_első és második
Tiszakécskéről valahogy mindig egy Stadler elleni meccs után nyilatkozó, szódásüveget szorongató Szuribá jut először eszembe. És csak másodikként a kiesésük után onnan igazolt kontingens, úgyismint Bánföldi, Holló Ricsi, Szántó Róbert és Török Laci, valamint a hazataláló Bujáki. Merthogy remek ötlet egy kieső csapat felét leigazolni. (Később a Békéscsabával is eljátszottuk.)
_harmadik
A harmadik egy kupameccs oda–vissza, még Supkával 2019 tavaszán, amikor nagyon nem ment a csapatnak, erre betett pár fiatalt, hátha. Erre majdnem kiestünk a kupából. Baromira nem értettem egyet a háttérben meghúzódó kommunikációs szállal, vagyis a “fiatalokra még nem számíthatunk nagyobb mennyiségben egyszerre” vonallal, mert senki sem kért akkoriban ilyesmit. Elég lett volna egy kicsit frissíteni a megdöccenő csapaton.
_frissítés // Szeretném egyértelművé tenni, hogy az előző bekezdésben azt sugalltam, hogy Supka a kupameccseken egyfajta közösségi nyomásra tette be a fiatalokat, azt erősítve, hogy nem véletlenül nem játszanak a bukdácsoló NB I-es csapatban, és ezzel próbálta mintegy elhallgattatni a közösségi médiában megjelenő hangokat. Az egésznek az alapja, hogy öt év távlatából így emlékeztem vissza a második meccs után tett nyilatkozatára, illetve arra, hogy mit gondoltam a történetről akkoriban. Simán lehet, hogy csúnyán benéztem, és az egész mögött egy akkori tulajdonosi nyomás volt, vagy csak szimplán egy edzői döntés, ami majdnem rosszul sült el.
_negyedik
A negyedik maga a megye, Bács-Kiskun. Mégpedig azért, mert az egyetlen megyéje az országnak, aminek a mai határain belül még nem nyertünk NB I-es bajnokit. Kupa, NB II, NB III pipa, a Ligakupát nem tudom, mert annak nem néztem utána.
Az NB II-ben eddig egyszer próbálkoztunk. Majdnem pontosan húsz éve, 2004 áprilisában Borgulya és Horváth Péter góljaival 2-1-re vertük a Kecskemétet. Ezzel megszereztük a nagycsapat máig egyetlen bajnoki győzelmét a megyében.
Csak emlékeztetőül:
Kecskeméti TE – Bp. Honvéd 1-2 (0-1)
Kecskemét, 600 néző
Vezette: Megyebíró (Szpisják, Albert)
Molnár – Bábik, Vámosi, Budovinszky, Horky – Safranek (Nánási), Vadócz, Dancs – Borgulya (Lázár), Drobnjak (Vén), Horváth P., edző: Gálhidi
Huszonegy fordulót követően a bajnokságot a Honvéd vezette 46 ponttal (mindössze három vereséggel) a 40 pontos Kaposvár előtt. Harmadik a Nyíregyháza, negyedik a Diósgyőr, ötödik a Vasas.
_várakozások, miazmás
Nincsenek.
Ha valamit akarunk az idénytől, vagy úgy általában magunktól, akkor el kell kezdeni győzelmeket szerezni, üzembiztossá válni az alsóház ellen, mert ha nem kapjuk el a lendületet, nem bízunk magunkban, akkor a következő idény is nagyon nehéz lesz.
Persze ne tekintsünk ennyire előre, mert egyelőre azt sem tudjuk, hogy a következő hetekben- hónapokban mi fog történni.
- mi van a licenszhez feltétlenül szükséges papírokkal, kifizetésekkel?
- tényleg jön Leisztinger, vagy csupán behaluzták, hogy kint volt a Nyíregyháza ellen? (Igen, azt fel sem tételezzük, hogy mezei érdeklődőként, aki a meccs miatt jött ki.)
- messze még a nyár, nem tudjuk ki megy, ki marad, kit tudunk igazolni, milyen lehetőségeink lesznek, vagyis
bár arról beszélek, hogy el kellene kezdeni nyerni, és folyamatosan nyerni, mert az kell a jövő megalapozása végett, valójában halvány fogalmam sincs, hogy milyen lehetséges jövőképek kerülhetnek elő. És pont ezért, ragaszkodni kellene a klasszikusokhoz, márpedig a futballban a győzelem az három pont, valamint sosem baj. (Kivéve a Két félidő a pokolban című filmben, de nem akarok szpojlerezni.)
Persze, mindez csak általános bullshit, azonban pont emiatt képtelen vagyok az egyes meccsekkel érdemben foglalkozni. A meccsnapot várom, és nem a meccset.
Amíg nem rángatjuk ki magunkat a minden mindegy hangulatból, addig nagyon nehéz lesz minden hétvége. Az NB II ötödik helyének környéke nem lehet cél, mégis hétről hétre ezért a célért kellene összekapni magunkat. Elhiszem, hogy másoknak megy, de Kispesten nem ehhez vagyunk szokva, nekünk ezt a fajta szurkolást még tanulnunk kell.
_böngészés közben
Amikor Szuribát és a szódáspalackot kerestem, a Youtube feldobta ezt a videót: egy tudósítás Tiszakécske korábbi tanácselnökének, Miskó Istvánnak a temetéséről. A rövidke videót megnézve, azonnal rákerestem Miskó István nevére, és pár kattintást követően egy egészen érdekes várostörténet kezdett el kibontakozni a Magyar Hang kétrészes anyagában (itt és itt). Sajnos időszűkében (ebéd, aztán indulni kell Kécskére) csak beleolvasni tudtam, viszont amint lesz időm, befejezem.
_egyszer
el kell jutnom úgy Tiszakécskére, hogy legyen időm barangolni a városban. Címlapkép-keresés közben rendesen leragadtam a Fortepanon, és ha nem lett volna elég a tanácselnök körül kibontakozó történet, akkor a fotók elegendőnek bizonyultak volna ahhoz, hogy megragadjanak.
_apropos
a Szuribá és a szódáspalack mennyire jó rajzfilmcím lenne. Szólni kéne a Disneynek. Nézném.
címlapkép // kilátás a katolikus templom tornyából a Szent Imre tér felé. Előtérben a Kőrösi utca és a Tanácsháza, ma Polgármesteri Hivatal. (1963) Fortepan / Bojár Sándor
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
