Kis kispesti kerekasztal – II. rész

kerekasztal2

Első kerekasztalunk második epizódjában a meccslátogatás, a szurkolók és a klubhoz való kötődés nehéz témáit feszegetjük ugyanabban a felállásban, amiben tegnap az igazolásokat és a tél történéseit.


4.) Tervezel tavasszal meccsre járni (idegenbe, hazaira, úgy általában)? Mekkora változás lesz ez az őszihez képest?

Nóbádi iz der: Az NB III-as és MFA-meccseken megtalálható leszek. A többit még nem tudom.

ultras: A probléma többrétegű, összességében NEM! Meccsen kívüli közösségi programokra és talán pár NB3-as helyszínre elmegyek. A meccset viszont mindig megnézem kisebb-nagyobb társasággal.

veghhanta: Két héttel a rajt előtt bevallom, egyelőre fogalmam sincs. A lábam és a társaság jelenléte nyilván vinne, de közben az agyam azt mondja: akarom én jelenlétemmel legitimálni a jelenlegi klubpolitikát? Ősszel mindenhol ott voltam, most várhatóan nem leszek.

RobWarzycha: Én most megbicsaklottam, 2002 decembere óta először nagyon-nagyon. Akkor segített a Fever Pitch (Nick Hornby Fociláz c. könyve – a szerk.) előszörre való elolvasása, ahogy segített fél évvel később a 2003-as katasztrófa után az NB1B-s élni akarás. De most azt látni, hogy ennyire értelmetlen irányba haladunk, illetve pontosítok: nincs irány, az Öreg minden segítő szándékot félrelök, lassan nem tudom a keretünket felsorolni, elveszítem a fonalat a félévente hozott 12 új légiós körforgásában, ha nagy néha történik valami pozitív dolog vagy beköszönt egy jobb időszak (2007-es naptári év, 2011 ősz, 2013 bronztavasz), azt gyorsan lenullázzuk, mintha a vezetés direkte magunk ellen dolgozna, pedig ezt azért nem hiszem, de elfogyott a türelem, pedig nekem aztán sok volt és nagyon régóta tart. De azért leautózni mondjuk Nyíregyre, hogy azt-se-tudom-épp-hol-játszom légiósok a vereség után vígan falatozzanak hazafele a benzinkútnál és én érezzem szarul magam emiatt, a vezetőedző meg azt harsogja hogy erről nem az olaszok tehetnek, és neki már az aranyhörcsöge is depressziós lett amiért betalálták az olasz útlevele miatt a lelátóról… hát, nem tudom. Meglátjuk.

Rich.mond: Nem lesz változás az őszhöz képest, mert NB I-re akkor sem jártam, most sem fogok. Nem, nem a kártya és a gyenge szereplés az ok. Viszont egy egzotikus NB III-as helyszín… na, az még akár beleférhet.


5.) Mennyire érzed lazulni, netán erősödni a kötődésed a klubhoz?

ultras: Olyan szinten gyengül, hogy ezt sose gondoltam volna. Próbálok elvonatkoztatni, hogy az én Kispestem az nem ez, az valami más, ami bennem/bennünk él. Az meg kiölhetetlen!

Rich.mond: Huhh, ez nehéz kérdés. Az biztos, hogy ilyen kevés érzelmet még nem váltott ki belőlem tavaszi rajt. Fentebb (korábbi kérdéseknél – a szerk.) el is ismertem, hogy a játékos-mozgást is csak fél szemmel figyeltem. Sok mindenbe kétségtelenül belefásultam, de a régi kispesti cimborákkal ha össze-összejövök, akkor mindig felizzik a parázs, ami a hamu alatt soha nem alszik ki. De hogy nem erősödik a kötődésem, az egészen biztos.

