Újabb döntetlen – Kispest-Vasas 0:0

fotó: BabarNem sikerült megtörni a hazai pálya “átkát” a Vasas ellen sem a pénteki, fogcsikorgatóan hideg estén. A képlet a még kitartó Kispest drukkerek számára a megszokott volt: meddő mezőnyfölényben nyomuló, becsülettel küzdő, ám a 16-os előtt jobbára tehetetlen csapatunk megtesz mindent, de nem jön össze a végső siker. Mindenképp pozitívum azonban Szalai mb. edző bátor hozzányúlása az MFA ifjú tehetségeihez: az Eger elleni hétközi MK-siker 3 akadémiker-debütje után ezúttal két kadét esett át az NB1-es tűzkeresztségen. Részletekért, osztályozókönyvért KATT.
Családias hangulatban került sor a Bozsikban az első tavaszi utolsó idei hazai mérkőzésünkre. A borzalmasan hideg időjárás alaposan okolható az alacsony látogatószámért, de talán akkor sem járunk messze az igazságtól, ha az utolsó 1-1.5 év igen kreativitásszegény játékban keressük az szolid kijárási kedv okát. E szempontból viszont bíztató lehet, hogy szövetségi kapitányunk, Egervári Rajzművész kedvenc frázisával élve az utóbbi hetek tényleg abba az irányba mutatnak, hogy “szerethető csapat” épülhet tavaszra, a Hemingway által ideérkezésekor gründolt MFA első kirepülő fiókáinak beépítésével. Ugyans míg az Eger ellen kedden Baráth Botond kezdőként, Czár Richárd és Nagy Gergő csereként mutathatta meg magát, addig tegnap este utóbbi kettő újfent lehetőséget kapott a második félidőben – hogy a tegnap kezdő, nem akadémiás, de saját nevelés Hidiről vagy az Eger ellen nagyot küzdő Sós Márkóról ne is beszéljünk. Természetesen a srácoknak idő kell még az egyenletesen megbízható teljesítményhez, itt-tt akadozik még a gépezet de bíztató megoldásokban nem volt hiány- és higgyétek el, ez most nem a Várhidi és Co. fémjelezte magyar edzőtársadalom-féle “Voltak Passzaink” és “Az Első Félidőre Lehet Építkezni” jellegű, kincstári optimizmust rikoltozó közhelygyűjtemény-magyarázkodások újabb darabja. Szerintem.

Maga a meccs, élvezetfaktorát tekintve alapvetően sajna a “hát, maradtam volna otthon” címkéjű derbik közé kerülhet bekartotékozásra. Az első játékrész úgy ahogy van, felejthető volt, egy Németh Norbi kapufát (mely szervesen illeszkedett “Szívatnak az exeink” című, szurkolóink által nem igazán kultivált sorozatba) és egy szilveszteri bakiparádékba kívánkozó Hajdú-Rufino szabadrúgáskombinációt leszámítva. A második 45 percre aztán az Eger elleni pörgés után feltűnően indiszponált Rufinót Czár váltotta, aki bíztató kezdést bemutatva bátran esett neki az ellenfélnek. E szakaszban nálunk volt az rendezői pálca, zsinórban 3 szöglet, egy csodás visszafordulós Hajdú heggesztés, melyet sajnos Végh bravúrral védett (kezd elegem lenni az öregből, mindig kivédi a szemünk amolyan Zsiborás reinkarnációként) – ám gól nem akart születni. Ekkor már a Vasas is erősen visszaesett és látszott, elég nekik az egy pont. Nálunk meg ismételten hiányzott az 1 v. 2 kreatív ember a középpályáról aki forintos labdáival helyzetbe hozná csatárainkat. Amikor ez nagy néha megtörtént, akkor pedig sajna épp Rouani volt lassú ahhoz hogy időben eltalálva a bogyót, azt Végh kapujába juttassa.

A vége tehát igazságos döntetlen, és bár a meccs bűnrossz volt, mint a Siófok elleni, a védelmünk legalább jól zárt, ha tél tábornok nem turház egy delejeset az MLSZ félfamentes papírlapjára kinyomtatott programtervére, akkor jövő héten az MTK ellen akár kiteljesíthetjük a Szalai alatti javuló tendenciát: 0pt-1pt-…3pt? A találkozót követő sajtótáj végén sikerült 2 fiatal debütánsunkat is mikrofonvégre kapni, elszántságuk és optimizmusuk mindenesetre örömteli, mint ahogy Szalaié is, így hiába a 0:0, én most nem végletesen keserű szájízzel indultam haza, miután végre meg bírtam mozdítani szétfagyott lábaim.

