, hogy Rossi nem a padon jegeli majd, mint eddig (bár most a sérülés indokolta) – ugyanakkor Ivancsics hátulról nyomhatná a tényleg jól irányzott hosszú indításait, ami az ő erőssége. Félünk azonban, az olasz mister nem a bevállalós fajta – és marad a két betonszűrőnél.
A két szél nem kérdés. Baloldalt kint Tchami, aki kezdi megtalálni a dorkóján az irányzékot, idén alap lehet – már csak gyorsasága és tiziképző képessége miatt is. Czárt viszont mindenképp kérjük erőltetni, cserében! Kell a rutin neki, nagy értékünk. Jobboldalt mostanság Dél nyargal, vagy Vernes, mindkettő felejtős ezen az oldalon, akkor már Nagy, de még inkább Abass az, akit ide várunk, remélhetőleg nem teljesen szipolyozta ki a veretes vietnámi liga a spagettihajú szenegáli szpáhinkat.
Elöl. Na itt a baj. A Sanyi-Dani veszteség télen kulcsmomentum lett tavaszra, Ceo linkeskedésével, Hadzics töketlenségével játszotta ki magát a keretből. Maradt nekünk a jó öreg Dél, aki heteken át gólképtelen, hogy amikor már szidni kezdenénk, beverjen egyet-egyet. Gergő hajt, kapar, küzd, de nagyon sokszor görcsös még mindig – bár az utóbbi hetekben valami elindulni látszik, remélem nem kiabálom el. Ha itthon az ő góljával megcsípnénk a dageszokat, az talán belökné a beragadt motort. Legyen így. 
Mellette az idei felkészülés nagy felfedezettje Vernes. Supkával rendesen nem találták a hangot, Rossinál fickándozik, magabiztosabb. Csak ne szálljon el vele a ló. Érzünk némi Vólent feelin’-t lengedezni a félrecsapott baseballsapkában slattyogó skacban, de azt a szikrát is érezzük amivel ő nagy kedvenc lehet Kispesten. Ricsi, a társaid közül Bálintot kövesd e téren Vóli helyett, csak ennyit kérünk.
Ibrahima, az új igazolás -aki reméljük, nem az a Tangara-szerű mackó, aki két kiló smukkal a nyakában kísérgette a derék Sunnyboyt az albánok elleni hazain – a legendás erőcsatár. Hemy úr csodát vár tőle, de ezt tette Diabyval is, ám az edzőmeccs-menő Souleymane eddig nem látszik igazolni a várakozásokat (vajon látunk tőle mezcsókoló gólünneplést tétmeccsen is? Haj-jajj.). Talán a szenegáli. Meglátjuk.
Így állunk tehát most. Rossi az edzőmeccseken nekem gyengusznak tűnt, a tétmeccsek eddig őt igazolják. Úgy fest, a fiatalokkal szót ért, ebben eddig előrébb jár elődjénél. A játék nézhetősége eddig még a tavaszinak is aláment – e téren előrelépés kéne. Két utat látok jelenleg: vagy lehoz Rossi egy Dolcetti-féle első őszt, egy szűk, ám szerethető kerettel, bravúrgyőzelmekkel és meglepő vereségekkel, vagy a már említett, megfiatalított kereteket sújtó vesszőfutás jön a szezon elejétől. Az utóbbi években az EL-ben induló csapatok (Paks, Hali, Kecsó) rendre bebukták az őszüket, erre nagyon kell majd figyelnie talján edzőnknek… Ellenfeleink jól erősítettek, a Pécs, a Diós azt csinálja, amit tavaly mi: ésszel, posztokra igazol. Nálunk e téren kaotikusabb a helyzet, amiből jó és rossz forgatókönyv egyaránt kijöhet.
Mit tehetnénk? Vagy már most siránkozunk, vagy bízunk Kemi optimista értékítéletében, aki azt jósolta: ott lehetünk, ahol tavaly. Ha ő, Debi, és a megkomolyodó Ivancsics megfelelnek a kihívásnak hogy a csapat új gerinceként összerántsák a társulatot és Rossival meglesz az összhang, a külföldi edző effektus bizony jól is elsülhet. Moralessel szemben Marco eddig nem a saját lieblingjeivel tömte meg a keretet, fiatalokra is épít. Ez a szalmaszál az amibe kapaszkodhatunk. Nem túl erős, nem túl szilárd, de egy új impulzus a Bohócban sok mindenre lehet elég.
Mi szurkolunk hogy így legyen.
Fotók: nb1.hu, nso.hu, uefa.com; honvedfc.hu; onlinekonyv.info; mlsz.hu; sopron.info.hu.
