Nem aludtam jól az éjszaka. Nem tudom miért. Nincs hova menni, nincs mit csinálni lassan egy hónapja, az ember otthon kell meghülyüljön szűk körben. Jó, tegnap pont rákóstoltunk egy Gingerbread Lattéra, egy Blackcurrant Trilfére (mindkettő Mad Scientist) és egy 2017-es Frankyre (Monyó), azonban azt gondolom, hogy az évek és a rutin mellettem szólnak, ennyitől még nem fogok szarul aludni.
Igaz, közben megnéztük hangyafocin (tableten) a Zete-Kövesdet és a Diósgyőr-Fradit, vagyis volt mivel nyomasztani magunkat.
Például azzal, hogy december elején, Mikuláskor miért azzal kell foglalkoznunk Kispest-drukkerként, hogy
- mi az eredmény a Budafok (7.) – Újpesten (9.)? Nyilván az iksz a jó, mert a Budafok öt (távlati cél), az Újpest pedig kettő (közeli cél) ponttal van előttünk.
- mi az eredmény a ZTE (8.) – Mezőkövesden (10.)? Két-két pontra a két csapat, vagyis szintén jó a döntetlen.
- aztán a Diósgyőr (11.) se most okozzon meglepetést a Fradi (1.) ellen,
- mert ha mi (12.) megverjük az MTK-t (6.), és minden jól alakul, akkor akár jobb gólkülönbségünknek hála, a nyolcadik (8.) helyig is előre léphetünk.
A Budafok-Újpest jött, a Diósgyőr jött, a Zete viszont inkább kiütötte Pintéréket, vagyis, ha nyerünk, akkor csak a kilencedik hely lehet meg. Viszont a kilencedik már legalább a vonal felett van. Végre.
Mindeközben a Kisvárda-Felcsút rangadó lett az NB I-ben. Szóval tényleg elmehet mindenki a fenébe, aki idáig züllesztett minket, még ha reményeink szerint az állapotunk pusztán csak átmenetinek tekinthető.
Eljött a tettek ideje
hangzott el a héten. Mintha eddig nem lett volna itt, mintha annyira überfaszakirályok lennénk, hogy tizenegy-két forduló előnyt adhatunk a többieknek.
Nyilván nem erről van szó, az “eljött a tettek ideje” mindössze egy bevett formula, amit jellemzően akkor használunk, amikor már orrunkig ér az orrunkig érő. Vagyis – bár logikailag nem ezt jelenti – szó sincs arról, hogy eddig ne lettek volna tetteink, mindössze az eddigi tetteink nem hoztak megfelelő eredményeket, vagyis most új megvilágítású és minőségű tettekre lesz szükség.
Vagyis vagyis: minden marad úgy, ahogy volt, és reménykedünk, hogy majd lesz valahogy. Legyünk őszinték magunkkal, vegyünk elő példákat a saját életünkből, keressünk benne pillanatokat, amikor eljött a tettek ideje, és vizsgáljuk meg, hogy az eljövés után eltelt időben beállt-e a kívánt minőségi változás? Na, ugye, hogy nem. Az ember, és az emberek csoportja ugyanis nem úgy működik, hogy bemondjuk: innentől a tettek idejének mezejére lépünk, és hirtelen minden más lesz.
Egyébként az észrevettétek, hogy az Eljött a tettek ideje c. cikket a Honvéd csak a honlapjára tette ki (azóta már lepörgött a címlapról) és a Facebookra nem?
A hét talán legfontosabb anyaga, hiszen ebben hangzik el, hogy
Nagyon egyszerű a képlet. Hétvégén nyernünk kell, más eredmény esetén változtatásra van szükség.
A Facebookra, vagyis a klub legnagyobb elérésű felületére mégsem került ki. Nem értem miért.
Konkrétan, ha ismerjük az ország és a lakosság kitettségét a Facebooknak, és bevállaljuk, hogy nem mi osztjuk meg a felületen, akkor azt is bevállaljuk, hogy a másodlagos források, vagyis a honlapon megjelent anyagot átvevő és a Facebookra kitevő oldalak értelmezésében jut el a szurkolókhoz, és a szurkolók ezeken a felületeken keresztül hozzák létre a maguk kommentvalóságát. A klub tehát – érthetetlen módon – kiengedett a kezéből fontos egy terelési (pacifikálási) lehetőséget.
[A honvedfc.hu oldalt tapasztalatunk szerint gyakorlatilag egyáltalán nem olvassák közvetlenül a szurkolók, az ott megjelent anyagok közül csak arról értesülnek, amelyek kikerülnek a Facebookra. Ha valakit érdekelnének elavult számok, akkor ezt a feedet (a honvedfc.hu összes anyaga 2019. január 2-től) rántsa be egy Postmanbe.]
