Mastodon Mastodon

Talán még nem késő eldönteni, hogy kijössz holnap a Bozsik utolsó tétmeccsére

Csendben, minden felhajtás nélkül búcsúzik egy legenda.

Talán az egyetlen nagyobb stadion az országban, ahol soha nem rendeztek válogatott meccset. Valahogy így alakult, talán nem is baj. 

Igazából semmi közlekedése, az M5-ösről még csak valahogy, ha lenne az irányból egy nagyobb parkoló sétatávon belül, de nincs. A 42-es villamos legalább már nem egykocsis, pár éve hannoveriek járnak a vonalán, nem sűrűn, de járnak. Amúgy meg marad a lábbusz, a parkolóvadászat a környéken (nyugi, mostanában két utcán belül is van bőven), és az értelmetlenség, mert mi értelme kimenni akár fél órával korábban is, ha még egy kocsma sincs, ami elé ki lehetne állni beszélgetni?

Búcsúzik a Bozsik.

Nincs itt semmi látnivaló, de tényleg. Csak egy utolsó tétmeccs, ami vagy van, vagy nincs – csütörtök óta tudjuk, hogy van. Ha nem lenne, akkor itt kanyarodna el a poszt egy olyan irányba, hogy sajnálhatja, aki nem volt kint a Kisvárda elleni stadionbúcsúztatón. Nem kell sajnálni, tettünk róla, hogy legyen egy méltóbb mód:

  • Paks;
  • vasárnap délután, talán kicsúszva a hőségriadóból;
  • augusztus elején, a nyári szünet közepén;
  • neves ellenfél, sztárfellépők, egész napos program;
  • elfelejtettünk szólni;
  • ácsorgás a Sorompó előtt, talán még jut hideg Kőbányai.

Nyolcvan év után úgy búcsúzik tétmeccsen a még Mayer Béla idején épített, harmincplusz éve Bozsik nevét viselő stadion, hogy ezt csak közvetett információkból lehet megtudni. Én például az Üllőin láttam egy plakátot, amin Vadival hirdettük az augusztus 18-ai Honvéd-Videotont – a Hungáriára. A következő hazainkat. (Azóta a klub is megerősítette, hogy valóban költözünk. Illetve azt pont nem, de azért könnyű kiszaszerolni abból, hogy a Hungáriáról közvetítik a meccsünket.)

Vasárnap, 2018. augusztus 5-én, a klub 109. születésnapja után két nappal búcsúzik az 1939-ben átadott Bozsik a tétmeccsektől. Az újra kiírt közbeszerzésnek még nincs nyertese, nincs semmi szerződés, hogy mikor bontják, mikor építik. A – rendre a – következő hónapban átadásra kerülő akadámiára még mindig nem költöztünk át, és állítólag egészen októberig a csapat is marad edzeni a Bozsikban, ami fényesen összecseng a közbeszerzési számításainkkal, hogy ha idén itt bármi lesz, az nem nagyon kezdődik el október előtt.

Közben maradt pár órám, hogy összeszedjem magam, mert valahogy azért csak illene. 1980-ban vittek ki először, pár hónapos voltam, és azóta minden évben. Eleinte a közelben, a Liptákon laktuk, majd kicsit távolabb, de mindegy, akkor már bőven az életem része volt a Bozsik. Valamikor a kilencvenes évek végén játszottunk otthon egy szerdai kupameccset, talán a Siófok volt az ellenfél, na, azon nem voltam. Nyaralás, saját program miatt évtizedek óta nem hagyok ki meccset, a Győr elleni 1-6-ra épp csak visszaértem Bulgáriából, a hátizsákomban két palack gáz a turistafőzőhöz, a zsebemben pár leva és szmötyi, koldulnom kell, hogy bejussak. Akkor még nyitva a korzóval szembeni álló, valahogy bejutok, a gázpalackokat természetesen visszatartják. Szóval más esküvője, vagy pár apróság pár ember kedvéért, ami miatt kimaradhat hazai mérkőzés, de nagyon véges számosságú az ilyesféle fennforgás. A talán Siófok elleni kupameccset egyszerűen elfelejtettem. A másnap reggei sportban láttam, hogy volt egyáltalán.

Én ebben a stadionban nőttem fel. Lehet, szegényes az életem, de minap, mikor szembesültem a ténnyel, hogy a Paks ellen búcsúzunk, végigpörgettem a telefonom hívásnaplóját, az üzenőprogramok utolsó beszélgetéseinek listáját, és bárhogy számolom, az utolsó húsz emberből, akivel beszéltem, tizenhatot tutira a stadionból ismerek. 

Pár éve egyszerűen lecserélődött a napi ismerettségi kör egy része, elkezdtünk együtt meccsre járni. Eleinte páran, aztán kicsit többen, és mindig jön még valaki, olyan nincs, pedig tudom ám szeretni, hogy egyedül támasztjuk a korlátot, és csak bambulunk a nagyvilágba.

