Kiszenvedtük… – DVSC-Kispest beszámoló

Kétszer három órát vezetni azért, hogy nagy valószínűséggel egy méretes parasztlengőt helyezzenek el az ember naiv orcáján, hát nem egy nagy deal. A Kispest-szurkolók kábé ilyen életérzésnek vannak kitéve az elmúlt 15 évben -kisebb-nagyobb szüneteket leszámítva. Hogy miért éri meg mégis a (z ezúttal Debrecenbe történő) túra? Mindjárt kifejtjük.

 

 

A hétvége végre az igazi kora tavaszt is meghozta, így szemben az elmúlt hetek lelátói korlátokhoz fagyást eredményező időszakával, végre tényleg a hamisíthatatlan március-áprilisi, párolgó földszaggal- friss fű- és megfáradt szotyi-illattal telt stadionok várták a 19. fordulóra kilátogatókat országszerte (bár Debrecenben a kapu mögött még fagyott foltokat is találtam a sártenger közepén). E körülmények összességében jóval vonzóbb körítést kínáltak a meccsnek, kíváncsian vártam hát milyen derbi sül ki a Hemingway éra elejét leszámítva általában egyesélyes DVSC-Kispest párosításból (manapság ugye nem mi vagyunk egy debreceni meccs favoritjai, míg a boldog ’90-esek elején rendszeresen gyaláztuk a cíviseket).

A találkozó első harmada a várakozásokat igazolta: a mostanság megfáradóban lévő Debrecen úgy-ahogy nyomott, mi úgy-ahogy álltuk a sarat. A gyenge színvonalú meccsen a Lokiból Szakály próbálkozott a szélen jobb megoldásokkal, de halvány volt, ahogy szerencsére a Dolcetti alatt a Bozsikban egyszerűen 12 éves menekültnek nézett, azóta NB1-es sztárjátékossá fejlődő Yannick is. Kabát Warrior szétvarrt alkarját is igénybe vevő bírófenyegető hőzöngésén túl nem mutatott sokat, szóval úgy nézett ki: tartjuk magunkat.

De még hogy! A 20. perc táján első valamirevaló beívelésünkbe Debrő piszkált bele elöl, 0:1. Remekül kezdtek alakulni a dolgok. A derék cívisek megposszantak a lelátón, a saját játékosaikat betaláló beszólások már-már a korzónkat idézték. Mi nem sok veszélyt jelentettünk elöl (Danilo a 10-ből 9-szer előjövő gyenge napját fogta ki, Zelenka mesternek pedig Presser nyugodtan dúdolhatta volna a Sose halunk meg c. film főcímdalát: „Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál”), de a lassan beidegeskedő DVSC ellen most ez is elégnek tűnt. A 45. percig. Botis hozott össze egy szabadrúgást a 16-osunk előtt, Czvitkovics kapura lőtt, a sorfalunk felállása kimerítette a „necces” fogalmát, Kemenes mozdulni sem tudott a löketre (1:1).

A szünetben azon polemizáltunk a fotós kollegával, hogy szokás szerint a legidiótább pillanatban bekapott gól mennyire vet minket vissza. Úgy festett: nagyon. A Loki úgy gondolta rövidre zárja a bulit, és a frissen becserélt, évek múltán jó eséllyel Bohócliga név-nívódíjas Eugene Salami szalámizta fel a védelmünket és ért el közelről gólt (2:1). Nettó 3 perc alatt omlott össze az addigi talmi kártyavár. Ekkor jó eséllyel egy nagy vereség is kinézett. Közben az indiszponált Akassout már lekapta Supka, s ekkor Zelenka helyére Moreira állt be – nem sok jót ígért mindez  a záró fél órára.

Ám ez a Loki már nem az a Loki. A debreceniek visszavettek, mi meg felálltunk a padlóról, szédelegve bár még a beszedett két gyomrostól, azért tétován mégis megpróbáltunk fel-felcirkálni  a Loki 16-osáig…. sőt, a félidő közepén, váratlanul a cívis állcsúcsra is sikerült elhelyezni egy szép csapottat: Hajdú lövése valakin megpattanva vánszorgott a szerb DVSC-portás hálójába! 2:2!

A Debrecen megpróbált újfent felpörögni (kíváncsi vagyok, a visszaállásuk az évad eleje óta tartó punnyadásuk jele, vagy Scasny bá taktikázta el magát…-ha az utóbbi verzió igaz, vendégem egy csapolt Moravské Sklepny-re), de Salami kapufáját leszámítva (amikor is Kemenes mellett az én tarkómon is kicsapódott a jeges veríték) már nem nagyon volt puskaporuk.

Az előzmények ismeretében és a meccs alakulását tekintve egyaránt meglepő a pontszerzésünk, jól jöttünk ki az adok kapokból. Az igazi az lenne, ha ez kicsit megdobná a csapat csorbult önbizalmát és a következő fordulókban ill. a Vidi elleni keddi kupameccsen már a játék tudatossága is javulna ennek eredményeként. Nincs könnyű dolga mindenesetre Supkának, a kispadunk nagyon rövid, és azzal hogy láthatóan ő is szembesül a használhatatlan arcokkal (Rouani pl. hogy eltűnt a szűk keretből  2 meccs óta), egyre fájóbb a szűk variációs lehetőségek köre. A találkozó végi sajtótájon a szakvezető mindenesetre nem volt szomorú a debreceni pontszerzés után, jó lenne ha Fehérvárott is vidáman beszélgethetnénk.

A kaland végén hazaérve, szerencsére a Kós Károly téri közértet még 1 perccel zárás előtt elcsíptem, így sörökkel bőven feltankolva értem haza. Kellett is a komlóbevitel – elvileg „ünnepi” az alkalom, első tavaszi pontjaink megvannak… még inkább sarkallt azonban a tény, hogy a kispesti kollégák melletti egész napos absztinens sofőrködést követően végre én is megbonthattam a magam jól megérdemelt palackjait. Nem mondom, hogy rosszul esett a wekerlei éjszakában.

Fotó: Lovi (honvedfc.hu)

Még nem dőlt el semmi (?) – Kispest-Vidi MK beszámoló

Az utolsókat rúgó tél egy hideg, fogvacogtató estével kedveskedett a Bozsikot szerdán úti célul választó kispesti és fehérvári szurkolóknak az aktuális kupafordulóban. MK meccsre került hát sor kedvenc stadionunkban és bizony nem a párharc esélyeseiként készülhettünk a kezdő sípszóra – dicső MK-s közelmúlt ide vagy oda. Supka azért olyan eredményt célzott be a meccs előtt mellyel még élne a remény a jövő keddi visszavágóra, lehetőleg kapott gól nélkül – ezt a vágyálmot kisebb defektusokkal (már amennyire a bekapott gól kicsi) azért kvázi hoztuk.

A Fradi elleni derbihez képest jóval szellősebb lelátók előtt került sor a mérkőzésre. A Vidi “B jellegű” csapattal érkezett, főleg támadószekcióban, nálunk pedig egy amolyan “a lehetőségekhez képesti vegyes” futott ki a gyepre. A védelem pl. abszolút első soros volt, ám lehetőséget kapott a gólvonalon Kemenes, szűrőben pedig az inkább tartaléknak minősülő H. Adri és Hidi, elöl pedig az ifjú tehetség, a Sisa alatt anno az NB1 mélyvízében már megmártózó Vólent.

