Címke: 2012-13

…ha tartanánk a szigorú hagyományokat, itt most az értékelések sora következne, és következik is, de kicsit máshogy, kicsit az egész évre szólóan, kicsit szubjektívebben. Tegnap nem játszottunk olyan jól, mint az elmúlt hetekben, ezt Rossi is kiemelte a sajtótájékoztatón, inkább küzdöttünk, nem szépen, de célratörően. És az a nagy helyzet, hogy most mi magasról teszünk a játék minőségére, mi Szombathelyre egy komoly céllal jöttünk és azt be is húztuk, nevezetesen a bronzérmet, és évek, hónapok, sőt hetek múlva senki sem arra emlékszik majd, hogy hogyan csúszott-mászott a Honvéd a Rohoncin, hanem arra, hogy 19 év után a Kispest neve megint ott van, ahol a szívünk szerint mindig is lennie kell, az élmezőnyben, és tavaly után végre a dobogón is, bizony ám, éremmel a nyakakban és egy olyan nappal a tarsolyban, amit egyhamar nem felejt el játékos, szurkoló, és Marco Rossi sem.

Kapu

Szabi már idény előtt is kedvelt volt szurkolói körökben, az idei év során viszont a 2000-res évek Kispestjének egyik emblematikus figurájává emelkedett. Régen volt már ilyen játékosunk akinek a nevét meccsről meccsre skandálják (Pisont Pista az utolsó aki beugrik, bizony!). És bár Szabi sem hibátlan, mert egy-egy kirúgás lecsúszik, egy-egy kijövetel néha nem az igazi, de a hatalmas bravúrok, amik a legfontosabb meccseken jönnek, illetve az évek óta tapasztalt legnormálisabb játékosi hozzáállás és megnyilvánulások mindezt zárójelbe teszik. Örülünk, hogy ő a kapitányunk, és vezette bronzig ezt a fiatal csapatot. Most már végérvényesen ő az új Vezér Ádámunk – ha még erre is rá tudna tenni egy lapáttal, jöhet a Nota-i, Petry-i magasság. De igazából ez tökmindegy. A lényeg: Ke-me-nes Sza-bi!

Védelem

Baráth Botiról már minden leírtunk ebben az évben amit lehet. Az év fiatal felfedezettje nálunk, kényszerposztból alap kezdőember, mindkét oldalon bevethető, kemény, eltökélt, szerintünk válogatott lesz 2-3 éven belül, csak ne szálljon el. Eddig nem tette, maradjon is ez így. De annyit még muszáj leírni: ilyen fiatalon, ilyen kiegyensúlyozott teljesítménnyel pillérévé válni egy bronzérmes gárdának: riszpekt.

Lovrics lehet, hogy lassú, lehet, hogy nehézkesen fordul, de imádjuk. Ez alaptézis. Erre már csak ráadás, hogy a bajnokság végén egyre kevesebb nehézkes megoldást láttunk hátul, Újpesten jött a rég várt gól is, és Ivan azóta megtáltosodva hozza a 2011 tavaszi, Kispesten etalon-félévének formáját. 28 évesen a keret legidősebb tagja, idén ő volt a rutin Szabi mellett, és reméljük még sokáig az is marad Kispesten. Légióst ritkán kedvelnek annyira drukkerek, mint őt, és ez nem kis dolog – de rászolgál.

Ignjatovics az év igazolása volt mindent egybevetve, a Botist sirató tirádáink blogunkon is 1-2 hónap alatt elhaltak a cacak-i “shovel-headed_kill_machine” teljesítményét látva (hogy egy Exodus albumcímet idézzek). Játéka erőtől duzzadó, kemény és pontos, és meghazudtolja fiatal korát. Nagyon nagy veszteség lenne, ha elvinnék tőlünk a nyáron – amire sajnos nem kicsi az esély szerintem.