Amikor már épp megszoktam, mert nem volt már nagyi, és  nem volt már fater, amikor enyém lett a teljes örökség, a Kispest, a családi ezüst, akkor én nagyon szerettem egyedül. Otthon, idegenben, aztán idegenben inkább egy ideig nem, vagy csak adott helyen, és ott is inkább a hazaiban, mert nem tetszettek azok az idők, és amúgy is a testi épségem, ráadásul kellően beszari vagyok, szóval volt idő, amikor egyedül. Szerettem hazatelefonálni a posta előtti fülkéből a decemberi meccsek után, hogy mire hazaérek, ha egy kockaleves várna, tojással vagy tojás nélkül mindegy, annak tudnák örülni a hidegre való tekintettel.

Pár sarokra laktunk, sokat jártunk ki, de olyan emlékem például nincs, hogy bemásznék egy-egy edzésre, nézegetni a Détáriékat, Fodor Focit, Pisontot. Néha, persze, arra jártunk, a temetőbe menet mindig bekukkantottunk, pár szó, nagyi ismerte az embereket, nem véletlen tett bele már akkor is vagy hatvan évet a klubba. Aztán néha a szomszéd kutyáját sétáltattuk arra, hogy amíg gyakorolja a rakodóra fel- és leugrást, addig a hátsó kaputól mindent látni. Nem volt jellemző, de azért előfordult.

Akkoriban a Honvéd, sőt, a bajnok Honvéd nekem a világ legtermészetesebb dolga volt. Onnan, a Benedek Elek utcából nézve a hátsó kert mögött kezdődött a stadion, és a stadionban a Honvéd bárki ellen győz, év végén pedig bajnok. Ez volt a világ rendje.

És akkor a fakó előtt pár valamivel elindultunk, és besoroltunk a hömpölygő tömegbe, amelyik a szomszéd utcákból indult ugyanúgy a fakó meccsére, hátha a Kisszurgent tényleg nem annyira béna. 

A régi játékosok bérlete, így nagyié is a tribünre szólt. Nem tudom mi alapján osztogatta a Honvéd, majd a Kispest, de nagyinak egészen sokáig volt, talán élete végéig, pedig legjobb tudomásom szerint ha volt, akkor a KAC amatőrben lehetett pár meccse. A korabeli sportlap talán ha kétszer emelte ki, mint jót a Deák gimnázium csapatából (igen, akkoriban volt, hogy egy-egy budapesti középiskolás kupameccs címlap volt a Nemzeti Sportban, összállításokkal, gólszerzőkkel, és még azt is elárulta a tudósító, hogy kit tartott jónak). Valószínűleg nem lehetett annyira rossz, de ugye 1919-es születésű, és akkoriban a korosztályában, és a környező korosztályokban azért Olajkárok, meg Puskások szaladgáltak a telepen. Mindegy, a KMO-ban a régi játékosok rendszeres találkáin ott volt, a bérletet is kapta, vagyis a klub elismerte, amit el kellett.

Máig sajnálom, hogy semmi, de tényleg semmi nem maradt meg a tribünről, pedig voltak ott arcok. Néha, hazafelé fater azért elmesélte pár szóban, hogy akivel nagyi dumálgatott, az valami akkora istenség, hogy egyébként megszólítani sem illik, mert hogy jön ahhoz egy átlag földi halandó, majd ha nagyi azt mondja, hogy „mellékesen, ez itt a fiam (kisunokám, mindegy)”, és felénk mutat, akkor majd azt lehet mondani, hogy jó napot, vagy tiszteletem, és akkor lehet neki is áradozni pár szóban, mekkora játékos volt, emlékeztetni a góljára, amit lőtt, hiszen ő addigra már biztos elfelejtette, mert neki belőni volt feladata, nem megjegyezni.

És ilyen emberekkel tele volt a tribün. Mindenki közvetlen volt, odamehettél, mondhattad, de ugye annak mi értelme? Barátságos, természetesen, ez Kispest, persze, hogy barátságos lesz, ide vissza lehet jönni 25 év után is kényelmesen, ugyanúgy a klubod marad, legfeljebb máshogy hívják, mégis mennyivel jobb, ha bemutatnak. Akkor már kétoldalú a viszony: ő, a valaki, és te, akit bemutatott a valakivel közös ismerősötök. Fiam (esetleg kisunokám). Szépen megnőtt, régen is ekkora volt? Talán Tichy, de lehet, rosszul emlékszem, és amúgy fateromról. Akkor volt úgy negyvenöt.

A fél gyerekkoromat, az úgynezvetett szocializációm egy jelentős részét a Bozsikban (Csepelen, Hungárián, Fáyban, satöbbiben) töltöttem. Jó, lett belőle, ami lett, most már ez marad, dolgozunk tovább hozott anyagból. Én újpestit középiskolásként láttam úgy először, hogy beszélgettünk, és ő tényleg újpesti volt, és nem csak tudta hol játszik Kozma, hanem még kedvelte is. Az én példázataim a futballból jönnek, a hasonlataim a legközhelyesebb futballizmusok, ha könyvet olvasnék, Esterházy (szépirodalom), Moldova (ponyva), esetleg Mándy, akit mondjuk nem olvasok, de tudom, hogy ő is sokat írt a fociról, szóval lehet, még fogom, mert ugye mi mást? Egy jó Candide? Mindenki kapálja a saját kertjét? Aztán jövőre elviszi a Fradi? Lóbigyulát. Vannak bejáratott szerzők, elolvassuk H. Kovácsot századszorra is.