A találkozó álmos kupa jelleget mutatott kezdéskor, nekem a két évvel ezelőtti, Kecsó elleni hazai MK meccsre emlékeztető módon. Sokáig nem történt semmi érdemleges, majd szép lassan elkezdtük átvenni az irányítást. E pálfordulás hamar eredményt hozott: azt hiszem Zelenka indította Lovricsot, a horvát bekk jól osonkodott el a jobbszélen, centerezését pedig a Danilóra mozduló Bozovics mellett Zelenka belsőzte a kapuba! A korzón csak Pelenkaként emlegetett irányítónk tehát második meccsén már be is köszönt, várjuk a folytatást! (Ahhoz viszont no comment hogy egy-egy rosszabb passza alkalmával már jött is jól megszokott ordenáré szidás egy-két torokból “ez is minek kell nekünk” felütéssel. Én kérek elnézést.) A félidő hátralevő részében a játék képe már nem nagyon változott, belőlünk sajna hiányzott a 2. gólhoz kellő plusz, ami majd a 70. perc után meg is bosszulja magát.

A szünetben határozottan jó kedvvel tekintettem a II. félidő elé és a kiürült műanyagkorsó fenekére – uraltuk a meccset, a Vidinek alig volt momentuma. Egy + gól azonban nagyon hiányzott a nyugodt visszavágó fogalmához.

A II. játékrész első harmadában aztán 2 hatalmas ziccert is rontottunk – ekkor nem sok hiányzott a Vidi megregulázásához. Ám ami hiányzott az hiánycikk is maradt, a Dottore cserélt, jött a már szünetben bevetett Nikolics és Polonkai mellé Gosztonyi is, a Fehérvár ritmust váltott – jött is az egalizákló találat. Védelmünk egyszer hagyott ki, a 2 cserejátékos által behülyített hátsó alakzatunk csak leste Nikolics találatát. NAGY KÁR VOLT EZÉRT! Félek, sokba kerül majd nekünk ez a Nemanja-gombóc. Percekkel később Kemenes egy remek kijövetellel akadályozott meg egy újabb találatot egyúttal -remélem- jelezve a kispad felé hogy kivel kezdjünk szombaton. Meleg lett a pite. A végére aztán védelmünk úgy-ahogy helyreállította önnön stabilitását elöl azonban már impotensek voltunk, ezúttal sem Azevedo, sem Bright nem tudott sokat hozzátenni az attakokhoz.

1:1. Sajnálatos a kapott gól, nem is kicsit… Azért az eredmény nem egy vészesen rossz kiindulási alap a fehérvári túrához – bár nagy kérdés, a sóstóiak játszanak-e még egyszer íly ötlettelenül mint ezen az estén.

A sajtótájon jó hangulat uralkodott, Mezey voluntarista gesztusroham részeként dícsérte a “masszív Honvédot” és a “remek színvonalú, élvezetes kupatalálkozót”. A Dottore kissé régi gombfocis önmagamra emlékeztet. Én is ha győztem vagy iksz lett, nagyvonalú szóvirágokkal dícsértem az ellenfelem, modoros, egykori Népsportot idéző közhelyeim helyből pofont értek volna. Viszont ha kikaptam, az egész világ hibás volt… emlékezhetünk, a Moraleses fehérváris siker után minden voltunk csak masszívv, szimpi csapat nem – ellenben bekkelős förmedvények Mezey szerint.

Hazafele a 42-esről lecsúszva gyalogolhattam végig az Adyn hazáig. A wekerlei estében épp a főtéren rongyolva át a kivilágított, regionális operatív programból kistafírozott kulisszák látványától elérzékenyülve magamhoz képest ultrameglepő módon optimista hullám  kapott el: lassan itt a tavasz, mi meg elkapjuk a Vidit a visszavágón? Aztán bekanyarodva a sötét Mészáros Lőrinc utcába egy alattomos kátyúba lépve 1 dupla cukaharát idéző performansszal zuhantam majdnem az árokba, ami azért visszarántott a realitás talajára. Jó lenne ha a jövő kedd nem ezt tenné velem -velünk.

Jó: Kemenes, Debreceni, Botis, Lovric, Zelenka, Vólent.

Fotó: Babar.

Osztályozókönyv – Kispest-FTC

Tartva a magunk által felállított tradícióinkat, osztályozzuk a tegnapi gladiátorinkat akik sajnos elvéreztek a Schembri-Heinz-Csizi gáton. Talán évvégén egy összegzést is készítünk, hanta meg egy menetrendszerinti varázsexcelben vagy egy SPSS klaszteranalízissel súlyosbítva kihozhatja a saját házi rangsorunk nyertesét – aki egy 1 éves csak.blog előfizetést nyer. Képzelem, hogy felspannolja ez majd Rouanit, Danilót vagy épp titkos favoritomat, Zelenkát. No azért nyomjuk.

TÓTH IVÁN: Csúful benézte a szabadrúgásgólt – de a védelem éppúgy elmarasztalható. Schembri ellenében volt egy szép kijövetele, de én már Kemenes Szabit tolnám vissza a gólvonal elé. 4.

LOVRICS: Balhátvédnek és középső védőnek hoztuk, most a jobboldalunk eltűntével a másik szélre vezényelte őt ki Supka mester. Játéka ugyanúgy tetszett, mint az MTK ellen. Elöl mondjuk szegény nem nagyon használható, de nem is ezért hoztuk. 5.5

DEBRECENI: Még mindig nincs csúcsformában, most is voltak érthetetlen előreívelgetései, és robbanékonysága is lehetne jobban a topon. 5.

BOTIS: Nagy küzdő, most is kissé stabilabb lett a védelem a visszatértével, és még egy posztumusz Plókai suhintásra is volt ereje elöl – csak míg elődje azt beverte 1999 decemberében, addig ez most Sorinnak nem sikerült. 5.

HAJDÚ: Dettó mint az MTK ellen, elöl szép dolgokat művelt, hátul átlagos teljesítmény. Őszi formája némileg hanyatlóban de így is erősségünk. 5.

AKASSOU: Hol van az őszi Akassou? A szerelések, ha épp nem Schembri-lábat forgácsolt még kb. mentek, de az indításai katasztrofálisak, voltak, a 40. percben seggberúgott labdája legalábbis Bánföldi díjas, ha meg nem indít és hátrajátszik, minden támadásunk megakad. Aka, Aka, szedd össze magad, ez kevés lesz így. Benji szindróma? 4

HIDI: Patrik úgy fél évente előkerül, edzőink 1-1 meccsre kipróbálják majd elfelejtik. Nos a bizalom szerintem úgy kéne neki mint egy falat kenyér. Az is igaz viszont hogy nehéz bizalmat szavazni az ilyen teljesítmények után. Az első félidőben nagyon halvány volt, Heinzet baromira tisztelte (ezen persze nincs mit csodálkozni, anno a cseh csatár képét akár be is ragaszthatta a saját Euro2004-es lutra-albumába), de ezt le kell vetkőzni! A 40. perc táján végre jött egy jó szerelés, ám mire belendült volna, Supka lekapta. Keményebben, Patrik! 4. Cseréje, Zelenka ismerkedett a közeggel, kocogása valahol a régi Dömés válogatott-videókat idézték, helyezkedésén és ahogy a többieket gesztusokkal is próbálta instruálni, azon az látszott, szerezhet ő  még szép perceket nekünk – csak ne a homlokán vegye a levegőt 10 perc után! Lovricsnak azért tett egy akkora labdát, hogy csuhajj. 5

NAGY GERGŐ: Már kijárt neki a kezdőkénti lehetőség, ám sajna őt is elérte a lámpaláz. Keveset volt játékban és amikor labdát kapott nem sikerültek a megjátszások, elfutások. Sebaj Gergő, lesz ez még jobb is ebben biztos vagyok! 4. Cseréje, Danilo megint szép pillanatokat szerezhetett volna valami  nyugalmazott , Kossuth-díjas mozgásszínházi szakértőnek ha lett volna ilyen a lelátón. Agilitása dicsérhető egyedül, csak azt nem értem, ilyen hosszú lábakkal miért ilyen lassú? 4.5

IVANCSICS: Gellértünk zsinórban második meccsén idézte poszt 2007-es kispesti önmagát, ami azért nem fajin, mert pont 2007 tavaszán volt ő itt nagy formában, azután már ritkán. Húzóember kéne legyen ebben a mai Kispestben, ezt eddig nem hozza. 4

MOREIRA: Lásd az MTK elleni kritikám róla. Kevés, fizikailag is, összjátékban is. 4 Cseréje, Vólent kedvező benyomást tett rám a rendelkezésére álló szűk húsz percben. 5.

