Szerdán kiderült Mislenyben, hogy nem a 15. fordulót kellett volna elhalasztani a válogatott pótselejtezője miatt, hanem a norvégokat miattunk. Kevés volt a két hét felkészülni.
Közben meg az van, hogy október közepe óta nem nyertünk egyáltalán (Soroksár, kupa, hosszabbításban), bajnokin pedig még szeptemberben sikerült utoljára, a Dió elleni utolsó perces Kamberiádával. Ha hozzátesszük hogy mégelőtte augusztus végén, akkor be is álltunk egy olyan ütemre, hogy minden hónap huszonvalahanyadikán nyerünk, kivéve októberben. Most egy hét alatt kétszer próbálkozhatunk: ma az Újpest, valamint jövő szombaton a Békéscsaba ellen.
Nagyon kéne az inkább most, mert akkor legalább nem az lenne, hogy lement egy teljes bajnoki kör a két Csaba között, és nekünk csak a Diósgyőr ellen sikerült nyerni. Kezd egyre pirosabb lenni a sorminta, és az nagyon nem jó.
Ilyenkor van az, hogy bőszen keresni kezdünk minden kapaszkodót.
állampolgárság //
Kamber, Szilágyi és Lovric is megkapta a magyar útlevelét, vagyis már nem számítanak bele a légióskvótába, tovább növelve a variációs lehetőségeink számát. Mert az a Kopaszra annyira jellemző volt. Neki a fejében általában van egy ideálisnak vélt legerősebb kezdő, ahhoz pedig addig ragaszkodik, amíg valakinek a statisztikája lyukat nem fúr a padlóba, mert akkor jegeli egy kicsit. Ha valaki követi az InStat remek adatait, akkor az nagyjából képes összerakni a mindenkori kezdőnket.
Persze meglepi azért szokott lenni, mert van nekünk Délczegünk, Ihrig-Farkasunk, de van Szilágyink is, akit az NB III-as csapatban majdhogynem körberöhögtem, nem értettem az ittlétét, amit megerősítettek a pályafutását jobban ismerő erdélyi kollegák is, hogy aztán Debrecenben lehozzon egy nagyon pofás kis játékot, és bár elfelejtettük eddig mondani, de az van, hogy Kemenes és Kamber mögött simán bejött harmadiknak az osztályzatok alapján. Nem rossz antré Baráth Boti kényszerposztján, pláne, hogy előre is mutatott valamit.
Számoljunk akkor:
| poszt | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| kapus | Kemenes | Horváth | Vajda | ||
| jobbhátvéd | Botka | Ikenne-King | Lovric | Baráth | Csábi |
| belsővédő | Bobál | Lovric | Ignjatovic | Kamber | Baráth |
| balhátvéd | Baráth | Szilágyi | |||
| szűrő | Kamber | Nagy Geri | Hidi | Csábi | |
| támadó középpályás | Vasiljevic | Gazdag | Hidi | Vernes | |
| szélső | Holender | Vernes | Prosser | ||
| középcsatár | Youla | Vernes | Délczeg | Ihrig-Farkas | Erdélyi |
Bordóval jelöltem a jelenleg is légiósnak számító játékosokat, és félkövérrel Rossi mostanság sztenderd kezdőjét.
- Bobál vagy Gazdag mindenképp kezdő, mert kell a 90 percnyi U20-as játékidő, és rajtuk kívül a keret közelében sincs más a korosztályból, hiába jelöli a klubhonlap Göblyöst és Vajdát is kerettagnak.
- Ha Bobál kezd, akkor Lovric vagy Ignja játszik mellette. Ha Ignja, akkor azzal elveszünk egy légióshelyet, marad kettő. Ebből egy Gyula, vagyis Vaszke vagy Ikenne-King. Vaszke.
- Az lett tehát, hogy megszűnt az év eleji, egyébként furamód működő logika, hogy Bobál U20-as státusza és a légióskvóta miatt vagy Lovric van, vagy Ignja és előre is kevesen maradnak, mert Kamber és Gyula helye fix, az egyiküket mindenképp le kellene cserélni. Olyan nem lehetett, hogy Lovric és Ignja, mert akkor Gazdagnak mindenképp kezdeni és végigjátszani kell, ráadásul mínusz Gyula vagy Kamber. Három millió bónuszért beáldoztuk, hogy hónapokon át nem a legjobbnak vélt kezdővel állunk fel.
Kemenes – Botka, Bobál, Lovric, Baráth – Nagy Geri, Kamber, Vaszke – Holender, Gyula, Vernes – valami ilyesmi kezdőt tippelek a következő hetekre Rossinál. Két légiós mindössze, King vagy Ignja tehát mehet bármikor bevethető módon a padra, Hidi, Proszi, a cserekapus, Gazdag, Szilágyi és Délczeg vagy Ihrig-Farkas vagy Erdélyi mellé.