Nekem van egy saját Honvédom. Volt rá pár évtizedem érlelgetni, szóval elég fejlett egy valami, és csak az enyém, a sajátom. Olyan, mint a tiéd, csak nem az, hanem az enyém. A te Honvédod a tiéd, az úgy gyönyörű, ahogy neked tetszik. Például lehet, bajnok minden évben, a világ legjobb fociját játssza rendre teltház előtt. Az én Honvédom nem ilyen. Az én Honvédom ugyan focizik a pályán, talán néha bajnok is, mert azért legyen eredményes, hülyeség lenne olyat elképzelni, ami szándékosan nem eredményes, de nem ez a lényeg benne. Az én Honvédom ugyanúgy csak egy darabkája a Nagy Puzzlénak, és valahova biztos illeszkedik, mert tuti, hogy nélkülem nem létezhet, nem lenne teljes a kép, de magában az én apró darabkám se ér semmit.

Az én Honvédom maga a XX. század, egy darab történelem, a családom, a családom története, a Honvédot keresem először az újságban, és ha már elolvastam az összes vele foglalkozó betűt, akkor majd visszalapozok, kitört-e a harmadik világháború. Van egy fontossági sorrend.

És akkor itt van ez a Bozsik. Mármint a stadion. Jövőre lenne nyolcvan, bőven benne a nyugdíjban, a testvérei (Hungária, Megyeri, Fáy) már rég elmentek, valahol él pár távoli rokona (Csepel, Dorog, Szeged), de velük már egy ideje nem tartja a kapcsolatot.

A Bozsikkal nem csak egy történelmi, hanem egy klasszikus stadion is búcsúzik. Körlépcső, futókör, egyik oldalon kisebb tribün, korzó. A háború után nagyjából így nézett ki az összes, amit újjáépítettek. Bárhova mentünk, mindenhol otthon voltunk. A Hungárián külön szerettem, hogy a korzó (ott terasz) mögött, a tribün ablakai előtt a párkány párhuzamos volt a talajszinttel, rá lehetett tenni a sört. A Bozsikban lejtős, reális veszély, hogy ledől.

Nem ezt érdemeljük. Mi persze lehet, tényleg ott tart a magyar futball, ahol, azonban most nagyban kell gondolkodni. A Kispest már nem Puskásék, már nem Tichyék, már nem, mindegy, hogy ki nem, mert tényleg nem az, viszont a stadion, ha nem is teljes egészében, de úgy nagyjából, a tribün pedig egész komoly részben az, ami 1938-ban épült. Idősebb Puskás volt akkoriban az edző, a csapatban Kincses, Déri, Nemes, Serényi, a klub még nullaszoros bajnok, a korszak Paksa (egyszer feljutott, azóta képtelen kiesni), talán senki, még csak álmodni sem mer arról, mi lesz itt pár év múlva. Konkrétan az akkori világ legjobb csapata, és ezt legfeljebb a kor Fradija, esetleg MTK-ja lehet vitaképes.

És ez a Bozsik nagyon sok téglában ugyanaz. Valamikor 1938-ban lerakták, azóta ott van. Tizennégy bajnoki cím, hat kupagyőzelem. Nem rossz nyolcvan évre.

Aztán a fák, amik az állóhoz vezetnek. Simán lehet, hogy már akkor is ott álltak, amikor a hátsó füves helyén még a városi házak épületei, és a kis Cucu meg Öcsi futballozott a törzsek között. Vajon melyik lehetett a kapu? 

A munkagépek gondolom elsők között tépik ki őket gyökerestül. Legalább egy hajtást, vagy valamit, amit újra lehetne ültetni, monduk a Futball Ház kertjében, vagy vahalol. A fa, ami körül Cucu és Öcsi futballozott. Nekünk – úgy látszik – nem kell, de hátha valaki többre tartja, mint a klub, vagy az építtető cég.

Utolsó tétmeccs következik a Bozsikban. Konkrétan sírok. Elképesztően sokat jelent nekem ez a stadion.

Ha még nincs meg a jegyed, akkor legyen, és gyere ki holnap te is elköszönni. Nem hiszem, hogy emlékek nélkül el tudod engedni.

2018. augusztus 5., 18:00 Bp. Honvéd – Paks (utoljára:) @ Bozsik

Nem mondom, hogy történelmi bűn így búcsúzni tőle, pedig az.

(Vajon ez a búcsú is olyan lesz, mint a partizánok Magyarországon? A legtöbben utólag jönnek rá, hogy ott voltak, amikor már késő.)