Alcibiade tegnap is hozta a sallang- és kockázatmentes olaszvédős alapkűrt, továbbra is tartjuk, hogy kiegészítőembernek, cserehátvédnek maradhat, de egy igazi minőségi, előre is veszélyesebb balhátvéd lenne a legtutibb megoldás. Azért a bábolnai mekiben előadott, a Surda-féle “Forró szél” találkozik Eros Ramazottival jellegű szóló énekműsora, melyhez Ignja tercelt, örök (és súlyos) emlék marad.

Középpálya

Hidi Patya az év végére egész korrektül belendült, tegnap is hozta a nagyobb hiba nélküli, a moralesi terminológiával élve “very disciplined” bekkjátékot. Sokan még reflexből húzzák a szájukat vele kapcsolatban sok meccsen, de amondó vagyok: ezen a tavaszon abszolút látszott a fejlődés, és ha rendszeresen játszik, ez még jobb lesz – persze a posztján mindenképp kéne igazolás, már csak azért is, mert év végére teljesen egyedül maradt szűrőként, a néha itt bevetett Nagy Gerit kár pazarolni védekezőembernek.

Vécsei Bálintot tegnap ugyan lecserélte Rossi, de a középpálya agya idén végérvényesen alap kezdőemberré vált. Voltak remekbe szabott meccsei idén és voltak fáradtabbak is, megjegyezzük, az utóbbiakon is felért négy Gegével. Ha a törvényszerű fiatalos hullámzáson túl lesz, és nem adjuk el idő előtt, akkor hosszú idő után megint lehet egy évekre meghatározó saját középső emberünk (ráadásul Lőrinczyvel váltva egymást, vagy együtt játszatva őket… hm, egyre szebb képek). Bálinttól is csak azt kérjük: maradjon a földön, ahogy eddig is tette…

Zsivanovics Szombathelyen is tolta, amit szokott, persze ezt az egész évéről elmondhatjuk, a középpálya szürke eminenciása lett, ám meglepő módon egy támadóbb jellegű zongoracipelő, akit azért én is megkedveltem az év végére, pedig ez sem így indult. A tavalyi, siófoki debütje kapcsán új Fieber Pétert láttam bele, vagy Esadot, ebből lett a tuti kezdőcsapat-pozíció egész évre, és ma már én sem hagynám ki őt…

Nagy Gergő a második félidőre érkezett biztosítani a középpályát tegnap, mert Rossi úgy érezhette, könnyen rohannak át rajtunk. Ennek ellenére Geri nem védekező súlypontú feladatot kapott, többször jöhetett előre is. Egész évét tekintve október magasságától tűnt fel nagy örömünkre ismét a kezdő közelében, de a tavasza lett az igazi (téli diósgyőri lecserélésekor megint hosszabb sérüléstől féltettük, de szerencsére nem lett baj). Márciustól rendre játszott kezdőben vagy csereként, és Rossi is lassanként rájött, hogy előre fele hasznosabb a kis középpályás. Gergőtől jövőre várjuk a Vécsei-féle megszilárdított kezdőpozíciót, és egyéb nagy dolgokat, az idei 3 góljának meg nagyon-nagyon örülünk! Szép volt!

Diarra és King egyaránt vízhordónak érkezett a fáradni látszó középső csapatrészbe tegnap. Egész éves teljesítményüket nézve Drissa végül is egy izgalmaktól, de hibáktól is jórészt mentes átlagot hozott amikor lehetőséget kapott, ha marad, örülünk, ha megy, nem dőlünk kardunkba – igazi kiegészítőember. A csöppnyi Uralkodót viszont érdemes mindenképp megtartani, több poszton is használható Jolly Joker maradhat a következő idényben is. Gyorsasága fontos skillje, és több esze is van mint pl. Csamikánknak.