BRIGHT: Jót tenne neki az első gól, az beindíthatná. Nem olyan ügyetlen amilyen darabos, akár még jó vétel is lehet belőle – csak kezdje el bizonyítani végre. A kapufája nagyon kellett volna hogy bemenjen… 4.5

Na de ki lő itt gólt? – Kispest-FTC beszámoló

Sajátos mérkőzésre került sor vasárnap este a Bozsikban. Sajátos, mert a Fradi elleni meccs minden idényben kiemelkedő fontosságú, minden egyéb szócséplés itt fölösleges is. És sajátos azért is, mert olyan dologra vállalkoztunk egy jóbarátommal, amire eddigi focinéző pályafutásunk kapcsán még nem volt példa – azaz helyszínen, egymás mellett végignézni az inkriminált rangadót. E így magában nem sokat mondhat az olvasónak, de mivel finoman szólva ellentétes frontokon foglalunk helyet a Kispest-Fradi viszonylatban, így már árnyaltabb lehet a kép. Kivételesen bevállaltam hát állandó pályamenti posztom elhagyását és a régi jó korzós törzshelyre katapultáltam magam a haveri társaság közepébe, az említett fradisztikus kollegával szorosan egymás mellett, permanensen tárgyalva meg az eseményeket, mindketten kíváncsian arra, hogy ami korábban 15 éven át sosem sikerült, egész pontosan emberi hangon és egymás vérig sértése nélkül végigtárgyalni egy Kispest-FTC-t, az most, 2-3 hónapra a harmadik ikszes életkortól végre megvalósul-e. A tovább után kiderül.

A mérkőzésre „sztárvendégeket” is vártunk ugyanis Öcsém Erasmusos spanyol cserediákjai is bejentekzetek a derbire, mondván speckó élményre vágynak itt a vadkeleten a Barca és Rayo Vallecano rangadók után… nos ők végül az infulenzaszezon egyikutolsó áldozataiként lemondták a meccset, és azt kell hogy mondjam: nem biztos hogy rosszul jártak. Pedig nem így indult. Az utóbbi hónapok síri csöndjéhez képest egészen helyre kis focihangulat alakult ki a kezdő sípszóra a Szentélyben. A vendégszektor tele, 1300 zöld vendéggel, míg a mi Kanyarunk is szép létszámot mutatott, permanens aktivitással, a korzó pedig szintúgy szoftosan megtelt. Mindez kb 4000 nézőt jelentett, ami a klasszik időkhöz képest semmi, de ma már ez is jól esik a bármely magyar stadionban megszokott nézőszámokhoz képest, a körítés pedig, mondom, abszolút vállalható volt, fogytak is a sörök, forralt borok és szálltak az ajkakról a kötelező bíztató és gyalázó rigmusok, vica versa.

Felállásunkról ugyanazt tudom mondani, mint hanta 1 hete az MTK ellen. Okésnak tűnő kezdő, kidolgozott taktikára utaló jelek, aztán besülő megvalósulás. Jó ötletnek tűnt a hiányzó sérültek fiatalokkal való helyettesítése, Nagy Gerinek kijárt már egy huszárvágásos kezdő és Hidinek is jobban örültem, mintha Horváth Adrit kellet volna nézni a kezdőben. More újfent való erőltetése betudható volt a sok sebből vérző keretnek, a felállás ismét 1-4-2-3-1, Bright ismét bizalmat kapott. A találkozó előtt a honlapos tippjátékban babonából bevert 1:3 ellenére egy ikszben minimum bíztam, zöld kollegám pedig szintúgy egy visszafogott 2:2-t tippelt a találkozó előtt, vacogó fogakkal a korzós korlátnál. És dícsérte a gyepet. Látszik, régen volt már bohócliga meccsen, nekünk, kispestieknek nem újdonság a Bozsik jó talaja. Itt még egy rugóra járt az agyunk. Kíváncsian vártam a folytatást.

Ami bizony harmatos lett. Az első játékrész anblokk felejthetőre sikerült, Sztanics a 12. percben lemásolva Coira Fradi elleni tavalyi szabadrúgását, leventególt ragasztott a kapunkba, védelmünk és Iván performansza itt testvérek között is minimum érthetetlen volt – tán agyban még mindig a  derék Kolarics Andrea által prezentált Himnusz alatt jártak. Gyenge kísérleteink (Gege próbálkozása az 5. percben, majd első komolyabb helyzetünkként Hidi jó 25-rőli lövés-szerűsége) nem sokat értek, a játékvezető és asszisztensei pedig elkezdték szokásos pályázásukat a „háromhülye” kórus beindítására. Maróti félidőközepi szabálytalansága még a barátom szerint is „narancssárga” volt, az azt követő lesmegítélési eszetlen, következetlen kavalkád az ősz hajú partjelzőt ültette fel a „lelátó kedvence” feliratú trónra.

A játékrész végén aztán felmerült bennem a kérdés: mi a frászért kell a 40. percig várni és aludni ha olyan dolgokat is tudunk mint akkor? Persze megint Hajdú posszant el és nyomult előre, cselei nyomán beadás lett a dologból, Bright, Gege  és Botis is tüzelhetett 1 percen belül… itt csak a szerencse mentette meg a zöld kaput a góltól.

Visszatérve a mi privát Kispest-Fradi meccsünkre az első játékrész mindenestere nem ejtett komoly sebet barátságunkon, a közösen deklarált „két k.rvasz.r csapat találkozója” proklamációt követően vállvetve indultunk a kötelező sör+piszoár körre. A második felvonás aztán forrósította a hangulatot.

A szünet után az első percekben meddő mezőnyfölény alakult ki a javunkra, de az átütő erő továbbra is hiányzott. A játékrész közepére aztán javult a helyzet, ekkor ismét szép tüzijátékot rendeztünk Ranilovics hálója előtt, volt Bright százszázalékos ziccer, később egy felső kapufát is sikerült villantani. Gól, az azonban nem jött. Supka kettős cserével próbált frissíteni, a ma valóban megilletődött Nagy Gergő és visszafogott Hidi helyett Zelenka és Danilo folytatta. Előbbiben, mondjon bárki bármit, a potenciált én látom, helyezkedése, mozgása (Heinzéhez hasonlóan) úgy emelkedett ki a mezőnyből mint az import Pilsner Urquell a Dreher gyár szortimentjéből.