OSZTÁLYOZÓKÖNYV

KEMENES Ha évek múlva kérdezik, nyilván Szabolcs sem élete legnehezebb derbijei között emlegeti majd a tegnapit. Alig volt dolga, viszont 1-2 Németh Norbi kísérletnél túlontúl nyugodtnak tűnt…(0)
TAKÁCS Á. Megbízható, harcos teljesítmény, nagyon szurkolok neki, hogy egyszer egy előretörése végül gólt érjen. Értéke a mai keretnek. 5.5
DEBRECENI Egész szépen kezd visszatalálni a régi énjéhez, tegnap is hozta a biztos sepregetést hátul, okés. 6
BOTIS Mint Debrő, ráadásul most eltekintett a múlt heti hajmeresztésektől. 6
HAJDÚ N. Dettó mint Taki – jó őszt futott. Kissé ha még többet mutatna előrejátékban (tudom, hogy a védekezés az elsődleges, de egy szurker telhetetlen egy olyan technikás spílerrel szemben, mint Norbi) akkor még jobb lehet az összkép 5.5
AKASSOU A szezon végére az “őszi egyik alapemberünk”-státuszból szépen beszürkült az NB1 átlagába. Tegnap is többször elpatant tőle a labda vagy rosszul számította ki az ívet ami egy szűrőnél nem sok jót jelent. Pedig egy jó Akassou nagyon kéne tavaszra! 5.
HIDI Az első félidőben agilisabban, utána szürkébben teljesített. Továbbra is hiányolom a nyugalmat és bátorságot a játékából, sok az elnagyolt passz, a szeleburdi vagy félénk (csínes) megoldás. Talán majd idővel ezek elmaradnak. 4.5
ABASS Ma se nagyon ment neki. Sokat futott de sokszor elhagyta a labdát vagy régi önmagát idézve választott hajmeresztő beadás- és passzvariációkat. Tényleg csak Morales tudott vele bánni? 4.5. Cseréje, Danilo alig melegedhetett be, enélkül pedig elég merevek voltak azok a gólyalábak (-)
COIRA Most a szimpibb formáját hozta, sok futással, de szegény nem egy gepárd, és voltak bosszantó technkai hibák is. 4.5.
ROUANI Arab frizura-divatdiktátorunk böcsülettel melózott, nem érheti szó a ház elejét. Az, hogy csatárként gólt csak szökőévente szerez és némi labdakezelési problematikák is adódnak nem az ő hibája elsődlegesen hanem azé aki ideszerválta őt. Ettől még ma jár az 5. Cseréje, Nagy Gergő a Pécs ellen anno már bizonyította hogy peckes gólokat tud forrasztani, most is jól szállt be a meccsbe, pörgött, futott, igyekezett bevonni magát a játékba, jó lesz ez (-)
RUFINO Az Eger elleni duplája és agilitása után Szalai lehetőséget adott neki a kezdőben, amit egy délczeg alibivel hálált meg. Nem értem, azt várná az ember, hogy bizonyítana az új edzőnek, hogy maradhasson, de hát nem erőszak a disznótor (még Jamón Serranóval sem). 3.5. Cseréje, Czár nagy kedvvel indított, aktívan, befutva a támadószekció bal odalát, majd kissé hátrább és középre húzódva a Rouani mögötti szektort. Ahogy azonban kevesebb labdát kapott, kicsit ő is elszürkült, de mindenképp jó volt látni, hogy nála sem dadog a labda (5)   

Szalai László: Hozzáállás, szemlélet dícsérhető, markáns taktika azonban még nem látszik kirajzolódni, de ne feledjük, mindössze 2 hete dolgozik a kerettel és csak ideiglenesen- itt most tűzoltás, ad hoc beugrás a jelszó és nem a hosszútávú építkezés. Nyilván ha már 1 éve ő lenne az edző, húznám a szám egy ilyen meccsre, de most még hova, minek…

* * *

1 hét múlva tehát MTK (ha lesz meccs), jó lenne győzelemmel zárni a szezont – persze ez korántsem lesz könnyű menet. Amikor utoljára a Hungária körúton zártunk őszi idényt (1990), fél évvel később bajnoki címet ünnepelhettünk. Most ez a veszély nem fenyeget, azért egy hangulatos zárással kiegyeznék. Ezzel gyanítom, nem vagyok egyedül!

A fotóért köszönet Babar kollégának, további képek itt.

 

Eger pipálva

(fotó:Babar)A hideg és barátságtalan novemberi késő délutánon azzal indulhattam el a melóból a Bozsikig tartó 1 órás utamra, hogy nem történelme legnehezebb mérkőzésére készül a csapat, hiszen az idegenben lőtt 3 és kapott 0 gól mindenképp biztatónak tűnt. Persze ilyenkor felvillan a tavalyi Szolnok elleni majdnembukta rémképe, vagy a mindig fölöttünk függő Honvéd-faktor, de azért kezem a szívemre téve itt tényleg csoda kellett volna ahhoz hogy kipottyanjunk. Csoda pedig szerencsére nem történt.

