Lovric visszavonulása az első valódi bizonyíték az idő létezésére

Nyilván mindenkinek ez a pillanat kell először eszébe jusson Lovricról: amikor Videotonban a 93. percben, 1-0-ás vezetésünknél megfogta Nikolic tizenegyesét.

Ha össze szeretnénk gyűjteni Negrau fejese óta, vagyis az elmúlt harminc évből az igazán ikonikus kispesti pillanatokat, akkor Lovric védése nyilvánvalóan TOP3-as lenne.

A 2017-es bajnoki döntő lefújásának pillanata egyértelműen kiemelkedik, de például rögtön eszembe jut Botis ollózós gólja az MTK ellen 2010-ben, Szabó Tibi újrarúgott büntetője a 2007-es kupadöntőben, emberhátrányban, debreceni vezetésnél, vagy Lanzafame és Martínez vitája, hogy ki végezze el a tizenegyest 2013-ban Pécsett. De nekem hatalmas élmény volt Craiován, a stadionban énekelni a magyar himnuszt, vagy szerenádot adni Rossinak a Soroksári úti lakása előtt a 2019-es kupadöntőre vonulva. És még sorolhatnánk, mert szerencsére bőven történtek velünk dolgok.

Most viszont az a Lovric búcsúzik, akiről RW az első, ideiglenes búcsújakor, 2014-ben már mint rutinos nagy öregről írt. Tíz éve. Lovric ugyanis az első pillanattól, amikor megláttuk a Hungárián az első meccsén, valahogy öregnek tűnt. Mindig öregnek és lassúnak tűnt.

Persze egyik sem volt igaz. Most nem találom hirtelen, de pár éve, amikor az InStat mérései még úgy-ahogy publikusak voltak, a már bőven harminc fölötti Lovricnál találtuk az egyik legmagasabb végsebességet az NB I. védői között. Úgy látszik, a marketingje rossz. Ahogy futás közben kalimpál a kezeivel, meg ahogy mozog, nem csupán a falu végéről lehet őt felismerni, hanem valahogy egy olyan képzeletet társít az egyszeri nézőhöz, hogy bizony Lovric lassú.

Aztán persze lehet, hogy egyenes vonalban, nagyon rövid távon jól gyorsul, és rövid ideig tud(ott) tartani egy kiugró végsebességet, azonban egy védőtől nem csak ennyit várnánk. Mondjuk nem kéne nagyon megforgatni. És Lovricot, ha olyan időszaka volt, nem igazán lehetet. Mondjuk az is igaz, hogy maga sem erőltette ezt a megfordulás dolgot túlzottan, viszont ebbéli akaratát komoly hatásfokkal kényszerítette rá az aktuális ellenfeleire.

Néha viszont nagyon nem ment neki. Supka egyszer még a keretből is kitette. Erre mit csinált Lovresz? Lejátszott a fakóba, dolgozott keményen, és tavasszal újra a nagycsapat kezdőjében találta magát. A Lovric-Kamber páros egy fogalom lett, és mire megtaláltuk a kirakós harmadik darabját, Batikot, az első kettő bőven elindult kifelé a korból. Aztán Batikkal is kib*sztak itt rendesen, és most ott tartunk, hogy az utolsó mohikán is visszavonul.

Lovric 2011-ben még Debrecenivel és Botissal kezdett, majd Ingjatovic és Tandia mellett dolgozott, aztán jött Kamber, majd Batik. Skvorcot, Pascariut, Bjelkanovicot és a többieket most hagyjuk. Az elmúlt tizenpár évben a balhátvéd volt rendre necces, azonban középen és a jobboldali bekkben mindig megvoltunk, és nem csupán darabra, hanem minőségre is, függetlenül attól, hogy három vagy négyvédős rendszert játszottunk. A kontinuitást pont Lovric biztosította. Az első meccsen Moga sérülését követően ment ki a jobb oldalra, és maradt ott hosszú ideig, hogy a visszatérése után már egyértelműen középen számoljunk vele.

A 25-ös mez

2011 tavaszáig igen hányatott sorsa volt a 25-ös meznek, hogy utána megnyugodjon, és nálam örökké Lovricé maradjon. Mindent összevetve 503 meccset (NB I., NB II., NB II. osztályozó, NB III., magyar kupa, ligakupa, BL, EL, hazai és nemzetközi edzőmeccs) játszott a Honvédban, és nem sokan mondhatják el magukról, hogy ennyiszer viselhették nálunk ugyanazt a mezszámot.

A 2006/07-es bajnokságig tudtam visszakövetni, hogy ki viselte ezt a számot:

• 2006/07: Sándor István és Szabó Tibor
• 2007/08: Magasföldi József és Fritz Attila
• 2008/09: Ndjodo, Edouard és Simic, Marko
• 2009/10: itt érthetően megpihent egy évre
• 2010/11: Varga Péter és Lovric, Ivan

Azóta egyetlen év kivételével Lovricé a 25-ös. Az egyetlen kivétel pedig az NB I-ben bemutatkozó Gazdag Dani 2014/15-ben, mert arra az évre felszabadult Lovric száma, lévén az évet Kecskeméten töltötte. A következő évben Lovric visszatért, Gazdi pedig megkapta a 6-os mezt, és a világ rendje helyreállt.

Nem vagyok nagy híve a mezvisszavonultatásnak, azonban a 25-ös egy hosszú ideig iszonyatosan nehéz örökség lesz Kispesten, és nagyon meg kell majd válogatni, hogy kinek adjuk oda.

És ha már ikonikus pillanatokról beszéltünk: nektek mi az a három, ami azonnal eszetekbe jut az elmúlt harminc évből?

címlapkép: 2011, MTK-Honvéd, Lovric első meccse – rögtön egy fejesgóllal nyitott. fotó: babvik

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése