Csapat, csapat, csapat és a Rosszfiú

Gyirmót – Bp. Honvéd @ Gyirmót, 17h

Minimális poszt következik a soros gyirmóti mérkőzésünk előtt. Előzetesen szeretném megjegyezni, hogy az Ég kegyes volt hozzánk, és kellemes labdarúgóidővel áldotta meg a vidéki kiszállásunkat. Estére talán kicsit lehűlhet a levegő, de addig simán belefér a rövidnadrág, legfeljebb a táskába elsüllyesztek egy hosszút, és a külső körülmények változása esetén magam is változást eszközölök.

További minimál dolog, hogy elvárom a győzelmet, de legalább a három pontot! Nem azért mert a Gyirmót annyira gyenge és ebből következőleg kötelező lenne, hanem mert nekünk inkább szükségünk van a pontokra, hiszen

  • egyrészt kevés van belőle (megfigyelés: pontból mindig kevés van, ha nem a fordulók száma szorozva hárommal rendelkezel belőle);
  • másrészt ha sorban gyűjtöd a pontokat (akkor a matematika törvényszerűségei szerint év végén összeadódnak, és ha sokat gyűjtöttél belőle, akkor sok lesz az összeg), akkor esetleg elkaphatod az ún. fonalat. Azt a fonalat, amire korábban külön posztot áldoztunk, és ami feltétlenül szükséges az önbizalomhoz, hogy az olyan meccseknek is a győzelem komoly esélyével fussunk neki, amik egy romokban lévő keret esetén nem feltétlen nekünk állnának.

Olyan van, hogy kikapsz, az a játék része. Akár egy Gyirmóttól is ki lehet kapni, még csak cikinek sem érzem, hiszen hosszú távon egy-egy végeredmény nem több egy-egy építőkockánál, ami összerakja a Nagy Egészet.

Viszont nem mindegy, hogy miként kapsz ki, ha kikapsz esetleg. Jelen körülmények között, nekünk igenis kellemetlen minden olyan vereség, ami a – nem lenézett – Gyirmótoktól beesik. Van egy vállalható keretünk, vannak hangzatos céljaink, a klub profizmust játszik próbál sugallni, alapvetően mind

  • a külső feltételek (pénz, paripa, fegyver),
  • mind a meglévő adottságok (keret, játékosok, edző)

a rendelkezésünkre áll, egyedül a csapat fogalmának kimerítését kellene végre elérni.

Ha csapat leszünk, ha csapatként kezdünk el működni, akkor minden elfogadható, akár egy Gyirmót elleni vereség is.

Viszont nem csapatként nem, hiszen az tagadása a céloknak, a játéknak, a szurkoló kiszolgálásának, ha meg sem próbálunk csapatként működni, akkor tényleg szembeköpünk mindent, amiért az egésznek értelme van, és még a halvány esélyt is elvesszük magunktól, hogy valódi eredményeket érjünk el.

Czibor se járt át vasárnapi ebédre Puskásékhoz, sőt, még a pályán is hajlamosak voltak kibaszni egymással, viszont ez soha nem mehetett az eredményesség rovására, mert mégiscsak valahol annak kell lenni az elsőnek, hogy egy játékos megmutassa: mire képes. Egyedül szinte semmire, egy csapat tagjaként azonban – ha nem is bármire, de – jóval többre.

Vagy gondoljunk Gyimesire és Komorára. Imrebá szerintem, ha lehetősége lett volna rá és kellően idióta pillanata van, simán elcseréli Gyimit akár egy fokkal kevesebb játékosra is, azonban Imrebá ennél sokkal okosabb volt, és inkább használta Gyimesit.

Megfigyelés: a jó csapattag nem ellensége saját magának.


Nagyjából ennyi lenne mára.

Tessenek végre elkezdeni előremutató dolgokat művelni, – és nem feltétlen csak játékban.


Ja, és Ferinek hat forduló után négy sárgája van, a következő után egy meccsből kimarad. Hozzá képest szinte még Sannino is egy bealvós Mezey György volt.