A pályára kiérve már rendesen besötétedett, a 42-esen kifelé csorogva így azon is polemizálhattam hogy milyen illúzió- és és hangulatromboló a tél, illetve annak prelúdiuma, a november. A költői hangulatot szerencsére hamar szertefoszlatta a gyér taps a pálya korlátjánál: Rufino 5 perc alatt megszerezte a vezetést.

Igen, pályakorlátról volt szó, nem tévedés- a centerpálya megóvása, kímélése miatt ezúttal a műfüvesen került sor a borvidékiek kivéreztetésére. A klasszik korlát mellett támaszkodva (és a hideg miatt sajnos igen sovány nézősereg okán) rendesen ott volt a levegőben a megyei bajnokság feeling, ami ugyanakkor egyfajta különleges hangulatot is csempészett a pálya mellé- bájos volt pl. hallani Hajdú egyik megiramodásánál ahogy az egyik egri középpályás hátrarikoltja a védőknek az ukázt “b****átok már fel”; vagy Rufino labdakérését csapatkapitányunktól “Hájdu…hey, Hájdu”.

A forraltboros pultnál szignifikáns forgalmat tapasztalhattunk, és a forró ital valamelyest enyhített az elgémberedett kezek kínjain. A csapat is szépen muzsikált, egy félidő alatt 5-öt rámolva be ellenfelének– épp azon morfondíroztunk a szünetben a fotós kollégával hogy de régen is volt 1993 ősze, amikor a Csepel ellen bajnokin hasonló szünetbeli eredményt produkált a csapat(figyelem, visszaemlékező sorozatunk kapcsolódó része 2 napon belül érkezik ha addig nincs túlóra)- kérdés, itt most lesz e nyolc a vége . Majdnem lett. Arról azonban ne feledkezzünk el: az amúgy is két osztálylal alattunk lévő Eger (noha keretében ténylegesen találunk tapasztalt rutinrókákat) bizony most, ha lehet így fogalmazni, erősen B csapat jellegű kezdő 11-et küldött a pályára, olyan  korábbi élharcosok, mint a másodosztályú rajt-cél győzelmünkben kulcsszerepet válalló Vén Gabi, vagy a több magyar élcsapatban megforduló Zováth játékáról ezúttal lemondva. Itt volt persze Kiskapusi, aki anno a bajnok Újpest szürke eminenciása volt a védelemben vagy a Bohócliga Zváj élő legendájaként funkcionáló, jellemzően a BAZ – Jász-Nagykun megyék közigazgatási határán túl futballügyben ritkán merészekdő Kotula László, akinek némileg megfáradt mozgását ma is megcsodálhattuk.

Végül ha a 8 nem is, a 7 azért összejött a harmatos visszafogott ellenfél ellen, pozitívum, hogy a kezdőben 1, a cserék közt 2 kézzelfogható eredménye mutatkozott meg az MFA munkásságának. Baráth Botond ráadásul igen meggyőző volt, végig fókuszon, kíváncsian várjuk, az NB1-es ellenfelek ellen vajon mire lenne képes.  Czár és  a Pécs ellen anno gyújtóbombát ívheggesztő  Nagy Gergő sem mozgott rosszul, de ők kevesebb időt kaptak művészetük prezentálására.

Osztályozókönyvtől a két csapat közötti markáns osztálykülönbség miatt eltekintünk (ne devalválódjon a sok kosztott 10-es), inkább a jókat emeljük ki: Baráth Botond-mint már írtuk- lekesen és fegyelmezetten hozta a kötelezőt, némi erősödés után ő még szép meglepetéseket okozhat nekünk. Sztokics abszolút vállalhatót játszott középpályán, kérdés, erősebb ellenfelek ellen is menne- e ez, bár Moralestől esélyt sem kapott a bizonyításra, ami a maiak fényében némileg érdekes. Rufino két gólja önmagáért beszél, de a második félidőre eltűnt, Cséke és Debrő pedig biztosította hátul a biztosítani valót (sőt előbbi két gólt is az egri hálóba), de az igazsághoz hozzátartozik, hogy  az egri attakkok azért nem állították őket életük erőpróbája elé. Hajdú szívósan zakatolt a bal oldalon, többször is egészen a 16-osig törve előre, egy-két szép lövése tapsot is aratott.