Nyilván nem váltotta meg a világot a mostani 30 percben, de rémelem még nem kezdi ki őt idő előtt türelmetlen publikumunk (persze simán benne van a dologban az Esad-osodás, de hátha égre kifogtunk valaki jót…). Némi fizikai erősödés azért még ráférne. Később Vólent is pályára lépett, agilitása nem tett rosszat a támadószekciónak. Kár, hogy nem nagyon jött össze semmi elől…

Lassan beinduló kapkodófrászunkat aztán tovább súlyosbította a tény: a játékrész végére sajnos a játékvezető átment minősíthetetlenbe. Hangsúlyozom, nem rajta ment el a meccs, nekünk is jóval koncentráltabb és tudatosabb játékkal kellett volna kirukkolnunk és nem csak 5 perces szakaszokban. Mindettől függetlenül a sárga lapok egyoldalú osztogatása, a sajnos már megszokott következetlenségek (az aktuális IQ-akkumulátor szerepét eljátszó Csizmadia és Lovric ugyanúgy sárgával jött ki a szőkített hátvéd és a horvát játékosunk kakaskodásából, noha a hunyó egyértelműen a derék Csizi volt, és még sorolhatnánk) és a torzsalkodó felek megfékezésének gyengekezű elmulasztása azért bőven a referee számlájára írandók. Ekkora már a Hajdú féle tiziszitu, a Lovric-Csizmadia duett vagy a Zelenka-sárga kapcsán közel emelt hangnemben osztottuk egymást a jóbaráttal, kellemesen előjöttek a régi, ’90-es évi reflexek…nagy haragszomrádig azért nem mentünk el, úgy látszik tényleg öregszünk.

A meccsvégi összegzésben két dologban is egyetértettünk. Egyrészt a meccs képe alapján az iksz (én ehhez hozzáteszem: minimum az iksz) megérdemelt lett volna a mi oldalunkról, lévén a Fradinak kábé helyzete nem volt a második 45 percben.  Pruki szerint célfutball volt. Na ja. Másrészt közös hobbink, a jóféle cseh sörök kapcsán adja magát a hasonlat: a találkozó jellegében sajnos sokkalta közelebb állt a Templom téren csapolt Kőbányaihoz, mint rendszeres Hegedűs Gyula utcai Pivo-sörözős kiruccanásaink során fogyasztott testes szűretlen Bernardhoz vagy a jó Cerna Hora-i pincesörhöz. Ha azt nézem, hogy ez a rém gyenge Fradi a második helyen feszít a tabellán, akkor akár jó jelnek is felfoghatjuk a szoros vereséget a jövőre nézve – én azonban fázok az egyre közelebb kerülő kiesőzónától is. Nagy kérdés, hogy a szakmai stáb illetve a csapat maga hogy reagálja le a sorsolás szeszélye miatti nehéz kezdést. Borzalmasan nehéz hetek várnak ránk, csak a legközelebbi hét Vidi-Debrecen-Vidi hármasa adekvát példa erre. Minden optimizmusunkra szükség lesz a következő hetek beharangozóiban. Doki barátommal meg ki tudja, lehet, hogy az Üllőin is megnézünk közösen egy csörtét jövőre…  

Azok között pedig akik a poszt címében feltett kérdésre tudják a választ, Alfi Lacalle gigantposztereket sorsolunk ki.

Fotók: Babar, mint mindig!

MTK-Kispest : Osztályzókönyv

Két nappal vagyunk a tavaszi nyitányunk után, ami kicsit olyan lett mint vártuk, kicsit meg másmilyen – de sokkal több okosságot mint amit hanta írt a szombati meccsről, nem  tudok virítani. Ellenben, hogy tartsuk az őszi hagyományt, gyorsan fussunk végig a szombati teljesítményeken, most, hogy már kettőt alhattam az eseményekre. Osztályozókönyv a hajtás után.

TÓTH IVÁN Általános meglepetésre ő kezdett a kapuba várt Kemenes Szabi helyett, Supka indokolt is később. Iván az Iván, hozta most is böcsülettel a kispesti Rampulla/Chimenti szerepkörét, kijönni szögletre/beadásra még mindig nem nagyon tud, volt 1 nagy mentése a második félidőben… Egy jó Kemenest azért visszavárunk. 5.

SERGIU MOGA Az első akadémiás kezdőemberünk, aki a sérült Baráth (visszatekintve meg az NB1 szinten kiemelkedő Taki) helyébe kellett beugorjon, s nem is vallott szégyent a rendelkezésére álló csonka félidőben. Brusztolt és nem is hibázott sokat – személyes tragédiája, hogy nem e jelenetekre emlékszünk majd az antréjából. Mikor letámogatták és a hozzátartozójával együtt sírtak a kerítésnél, az elég megrázó kép volt, le is maradtam emiatt a MöTöKá egyenlítő találatáról. 5. Cseréje, Horváth Adrián most sem győzött meg arról hogy mi a veretes lópikuláért vonszoltuk fel anno Kozármislenyből a Bozsikba (4).

DEBRECENI Lassan-lassan kezdi visszanyerni régi formáját, bár az első (és talán a 3.) gólnál azért hajmeresztett is. Nyilván számít neki a bizalom, ha ez jön Supkánál, akkor még javulhat. 5

LOVRICS Az új igazolások közül már a felkészülés alatt is tetszett, most is meggyőző volt. Régen volt már ilyen, valljuk meg. Sallangmentes barbár a szó legnemesebb értelmében, végre egy gólem aki nem mozgáskultúra nélküli. És nekünk most úgy kell egy hosszabb távon is biztos, fizikailag okés liberó, mint egy falat kenyér. 6.

HAJDÚ Én már régóta megcserélném őt és Sadjót, egyszerűen a legéletképesebb szélsőjátékosunk, tud cselezni, van benne kraft, pazarlás hátul tartani. Egyszerűen hasznosabb lenne elöl- most is az ellenfél 16-osa körüli momentumok kerekítik fel osztályzatát. 5.5

AKASSOU A Bohócliga legjobb védekezőközépei között tartom számon, igaz nagy hiányossága hogy támadásban 0, lőni meg nem tud. Tegnapelőtt ráadásul elég harmatos volt labdaszerzésben/megtartásban is. Lesz azért ez még jobb de tőle ez kevés. 4.

IVANCSICS Jóval többet vártam tőle, bár az is igaz: ő a szélen az igazi. Látványosan nem tudott megbirkózni a karmesteri poszttal, az első 20 perc vállalható teljesítménye után nagyon visszaesett, cseréje jogos volt. 4 Cseréje, Nagy Gergő nem kapott annyi időt hogy osztályozhassuk, noha mozgása ismét ígéretes volt. ()

MOREIRA Nem tudom… Hajt, néha vannak jó cselei/elfutásai, de egyszerűen fizikailag borzalmasan gyenge, még az MTK-s kákabelű gyerkőcök is állandóan földbe préselték a mélynövésű kis brászilerót. Nem igaz, hogy nincs alternatívája. 4.5

SADJO Balhátvédbe vigyük már vissza, könyörgöm. Látványosan antitámadó játékos, nem tudta ellátni kevés attakunk során a jó elfutás-beadás vagy ügyes passzjáték szerű feladatait. Pedig igazi posztján értéke lenne a keretnek! 4

DANILO Edzőmeccsen megy a Rooney-zás, tétmeccsen meg sírhatunk a botladozásán. Néha vannak meglepően jó pillanatai, képzettnek tűnik, hogy utána elessen a saját lábában vagy a fűben. Mindenesetre a moralesi támadóállományból hosszabb távon talán az egyetlen használható arculat, ha fejlődne még. Fejlődne? 4

BRIGHT Darabossága már-már Pala vagy Zsolesz-díjas, de mégis látnék benne valamit. Hogy ez a vakhit-optimizmus kombó, vagy tényleg mocorog valami a kiwi-srácban, az majd elválik. Tegnapelőtt egy életerős lövése volt meg néhány értelmes labdatartás az egyik oldalán a mérlegnek;  támadáslelassítások sora a másikon. Danilo helyett mondjuk én őt hagytam volna fenn. 4.5 Cseréje, Rouani beérkezését követően 2 percig meglepett, mert agilis volt és tartotta a labdát, hogy utána szép fokozatosan átmenjen a szokásos Karim-showba. Ő se lesz már labdaművész az tuti. ()

Vasárnap jön a Fradi. Kemény erőpróba lesz.

