A múlt héten ugyebár kimaradt a meccsarca rovatunk, lévén szerzőnk inkább a létráján játszotta el több-kevesebb sikerrel a diszperzites experidance mutatványt, aminek a tavasszal elszakadt bokaszalagja sem örült annyira, hát még az a a nyitott ablakon bebámuló, épp retard mopszát sétáltató idős asszonyság, aki a látványtól sűrűbben hányta a kereszteket, mint Hemy úr, ha majd meglátja a rég várt dél-amerikai szupercsatár fizetési igényét. Így csak utólag közlöm, hogyha tudtam volna írni, akkor nálam is Holender lett volna a VIP playa’, és a derék Fülöp ezúttal sem volt esélytelen a címre, de két másik fiatalunk nálam most beelőzte.
Mégpedig az a duó, akiket a rémisztő zuhanyhírek a tavaszi hajrában már-már eladtak Kecskemétre, ám szerencsére mindkettő maradt, sőt hosszabbított. Botka Endinek én eddig nem láttam kifejezetten tré meccsét a színeinkben, legyen szó edzőmeccsről a csonttá fagyott műfüvesen, vagy a nagycsapat színeiben a Bozsik centerén, a Nagyerdőben, bárhol. A srácnál minimumprogram az örök kedvenc Juve érám Di Livióját idéző permanens hajtás, nála nem lózung, hogy (kispesti) szívét kiteszi a pályára (apropó kispesti szív: na ki volt az, aki intett a többieknek, hogy a tisztes távolból való kölcsönös megtapsolás mellett igenis jöjjenek ki pacsizni a csapattársak a szurkolókhoz? Ugye nem kell mondanom a megfejtést?), és ha emellé még egy váratlan pazar felfutás, tempóváltás, gól vagy gólpassz is járul – az hab a tortán. Ma az an blokk szürkébb csapatból a minimumprogramja és veszélyes előretörései is elegendőek voltak a meccsarca-díjhoz, megosztva, de gondolom pont ő bánja a legjobban, hogy mondjuk nem Vécsei nyerte a címet, pl. egy győztes gól miatt…
A másik arcunk mára persze Proszika, akit hetek óta követelünk a kezdőbe, nem értjük, Rossi miért csinálja vele azt, mint anno 2012 őszén Vécseivel, hogy a legjobb formában lévő fiatalunkat valami homályos oknál fogva jegeli, hisz most nincs itt kötelezően játszatandó kordellaistállós géniusz légioner, és ha igaz az urban legend, hogy Rossi nagy InStat-guru, akkor látnia is kéne Proszika passzhatékonyságát és labdatartását a kimutatásokból, szóval totál nem értjük a dolgot… Mindegy, az a lényeg, hogy ma több időt kapott a villámléptű cselmágusunk, és a csapat pont a beállása utáni 20 percben tolta legveszélyesebben, nem véletlenül.
Mára ennyi, remélem, jövő héten már jóval nehezebb dolgom lesz a VIP-em kiválasztásával, egy újpesti bravúr után…!