Csatársor

Az általunk sokszor dicsért Diaby kapcsán tegnap én is elgondolkoztam, hogy érdemes-e ennyire védeni őt: többször esett/kelt, mint ahány értelmes elfutása volt (bár ha ő adta Vernesnek a gólpasszt, visszaszívok sok mindent), és délczegesedő, “mindent viszek a szögletzászlóhoz” játéka sem volt az igazi. Igazából az idénykezdetkor volt a top-on, rendszeres gólpasszai és 3 gólja is ekkor érkezett. Továbbra is érezzük, hogy van benne kraft, de ha tényleg ez ilyen ritkán jön ki belőle Kispesten, akkor lehet, hogy nem kell erőltetni ezt a sztorit (bár az is megér egy misét, hogy lassan nem marad csatár a keretben…)

Martinez gólt most sem szerzett, de kedvelt erősségeit (gyorsaság, cselek, váratlan betörések), most is szállította, de hiányzott mellőle a játéktárs Lanza. Sajnos a hírek szerint több háló is kivetült rá, ami nem jó hír, kíváncsian várjuk a jövőjét. Annyi biztos: nagy tavaszt futott, és tevékenyen járult hozzá a bronzhoz.

Vernes Ricsi először volt kezdő sérülése óta, és megünnepelve, hogy nem csak csereperceket kap, remek góllal nyitott. Rá ugyanaz áll, mint Nagy Gerire, a következő idénytől várjuk igazi befutását,  de bajnoki- és kupagóljai, gólpasszai, kiharcolt tizenegyesei már idén is fontos pontokat hoztak a kispesti konyhára – nem véletlen, hogy a közönség is kedveli. Mi lesz itt, ha nem hátráltatják sérülések, és teljes bizalmat kap elöl? Reméljük, egy újabb jó év. Feladata nem lesz kicsi, Lanzát (és Martinezt) feledtetni – az elszántság mindenesetre megvan a srácban.

Kispad

Rossi ezúttal a biztosra ment, elnézve a cseréinket, ami érthető is. Mi kissé a csatárdeficites utolsó 10 perces felállástól tartottunk, mert ha ott betalál a Hali és marad az MTK 3:0-ája, akkor nem tudom, hogy szerzünk újabb gólt, de ez – azt hiszem – ma már nem sok embert izgat. Emberi oldalon meg örvendetesek a változások: a szezon elején még sokszor szangvinikus, lobbanékony, a kommunikációt úri huncutságnak tekintő  mester a bajnokság végére mind nyilatkozataiban, mind a szurkolók felé egyre szimpatikusabb arcát mutatta, a szurkolói molinó megkönnyezése pedig filmbe illő jelenet volt tegnap, én nem hittem, hogy valaha így látom a jó öreg Rossit. Köszönjük az évet, mister, ezt nem sokan hozták volna így le, az biztos…

… és a többiek!

Zárásként jár a köszönet az egész keretnek, a most pályára nem lépő, véleményes háttere ellenére az itteni teljesítménye alapján az emlékezetes kispesti légiósok sorába belépő Lanzafaménak, az Ignja szekundánsaként megkerülhetetlen hátvéddé előlépő Tandiának, aki kreált ügyei ellenére a bajnokság egyik legtisztább játékú hátvédje volt, Délnek, aki csapatunk házi gólkirálya lett, csak a besült tavaszért kár, a szívünkben nagy reménységgé előlépett kis Filip Holendernek… Bobál Gergőnek, akinek üzenjük: jövőre meglesz a debütgól, Marshal Mufinak, aki sajnálatos lebetegedéséig már úgy nézett ki, az akassou-i, Benjamin-i útra lépett, neki ezúton is jobbulást kívánunk… őszi gólpasszaiért Ivancsicsnak… Csamikánknál minden volt ebben az idényben, mint a búcsúban: kispesti Robbenkedés a Flamuntari elleni, agyzsibbasztóan fájó beadás-imitációk, és oda-vissza Fradi-büntetés… Czuczi Marcinak és Szemerédi Norbinak, amiért helyt álltak ilyen fiatalon, amikor és amilyen nehéz körülmények között kellett, az epizódszerepeket kapó Mogának, Nagy Krisztiánnak és Lőrinczy Attinak, akit nagyon fogunk figyelni jövőre…!

* * *

Hát lement a tavasz, olyan végeredménnyel, amire kevesen számítottunk, mi egyebet mondhatnánk még, mint azt, amit már sokszor leírtunk: köszönjük, így tovább, Európa, jövünk!, és a többi…

…sok, sok ilyen tavaszt még nekünk, Kispestiek!

Fotó: RW.

