Meccsarc: sok szürkeség és két év védése

A címmel azt hiszem, el is lőttem mindent, így különösebben hosszabb magyarázat sem jön a hajtás után, csak egy kis összegzés.

Megmondom őszintén, én eddig ettől a Horváth Andris gyerektől nem voltam kiájulva, amolyan kis szürke kapusnak tűnik, aki különösebb bravúrok és nagyobb hibák nélkül, amolyan Tóth Józsiként úgy elvan a gólvonalon, de sose miatta húzzuk ki 0:0-ával a Grupiban vagy verjük ki vele egy majdani EL-selejtezőn a török 4. helyezettet, értitek. Ehhez képest, most, hogy Kemenes sérült, vagy jegelve van (?) és hogy a kárpátaljai srác annak rendje és módja szerint le is robbant egy meccs után (igazolni legendásan tudunk), az eddigi tarcsikapus Horváth újból elővételre került és már 3 hete ő véd, klasszikus…és akkor erre tegnap a srác két olyan bravúrral tartja itthon a három pontot, amiket Kemenestől láttunk 2011 meg 2013 táján. Ez most meccsarc-díjat ér nálam, hisz…

…a többiek bizony most elég haloványan tolták. Talán Bobál Dávid az, akit még ki tudnék emelni a masszából, illetve a betett munkamennyiség miatt Kamber, Nagy Geri, King és Vaszke, utóbbi megint a második félidőre pörgött be, fura… a többiek értékelését most fedje jótékony homály.

Bár általában egy ilyen poszt végén azt szoktam írni, ne legyen címvédés Debrecenben, lehet, most mégis aláírnám azt a forgatókönyvet… az ugyanis annyit jelentene, hogy Horváth a Cívisvárosban is kapott gól nélkül tartja a kapunkat, abból pedig sok rossz már eleve nem sülhet ki!

Fotó: Babar – 1909foto.hu