Péntek esti védekezés

Erről fog szólni a ma este, mégpedig minden téren. Én védekezek a megfázás elhatalmasodása ellen (ha végül nem jutok ki a lelátóra, akkor ráadásul jó eséllyel nyerünk, a tendenciákat nézve), a csapat a Pécs ellen, Vierchowod a valamit is mondó nyilatkozatok tétele ellen, Gyuszi a góllövés ellen, kisMáncsó a futball ellen. Lassan be lehet üzemelni a piros fényújságon a 2007-es „Védekezz” feliratot!

Ja, már nincs fényújság.

Nehéz most tolni a lelkesítő posztot, mert az idei, a szürke legközepebb tartományában mozgó játékunk (lsd: címkép) kezdi kiölni a kijáró attitűdöt az emberből. Ez elkeserít. Pedig a nem sokban különböző tavalyi keret, amiben még értelmezhető csatárok is alig voltak, értelmezhetőbb produkciókat tudott összehozni, ha a Vidi/Fradi elleni idegenbeli dolgainkra gondolok, és ezzel mondjuk összevetem a múlt heti vasgyári önalázást. De ott a tavasznyitó, Újpest elleni 3:2 emléke is. Voltak szép gólok, meccsenként legalább 2-3 olyan villanás, ami automatikusan irányította a lábat a következő héten is a Bozsik, vagy a szurkolói busz felé. És direkt a tavalyi idényt mondom, hogy ne érjen az a vád, hogy mindig csak a korakilencveneseket sírom vissza, vagy idősebb kommentelőink a ’80-asokat, netán a ’60-asokat.

Nem! Mert a jelenlegi keret is alkalmas lenne valami nézhető dolog kreálására, de nem akar összejönni a dolog. Miért? VW-t olyan egyszerű lenne lekóklerezni, de még mindig nem tartom annak, csak egy iszonyat sótlan, a fejébe az olaszfoci egy szélsőségesen sarkított változatát beégető arcnak. 10 ember ellen védekezünk egy félidőn át? A BKV ellen nem is adok tanácsot a szünetben? Vagy mégis kókler? Vagy csak egyszerűen berozsdásodott az edzői érzéke, a reakciók, melyeknek rutinszerűen kéne jönniük, a meccselési válaszok az ellenfél húzásaira, a gyepen történtekre, ezek akadozva törnek csak felszínre a jó Pietróból? Akárhogy is, valaminek változnia kéne e téren, mert ez az évről évre befutunk a 8.-10. helyre, egyre silányabb produkcióval, ez valami katasztrofális.

És kérem a klubvezetést, többet ne hozzon ex-kedvencemet a padra, rossz látni, amint a belső ikonikus kép kezd szétolvadni, és VW-ről egyre kevésbé az a ’96-os májusi este jut eszembe a római Olimpicóból, mikor a gyűlölt Ajaxot megtörtük (az akkori Juve kiérdemli a T/1-es fogalmazást), hanem a diósgyőri sajtótáj, ahol ne már, ne már, ne mááááár Pietro.

A Pécs sem könnyíti meg a helyzetet, sem a győzelem, sem a meccsélmény felé, a Pápa mellett ellenük szintén évek óta a mélypontmeccseinket játsszuk, főleg itthon, idegenben legalább szökőévente kicsúszik 1-1 Lanza-Martinez önégetés, vagy Leo hatalmas dugója. De itthon? Amikor az a katarzis, hogy Sanyika beveri a 93. percben? És nem csak manapság, a PMSC ellen még gyerekkoromban is akkora szenvedéseket toltunk itthon, sokkal jobb keretünkkel kínlódva a Munkás ellen, hogy már akkor sem értettem, miért van ez.

Jó lenne, ha a ma este minden téren rámcáfolna, jó lenne, ha az erzsébeti és BKV-pályás kis retro-élmények nem törnének szilánkossá a rideg valóság töredező korzó-betonján. Jó lenne, kérdés az, lesz-e.

Ezt a csapatot szívesen látnám,

Kemenes – Ignja, Kosznics, Kristi- Alci, Hidi, Nagy G. (Godoy) , Vécsei, Boti – Gyula, Prosser.

Csere: Horváth, King, Godoy, Kandia (Zeatax-kúrán), Ihrig-Farkas vagy Filip, Gazdag, Bobál G..

de gondolom a Cordella Kezdőtizenegy-tervező Corporation küld nekem egy 4 napos punnyadt gnocchit reakcióként, és ennyi.

Ma este 7, a korlátnál találkozunk. Remélem.

Címkép: fotozz.hu.