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||

“Talán még nem késő eldönteni, hogy kijössz holnap a Bozsik utolsó tétmeccsére” bejegyzéshez 162 hozzászólás

  1. Önző, ez igaz. Nekem sem tetszik, de valós alternatíva teljes meccsre nincs.

    1. Danipacit szeretem, de latszik Lukacs sokkal jobb mar (nekem)

  3. Ugyanezt akartam írni.. Tökre jól kerül helyzetbe, de sokszor nem koncentrál

  5. No, mostantól vagyunk fél ember előnyben. A kiállítástól volt egál.

  6. Azt a cseh játékost hányszor vettétek észre?

  7. Ez a luxemburgi vereség nagyon megütötte a csapatot.. Önbizalmat, motivációt, kohéziót…

    Pilik egyelőre nem igazán tud kiemelkedni, remélem, azért többet produkál majd, mint Macko

    1. Tavaly a kiesés a Vasast is egy egész évre kiütötte.. Előtte MTK-t.. Szóval én ma a 3 pontnak is örülnék.

  10. Kicsit összeszednénk magunkat és simán nyerhetnénk. Amilyen formában vagyunk, kapunk egy szél által megsegített távoli gólt és a Paks kihúzza egy gólos győzelemmel a meccset.

  11. Az a kettő négy (Nagy Geri, Vadócz, Uzoma 2).
    Tudunk ennél többet is, de szerintem nagyon nyomja még őket a csütörtök.

  12. Marco Rossi-zas meg a Hemi add el a klubbot minek kell mondja mar el valaki???????? De tenyleg, jo szandekbol kerdezem, mert jo par kiloval konnyebben fociztam jo par evvel ezelott, de engem nagyon zavarna ez mint jatekos. Mondjuk falusi csapatban eselyem sem lett volna ilyet hallani :))) Nem esik jol Supinnyonak sem ;)

    1. Rossi itt van a tribunon. A meccs elott be is mondtak. Azert van a Rossizas.

      1. Es az add el a klubbot?? Most mar az 5. ilyet hallottam. Miert kell?

        1. Őszintén: nem tudom. Én ugyan ott voltam a táborban, de nem szoktam ilyet „szurkolni”. Sajnos nem is „alulról jövő kezdeményezés” volt, hanem a pulpitus felől indult. Engem is meglepett (na jó, nem most, mert már korábban is volt ilyen). Ennél sokkal értelmesebbnek gondoltam az illetőt, vagy hogy legalább jobban félti a klubot annál, hogy feltegye egy ilyen szerencsejátékra, hogy mit hoz egy új tulaj. Azért a jelenlegi mindent hozott, csak a megszűnés, ellehetetlenülés, lesüllyedés veszélyét nem.

  13. Bocs lehet csak belekepzelem, meg halkan is tudtam nezni eddig, de 21 percig miert nem volt szurkolas? Hirtelen meg belekezdtek. Ez csak veletlen vagy tuntetunk a multkori miatt, vagy kartyaztunk ? :)) Vagy csak elaludtam es nem is igy volt ;)))))

    1. 15:01-kor kezdték el szolídabban,de a 21-től zendített rá jobban a tábor.Bár a korábbi meccsekhez képest ez is még takarékon szól sajnos.

      1. Akkor nem almodtam. Jol van meleg van, meg a jatek sem olyan meg, meg ugy luxemburg, szoval mindenki szarul van meg engem is ezek megviselnek nem hogy a meccsen oket ;) De akkor mar szammisztika 15:26kor kellett volna mert szamomra Luxemburgi vereseg mar majd hasonlo itt fociba mint a 1526 a Magyar tortenelemben :(

    2. Kaptak 15 perc buntit Luxemburg miatt. Pisti kapo ukaza. :)

  15. Banó, Cipf, Lovric az NBIII-as csapatban nyomja.

    1. Azért ciki lesz ha tavaly zseniálisan játszót Banót kifoglya és nem játsszatja

      1. Amúgy engem érdekelne,hogy mi van Tömössel.Sérült,kiesett a pikszisből vagy egyáltalán Kispesten van még?Nem azért,mintha az első csapatnak nélkülözhetetlen tagja lenne,de igazából sehol sem lehet találkozni a nevével. Az NB3-as keretben sincs ma.Meg a korábbi meccseiken sem,viszont az első csapatban sem lehetett látni a nevét.

  16. Segítség ! Hol tudom a neten nézni ahogy megverjuk a Paksot ?

    1. Valszeg nem epult fel meg teljesen. Piliket legalabb meglessuk. Ezt a paksot igy is verni kell.

  18. Vélemények Pilíkről? Első félidei teljesítménye nem volt meggyőző, sajnos a második félidőt nem láttam.

    3. ha tényleg Vadóczot kell pótolja majd, akkor megszívtuk… :)

        1. egyik rosszabb, mint a másik…
          mindenesetre Pillik sem szűrni, sem irányítani nem képes a Vadi, vagy Gazdi szinten, már amennyire egy meccs alapján meg lehet állapítani.

    4. a mai teljesítményét elnézve Vadócz helyében meg lennék sértődve, hogy úgy mutatták be, hogy hasonló képességű. Teljesen szürke, semmilyen volt.

  19. Gyerekek, eléggé lebetegedtem, igyatok helyettem is egy sört a Bozsik tiszteletére, én itthon csak neocitrannal fogom búcsúztatni. :(

    1. Jobbulást, és ne búsulj, a szeptemberi búcsúmeccsen ott lehetsz. ;)

  20. ui.
    kösz Hanta…!!
    Nekem kb ez volt az első kezdő : Gujdár- Paróczai, Kocsis, Lukács, Varga- Pál, Pintér, Gyimesi- Bodonyi, Weimper, Kozma
    Köszönet Nekik és mindenkinek, aki kitette itt a szívét a zöld gyepen és bárhol a Honvédért ebben a nem kevés évtizedben…szép volt Fiúk!!! :)
    CSAK!!

  22. kíváncsi lennék, hogy Rossi mit gondolhat magában a meccs színvonaláról

  23. Iváncsa – Honvéd MFA 3-0 végeredmény

  24. Itt is pocsék…próbáltam Októberes tanácsát megfogadni, de így is akad.. :( Élvezhetetlen így a mérkőzés…

  25. Eddig is tudatában voltam, hajtogattam is a jelentőségét, de igazából ezzel a poszttal és az alábbi kommentekkel fogtam föl. Én csak úgy 30 éve, gimisként kezdtem rendszeresen járni, addig picit távolabb élve csak alkalmanként apámmal/bátyámmal a 80-as évek közepe tájától. Előbb a tribünnel szembe, lehetőleg középen a korláton ülve (két órával előbb ki kellett érni hozzá, szerencsére a tarcsimeccsek miatt nem unatkozáss telt az idő), aztán sokáig a kanyarba, most meg már jó pár éve már a tribün alatti korzóra.
    A sok emlékezetes meccs, vagy azoktól szinte független momentumok (pl. a kardlapos kupadöntőn kerítésmászás a temető felé, Bakonycsernye elleni edzőmeccs nézése Puskás Öcsi bá mellől a hátsó füvesen, átellenben a hajdani házuk helyével, aztán az öltözőfolyosóra menekülés egy edzőmeccsen az Úppe-keménylegémyek elől, a Kalapács-féle indulónk elején hallható „Egy gól…” felkajabása pár tucat szurkertárssal, vagy a szemétszedés/rendrakás, hogy a másnap érkező MLSZ-küldöttség legalább az igyekezetet lássa, és megadja még egy évre az nb1-es licenszet a stadionnak, stb.) mellett eszembe jut sok-sok ismert arc is, akik már a fönti páholyból figyelnek. Mondjuk Gulyás bácsi, aki a legendás tribüni ankétokon sírásig tolta a monológjait, a Taxis Lajos a kurva büdös cigijével, Maár Dodi bácsi, a hentes a pék haverjával, Pacsnival, meg még hányan!
    Egy időben úgy beszippantott ez az egész, hogy edzésekre is kijártam, több tucatnyi embert vonzottak azok is (persze inkább a társaság meg az „étterem”). Volt ott mindig egy bácsi, egy kezéről hiányoztak az ujjai, biciklivel járt a világ végéről, a meccsekre tán nem is jutott ki pénz híján, de ezt talán már csak hozzáköltötte a fantáziám. De az tuti, hogy mindig jókat dumáltunk.
    Durva, mi mindent jelent sokunknak ez az ósdi stadion. Remélem, idővel az új is legalább a nyomába ér, ez csak kicsit függ eredményességtől, játékminőségtől.

      1. A Nagy Geri lövése a 3. percben,meg utána még a két nagy Uzoma bomba nálam azért ennél több.

  28. Nálam is.Visszavettem a felbontáson, így folyamatos.

  29. Legkedvesebb emlékem, ami a Bozsik Stadionnal (annakidején nekem Honvéd-, apámnak Kispest-pálya) kapcsolatos, mjd’ ötven évvel ezelőttről való. 1969. június 13-a egy pénteki nap volt, a Honvéd játékosainak délutáni edzéssel, ami abban különbözött a többitől, hogy levezetésként egy 2-szer 30 perces barátságos meccsre került sor a szurkolók csapatával. A csapatból csak azok hiányoztak, akik az Írország ellen készülő válogatott keret tagjai voltak (Kocsis Lajos, Kozma Misi, Komora), a többiek játszottak, így Tichy Lajos, Szurgent, Tóth, Kálmán, Tussinger, Vági, Karakas, hogy csak néhány nevet említsek. A lehetőséget annak köszönhettük, hogy az akkor húszéves Piroska Jancsi, a későbbi barátikör-elnök vette rá Preiner Kálmán bácsit, az edzőt.
    A Honvéd-Honvéd-szurkolók mérkőzés eredménye a számunkra teljesen elfogadható 13-2 lett. Arra emlékszem, hogy az egyik gólunkat Piroska szerezte. No meg arra is, hogy akkor, 17 évesen szembesültem azzal, hogy mi is a különbség a BLASz 2. meg az NB1 között. Karakas Jóskát, a balszélsőt kellett volna tartanom…:)
    A meccs után vendégül látott minket a csapat, volt szendvics meg üdítő, és emlékül csapatképet meg aláírásokkal ellátott kis zászlót kapott minden résztvevő. Íme, a következő hét keddjén a Képes Sportban megjelent fotó. Mivel fekete-fehér, nem látni, hogy Honvéd-címeres, de kék mezben voltunk, ami egy időben a piros mezes ellenfelek ellen használt egyik szerelés volt.
    Szóval, a fotó: https://uploads.disquscdn.com/images/4303d49d9eafb9402db97e4a705c8398a9907c02b81f416606e28c712d0d0c6c.jpg