Eger tehát kipipálva, pénteken jön a hó meg a Vasas, egyik se lesz könnyű ellenfél, de ha nyugodt telet akarunk, ütni kéne őket – reméljük sikerül. A forralt bort meg lehet készíteni a vendéglátórészlegben, szükség lesz rá.

Ezt gyorsan felejtsük el – Kispest-Siófok 0:1

Nem szeretünk a Siófok ellen játszani, sírtunk már a beharangozónkban és az ahhoz érkező (1 kőkemény) kommentben is. Hát a mai este megmutatta hogy miért volt ez az óvatos duhaj attitűd. Egyenlő erők küzdelme, nyüglődés, ott az esély hogy ne így alakuljon…- de basszus, mindig így alakul. Rosszkedvű összegzés a hajtás után.

 

Késve érkezvén ki a meccsre épphogy beestem a kezdésre, így a csapatokkal együtt kellett várakoznom a játékoskijáróban. Itt valaki eleresztett egy szolid galambot is a szűk folyosón- ez a jelenet sajnos meg is adta az este alaphangulatát. A kezdőt és a padot elnézve mindenképp szemet szúrt a stabil Morales bébik közül Cuerda és Coira hiánya (a Kecsó elleni hazai utolsó negyedórás produkciójával már most kispesti antilegendává nemesülő Alfi, illetve Karim “Svarowsky” Rouani sérülés miatt mondhatni igazoltan voltak távol). A padon helyüket akadémista gárdistákkal töltötte be Szalai mb. tréner, ami mindenképp üdvözlendő lépés a jövőre nézve. A belső hírek lelkes és fegyelmezett heti felkészülésről szóltak, bizonyítani akaró játékosokkal. Remekül hangzik, persze az elmúlt 15 éven edződött Kispest drukker már szkeptikus ilyenkor. De bízni kell.

A találkozót szolid nyomással kezdtük, a Siófok kényelmesen magára húzva minket (már amennyire volt mit húzni) múlatta az időt mi meg az idény során nem először előadtuk a meddő mezőnyfölény címke alatt futó produkciónkat. Mentek előre a játékosok, küszködtek, de egy (két) kreatív ember annyira hiányzik a jelen középpályásgarnitúrából mint a Rowenta szakállvágó készlet Tököli borotválkozószekrényéből. A játékrész végére aztán egy Hajdú szabadrúgást követő lepattanót Moreira egészségesen tett kapura, a balatoniak portása szép robinzonáddal (napi modor #1) hárított, a kipattanót Bojtor Laci kapufára tessékelte majd a továbbcsorgó labdát Danilo nem tudta a kapuba pókfocizni. Kár.

De még milyen kár szisszenhettünk fel hamarosan – ugyanis egy Botis labdaeladást követő Sió löketet még hárított Kemenes, ám a szögletet követő fejessel szemben már tehetetlen volt (0:1). Félidő vége, gól, fasza. Jó kis második félidő elé nézünk…
Ez sajna be is jött. A csapat javára legyen mondva, mentünk előre, ha nem is mint a mérgezett egér, de azért becsülettel. A beérkező Hidi igen aktív volt, nagy kár hogy pontatlan és némely párharcokban még bátortalan…mondjuk ezen nem kell csodálkozni, ha évente 2 lehetőséget kap. Bojtor Laci menetrendszerű mellébombázott ziccerére ezúttal is ön-arcletépéssel reagálhattunk, és megvolt a szokásos háromhülye szitu is, hiszen Danilót gyanús körülmények között vitték földre a 16-oson belül (erre azért nem merek csak 100%-os tizit írni mert ismerjük derék brazilunk földön fetrengés iránti vonzalmát, de ez akkor is gyanús volt) majd Sadjo szabályos levadászását szörnyülködhettük végig mely  a’60-as évek afrikai polgárháborús viszonyai között is megállta volna helyét a független Kongóért vívott  csörték során. Ezért bizony egy délceg piros lap járt volna, de sajnos a Délczeg nevet csak a villanyújságon olvashattuk, nem a bíró teljesítményét boncolgató leírásban… ezt benézte a spori.

A végére kétségbeeső játékosaink tényleg mindent megpróbáltak de a mai is azon meccsek sorát gyarapította amikor be vagyunk oltva gól ellen. Lefújáskor látszott a csapaton hogy legszívesebben megszodomizálnák a bírót bántja őket a vereség, nehéz bármit is mondani, szar szakaszban vagyunk.

Osztályozókönyv

KEMENES: 1 hatalmas bravúr, más egyéb védenivaló alig. Nem rajta múlott. 6.
TAKÁCS: Ugyanazt tudom írni, mint az elmúlt hetekben. 5.
DEBRECENI: Semmi extra, se negatív se pozitív irányban. 5.
BOTIS: Próbálta összefogni a védelmet, a második félidőben kb. több sikerrel. 5.5
HAJDÚ: Haloványabb volt a szokásosnál, a második félidő végére viszont már sokat vállalt, csékához méltóan. A bíróval is sokat foglalkozott, de ez érthető valahol…-bár sokra nem vezet. 5.5
HORVÁTH A. Ez ma nem Adri meccse volt. Brusztolt az első félidőben, volt egy közepes lövése is. 5. Cseréje, Hidi sokat dolgozott de sokszor pontatlan, és nagyon hiányzik a bátorságot majd elhozó rutin. 5.
AKASSOU: Szűrt, extrák nélkül. 5.
MOREIRA: Tényleg kezd nézhető lenni a produkciója, helye van most a kezdőben – de ez erőteljesen minősíti a jelen keretet. 5.5
BOJTOR: A hajtás és a szimpi hozzállás ezúttal is csak egy 4-esre elég. Cseréje, Sadjo kivégzése előtt nem sok időt kapott a ‘foktól (). A csere cseréje, Bajner be se melegedhetett ().
ABASS: Dieng barátunk, amíg bírta, értelmesnek tűnő elfutásokkal, cselekkel próbálkozott. A meccs utolsó harmadára fejben elfáradt és régi énjét hozta eszetlen beadásokkal, passzokkal. 5.
DANILO: Végre centerbe tolták, amiért hetek óta sírtunk sokan, sose értettem Morales miért erőltette őt a szélen. Ez lenne neki való, de némi láb-önkoordinációs kurzusra befizethetné őt a klub. Addig ne várjunk trinyós brazil fikcsit. 5

SZALAI LÁSZLÓ: A kereten variált, némileg szimpatikusabb irányba eltolva az összképet, sajna a játék viszont a Sisa-iőszak kilátástalanabb szakaszait idézte. Még ne ítéljünk, a körülményeket ismerve. 5.

Összegzésként annyit mondhatunk: ezt a meccset gyorsan felejtsük el. A bíró enyhén szólva indiszponált formát futott de kár ezzel foglalkozni, ezzel csak még jobban behergeljük magunkat a hullámvölgybe (?). S ha kezünket a szívünkre tesszük, bizony el kell ismerni nem rajta múlott. Be kell verni azt a pár nyomorult helyzetet. Jövő héten Vasas, ők sincsenek a topon, valahogy le kell nyomni Komjátiékat, aztán lendületből rámenni a kétesélyes MTK meccsre és jöhet a szünet. Az Egert meg valahogy verjük kedden. Ennyi a kispesti minimáligényű forgatókönyv jelenleg, és aztán várjuk a tavaszt, remélhetőleg nem a Nevergreen zenekar ‘hinni kell a semmiben’ örökbecsű sorát kitéve a pólónkra.

A mérkőzés képei

 

Borult a talján bili

Enyhe idő, már majdhogynem tavaszias délután bíztatta a mindig, mindenhol kitartó Kispest drukkereket a mai nap az újpesti kaland bevállalására. Csapatunk idén meglehetősen szeszélyes, ez azonban a hazai kínszenvedések mellett azt is jelenti, hogy -főként idegenben- bármely hazai “nagycsapat” ellen van esélyünk. A lilák ráadásul masszív szopóágon tolták az elmúlt 3 hétben, így bíztató előjelekkel utazott a csapat a Megyerire. Pontosabban csak így utazott volna, azaz. Ugyanis Morales mester a Győr elleni hazai meccsen és az egri kupatalálkozón is elhintette a sajtónak, hogy nem mind Hemy ami fénylik. A talján maestro nyilatkozatai legalábbis a színfalak mögötti kemény csörték vélelmezésének irányába mutattak, így mi szurkolók érdeklődve vártuk hogy a financiális para vagy az újpesti hullámvölgy lesz erősebb szombat este…. Beszámoló és osztályozókönyv a hajtás után.