Megszokhattátok, hogyha normális nálunk a blogon az aktivitás, akkor uborkaszezonban is jönnek a nagy értékelések, elemzések és az igazolások véleményezését felvállaló gigaposztok. Idén kissé más a szitu, én már siránkoztam sokat az idő kérdésén, mostanában meg hanta figyelmeztetett szolgálati “bizbaszban” minden olvasót hogy ő kicsekkolt 2 hétre és távollétében  – lévén Babar és jómagam most alacsonyabb aktivitással pörgünk – kevesebb lesz a poszt is. Nos ez utóbbi kitételt próbáljuk cáfolni, ha nehezen is, de tartva a lépést a történésekkel, viszont a jövő heti bajnoki start előtti igazolási számvetés most haloványabb, szürkébb és kevéssé ábrásított formában érkezik – most. Legyetek hát belátóak.

Jövő héten tehát rajtolunk, bár igazándiból már harmadik hete pörög a gépezet, az EL-beli kalandjaink okán. Hogy ez az adventúra vajon véget ér 5 nap múlva, vagy csoda következik, arról nem most értekezünk, koncentráljunk inkább a bajnokságra és az esélyeinkre.

Tavaly az utolsó 20 évüket tekintve szinte történelmi szezont futottunk: 1995 óta nem voltunk 4., vagy annál följebbi pozícióban; a Hemy érában a 2 kupagyőzelemtől eltekintve sosem sikerült egy egész bajnokságon át él- (vagy élközeli) csapat szerepkörben tetszelegni. Mostanáig. A tavalyi őszünk az első Supka-korszak boldogabb pillanatait idézte, itthon behúzott hangulatos rangadókkal, idegenbeli betlikkel és bravúrokkal egyaránt. A tavasszal aztán egy gyengült kerettel őriztük az összekapart 4. helyet – s e pozíció megtartása bizony nem csak rajtunk múlott, de meglett, és a csapat gerince, ha inogva is, de állt még május végén.

Aztán kvázi robbantották azt.

Persze ha nagyon józan, statisztikus szemmel nézzük a változásokat, kulcsembert nem vesztettünk – a téli kiárusításhoz képest Hajdú, Németh, Sánta, Hore távozása elvileg nem akkora veszteség. Elvileg, hisz fontos kiegészítő, kispadhosszabbító, bármikor kezdethető arcokról beszélünk. Ceo, Hadzics, Porcari, Navarrete távozása egyáltalán nem fáj, ők lettek az idei Adewunmik, Fieberek. Olcsóskodó igazoláspolitikánk újabb sorja-bizonyítékai.

Amitől tartunk kicsit, az az első négyes helyett hozott adag. Hajdú bármikor vállalható alternatíva volt balhátvédbe, még ha az utolsó másfél éve már jóval haloványabb lett az első 18 kispesti hónapjánál. Németh Norbi a tavalyi rajtkor sem volt már a régi, de így is lőtte a gólokat, személyisége jót tett a keretnek és a szurkolók felé mutatott klubképnek is. A csapatból kimaradást nehezen viselte, tavasszal a sérülés zavart be, az idény végén már katasztrofálisan belassult – megfiatalított keretünkbőli elengedése azonban dilettantizmusra vall, hisz a juniorokat összefogó szerepe nálunk is, és korábbi állomáshelyein (pl. Vasas) is jól látszott. Pazarlás. Sánta Kemi sérülései idején (de csak akkor) remek pótlék volt, Hore pedig hol szűrőként, hol jobbhátvédként elkezdett elfogadhatóan játszani – el is engedtük.

Szögezzük le: nem utólag sírunk értük, és nem azért mert most mentek el, és így persze mindenki jó aki épp távozik. Nem. A baj az, hogy ezek a nem nagy spílerek (Németh az volt, csak idő kellett volna neki meg türelem – igaz vele elfogult vagyok) alternatívát adtak. A kezdőcsapatra is. Most a padunkon jellemzően a fiatalok ülnek, ami egyrészt jó, mert így a fiatalítástól valahogy ódzkodni látszó Supkával szemben Rossi kénytelen játszatni őket – másrészt veszélyes, mert nem várhatunk instant sikereket és könnyen az Uppe tavalyi, az MTK tavalyelőtti sorsára juthatunk.