Moldava is pipálva

A tegnapi, szlovák FK Moldava ellen abszolvált edzőmérkőzés (mely újabb győzelmet hozott) két dologra is szép bizonyossággal szolgált. 1) a hosszú tél utáni első kellemesebb időjárású napok, legyenek azok csupán a tavasz első halovány pszeudo-hírnökei, rögvest bepörgetik a fagyos, szürke hétköznapokban megfáradt arcokat, 2) a Kispest- /Honvéd-szurkolói állapot olyan fertőzés melyre nincs gyógyír. E két axióma eredőjeként ezúttal szép számú közönség szorongott a műfüves korlátja mellett, illetve a kis lelátón. Vélemény a tovább után…

A kezdőcsapatban ezúttal kevesebb próbázó kapott helyet – konkrétan nulla. Mindez egybevág a Supka által legutóbbi beszélgetésünkben is említett felkészülési ágendával, mely szerint az első hónap erőnléti fejlesztő és próbajátékos-tesztelő szakasza után a február a taktikai variációk csiszolásáé és a formába hozásé. Pályára lépett az elmúlt hét két friss igazolása. Peter Fieber mokány kis harcos, engem a régi-régi Dobosra emlékeztet, aki anno az NB II-be került ide hozzánk: brusztol, pörög, néha túlontúl is, sokszor csúszik be hibás passz, de amíg írja szuflával, megy előre. Ha Abass helyett számolunk vele, kb. ugyanott vagyunk, mint a spagettihajú szenegálival, mínusz némi futógyorsaság és sebesség. (Vagyis mégse?). Péterrel egyébként elbeszélgettünk a meccs után, erről a poszt hamarosan.

A másik újonc, Flavio Beck Junior már aláírása előtt akkora hype-ot kapott a szurkolói fórumunkon hogy csak kapkodtam a fejem. Néhány vélemény már odáig ment mintha blogger-névadó egykori lengyel kedvencem reinkarnációját sikerült volna levadásznunk. Nekem most is az a véleményem a tegnapi edzőmeccsen mutatott 45 perces produkcióját elnézve, amit a Mioveni ellen is írtam róla. Látszik, hogy ügyes arc de fizikailag kissé le van eresztve. Itt is 10 perc után úgy vette a levegőt, mint ahogy én szoktam egy 1 hetes influenza után a heti teremfocinkon, csakhogy míg engem hála az égnek nem kell néznie a Bozsik közönségének addig Flaviótól sokan megváltást várnak tavaszra. Csak nehogy ő legyen a brazil Macko. Bízzunk benne, hogy jó formát fut majd, mást nem tehetünk. A kivi srác, a Kárpátalján beköszönő, majd hanta által gyorsan le is nyomozott Kris Bright nem volt jelen, a hírek szerint hazautazott és jövő héten visszatér (állítólag szerződés-aláírásra de ezért a kijelentésért nem vállalom a felelősséget).

A védelemben a beteg Botis helyett ismét Lovrics kezdett ő viszont meglepően biztosan játszott Debi mellett, Cuerdára való beváltása az átigazolási szezon egyik dicséretes ötlete volt, belső védő poszton így határozottan nem állunk rosszul.

Egy emberkét kell még kiemelnem, az pedig a meccs 2/3-ában lehetőséget kapó fiatal MFA-s, Kapacina Valér. A srác nem volt megszeppenve kezdő-pozíciójától, agilisan ment előre, a labdát igen bíztatóan kezelte, sőt az első félidőben volt egy olyan sarkazós indítása félig felugorva a baloldalon Hidi felé, hogy egész szép jövőkép kezdett derengeni a szemem előtt. Nem ő az első bíztató tehetség az Akadémia berkeiből, csak legyünk türelmesek, mi szurkolók és várjuk meg, míg 2-3 éven belül csúcsra tud pörögni a megfiatalított csapat (a vezetőség meg ne adjon el senkit idő előtt…teszem hozzá). A második félidőben lehetőséget kapó Tiszát, vagy az ezúttal kezdő Mogát sem lehet nagyon elmarasztalni, Nagy Gergőt meg nem dicsérem, mert 1) már kezdek unalmas lenni, 2) én meg őt promotálom túl, 3) volt már jobb edzőmeccse is. Mégse tudok elmenni amellett hogy mozgása, helyezkedése és technikája alapján az egyik legnagyobb kincs lehet az utánpótlásból, ha lesz elég akaratereje a továbbiakban is.

Dicséretek után némi kevésbé szívderítő dolgokról is: markáns taktikai elképzelés nem igazán jött át a meccsen inkább az utóbbi évek nyüglődését véltem felfedezni, leszámítva egy-egy rövidebb periódust mikor szemre is tetszetős rövidpasszos produkciókat láthattunk a középpálya környékén. A taktikai hadrend a Szalai (és korábban Sisa) által is alkalmazott 4-2-3-1 volt, s a támadási kreativitás bizony itt-ott akadozott. Nagyon hiányzik egy olyan csatár, aki labdát is tart, ha kell és kegyetlenül be is veri, ha úgy adódik… Persze van még idő csiszolódni, és ha Supka tartani akarja vonzó támadójátékos ígéretét, kell is.

Összeállításunk amúgy:

Tóth I. (Kunsági 46’) – Moga, Debreceni, Lovric, Hidi – Horváth A. (Azevedo 67’), Akassou (Tisza 83’), Fieber (Nagy G. 46’), Ivancsics (Flavio 46’) – Kapacina (Vólent 67’), Danilo (Rouani 46’).

Lényeg a lényeg, kvázi tavaszias délutánon levertünk egy újabb szlovák 2. osztályú ellenfelet, így jó mérleggel fordulhatunk a felkészülés következő hetére melynek csúcsát a pénteki, Zilina elleni, Telkibe pozícionált találkozó lesz. Az már nehezebb falatnak ígérkezik.

 

Fotó: babar.

Leállósávban előzött a Dacia

Hegyiiván-díjas (azaz egy szebb világban péklapátra érett) című posztunk apropóját az adta, hogy szombat délután a Dacia Mioveni román másodosztályú csapata ellen folytatódott felkészülési találkozóink szériája a Bozsikban. A találkozón ezúttal gyengébben muzsikált a próbajátékosokkal teletűzdelt csaptunk, 0:1 lett a vége, úgy hogy Kunsági büntetőt is fogott. Rövid szubjektív beszámoló a hajtás után.

 

A múlt hét végi, Duslo elleni szolid hengereléshez képest minden téren elmaradt a tegnapi meccs – míg egy hete a szemöldökletépő szélre panaszkodtam, most visszasírtam a szeles, de legalább csak szoftosan hideg időjárást – miután alig két perc alatt szimultán fagyott a kezem a korláthoz, a lábam pedig a műfüves melletti kis járdára. Valószínűleg nemcsak én érezhettem így: a szurkolósereg is jóval kisebb létszámú volt az egy héttel ezelőttihez képest, maksziriszpekt azoknak, akik vállalták a fagyoskodást. A másik tétel, amiben elmaradt a Dacia elleni derbi a Sala ellenitől, az a mutatott játék és a 0 gól. Előbbire Supka edző is panaszkodott csatolt interjúnkban, mondván, ez a meccs teljesítményileg bizony kilógott az eddigi sorból.