A találkozó már a kezdéskor mutatta, hogy  a két egységből álló Moralesi taktikai repertoárból ezúttal a “B” variáns (=idegenben bekkelünk, majd mikor az ellenfél bealszik, beverjük az 1 v. 3 pt-ot érő gólocskát) került betöltésre a vörös-fekete computerbe. A mérkőzés úgy indult ahogy az mostanság egy idegenbeli derbinken elvárható. Szigorú védekezés sallang nélkül, Debreceni művész úr és Botis elkötelezett és biztos takartógépezetként funkcionálnak leghátul, a Hajdú-Takács szélsőpáros korrektül zár, a középpályán a (hála az égnek) visszatett Akassou remekül szűr, stb. A gondok nyilván elöl voltak mert a Danilo-Rouani támadószekció továbbra is erős homlokráncolásra készteti az akár csak a Vincze/Negrau/Kovács Kálmán/Tóth Misi/Sasu/Bogdanovics spílerekhez szokott Honvéd drukkereket (kár volt elkezdenem a visszaemlékező sorozatunkat e blogon, így még jobban fáj a jelen). Na és a jó Bojtor Laci. Az első negyedóra végén tiszta helyzetben készült lőni 5-ről, én meg már ugrottam volna a lelátón, de a labda… az  föld körüli pályára állt. Meddő újpesti mezőnyfölény, szigorú kispesti catenaccio, egy gólos mecs igézete a levegőben. Csak az első félidő uccsó 5 percét felejthetnénk…
Előbb egy klasszikus pöcs gól védelmi hiba, melynek végén Tisza köszöni szépen (1:0) majd 5 perc múlva Böőrt hagyjuk üresen az 5-ösön , s sajna rajta is ott figyel a heggesztőszemüveg (2:0). 2 gólt kapni szünet előtt, a Puhl Sándor féle álmoskönyvek szerint ez nem sok jót ígér.

A második félidőre aztán Massimo vált (mi történt a rendre csak a 80. perctől cserélő olasszal?), az öregecskedő Coira helyett az Abraham szélvészcipőjének kinai változatát öröklő Abass a pályán, majd 5 perc elteltével Bojti ideje is lejár, őt az újabban az “irritátor” kategóriából a “kábé tűrhető”-be átlépő Moreira váltja. A szokatlanul korai cserék a NS által idejekorán kispesti gólzsáként aposztrofált Danilót is meglepik, legalábbis másmivel nehéz magyarázni a 16-oson belüli kezezős akcióját, melyet követően Rajczi “indolensségem vállalom” Péter helyez büntetőből a kapu bal oldalába. Az alánktolt lila szopóroller tehát maximális forduatszámon pörög, egy 5 perces rövidzárlat és Danilo elposszanása miatt-összegezhetünk. A csapat azonban nem áll le, megy előre, bár ebben sokáig kevés köszönet van. Danilo 7 méterről bizonyíta hogy a Fehérvár meccs csak kisiklás volt, Sadjo hiába teper, ha cselezni nem tud szegény. Végül 10 perccel zárás előtt Bajner talál egyet, így a zárásra szétszakad a pálya, mi támadunk   eszetlenül de szimpatikusan, s közben kaphatnánk még 2-3 gólt de helyzetünk is van. Vállalható vereség a vége, de az a bosszantó,hogy bőven lehetett volna ez máshogy is.

A meccset követően sajtótájra várunk mikor a klubház plazmatévéjén épp nyilatkoznak az edzők a TV közvetítés részeként. Ekkor robban a bomba: Morales 19-re lapot húzva bedobja a törülközőt. A sajtótájon megismétli az elmondottakat (ő Morales és nem Jézus, ide Tom Cruise kellene mert Mission Impossible 4-et idéző a helyzet, profiként ő nem adja nevét a nem profi körülményekhez, többet ne is kérdezze őt senki, inkább Papa Hemyt, nagy élmény volt Kispesten edzősködni, magyar nagycsapatokat leoktatni, és reméli, még találkozik itthon az újságírókkal (értsd: más magyar kispad sem érdektelen számára, ha már.). A meglepődött zsurnaliszták végül vastapssal búcsúztatják a taljánt, búcsúinterjúnk kissé kapkodós, de itt is elmondja ugyanezekt illetve hogy pályafutása legszebb élménye ez a kispesti év volt eddig. A jövőről meg nem beszélt. Hát, Morales mester úgy ment ahogy jött, viharosan, határozottan, kertelés nélkül. Személy szerint nem kedveltem unalmas, defenzív játékát, taktikáját de eredményeit elismertem és a jelen kerettel magyar edzővel megkockáztatom még kellemetlen meglepetések is jöhetnek tavasszal. Ez jelenleg Morales csapata, edző legyen a talpán aki megtalálja majd a kerettel a taktikai hangot. Hát szurkolunk!