Ugyan némileg lecsökken a számuk, de azért még mindig hat kispesti nevelés a kezdőben, és még ugyanennyi a padon, vagyis lehet bűvészkedni a számokkal és a kvótákkal, de ha keretre nézzük a dolgot, akkor ki lehet jelenteni, végre tényleg a sajátjainkra támaszkodunk, még akkor is, ha a játékunkat nagyon erősen meghatározzák a légiósok.
Továbbá ne feledjük: három hetünk volt felkészülni erre a bajnokira. Talán pont a legjobbkor, amikor a keret úgy alakult át, hogy személyre ugyanaz maradt, csak éppen az MLSZ hülye pénzosztási szabályaival hirtelen kompatibilisebb lett.
történelem //
November 21-én eddig mindössze egyetlen meccset játszottunk otthon a lilákokkal. 2001-ben, még Kispest-Honvéd néven, Németh Norbi góljával 1-0-ra nyertünk egy nem gyenge, ámbár Kistelekivel súlyosbított Újpest ellen. Akkor volt olyanunk, hogy Sasu, aki félő, talán az utolsó valóban vállalható középcsatár volt Kispesten, akit tartósan a keretünkben tudhattunk.
A többi november huszonvalahányadikai hazai meccsünket viszont kivétel nélkül elveszítettük:
Ebből talán már következik, de azért elmondom, hogy a hazai mérleg sem mellettünk szól: 98 meccs, 30 győzelem, 27 döntetlen, 41 vereség, 148-184-es góldifi. Ezen kicsit lehet finomítani, hogy lekapjuk az Üllőin, a Hungárián, a Népstadionban, a Népligetben, a Csepelen és a Megyerin(!) játszott meccseket, mert azokon általában nem nekünk állt valamiért. Szóval kimondottan Kispesten, otthon, a mai stadion egységsugarú körében nagyjából nullás a mérlegünk az Újpest ellen, de ehhez nem kicsit kell bűvészkedni a statisztikákkal.
Mondtam, hogy kapaszkodókat keresünk, és olyannal még elő sem jöttem, hogy a 199. találkozója következik a két csapatnak, vagyis egy ennyire történelmi helyzetben bármi megtörténhet, mert nem akarom teljesen nevetségessé tenni magam. Mostanában amúgy is nagyjából kiegyenlítettek az eredmények, függően attól, hogy milyen messzire akarunk visszamenni az időben.
újra otthon //
Két hónap után játszunk újra bajnokit a Bozsikban, mert ilyen hülye a sorsolás és a válogatott is mindent felülírt. Sőt, röpke másfél hét alatt háromszor, ami alatt legfeljebb kilenc pont gyűjthető. Eddig csak a Vasas (és a Kozármisleny) tudott nyerni nálunk, szóval jól jönne a gödörből való kimászáshoz most néhány győzelmecske, mert az évet megint egy idegenbeli sorozattal, Felcsúton és a Fáyban zárjuk.
Utána majd jön a nagy téli lutri, amikor kiderül, hogy a honosításokat követően milyen irányba indul el a keret. Vajon a három felszabadult helyre légiósokat hozunk, vagy megpróbálunk inkább optimalizálni, leépíteni a még mindig rajtunk lévő felesleget, és saját nevelésből feltölteni a lyukakat. Aki járt idén a fakó NB III-as meccsein, az láthatta, a nagycsapat kezdőjének határán mozgó felnőttek és a velük együtt pályára lépő fiatalok között annyi a különbség, hogy a fiatalokban még látunk valamit, nekik szívesebben adnánk meg az esélyt. Vajda, Lukács, Göblyös vagy Herjeczki lassan odaférhetne legalább a padra. (Mondjuk az is igaz, hogy mind méreten aluliak, de azt most nem tárgyunk vizsgálni, hogy az akadémiánkról miért nem képes legalább egy olyan arc kijönni, akitől még harmincéves korában sem kérik el a személyit, ha inni akarna egy sört.)
és a remény //
Talán a legerősebb fegyverünk. Viszont pont ugyanannyira erős, mint az Újpestnél. Mindkét fél meccsre készül, mert a meccs mindentől függetlenül egy jó dolog. A meccseknek meg az a sajátossága, hogy néhány peremszituációt leszámítva, azokon bármikor bármi megtörténhet, hogy elővegyük a futball legnagyobb modorosságainak alapgyöngyszemét. A mondat egyéb alakú előfordulásai: a labda gömbölyű; egy meccsen minden megtörténhet; satöbbi.
Magyarul: lesz, ami lesz, csak legyen!
Bónusz érdekesség: ma van Honvéd-Újpest és MTK-Fradi is. Tavaly az MTK még a Bozsikban hazaizott, szóval simán meglehetett volna idén az első kettős rangadója a stadionnak.
A poszt címe és a gifek nagy része Arnold Kommandó című filmjéből származnak, aminek speciel semmi, de tényleg semmi köze az Újpesthez vagy hozzánk, csak mivel fél egy van, és hamarosan gyülekező a Templom téren, három óra múlva meg meccs, így nem volt kedvem még ezekkel is szarakodni. Legyen elég az, hogy egy 1120 szavas(!!!) kontentet összehoztam valahogy.