RobWarzycha: A fent (korábbi kérdéseknél – a szerk.) leírtak, bár sanyarú képet festenek a Honvéd-töltetemről, az alap igazából nem változott és nem is fog. Mindig is a legfontosabb dolgok egyike lesz nekem a Kispest, a KLUB. Ez már az életem része, kitörölhetetlenül. Most enyhül az a láz, ami a jelen (az utóbbi évek) keretéhez, kereteihez köt, de csak egy jobb korszak kell megint, azaz kiegyenesedő viszonyok-körülmények, és minden a helyére kerül nálam is. Az biztos: most nem érzem a tavaszi szezon közeledtekor ilyenkor már általában belülről feszítő kellemes várakozást. (Kellemes volt a várakozás a nehéz időkben is, most sem a kiesőjelöltség a baj. Hanem ami ezt eredményezi.)

veghhanta: A Kispesthez (amit én Kispestnek és Honvédnak gondolok magamban) ugyanaz az erős kötelék kapcsol, viszont a jelenlegi vezetés által képviselt modell nagyon távol áll ettől a képtől. Jelenleg a klubtól totálisan független közösségek a Kispest, és ez tarthatatlan. (Azt hiszem, ha a gyökér nem működik, akkor azt nevezik lazulásnak.)

Nóbádi iz der: Minél többet látok, hallok, tapasztalok, annál inkább fásulok bele. De nem adom fel, mert azzal az életem egy részéről mondanék le.


6.) Szerinted menthető még a nézőszámunk, vagy tartósan szokjuk meg a legfeljebb ezret?

Rich.mond: A dicsőséges 2013-as tavaszi hadjárat végére is kínkeservesen jött össze 2500-3000 néző a Győr és az Eger ellen. Pedig ment a szekér, jó volt az idő, voltak magyar fiatalok, dobogón álltunk… akkor most mitől jönne össze ennek a fele-harmada? Legfeljebb 7-800, de inkább 500.

veghhanta: Amíg nem nyújt élvezhető és megfizethető alternatívát a meccsrejárás az egyéb szórakozási formáknak, amíg nem érezni a Kispestben a Kispestet, addig nem. Ráadásul a folyamatot külön erősíti, hogy a törzsszurkolók jelentős része a jelenlegi szabályozások miatt (is) önként vállalja a távolmaradást, vagyis még azokat sem érjük el teljes mértékben, akiket amúgy elérhetnénk. Jelenleg, reálisan gondolkozva a megtartásnak kellene kulcsszerepet játszania, mert nem látni mitől tudunk majd újakat bevonzani.

Tehát a még mindig szánalmasközeli 1500 akár össze is jöhet, ha minden feltétel teljesül, a többhöz sok egyéb dolog, a kívánva kimondott 8000-hez pedig a játékosok után nézőket is tömegével kellene igazolni. (Utóbbi egyébként a nyolcvanas évek fénykorának nézőszámát idézné, ami ma józan ésszel szinte elképzelhetetlen, leszámítva persze mondjuk egy bajnokavatóval közös stadionavató speciális és egyszeri alkalmát.)

Nóbádi iz der: Még ha bajnokok lennénk, akkor sem fogadnék még a félházas átlagra sem. Nem tudom, a tulajdonos mire alapozza a nyolcezres átlagnézőszámot.

ultras: Szerintem menthetetlen, és a jelenlegi ezer sem valós, kevesebbről van szó. Míg hemi itt van, kártya van és kiesőjelöltek vagyunk, addig ne is álmodozzunk. Ebből egy is túl sok teher!

RobWarzycha: Optimista vagyok: menthető. 2002 táján, vagy az 1997-2000 közötti vészidőkben gondolta volna valaki, hogy lesz olyan tavasz (2007) amikor a hazai átlagnézőszám szinte a kora kilencveneseket idézi, s már-már a hangulat is? Ráadásul egy kicsinosított stadionban, rendezett körülmények között? Nem hiszem. Vagy, hogy a 2009-es borzalom-tavasz végén 7000-ren őrjöngünk majd a hazai MK-döntő visszavágón? Kifele menet, a stadion felé tartva tele volt az Ady Endre út mindenféle Honvéd-cuccos arccal, nagy részük alvó drukker és meg nem hittem a szememnek. Csak egy a szurkolókat komolyan vevő vezetési policy kell és azonosulásra alkalmas keret, csapat. Egy következő érában, ami vagy az észhez térő Hemy újabb korszaka lesz, vagy, legyünk józanok, inkább egy teljesen új éra, ez összejöhet.  Vagy eltűnünk a budapesti klubsüllyesztőben. Kétesélyes.