Annyit szeretnék elérni ma, hogy a Loki elleni kupameccs még ne az idény megmentéséről szóljon

Honvéd – Debrecen @ Magyar kupa, 16h, M4 Sport és m4sport.hu

Egészen nagy amplitúdójú hullámvasút a Honvéd elmúlt másfél éve. Sőt, nem csak az amplitúdó két csúcsértéke közötti távolság hatalmas, hanem a hullámhossz is megjósolhatatlan.

Tavasszal tartósan megragadtunk a pozitív tartományban, a következő szezon még onnan indult, azonban augusztus-szeptember környékén valami megzavarta a rendszert, a begyűrűzésre váró problémák begyűrűztek, és elindult az állandóvá nemesülő hektikusság.

Voltak pillanatok, amikor azt sem tudtam megállapítani, hogy reménykedni kell, vagy elengedni a fenébe az egészet. Gondoltam segítségemre lesz a közvélemény meg a közhangulat, de nem, ott hasonló mértékű katyvaszba futottam bele.

Például most sem tudom mi van. Tisztában vagyok azzal, hogy teljesen normális, amolyan tipikus Supka-féle átállás közepén vagyunk, vagyis kell néhány meccs, mire megtalálja az ideális kezdőjét, hogy ahhoz a végtelenségig ragaszkodva kialakuljon valamiféle stabil játékunk. Aki papíron gyengébb nálunk, azt majd verjük, aki meg nem, ott lehet mázlink. Egy dolgot nem láttunk még Supitól, hogy ha megvan a stabilitás, akkor merre, hogyan tervez előrelépni? 2008-ban néhány játékosa húzta ki alóla a talajt, 2012 után pedig egy másik klubhoz igazolt.

Viszont ne szaladjunk ennyire előre, mert még bőven azt útkeresés időszakában vagyunk, ami trendszerűen 5-6 meccset szokott jelenteni – a kupát nem számolva.

És itt jön a lényeg.

A tavasz rövid, a keresgéléssel akár a fele-harmada is elmehet, ami egy tizenkét csapatos bajnokságban brutálisan komoly hátrányt jelent. Marad tehát a kupa, és a sansz, hogy gyorsítsunk a folyamatokon.

A kupában továbbmenni, valamiféle sikert felmutatni, pláne a Loki ellen akár azt is eredményezheti, hogy némi hit visszatér a csapatba, benne marad a fejekben, és lerövidül a bajnokságban az útkeresés időszaka.

Ne szépítsük, kulcsmérkőzés lesz a mai.

Valamikor el kell indulnunk felfelé, vagy ha nem, akkor ki kell mondanunk, ez az idény ennyi volt, építkezünk a jövőre, amiről egyelőre még azt sem tudjuk milyen feltételekkel indul, mert egyelőre az MLSZ csak címszavakat volt hajlandó elárulni a változásokról.

Értem én, hogy pár pont a dobogó, ahogy pár pont a kiesés is, és nyugodtan nézzünk előre, azonban nem látom a csapatban azt az elszántságot, ami egyszerűen szükséges, mert a keret – nem ciki – inkább közepes, mintsem élcsapat. Ha elhiszik, hogy sikerülhet, hogy meg tudják csinálni, akkor az esetek nagy többségében sikerül és megcsinálják. Fura dolog ez a labdarúgás, mert valahol tényleg így működik.

Utálom, amikor egy meccs köré hegyezünk ki mindent, kifejezetten szemét és demagóg újságírói túlzásnak tartom, azonban látni kell azt is, hogy az újságírói túlzások pont azt a szurkolói lelkiállapotot fejezik ki ebben az esetben, amikor egy bajnokcsapatnak nagyon nem megy, azonban a sikert még nem akarjuk elengedni, érezzük, hogy több van benne, tehát kellenek sorsfordító meccsek (mint mondjuk a Vasasnak és a Lokinak ellenünk a bajnokságban), kell a tét. Tavaly megcsináltuk, sorra jöttek a valódi téttel bíró meccsek, majd a végén Az Igazi, amikor nem lehet hibázni, és azt is behúztuk. A kraft tehát benne van a fejekben, a kérdés, hogy miként hozzuk elő?

Amit viszont nem értek, de ez legyen mellékszál, hogy az előző szezon talán legjobb védelme, a peremember Villám és Laczkó nélkül (plusz nyilván Botka és Hajdú) még mindig a keretünkben van, télen mégis hoztunk három új játékost a sorba. Azt értem, hogy a lejáró szerződésű King maradásában nem nagyon bízunk, az edzők is inkább a négyvédős rendszert szeretik, tehát Heffler még oké. De Kosútra és Kukocra mi a magyarázat? Azt most hagyjuk, hogy bizonyítottak eddig, vagy sem, mert nem ez a kérdés. Miért kellett lecserélni nem csak a védelem szerkezetét, hanem a tagjait is akkor, amikor a miénk volt a legjobban működő? Érthetetlen nyakasság, vagy a fene tudja micsoda.

Térjünk vissza a címre, ami hogy is szólt? Annyit szeretnék elérni ma, hogy a Loki elleni kupameccs még ne az idény megmentéséről szóljon. 

Szép, pont az ellenkezőjét sikerült leírnom, vagy valami olyasmit. Nem mondom, hogy elszálltunk, mert egyelőre csak a bajnoki címre vagyunk esélytelenek, azonban tartom, ahhoz rövid a tavasz, hogy még pár meccset elvesztegessünk. Marad tehát a kupa, és a remény, hogy hátha, hátha, hátha, mert akkor a hatásait a bajnokságban is éreznünk kell.

Egyelőre nincs még semmi sem veszve, és legyen bármi az eredmény délután, holnapra sem lesz. Legfeljebb a felfelé tartó hullám helyett egy még vergődősebbre fekszünk rá.

Azt pedig nem kéne. (Jujj, de szemét zárómondat, hiszen az előző bekezdés első mondatával vitatkozik a maga pattogósan tömör formájában.)

ui: a Lokiblog beharangozóját itt találjátok, és nyugi, feléjük nagyon hasonló a vonyítás: mindenki a kardjába akar dőlni, vagy nem, attól függően, hogy a kiesést, vagy a dobogót látja közelebb magához. Csodálatos meccsnek ígérkezik két ilyen csapat és két ilyen tábor között. Bár az is igaz, hogy a rangján kezelt kupához méltón, a délután négyes meccsre nem sok néző várható, plán nem Debrecenből.

Tegnapi eredmények:

  • Felcsút – Diósgyőr 0-1
  • Újpest – MTK 2-1

címlapkép: ijmaki / Pixabay