Ami részben betudható a sok próbázónak. Szám szerint 5 új arcot fedeztem fel a kezdőben, 1 kapust (átlagos teljesítmény, nem nagyon mozgatták meg a románok), 2 belső középpályást (egyikük a legendás ’90-es évek végi idők Kanizsa- majd Hali, illetve Kispesten is megfordult csatárát, Fehér J. Csabát idézte fizimiskára- teljesítményre már kevésbé, míg a másik amolyan helyiérdekű Senderoos-ként próbált fellépni, de az arcbeli hasonlóságban itt is kimerült az egyezés sajnos). A csatársor is próbaszekcióként állt fel, a Ribi Roland-búrájú (emlékszünk-e még a Dolcetti idők próbajátékosára?) kis brazilon látszott hogy nem egy elveszett gyerek, de a futógyorsasga erősen redukált állapotban leledzett, ami elgondolkodtató. A bengább harcos, aki az ékpárja volt, az erősen felejtős kategória képviselője.

A meccsen egy igazán értékelhető jelenetet tudtam kimazsolázni, az pedig egy Ivancsics-Hajdú klasszik baloldali akció végterméke volt, melyet Norbi épphogy nem tudott elpöckölni a kapus mellett. A csapatból az első félidőben Ivancsics mozgott kiemelést érdemlően, a második játékrészben pedig ismét több MFA-s vagy utánpótlás tehetségünk váltotta a próbázókat, Nagy, Sós, Remes és Czár sem vallottak szégyent, igaz a Duslo ellen szerintem összességében jobban mozogtak. A múlt héten játszó Rouani s Bajner ezúttal civilben cirkált a pálya és Holé Sándor kirendelt hotdogosztó-egysége között, az alaptámadósorból. Helyettük most Danilo kapott lehetőséget a pályán- ő most elég halovány volt. Ellenfelünk szemre erősebb volt a szlovák II. liga sereghajtójánál, ám azért nem egy világverő alakulatról beszélünk (viszont a suttyó-fakort jelző lámpa vörösen berregett a találkozó jelentős részében, főként a szurkolóknak is kimutogató mélynövésű vendég-jobbhátvéd vértezte fel magát a taplóisztika tudományág több kellékével is), így a korlátozottabb teljesítményünk nem csoda, hogy Supka edző homlokára is ráncokat csalt- de hát inkább most legyünk harmatosak, amíg „csak” felkészülési időszak van a keret meg finoman szólva is képlékeny.

Összeállításunk így festett:

Sásdi (Kunsági 46’) – Takács (Remes 46’), Debreceni, Botis, Hajdú – Abass (Nagy G. 46’), Abramenko (Akassou 57’), Milutinovic (Hidi 63’), Ivancsics (Czár 46’) – Flavio (Sós 63’), Jaksimovic (Danilo 57’).

A találkozó végén az alább is csatolt Supka-beszélgetés mellett 3 játékost is mikrofonvégre kaptunk, ezek a diskurzusok a hivatalos honlapon érhetők el  itt meg itt meg itt. A felkészülés jövő héten folytatódik, újabb meccsekkel és próbázókkal, várjuk, hogy alakulgat a keret.

 


Fotóforrás: honvedfc.hu

A különbség nem túlzó: ötöst kapott a Duslo

Bár a puszta hőmérséklet már-már tavaszérzést varázsolt (volna) az emberbe, a 2003 ősze körüli Budovinszky-löketek erősségét idéző szél bizony alaposan csökkentette az alapvető komfortérzetet a Bozsik műfüves pályája korlátja mellett szombat koradélután. A Duslo Sala, azaz Vágsellye ellen kezdtük meg felkészülési meccseink sorát, az 1000 Ft-os jegyár miatt –jogosan– kevesebb szurkerrel, mint ahogy azt az időjárás basic paraméterei azért predesztinálták volna…

A találkozón alapcsapatunk tagjai nem játszottak, ilyen-olyan okokból. Ki sérüléssel küszködött (Hfalvi), ki betegeskedett (Kemenes) a jelen vírusgazdag periódusban (tudjuk: a bacik úgy élvezkednek az ilyen télközepi enyhülésben, mint NB1-es futballista a tetoválószalonban), másokat meg azért pihentetett Supka vezetőedző, hogy inkább a próbázók tesztelésére használjuk fel e meccset. Próbázók pedig voltak.

A szerb kapus aki meccs 2/3-ában védett, közepes hatást tett rám, így mikor edzőnk a meccsvégi interjúban közölte, hogy nem tartunk igényt rá a továbbiakban, nem omlottam össze. Az egyetlen vágsellyei gólt pl. alaposan benézte a rác cerberus. A honlap szerint horvát, Supka szerint szlovén hátvéd, ránézésre Maldini és Ibra szerelemgyermeke, aki lábait Cséke Gyuritól lízingelte, kb. átlagteljesítményt hozott, kevés bizonytalansággal, ami bíztató – bár a Duslo támadószekciója azért nem tette annyira próbára (az egyébként meglehetősen MFA-sított) védelmünket. Ő egyébként, abból kiindulva, hogy váltott poszton játszotta végig a 90 percet, valószínűleg a Hemingway és Supka által már beharangozott „középen és baloldalon egyaránt használható hátvéd” címke alatt futó titkos fegyver lehet. Tényleg érdemes még egyszer megnézni. A csatársorban egy Tarmo nevű, a honlap szerint anno a Debrecennek is betaláló észt csoda brillírozott, ő lomha mozgását tekintve a Pala-Zsolesz-Nyonyó vonal újabb reprezentánsa lehetett volna – de tőle is elköszöntünk. Gólján kívül sajna inkább lassú fordulékonyságával és darabos mozgásával tűnt ki mezőnyből, hazaengedése nem az évtized igazolásának elmulasztását jelenti.

A meccsen sok fiatal is lehetőséget kapott, az ősszel megismert srácok közül játszott pl. Nagy Gergő (most sem volt rossz) illetve Sós Márkó (ő egyenesen jó volt). Sóst külön is kiemelném, mind gólja, mind szabadrúgás-kísérletei, mind passzai, mind hozzáállása arról árulkodtak hogy az univerzális posztú játékost nem kéne elherdálni, ellenben adni kell neki a lehetőséget hogy szerezzen csak rutint. Hajrá! Kiemelném Baráthot is aki ma is magabiztos volt bár 1-2 szitu jelezte, hogy keményebb ellenfél ellen lehet hogy gond lenne bizonyos megoldásoknál. Nem baj majd a rutinnal az is megjön. Szegényt amúgy a végén kegyetlenül lerúgta egy helyiérdekű vágsellyei mészáros, reméljük nem lesz komoly sérülés a dologból!

Az eddig általam a nagycsapatban még nem, max akadémiás meccseken látott srácok közül Varga, Remes és Moga a védelemben Tisza és a brazil Azevedo a középpályán kaptak lehetőséget, Vólent meg a csatársorban szerepelhetett ismét- ők most  még nem váltották meg a világot de jó látni hogy egyiknél sem dadog a labda. Játszott a 2. játékrészben Bajner is, aki ezek szerint még itt van nálunk (a Paderborn-pletykák ellenére), illetve a jó Karim Rouani aki most nem is volt vészes, bár még mindig nem az a „lendületből 2 szép csellel a kapuig megyek majd bevágom” típusú csatár, inkább a Moralesnél megismert „ha labdát kapok azonnal passzolok tovább” játékát hozta, viszont ebből 1 gólpasszal. Ivancsics az első félidőben játszott, nem is rosszul, heggesztett egy nagy gólt is, reméljük ennél a formánál nem adja alább. Abbasnak meg piros a haja és állítólag megházasodott.

Szerdán a Vasas ellen folytatás, itt pedig az első Supka-nyilatkozat a honlap, illetve blogunk számára. A hallhatóság a nagy szél miatt véleményes, sorry ezért.

 

 

A vége amúgy 5:1, összeállításunk :

Adrovic (Bartos 67’) – Baráth, Remes, Bjelkanovic, Varga P. (Moga 46’) – Abass (Nagy G. 46’), Hidi (Tisza 63’), Azevedo (Moreira 46’), Ivancsics (Sós 46’) – Neemelo (Bajner 63’), Vólent (Rouani 46’).

 

Fotó: Babar.

Újabb döntetlen – Kispest-Vasas 0:0

fotó: BabarNem sikerült megtörni a hazai pálya “átkát” a Vasas ellen sem a pénteki, fogcsikorgatóan hideg estén. A képlet a még kitartó Kispest drukkerek számára a megszokott volt: meddő mezőnyfölényben nyomuló, becsülettel küzdő, ám a 16-os előtt jobbára tehetetlen csapatunk megtesz mindent, de nem jön össze a végső siker. Mindenképp pozitívum azonban Szalai mb. edző bátor hozzányúlása az MFA ifjú tehetségeihez: az Eger elleni hétközi MK-siker 3 akadémiker-debütje után ezúttal két kadét esett át az NB1-es tűzkeresztségen. Részletekért, osztályozókönyvért KATT.
Családias hangulatban került sor a Bozsikban az első tavaszi utolsó idei hazai mérkőzésünkre. A borzalmasan hideg időjárás alaposan okolható az alacsony látogatószámért, de talán akkor sem járunk messze az igazságtól, ha az utolsó 1-1.5 év igen kreativitásszegény játékban keressük az szolid kijárási kedv okát. E szempontból viszont bíztató lehet, hogy szövetségi kapitányunk, Egervári Rajzművész kedvenc frázisával élve az utóbbi hetek tényleg abba az irányba mutatnak, hogy “szerethető csapat” épülhet tavaszra, a Hemingway által ideérkezésekor gründolt MFA első kirepülő fiókáinak beépítésével. Ugyans míg az Eger ellen kedden Baráth Botond kezdőként, Czár Richárd és Nagy Gergő csereként mutathatta meg magát, addig tegnap este utóbbi kettő újfent lehetőséget kapott a második félidőben – hogy a tegnap kezdő, nem akadémiás, de saját nevelés Hidiről vagy az Eger ellen nagyot küzdő Sós Márkóról ne is beszéljünk. Természetesen a srácoknak idő kell még az egyenletesen megbízható teljesítményhez, itt-tt akadozik még a gépezet de bíztató megoldásokban nem volt hiány- és higgyétek el, ez most nem a Várhidi és Co. fémjelezte magyar edzőtársadalom-féle “Voltak Passzaink” és “Az Első Félidőre Lehet Építkezni” jellegű, kincstári optimizmust rikoltozó közhelygyűjtemény-magyarázkodások újabb darabja. Szerintem.

Maga a meccs, élvezetfaktorát tekintve alapvetően sajna a “hát, maradtam volna otthon” címkéjű derbik közé kerülhet bekartotékozásra. Az első játékrész úgy ahogy van, felejthető volt, egy Németh Norbi kapufát (mely szervesen illeszkedett “Szívatnak az exeink” című, szurkolóink által nem igazán kultivált sorozatba) és egy szilveszteri bakiparádékba kívánkozó Hajdú-Rufino szabadrúgáskombinációt leszámítva. A második 45 percre aztán az Eger elleni pörgés után feltűnően indiszponált Rufinót Czár váltotta, aki bíztató kezdést bemutatva bátran esett neki az ellenfélnek. E szakaszban nálunk volt az rendezői pálca, zsinórban 3 szöglet, egy csodás visszafordulós Hajdú heggesztés, melyet sajnos Végh bravúrral védett (kezd elegem lenni az öregből, mindig kivédi a szemünk amolyan Zsiborás reinkarnációként) – ám gól nem akart születni. Ekkor már a Vasas is erősen visszaesett és látszott, elég nekik az egy pont. Nálunk meg ismételten hiányzott az 1 v. 2 kreatív ember a középpályáról aki forintos labdáival helyzetbe hozná csatárainkat. Amikor ez nagy néha megtörtént, akkor pedig sajna épp Rouani volt lassú ahhoz hogy időben eltalálva a bogyót, azt Végh kapujába juttassa.

A vége tehát igazságos döntetlen, és bár a meccs bűnrossz volt, mint a Siófok elleni, a védelmünk legalább jól zárt, ha tél tábornok nem turház egy delejeset az MLSZ félfamentes papírlapjára kinyomtatott programtervére, akkor jövő héten az MTK ellen akár kiteljesíthetjük a Szalai alatti javuló tendenciát: 0pt-1pt-…3pt? A találkozót követő sajtótáj végén sikerült 2 fiatal debütánsunkat is mikrofonvégre kapni, elszántságuk és optimizmusuk mindenesetre örömteli, mint ahogy Szalaié is, így hiába a 0:0, én most nem végletesen keserű szájízzel indultam haza, miután végre meg bírtam mozdítani szétfagyott lábaim.

OSZTÁLYOZÓKÖNYV

KEMENES Ha évek múlva kérdezik, nyilván Szabolcs sem élete legnehezebb derbijei között emlegeti majd a tegnapit. Alig volt dolga, viszont 1-2 Németh Norbi kísérletnél túlontúl nyugodtnak tűnt…(0)
TAKÁCS Á. Megbízható, harcos teljesítmény, nagyon szurkolok neki, hogy egyszer egy előretörése végül gólt érjen. Értéke a mai keretnek. 5.5
DEBRECENI Egész szépen kezd visszatalálni a régi énjéhez, tegnap is hozta a biztos sepregetést hátul, okés. 6
BOTIS Mint Debrő, ráadásul most eltekintett a múlt heti hajmeresztésektől. 6
HAJDÚ N. Dettó mint Taki – jó őszt futott. Kissé ha még többet mutatna előrejátékban (tudom, hogy a védekezés az elsődleges, de egy szurker telhetetlen egy olyan technikás spílerrel szemben, mint Norbi) akkor még jobb lehet az összkép 5.5
AKASSOU A szezon végére az “őszi egyik alapemberünk”-státuszból szépen beszürkült az NB1 átlagába. Tegnap is többször elpatant tőle a labda vagy rosszul számította ki az ívet ami egy szűrőnél nem sok jót jelent. Pedig egy jó Akassou nagyon kéne tavaszra! 5.
HIDI Az első félidőben agilisabban, utána szürkébben teljesített. Továbbra is hiányolom a nyugalmat és bátorságot a játékából, sok az elnagyolt passz, a szeleburdi vagy félénk (csínes) megoldás. Talán majd idővel ezek elmaradnak. 4.5
ABASS Ma se nagyon ment neki. Sokat futott de sokszor elhagyta a labdát vagy régi önmagát idézve választott hajmeresztő beadás- és passzvariációkat. Tényleg csak Morales tudott vele bánni? 4.5. Cseréje, Danilo alig melegedhetett be, enélkül pedig elég merevek voltak azok a gólyalábak (-)
COIRA Most a szimpibb formáját hozta, sok futással, de szegény nem egy gepárd, és voltak bosszantó technkai hibák is. 4.5.
ROUANI Arab frizura-divatdiktátorunk böcsülettel melózott, nem érheti szó a ház elejét. Az, hogy csatárként gólt csak szökőévente szerez és némi labdakezelési problematikák is adódnak nem az ő hibája elsődlegesen hanem azé aki ideszerválta őt. Ettől még ma jár az 5. Cseréje, Nagy Gergő a Pécs ellen anno már bizonyította hogy peckes gólokat tud forrasztani, most is jól szállt be a meccsbe, pörgött, futott, igyekezett bevonni magát a játékba, jó lesz ez (-)
RUFINO Az Eger elleni duplája és agilitása után Szalai lehetőséget adott neki a kezdőben, amit egy délczeg alibivel hálált meg. Nem értem, azt várná az ember, hogy bizonyítana az új edzőnek, hogy maradhasson, de hát nem erőszak a disznótor (még Jamón Serranóval sem). 3.5. Cseréje, Czár nagy kedvvel indított, aktívan, befutva a támadószekció bal odalát, majd kissé hátrább és középre húzódva a Rouani mögötti szektort. Ahogy azonban kevesebb labdát kapott, kicsit ő is elszürkült, de mindenképp jó volt látni, hogy nála sem dadog a labda (5)   

Szalai László: Hozzáállás, szemlélet dícsérhető, markáns taktika azonban még nem látszik kirajzolódni, de ne feledjük, mindössze 2 hete dolgozik a kerettel és csak ideiglenesen- itt most tűzoltás, ad hoc beugrás a jelszó és nem a hosszútávú építkezés. Nyilván ha már 1 éve ő lenne az edző, húznám a szám egy ilyen meccsre, de most még hova, minek…

* * *

1 hét múlva tehát MTK (ha lesz meccs), jó lenne győzelemmel zárni a szezont – persze ez korántsem lesz könnyű menet. Amikor utoljára a Hungária körúton zártunk őszi idényt (1990), fél évvel később bajnoki címet ünnepelhettünk. Most ez a veszély nem fenyeget, azért egy hangulatos zárással kiegyeznék. Ezzel gyanítom, nem vagyok egyedül!

A fotóért köszönet Babar kollégának, további képek itt.

 

Eger pipálva

(fotó:Babar)A hideg és barátságtalan novemberi késő délutánon azzal indulhattam el a melóból a Bozsikig tartó 1 órás utamra, hogy nem történelme legnehezebb mérkőzésére készül a csapat, hiszen az idegenben lőtt 3 és kapott 0 gól mindenképp biztatónak tűnt. Persze ilyenkor felvillan a tavalyi Szolnok elleni majdnembukta rémképe, vagy a mindig fölöttünk függő Honvéd-faktor, de azért kezem a szívemre téve itt tényleg csoda kellett volna ahhoz hogy kipottyanjunk. Csoda pedig szerencsére nem történt.

A pályára kiérve már rendesen besötétedett, a 42-esen kifelé csorogva így azon is polemizálhattam hogy milyen illúzió- és és hangulatromboló a tél, illetve annak prelúdiuma, a november. A költői hangulatot szerencsére hamar szertefoszlatta a gyér taps a pálya korlátjánál: Rufino 5 perc alatt megszerezte a vezetést.

Igen, pályakorlátról volt szó, nem tévedés- a centerpálya megóvása, kímélése miatt ezúttal a műfüvesen került sor a borvidékiek kivéreztetésére. A klasszik korlát mellett támaszkodva (és a hideg miatt sajnos igen sovány nézősereg okán) rendesen ott volt a levegőben a megyei bajnokság feeling, ami ugyanakkor egyfajta különleges hangulatot is csempészett a pálya mellé- bájos volt pl. hallani Hajdú egyik megiramodásánál ahogy az egyik egri középpályás hátrarikoltja a védőknek az ukázt “b****átok már fel”; vagy Rufino labdakérését csapatkapitányunktól “Hájdu…hey, Hájdu”.

A forraltboros pultnál szignifikáns forgalmat tapasztalhattunk, és a forró ital valamelyest enyhített az elgémberedett kezek kínjain. A csapat is szépen muzsikált, egy félidő alatt 5-öt rámolva be ellenfelének– épp azon morfondíroztunk a szünetben a fotós kollégával hogy de régen is volt 1993 ősze, amikor a Csepel ellen bajnokin hasonló szünetbeli eredményt produkált a csapat(figyelem, visszaemlékező sorozatunk kapcsolódó része 2 napon belül érkezik ha addig nincs túlóra)- kérdés, itt most lesz e nyolc a vége . Majdnem lett. Arról azonban ne feledkezzünk el: az amúgy is két osztálylal alattunk lévő Eger (noha keretében ténylegesen találunk tapasztalt rutinrókákat) bizony most, ha lehet így fogalmazni, erősen B csapat jellegű kezdő 11-et küldött a pályára, olyan  korábbi élharcosok, mint a másodosztályú rajt-cél győzelmünkben kulcsszerepet válalló Vén Gabi, vagy a több magyar élcsapatban megforduló Zováth játékáról ezúttal lemondva. Itt volt persze Kiskapusi, aki anno a bajnok Újpest szürke eminenciása volt a védelemben vagy a Bohócliga Zváj élő legendájaként funkcionáló, jellemzően a BAZ – Jász-Nagykun megyék közigazgatási határán túl futballügyben ritkán merészekdő Kotula László, akinek némileg megfáradt mozgását ma is megcsodálhattuk.

Végül ha a 8 nem is, a 7 azért összejött a harmatos visszafogott ellenfél ellen, pozitívum, hogy a kezdőben 1, a cserék közt 2 kézzelfogható eredménye mutatkozott meg az MFA munkásságának. Baráth Botond ráadásul igen meggyőző volt, végig fókuszon, kíváncsian várjuk, az NB1-es ellenfelek ellen vajon mire lenne képes.  Czár és  a Pécs ellen anno gyújtóbombát ívheggesztő  Nagy Gergő sem mozgott rosszul, de ők kevesebb időt kaptak művészetük prezentálására.

Osztályozókönyvtől a két csapat közötti markáns osztálykülönbség miatt eltekintünk (ne devalválódjon a sok kosztott 10-es), inkább a jókat emeljük ki: Baráth Botond-mint már írtuk- lekesen és fegyelmezetten hozta a kötelezőt, némi erősödés után ő még szép meglepetéseket okozhat nekünk. Sztokics abszolút vállalhatót játszott középpályán, kérdés, erősebb ellenfelek ellen is menne- e ez, bár Moralestől esélyt sem kapott a bizonyításra, ami a maiak fényében némileg érdekes. Rufino két gólja önmagáért beszél, de a második félidőre eltűnt, Cséke és Debrő pedig biztosította hátul a biztosítani valót (sőt előbbi két gólt is az egri hálóba), de az igazsághoz hozzátartozik, hogy  az egri attakkok azért nem állították őket életük erőpróbája elé. Hajdú szívósan zakatolt a bal oldalon, többször is egészen a 16-osig törve előre, egy-két szép lövése tapsot is aratott.

Eger tehát kipipálva, pénteken jön a hó meg a Vasas, egyik se lesz könnyű ellenfél, de ha nyugodt telet akarunk, ütni kéne őket – reméljük sikerül. A forralt bort meg lehet készíteni a vendéglátórészlegben, szükség lesz rá.