    Elöl balra Szurgent és Preiner Kálmán, középtájon Tichy Lajos hátul az utolsó, éppen jattoló páros Karakas József és szerénységem.

    1. Gyula bátyám, ha tudom, hogy Te valóban bácsi vagy, néhány hozzászólásod után sokkal nagyobb tisztelettel küldtelek volna el gondolatban melegebb éghajlatra… :) Jó egészséget kívánok neked! :)

      2. :)))

        Köszönöm, de kívánj mellé egy-két Kispest-bajnokságot, hátha belefér még (persze nem 24 évenként). :)

        1. Ha csak rajtam múlna minden évben bajnoki címnek örülhetnél… :)

      3. A kor nem érdem. Igaz, más sem nagyon. A legtöbb velünk történő dologról nem tehetünk…. :)

        1. ettől függetlenül épp ezek a történesek teszik hitelessé az embert

    3. ez elég korrekt Gyulabá’…:)
      nagy respect, és persze irigyellek is kicsit!! :)

    4. A többi már a nagy meccsek emléke… Pl. 1970. szeptemberéből az Aberdeen elleni hazai KEK-visszavágó. Kint 3-1 volt oda, itthon ugyanennyi ide. Hosszabbítás, majd a 11-esek… Az utolsó rúgás a miénk volt, 4-4-nél. A kapus, Bicskei Berci volt az utolsó rúgó, és a léc alá bikázta. Felrobbant a stadion…:)
      Ezen a meccsen volt, hogy Kocsis Lajos egy szabadrúgást becsavart a bal felsőbe. A bíró megismételtette, mert nem volt sípszó. Kocsis ismételt és hajszál pontosan oda lőtte, mint az elsőnél.
      Feledhetetlen dolgok ezek….

    1. Ha a Bors is beszállt, talán Vajna Bandy lesz a tulaj, Hooters helyett a Nobuban lesznek az évzáró vacsik :)

  32. Épül új stadion????? Ha igen, az már nem lesz ugyan az, a régi nagyok szelleme már nem lesz ott – Pl. Bozsik család, mert Bozsikék több generációja is játszott ott, az öreg, a Cuma, a Cucu és talán még a legkisebb fiu is, de azt már nem tudom pontosan.

    1. a nagyok szelleme mindig is ott lesz!!!!
      a világon nincs még 1 olyan stadion aminek a „területén” születettet és nőtt fel 1 Bozsik +1 Puskás kaliberű páros…
      hihetetlen módon kivételezettek vagyunk, az egyik legnagyobb múltú klub a világon.

      1. Sajnos a mai hatalom, történelemhamisításból jeles!
        Reménykedem…

        1. a hamisítás ellen mindig jól jön a valóság…majd visszahívjuk Valóság nagybátyánkat… :)

  35. A Bozsik stadion az utolsó dolog, ami még összeköti a jelenkorban magyarfocinak nevezett izét az igazi magyar labdarúgással. Ez az utolsó játéktér az első osztályban, ahol a valaha volt legjobb magyar csapat pályára lépett. A tribün, a korzó, a kanyar az utolsó megmaradt helyek, ahonnan elődeink a legjobb magyar játékosokat csodálhatták. Amikor lebontják a Szentélyt, egy kicsit a valódi magyar futball is meghal vele együtt. A mostanában épült csili-vili új arénáknak ugyan milyen történelmük lesz? Ezek csak a futballunk legsötétebb korszakának lepukkant mementói lesznek 80 év múlva.

    1. Ez mögött egy nagyon érdekes pszchilógia van. Anno egy lakótelepen nőttem fel, és nagyon sokat voltam annak a lakótelepnek a játszóterén. Később amikor elköltöztünk és visszajártam arra a játszótérre, a fém mászókákról, focipályáról, beton ping-pong asztalokról, homokozóról, padokról számtalan emlék jutott az eszembe. Aztán a játszóteret modernizálták elbontották a retro játszószereket, és amikor újra arra jártam már sokkal kevesebb emlék jött elő. Pedig a hely változatlan maradt. És akkor kezdtem el gondolkozni azon, hogy az emberek a tárgyakhoz kötik az emlékeket, sokkal könnyebben jönnek vissza az emlékek, ha az adott tárgyhoz köthetik, akár egy Stadion esetében is (ennek a korlátnak támaszkodva néztem a meccset, ezen a széken ültem az apámmal, erről a helyről lehetett mindig legjobban belátni a pályát, stb.)…új stadionnál már mások lesznek a tárgyak, amihez az emlékek fognak kötődni, mások lesznek az aspektusok, minden más lesz….

