Saját magunkat figurázva ki mutatjuk be, hogy mennyire egyszerű műfaj a blogolás

Craiova – Bp. Honvéd

Nagyon kellene egy posztgenerátor-varázsló az ilyen napokra, amikor semmi, de tényleg semmi ideje nincs az embernek olyan fontos dolgokra, mint a Kispest. Kérdés: tényleg létezik olyan pillanat, amikor bármi más fontosabb lehet, mint a Kispest? Pláne egy román-magyar meccs előtt?

Valahogy úgy nézne ki a posztgenerátor-varázsló, mint egy windowsos telepítőprogram. Új posztot akar írni? Katt az igenre. Beharangozó? Igen. Bajnokság, kuparendszerű vagy edzőmérkőzés? Kupa – választom ki. Oda-visszavágós? Igen. Odavágó vagy visszavágó? Visszavágó. Mi volt az első meccs kimenetele? Döntetlen – választom ki a legördülő listából, majd a felugró popupban megadom, hogy gólnélküli. Tovább.

Van edzőkérdés? Nincs. Eltiltott? Igen. Mennyi? Egy. Fontos játékos? Igen. (Gazdi, nyilván igen.) Középpályás? Igen. Pótolható? (Egerszegi, Kesztyűs, Banó, etc.) Fájó szívvel bökök a nem gombra.

Nagyjából képbe kerültünk a helyzetről és a csapatról, most jöhetnek a fontosabb kérdések: vitriolos vagy tényszerű posztot szeretne írni? A csúszkát az inkább vitriolos felé húzom, mégiscsak Románia, az emberben legyen már egy kis tartás.

Karakterszám? Elég a 3000. Valami személyes adalék legyen benne? Igen. Szövegdoboz felugrik, kérem, legfeljebb 240 karakterben foglalja össze a személyes adalékot!

Bogyó papagáj az elmúlt napokban valamiért nem akaródzik kijönni a kalitkájából. Konkrétan mindent megtesz, hogy maradhasson, hogy ne kelljen repdesnie. Enni, inni kezd, dalolászik, odabújik az alvóhelyére, csak ne zargassam, ő most semmi mást nem akar, mint azt, amire egész nap lenne ideje, viszont repülni

Hopp, 308 karakter, villog valami piros figyelmeztetés, rövidíteni kéne. Húzzunk rajta, majd tovább.

Kérjük, adja meg a személyes adalék és a varázsló által generált poszt közötti laza összefüggést: nincs ötletem, valami újat kéne kitalálni, de hol a vissza gomb? Tényleg nem tervezte bele a szoftvercég? Milyen fejlesztés ez már? Akkor jöjjön valami kínos félmondat, talán egy szárnyaszegett madárról, aki csak tartalékol, és amikor kell, főnixként emelkedik a habok fölé. Tovább – elég ennyi, úgysem érdekel senkit a posztnak ezen része.

A tulajdonosi kör menetrendszerű szidása melletti pipát kiveszem, most kivételesen hanyagoljuk a témát, de a beállítások között meghagyom alapértelmezett értékként.

A gép agya darálni kezd, majd kiköpi a posztot:

Bogyó papagáj az elmúlt napokban valamiért nem akaródzik kijönni a kalitkájából. (…)

idézet a posztból.

Átfutjuk, elégedettek vagyunk, néhol kijavítunk pár modorosságot, a cerberus nekünk kissé avétos, frissíteni kéne a programot, állítólag az új verzió már ismeri a hálóőrt is. (Vajon a Nemzeti Sportnál mikor volt utoljára update?)

Tovább.

A képernyőn három címjavaslat jelenik meg:

  1. Főnixként támadna fel az előzetesen szárnyaszegettnek hitt Budapest Honvéd
  2. Mutassuk meg, csináljuk meg!
  3. Barlangban dobolok, vörös a szemem, kinézek közbe a nap lement-e?

Áááááá, sőt, íííííí, egyik bénább, mint a másik, tényleg frissíteni kéne a szoftvert. Szerencsére van lehetőség sajátot bevinni, legyen mondjuk ez:

Saját magunkat figurázva ki mutatjuk be, hogy mennyire egyszerű műfaj a blogolás

Tovább. Elégedettség tölt el, megint megmutattuk, ismét műfajt teremtettünk. Lerántottuk a leplet egy olyan összetett és bonyolult valamiről, mint egy blogposzt megírása.

A progressbar 90 százalékot mutat, már nincs sok hátra. Kérjük, válasszon egy címlapképet! Kamber bedobni készül, az arctalan tábor zászlókat lenget, dunai tájkép. Egyik sem tetszik, töltsünk fel valamit inkább.

Köszöntem a figyelmet.


Akkor ennyi Craiova elé. Ma éjszaka indulás, holnap meccs, másik poszt nem hiszem, hogy lesz. Legfeljebb kiteszek még egy üreset, benne egy Twitter-feedel, és ha lesz rá kapacitásom, oda tolok fel apróságokat.