Az érkezők pedig… Bellottiról 1 meccs alatt kiderült hogy talán az NB2-re (se) lesz jó, SunnyBoy pedig czukor, remekül mosolyog minden szurkerre, miközben az egyik Holé-stand mellett áll sorba kis üdítőért, de amíg nem magasabb a gyep hosszánál, addig önmagát seggberúgó mozgáskultúrája mellett szegény a fűben is elhasal. Akik egyből bevethetők, azok Ignjatovics, Diarra, és Diakité. Már ha az utóbbi lefogy és erőnlétben utoléri magát…

Ignja érdekes eset. Néhol darabos, néhol biztató. Az biztos hogy változik a belső szereposztás. Eddig Debi volt a No2, hol Szmicsó, hol Sorin mögött – most neki kell gardíroznia a hátsó alakzatot és a kopasz szerb adjutánst is. De lehet, ezt nem kell bánnunk, Debinek erre van szüksége, hogy felnőjön a feladathoz, amire én már sok jelet látok az elmúlt hetekben. A dr.Botisi rutin persze hiánycikk lesz eleinte, de basszus, Andrisnak is van már nem kevés – csak most csatasorba is kell állítani e skilleket.

Baloldalt Alexisz sajna még mindig maródi, pedig nagyon várnánk vissza a tavaly nyári-koraőszi Novákot. Addig Vidó. A rejtély. Óriási elfutások, folyamatos hajtás – de a szeleburdi délszláv sajna minden meccsen tartogat 3 bravúrszerelése mellé két olyan szarvashibát ami góllal fenyeget. Előrébb kéne tolni eggyel? Meglehet. De akkor mi lesz Csámikánkkal? Egy biztos: a posztján hosszú távon -ha nem higgad le- nem megnyugtató megoldás a tüsihajú ballábas. Talán az emlegetett olasz vonal? Inkább gyógyuljon fel Alexisz.

Jobboldalt hátul Lovreszt szeretjük, kell is, de idén ha már Rossi Vernesezik, Nagy Krisztiánozik, hát Baráthbotizzon is bátran! Tavaly is szemet szúrt Ivan néha bekövetkező megfáradása, ilyenkor nyugodtan nyúljunk a szőke Botondhoz. Régen őt az új Garabának jósolták fegyelmezettsége miatt. Hozzuk ki belőle.

Középpályán sajna Rossi az unalmas játék letéteményeseként ismert 2 szűrős borzadályt tolja – mentségére szóljon, hogy a keret igencsak nélkülözi a játszó emberkéket. Eddig a Hidi-Marshal kettős látszik bebetonozódni. Nos, én itt érzem Hore hiányát, Hidi még mindig nem akarja átlépni a saját árnyékát pedig Patriknak én nagyon szurkolok, és 1-2 éven belül várok is valami előrelépést. De még mindig tétova. Szívesen látnám Ivancsicsot is az ő helyén, aki ugyan támadóbb arc, de ha kicsit bekeményedni, bundesliga-lisztesizálódna (vagy dárdaizálódna), akkor végre lenne egy passzképes szűrőnk, és Gege helyén Vécsei kenhetné a forintos  zsugákat. Bálintban ugyanis Gellérthez képest jobban ott van a váratlan, az ösztönös, a predesztinált zsugaosztó képesség, ami miatt nagyon reméljük, hogy Rossi nem a padon jegeli majd, mint eddig (bár most a sérülés indokolta) – ugyanakkor Ivancsics hátulról nyomhatná a tényleg jól irányzott hosszú indításait, ami az ő erőssége. Félünk azonban, az olasz mister nem a bevállalós fajta – és marad a két betonszűrőnél.