      1. Ez így működik az embernél, de azért nem lenne jó mindenben megmaradni a 100 évesnél, az új Bozsikban – ha lesz – is a jót, kényelmet vegyük majd észre. Aztán már csak 23 év és jöhet az újabb bajnoki cím!

        1. Speciel a futball kultúránk inkább megmaradhatott volna a 100 évesnél. :) És igazából ezért is vagyok szomorú, mert egy új arénában már soha nem fognak olyan legendák születni, mint Puskás és Bozsik. Így pedig akaratlanul is csak arra fog emlékeztetni egy új stadion (amit csak akkor hiszek, ha látom), hogy rajtunk kívül a világon egyetlen ország sem felejtett el focizni.

        2. Talán nem is a kényelem, hanem az összhatás.
          A Vadócz interjúnál is felmerült, hogy nekünk és főleg az itt „felnőtt” játékosoknál ez olyan szintű kötödés, ami egyfajta otthon érzést jelent.
          És ez akkor is működik, ha nem ott nőttél fel a közelben…mi csak pár évig éltünk Bp-n,de nekem az első pillanattól megvolt ez a feeling.
          De a körön kívülieknek ez csak 1 régi stadion (ahol a többség sokat szívott:) ) és a hangsúly a régin van…
          Sokáig úgy gondoltam, hogy nem lényeges 1 új stadion, mert sokkal fontosabb a csapat.
          Persze a csapat a legfontosabb, mert ha a csapat rendben van, az nagyjából feltételezi, hogy rendben vannak a körülmények szakmailag és anyagilag is.
          Viszont, ahogy sorban kapta minden csapat az új stadionokat így már kicsit más a leányzó fekvése, lassan emiatt (is) komoly hátrányba kerültünk a többiekkel szemben.
          Talán még a vaciláló új igazolások esetében is lehet valami jelentősége, hogy 1 új, modern stadionja van a leendő csapatának.
          Biztos, hogy iszonyatosan fura lesz belépni majd abba az újba, de szerintem majd az akkori csapat játéka lesz a döntő hatású, hogy mennyire lesz meg az otthon feeling ill. az emberek, akik akkor ott lesznek…
          Nagyon remélem, hogy a jelenlegi csapat sajátnevelésű fiataljai és a még meglévő bajnokaink még itt lesznek…fontos lenne valamiféle folytonosság a sok változás közepette.

  37. A ződ10-es megkezdte a gólgyártágólgyártást.

    1. Majd azt nézd, hogy ellenünk mennyit fog rúgni :(

  38. Na ez a Poszt Nálam a Non Plus Ultra!!! Hatalmas Gratulációm, könnyezve pergettem a végét, nem tagadom!!! Őszinte elismerésem, Magyar Sajtó, kérem itt kezdődik az ún. Szakma, ajánlom az arra Méltóak figyelmébe. ?

  41. A Villányi úti lakótelepen voltunk páran, akik mindig a Honvédnak drukkoltunk, Papp Jóska, én, meg még néhány idősebb srác. Kiértünk a 61-es villamossal a Körtérre, onnan azt hiszem a 63-assal míg el nem értük a 42-est (lehet, hogy a Nagyvárad téren?). Lerajzottunk a tujáról, fizettünk, bedőltünk a kapun és máris elkapott minket a feeling, ettük a ropogós tökmagot, énekeltük a Piros fehér piros fehér a Honvédnak színe.. basszus könny szökik a szemembe. Aztán a meccs végén elképedtünk, olyan csend lett, mert az „öregek” eltűntek a sörözőkben, a gyerekek hazamentek, mi meg bumliztunk haza Budára…

  42. Fradistaként csak a vendégből láttam. Hiányozni fog.

  43. Miért nem játszuk továbbra is a Bozsikban a hazai meccseinket, ha októberig egy kapavágás sem fog történni? Miért adunk ekkora előnyt ellenfeleinknek? Ennyire hülék vagyunk?

  44. Egy Honvéd-Vasason voltam először a Bozsikban. (Y) Viszlát, Bozsik-stadion!

  45. Búcsúzom kedves stadionomtól… Igaz kiskoromban engem a Népstadionba hordtak mert akkor ott volt albérletben a csapat.Kinek mi volt a legkedvesebb meccse itt ?
    Nekem ez :

    1. 1989.09.09 Bp.Honvéd-Rába ETO volt az első meccsem 8 évesen.Soha nem fogom elfelejteni.Gregor volt a sztárcsatárunk akkor.Meccs előtt már a tartalék bajnoki meccsen is rengetegen voltak.Meghatározó élmény volt mikor a mai F szektor lépcsőjén felszaladtam életemben először hogy láthassam a Honvédot játszani ebben a fantasztikus stadionban. Aztán itt kezdtem el igazolással focizni hátul a betonon elöl a salakon és néha láthattam edzeni Disztl Pétert Fodort és a többieket.Sajnálni fogom a régi stadiont nagyon remélem hamar meg lesz a hozzánk méltó új stadion.