Ja plusz egy, a csapatozáshoz:

IT Crowd (Kockafejek) S01E01 részlet

Funfact

A Szupercsapatban a Rosszfiút alakító Mr. T. ugyanúgy május 21-én született (1952-ben), mint a pont tegnap emlegetett Dimitrije Davidovic (1944-ben).

Egyébként sem gyenge nap május 21. a Wikipedia gyűjtése szerint:

  • 1927 Zwack Péter – aki a rendszerváltás után rendbetette az Unicumot.
  • 1940 Pécsi Ildikó – Szűcs Lajos felesége.
  • 1948 Dolly – magyarfocis kapcsolat: Viva, Mexiló! (úbazmeg, most olvastam el először a szövegét pontosan. nagyon kellemetlen.)

Történelmi rész

Egy kis történelem sosem árthat, ha olyan településre utazik a szurkoló, aminek a létezéséről is nagy valószínűséggel azért hallott egyáltalán, mert a csapata feljutott az NB I-be. L. még Akasztó, Tokod, Pereces, Felcsút, Balmazújváros, stb.

XXIV. A’ Zápolyák.

Mikor és melly uton jutott légyen a’ Zápolya ház Győr Vármegyei birtokhoz, az okleveleknek szűke miatt bizonyosan meg nem határoztathatik; az mindazonáltal tagadhatatlan igazság, hogy az 1494-dik esztendő körül Zápolya István[1] már jeles jószágoknak bírásában volt e Megyében, mellyekről az említett esztendőkben Zsigmond Pétsi Püspöknek Magyar ország jövedelmeiről, és kiadásairól készített lajstroma szerint a’ Királyi adóba előbb 86 ftkal, utóbb pedig 29 ftkal hátra maradt (Engels[2] Geschichte von Ungarn in 4-to.)

Leghihetöbb az: hogy István kinek Poki Pé­ter és Antal igen meg hitt emberei voltak, vagy tserében, vagy zálogképen szerzett elejentén ezektől jószág részeket, a’ midőn pedig Po­ki Péter mint haza áruló[3] minden jószágaitól és életétől is megfosztatott, amazoknak nagyobb részét a’ gyenge Ulászlótól adomány utján megnyerte légyen. Ezek közül volt jelesen Menfő is, mint azt két rendbéli irományok bizonyítják, mellyek szerint Zápolya István fia, az akkor felette hatalmas János[4] az 1517-dik esztendőben perbe száll a’ Győri Káptalannal a’ Ménfői ha­tárnak Gyirmót felöl történtt felszántásáért, emez pedig viszont perbe idézteti ötét Gyirmóton el­követett hatalmaskodásai miatt.

Az országlásban nem sokára ezek után következett változások, és Ferdinánd és Zápolya között ki ütött véres egyenetlenségek[5] végett is vetettek hihetőleg Zápolya birtokának e’ Megyében; azt legalább láttuk az Enyinghi Tö­rök familia emlékezetében is, hogy ennek egyik tagja Bálint[6] már az 1536-dik esztendőben Fer­dinánd bőkezűsége által Menfőnek bírásába jutott; a’ többi jószágaival mi történt légyen? nem tudjuk.

~o~

forrás: Győr vármegye hajdani nemes familiáinak emlékezetek. (Pest, Petrózai Trattner J. M. és Károlyi István, 1829) 56-57. o. innen: Arcanum Digitális Tudománytár (ADT). Pontos hivatkozás itt.
[1] Szapolyai István. 1487-99 között örökös szepesi főispán, 1490-ben Ausztria kormányzója, Bécs kapitánya, 1492-99-ben nádor.
[2] Engel János Keresztély XVIII-XIX. század fordulóján élt történetíró.
[3] Részletesen l.: Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) 412. o.
[4] Zápolya János talán Szapolyai Jánosként, vagy I. János királyként ismertebb.
[5] Az egyszerűség kedvéért az 1526-38 közötti magyar belháborúról Wikipédiát linkelek.
[6] Igen, ő az a Török Bálint, amit mindenki ismer. Viszont ellentétben az Egri csillagokból ismert figurától, egyáltalán nem volt korának egyik kedves arca.


Gyirmót – Honvéd @ Gyirmót, 17:00


címlapkép // a Szupercsapat!

? a hozzászólás // előmoderált
? az offtopicot // az offtopicba.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||