Nem szeretem (nagyon nem) a Facebookot, hogy az emberek valóságként élik meg a lájkolásokat, a kommenteléseket, ahogy Kovács Béla Béla Kováccsá válik, pedig egyszer találkoztunk valahol, bejelöltük egymást, azóta követem a falát, bár nem tudom pontosan kicsoda. Láttad, hogy Béla Kovács múlt héten vett egy új porszívót?
Nos, ebben a világban engedte el a klub kicsit Bódog kezét, és dobta kutyák közé a gyeplőt. A Kun Gáborral(!) készített interjút természetesen lehozta az összes jelentős sportoldal, a szurkolók agyonsharelték a csoportokban, és beindult alatta az agymenés. A primer forrást alig olvasta valaki, az egyes felületekre harmadik féltől belinkelve érkezett meg a tartalom, a Honvéd nem tudta érdekei szerint terelni a diskurzust, az érzelmeket. (Mindegy, hogy ezek csak a Facebook-valóságban létező nem valós érzelmek, de akkor is.)
Nem értem, tényleg nem értem.
Marginális témának kéne lennie
mégis van egy olyan érzésem, hogy ötvédős felállásban kezdünk ma, és Kamber visszatér a csapatba.
Egyszerű a képlet: öt védővel nagyjából ment, szinte az összes (nem sok) pontunkat így szereztük. Vagyis, ha pont kell, és Bódog is szeretné megtartani az állását, akkor nincs más megoldás, mint belefeküdni a tutiba, és játszani azt, amit álmunkból felkelve is le tudunk hozni egy biztos alapszinten.
Nem előremutató nyilván, és nem is perspektivikus, valamint könnyen pofázok kibicként, azonban, ha nekem kéne edzőként asszisztálnom ahhoz, hogy mindent az eredményességért, és semmit belőlem, az én ötleteimből, akkor nagyon hamar feladnám, mert édesmindegy, hogy én ülök a padon, vagy valaki más, viszont nekem legalább rossz, hiszen szenvedek.
Valahol sajnálom ezért Bódogot, és fogalmam sincs miként sodródhattunk a jelenlegi helyzetünkbe. Elképesztően összetett problémahalmazzal állhatunk szemben, ami jócskán túlmutat a paraszti logikával belátható értelmezési tartományon, és kénytelenek vagyunk bizonytalan eredetű pletykákra hagyatkozni.
Nem jó ez így, alakul egy dupla, sőt, talán tripla, vagy még többszörös spirál, és egységesen mind lefelé húz minket, egymást erősítve.
Innen szép nyerni.
Elmondanám az egyik legnagyobb alapigazságot, amire a magyar futball tanított meg
Ha egy dolgot minden oldalról megvizsgáltál, és arra jutottál, hogy a helyzeted teljesen reménytelen, akkor a helyzeted valóban tényleg teljesen reménytelen.
Ellenben, ha egy helyzet valóban és ténylegesen reménytelen, akkor indokolatlanul magas hatékonysággal kerülsz ki győztesen belőle.
Viszont, ha egy helyzet még nem kellően reménytelen, akkor egészen addig tart a bukások sorozata, amíg tényleg át nem léped a valódi reménytelenség határát.
Szerintem a jelenlegi helyzetünk még nem teljesen reménytelen, mindössze rossz döntések egész sorozata, szerencsétlenül alakult körülmények tonnái, valamint furcsa személyi döntések garmadája áll mögöttünk, azonba a valódi reménytelenség védműveit egyelőre csak pihe-puha tollakkal és nagy távolságból támadjuk.
Szóval a lényeg, hogy ismerem az NB I. és a magyar foci szinte összes alapigazságát, tisztában vagyok a Kötelező Törvényszerűségeivel, amihez képest a gravitáció is csak egy lutri, vagyis az alma vagy leesik a fáról, vagy nem: nettó bizonytalanság. És hiába ismerem az összes Törvényszerűséget, egyszerűen nem merem kijelenteni, hogy ma biztosan nyerünk.
Pedig nagyon kéne. Ma is, jövő héten is, meg utána szerdán, aztán megint szombaton, aztán megint szerdán. Mind az öt idei meccsünkön. Tizenöt pont igazán kellemes lenne, miközben még jelen állapotunkban is ott tartok, hogy nehezen hiszem, az MTK, Kisvárda, Diósgyőr, Újpest, Budafok sorozat ne lenne alkalmas arra, hogy legalább megduplázzuk alig két és fél hét alatt az elmúlt négy hónapban szerzett pontjaink (9) számát.
Forgolódtam, többször is felkeltem, mondom, nem aludtam jól az éjszaka. Gondolom mert járt az agyam veszettül.
Bp. Honvéd – Kecskemét // NB III., 11h @ MFA
Bp. Honvéd – MTK // 15:15 @ Megyeri út
a címlapképnek semmi köze nincs a poszthoz, csak betettem, mert szeretem a pingvines képeket. fotó: DSD/Pexels