      1. Akkor hallottam az első komolyabb rigmust, miszerint : ” Rába-Rába-Rába , RÁBAszott az máma…” :)

    2. 1983 Június..Győr elleni kis bajoki döntő…több mint 20 ezer néző, a tribünön a lépcsőn is ültek..a mostani Hoffheren özönlöttek az emberek sétáló utcává vált, jöttek az akkor még járó 13-s villamostól az emberek..sosem felejtem el..és az a kis kocsma ugyan abban az utcában pár sarokkal feljebb…igazi törzshely…

    3. első félidőben kapu mögött a szőke srác azt hiszem épp Torghelle Sanyi :)

    4. Nekem egy 1992 körüli Honvéd:Videoton 5:0-s meccs. Az első félidő végén szereztük meg a vezetést, és a Tábor felőli kapura rúgott a Csapat további 4 gólt. Hatalmas ünneplés volt, óriási koreó.
      A másik pedig az 1995 MK kupa döntő a BVSC ellen. Annak szinte minden fontosabb momentuma előttem van, a pénztárgépszalag esőtől, a rohamrendőrök attakján kereztül, a meccs végi zuhiig… :) Persze Árgyelán és Piroska góljaival megkoronázva. :D

  46. Kivételesen jobban örültem volna, ha nincs „búcsúmeccs” (akkor továbbjutottunk volna), de így is jó, főleg ha nyerünk a Paks ellen. Remélem átérzik a fiúk is és okosan beosztva az erőt hajtanak majd a nagy meleg ellenére. Azt meg főképp remélem, hogy mindenki átérzi a dolog lényegét, és nem Hemingway lesz a téma, hanem a csapat biztatása (még akkor is, ha esetleg nem úgy alakul az eredmény).
    Főképp azt remélem, hogy két szék közül nem esünk a pad alá az eredményes pályázat hiánya miatt.

    1. Lemaradt:
      Remélem azt is, hogy ha lesz új stadion, akkor lesz miből üzemeltetni.
      És megköszönném mindazoknak a munkáját azoknak akik(jól/rosszul) fociztak a csapatban, azokét akik a háttérben dolgoztak, és megköszönöm az ultráknak (bár nem mindenben értünk egyet) azt a kiemelkedő színvonalú szurkolást amivel az itthoni és az idegenbeli mérkőzéseken biztatják a csapatot és hangulatot teremtenek, és azoknak a jelenlétét akik inkább csak nézőként vannak jelen, de ha gólt rúg a csapat együtt kiabáljuk CSAK A KISPEST!
      (És köszönet a csak.taccs.hu-ért is.)

  47. Ilyenkor nem túl jó a búcsú meccs, a fél világ szabadságon. Bontás előtt kellene rendezni.

  48. Visszajelzés: Talán még nem késő eldönteni, hogy kijössz holnap a Bozsik utolsó tétmeccsére | Zongoracipelő

  50. ‘78 őszén voltam (vitt a fater) a Bozsikban pár hónapos koromban… aztán mint ahogy a posztban megíródott, a családi hagyomány az erősebb mint bármilyen más motiváció, az vitt a hazaiakra és sokszor idegenbe is persze. 11-12 éves korunkban merészkedtunk először a kanyarba, és miután pár háztömbbel arrébb nőttünk fel a hétvégék mindig a Bozsikban teltek évszaktól függetlenül. Ha összejött elég ember akkor a salakoson nyomtuk, de sokszor csak a salakos és a klubház közötti füvesen rúgtuk a bőrt a fák között… amíg a gondnok néni nem jött a két nemet juhasz kutyájukkal és a fára menekültünk, aztán ment tovább a meccs… aztán sántikálva jött Feri bà és mindenkit akart látni a serdülő edzésen… persze sosem mentünk…nem mertünk… nekünk elég volt ott focizni ahol az idoljaink, legendák születtek…

    Már tízen sok éve messzire kerültem a ‘Bozsiktól’ de ha haza látogatok mindig megyek, és elolvasva Hanta szavait rendesen elerezkenyultem. A faterom a mai napig ott áll a korzón a korlátnal, de gyermekkori barátai ott álltak amíg bírtak, a nagyapám ott állt a 60as évekig, azóta a “kerítésen túlról” követi a Kispestet. Nagybácsik, barátok akikkel már sajnos nem fogjuk a korlátot együtt szorongatni de az emlékek, a sokszor emlegetett Kispestiség, ez a fura Honvédos összetartozás örökké megmarad!!
    Sajnos nem tudok ott lenni a búcsú meccsen, de lélekben most is ott állok a kanyarban, a korzón a tribünön!!
    Isten Veled Bozsik Stadion!!!

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.