A két szél nem kérdés. Baloldalt kint Tchami, aki kezdi megtalálni a dorkóján az irányzékot, idén alap lehet – már csak gyorsasága és tiziképző képessége miatt is. Czárt viszont mindenképp kérjük erőltetni, cserében! Kell a rutin neki, nagy értékünk. Jobboldalt mostanság Dél nyargal, vagy Vernes, mindkettő felejtős ezen az oldalon, akkor már Nagy, de még inkább Abass az, akit ide várunk, remélhetőleg nem teljesen szipolyozta ki a veretes vietnámi liga a spagettihajú szenegáli szpáhinkat.

Elöl. Na itt a baj. A Sanyi-Dani veszteség télen kulcsmomentum lett tavaszra, Ceo linkeskedésével, Hadzics töketlenségével játszotta ki magát a keretből. Maradt nekünk a jó öreg Dél, aki heteken át gólképtelen, hogy amikor már szidni kezdenénk, beverjen egyet-egyet. Gergő hajt, kapar, küzd, de nagyon sokszor görcsös még mindig – bár az utóbbi hetekben valami elindulni látszik, remélem nem kiabálom el. Ha itthon az ő góljával megcsípnénk a dageszokat, az talán belökné a beragadt motort. Legyen így. Mellette az idei felkészülés nagy felfedezettje Vernes. Supkával rendesen nem találták a hangot, Rossinál fickándozik, magabiztosabb. Csak ne szálljon el vele a ló. Érzünk némi Vólent feelin’-t lengedezni a félrecsapott baseballsapkában slattyogó skacban, de azt a szikrát is érezzük amivel ő nagy kedvenc lehet Kispesten. Ricsi, a társaid közül Bálintot kövesd e téren Vóli helyett, csak ennyit kérünk.

Ibrahima, az új igazolás -aki reméljük, nem az a Tangara-szerű mackó, aki két kiló smukkal a nyakában kísérgette a derék Sunnyboyt az albánok elleni hazain – a legendás erőcsatár. Hemy úr csodát vár tőle, de ezt tette Diabyval is, ám az edzőmeccs-menő Souleymane eddig nem látszik igazolni a várakozásokat (vajon látunk tőle mezcsókoló gólünneplést tétmeccsen is? Haj-jajj.). Talán a szenegáli. Meglátjuk.

Így  állunk tehát most. Rossi az edzőmeccseken nekem gyengusznak tűnt, a tétmeccsek eddig őt igazolják. Úgy fest, a fiatalokkal szót ért, ebben eddig előrébb jár elődjénél. A játék nézhetősége eddig még a tavaszinak is aláment – e téren előrelépés kéne. Két utat látok jelenleg: vagy lehoz Rossi egy Dolcetti-féle első őszt, egy szűk, ám szerethető kerettel, bravúrgyőzelmekkel és meglepő vereségekkel, vagy a már említett, megfiatalított kereteket sújtó vesszőfutás jön a szezon elejétől. Az utóbbi években az EL-ben induló csapatok (Paks, Hali, Kecsó) rendre bebukták az őszüket, erre nagyon kell majd figyelnie talján edzőnknek… Ellenfeleink jól erősítettek, a Pécs, a Diós azt csinálja, amit tavaly mi: ésszel, posztokra igazol. Nálunk e téren kaotikusabb a helyzet, amiből jó és rossz forgatókönyv egyaránt kijöhet.

Mit tehetnénk? Vagy már most siránkozunk, vagy bízunk Kemi optimista értékítéletében, aki azt jósolta: ott lehetünk, ahol tavaly. Ha ő, Debi, és a megkomolyodó Ivancsics megfelelnek a kihívásnak hogy a csapat új gerinceként összerántsák  a társulatot és Rossival meglesz az összhang, a külföldi edző effektus bizony jól is elsülhet. Moralessel szemben Marco eddig nem a saját lieblingjeivel tömte meg a keretet, fiatalokra is épít. Ez a szalmaszál az amibe kapaszkodhatunk. Nem túl erős, nem túl szilárd, de egy új impulzus a Bohócban sok mindenre lehet elég.

Mi szurkolunk hogy így legyen.

Fotók: nb1.hu, nso.hu, uefa.com; honvedfc.hu; onlinekonyv.info; mlsz.hu; sopron.info.hu.