Osztályozókönyv
KEMENES Az első félidőben és a másodikban is volt 1-1 nagy bravúrja,a gólokról kevésbé tehetett 6.
TAKÁCS Hajtás, hajtás, becsúszó hibákkal, igaz most kevesebbet vállalkozott bónusz élőretörésekre. 5.
DEBRECENI Átlagos teljesítmény, az első két gólnál biztosabb helyezkedést vártam volna tőle. 5.
BOTIS Szokásos, biztos takarítás. 6.
HAJDÚ N. A második félidőre javult föl igazán ,akkor előrefele is többet vállalt, de nem ez volt élete meccse.5.5.
AKASSOU Az első félidőben le a kalappal előtte, aztán beszürkült. Mindenesetre kell ebbe a csapatba 6.
SADJO Hajtott, mint állat, de könyörgöm ő nem támadó középpályás,ez ma is bebizonyosodott! Cselezni,kreatívkodni nem nagyon tud, elöl pedig nem elég a bulldogmentalitás. De ez nem az ő hibája elsősorban. 5 .
COIRA Halovány első félidő után cserélte őt Morales (4). Cseréje, Abass futott, de ma a kergébbik lábai voltak rajta. 5.
BOJTOR Laci megint hős lehetett volna egy helyzetből, így viszont csak a hajtás maradt neki 5.  Cseréje, Moreira brusztolt, de U16-os fizikuma erre elég. 5.
DANILO Ő is sokat dolgozott és voltak végre értelmes passzai is, de “a” helyzetét csúful elbaltázta, utána meg a kedve is elment. Sokat fetreng továbbra is. 4.5 Cseréje, Bajner csak 10 percet kapott de próbálgathatnánk őt többször is. ().
ROUANI Hajtott. Ma már ez is pozitívum. Amúgy lassúságán és technikai analfabétizmusán 2-3 kontránk halt el. Gyenge a magyar NB1, de azért nem portugál negyedosztály (asszem onnan importáltuk őt). 4.5

MORALES Idegenbeli zsánertaktika, ami ma rövidzárlatok miatt nem működhetett, így 5. Záró performanszával azért “a karakán olasz” képét hagyja hátra, végülis valahol ez is maksziriszpektes manapság.

A zuhanyhíradó szerint héfőre már akár edzőnk is lehet, azonban ha a szabadon lébecoló pro licences arculatokra gondolok, összeszorul a gyomrom. Morales internacionális színitársulatához markáns porondmester kell, ebből a típusból meg nem szaladgál tucatnyi itthon. Annyi biztos hogy a Győr ellen otthon a tribünön láttam Gálhidi mestert és ma is a VIP szektorban sasolta a találkozót, (Mrs. Lipton mondaná erre: ne szólj szám…) ez jelenthet akármit is…-vagy semmit és jó bohócliga logika alapján a jövő héten kinevezik Őze Tibort, bézbólsapkástul, mondjuk Szapor Gábor pályaedzővel, az elkínzott kispesterek meg csöndben elvonulnak sírni a sarokba. Azért reménykedjünk…

~o~

Ezt vártuk azt’ mégsem jó…

babvik: MG 0006

Előzetesen, valljuk meg, “kiegyezős” volt ez az 1:1. Itthon úgyis nézhetetlenek harmatosak vagyunk, idegenben meg megállíthatatlanok, szóval csak nyerjünk a lilák ellen, itthon meg egy X már királyi a Győr ellen. A különböző Kispest-related vagy sima NB I orientáltságú szurkolói fórumok hasonlóképp vélekedtek, szóval aláírtuk volna ezt előre…. Ehhez képest…

Az első játékrész igazolta is a várakozásokat. Állóháború, merev arcvonalak, toporzékoló és bírót kárhoztató Pintér, 90%-ban nyugodtan ülő, 10%-ban teátrálisan hepciáskodó Morales. Egy Hajdú szabadrúgás itt, egy Bougherra lesgól ott, Holé Sándor Bozsik-beli vendéglátás vezető új sálban grasszál a korzón, ennyi. Nem sok. A 2000-res évek elején még legendás korzó-közönség is hozzászürkült a csapathoz, mindössze egy fáradt “Szökellj, gazellám” borízű hangzott fel egy gyorsan hamvába haló Abbass elfutási kísérletnél… Nem az igazi.

A második félidő is hasonlóan indult, beigazolódni látszott tehát a hantai jóslat az ORTT által nézhetetlenné minősítendő meccsről, azonban érkezik egy Abass villanás, és jön a tizi. Hajdú beveri, OK. Utána megkattant a csapat vagy mi, mert elindultunk lendületesen támadni. A hangulat is kezdte elérni a lelátón egy ’90-es évek végi Kispest-Stadler szintjét az addigi csöndes szemlélődés helyett, s Bojtor Laci dupla kísérleténél már némi meccshangulat is vibrált a levegőben. Támadunk, toljuk, itthon, el sem hiszem! Aztán a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat, jön a menetrendszerű gól a semmiből, hogy a végén hiába fussunk az eredmény után.

Csak egy megjegyzés –  Sisa trénert azért kárhoztattuk, hogy a csapat 90%-a a saját térfelén játszik sóbálványt támadáskor, ehhez képest most 1:0-nál hasonló pörformanszot tolt a csapat, a mozgáskoordinációs zavarokkal küzdő Rouani egyedül rohangált az előrevágott indítások után míg a többi 9 mezőnyjátákos a saját térfelünkről szurkolt. Majd a bekapott gól után megint mentünk előre. De miért kellett azt megvárni, könyörgöm?

babvik: MG 0012A sajtótáj komor hangulatban zajlott, Massimo mester egy érdekes onemanshow-val is előrukkolt, mondván maksziriszpekt a játékosok felé akik ilyen nehéz körülmények között (áthallással értsd: némi bérutalási transzferproblémák) is “very disciplined” és “very concentrated”, szóval számára ők a világ legjobb játékosai. Kíváncsi leszek ha ez holnap kijön a NS-ben, Hemy papa mikor rendeli be dorgálásra a derék taljánt. Amúgy nem tudja hogy örüljön az egy pontnak vagy ne. De inkább örül. Újpest ellen derby lesz. Ha elég “disciplined”-ek és “concentrated”-ek leszünk, bármi is lehet.

Pintér is örült és a bírót sem piszkálta, köszönjük.

Szóval előre kiegyeztünk volna, így utólag a második félidő eleji flúgos futam miatt már savanyúnak tűnik az egy pont meg a posztíráshoz leküldött Staropramen.

Osztályozókönyv a tovább után.

KEMENES Igazából sokszor nem kellett védenie, néhány beadást biztosan lehúzott, de a gólnál bizonytalannak tűnt. 5

TAKÁCS Iszonyatosan hajtott megint. Lassan az egyik kedvencemmé avanzsál. A sok hajtásba hiba is csúszik – ez most is megvolt -, de néhány nagy szerelés most 6-ost ér.

BOTIS Magabiztos, kemény, ennyi kellett ma is. 6

DEBRECENI Úgy látszik kezd magára találni, magabiztos volt, egy hajmeresztő megoldással csupán. Hajrá, hajrá, jó formában Cuerdánál jobb megoldás! 6

HAJDÚ Gólt lőtt, biztosan védekezett, még talán egy kis plusz vezéregyéniség-fikcsi hiányzott a 3 pontunkhoz tőle is. 6-os azért simán.

HORVÁTH A. Nekem ő nagy rejtély. Ma is küzdött, ment, de olyan szürke az összkép mint a ’99 tavaszi, első Gálhidi érás Kispestünk kreativitása – ezzel az erővel egy akadémistát is nyomathatnánk a helyén. 5 Cseréje, Akassou állítólag fegyelmi okokból van jegelve mostanában, pedig beállása után megint bizonyította hogy van benne kraft – igaz az is látszik hogy kissé kiesett a játékból. 5

MOREIRA Először játszik végig értékelhetően általam végignézett meccset. Nagyot melózott a kis brászil, ahogy az egyöntetű véleményként megfogalmazódott a tribün alatt. Ennek ellenére valahogy még mindig nem érzem hogy legendás légiósunkként tartjuk majd számon 5 év múlva… 5

ABASS Ki hitte volna hogy egyszer alapember lesz, aki ki se lóg? Ma is hajtott, a labda kevésbé dadog nála mint 1 éve, de lesz még jobb is 6

BOJTOR Az örök jolly. Nem tudom milyen poszton nem játszattuk még, tán kapusként. Ezúttal a balszelet futotta be böcsülettel, és majdnem félistenné emelkedett, 10 mp-en belül a kapufa és egy győri láb is ellene volt. Hajtott, és bár mindig a régi idők focijának Kern Andrása, az örök tartalék ugrik be róla nem lehet nem szeretni, 6 [Itt tartunk, Dzsízösz Krájszt] Cseréje, Sadjo be se melegedhetett ..

DANILO Mikor a múlt héten az NS “kispesti gólzsákként aposztrofálta” bokán stöccöltem magam. Ma sajnos az átlagformáját hozta, tepert, küzdött de azok a fránya hosszú lábak ma sokszor borsot törtek az orra alá. 5

ROUANI A Swarovski kristály fülbevalója önmagában péklapátot ér, mindez jellegzetes, SZTK Ortopédia-érett  mozgásával és labdakezelésével súlyosbítva lassan űberelhetetlen kategória, de Massimo megmondta, ez van, most őket kell szeretnünk. 5 Cseréje, Rufino nem kapott sok időt, és még mindig ká lassú (noha jól cselez) .

MASSIMO maestro – Megint lehozta a kötelezőt, de a vezetés utáni visszaállást nem értem. Mindegy, ha a Megyerin nyerünk, kijár neki az extra Frutti di Mare pizza 5.5.

***

Ha minden igaz, hamarosan Bojtor és Takács interjúk a hivatalos honlapon, ha nem, akkor küldjük a linket.

***

A mérkőzés képei: