Ez egy szenvedés volt. Felesleges bármiféle számokat elővenni, az egész egy hatalmas szenvedés volt. Semmi esély a feljutásra, semmi előremutató történés, mert bár lehet jönni azzal, hogy sok a fiatal, sok a játékperc, látni jó dolgokat, ha közben azt sem tudjuk mi lesz nyártól mert közben benne van a pakliban egy tulajdonosváltás, miután a jelenlegiek úgy szétb*szták az egészet, ahogy azt egy alsópolcos fid*szkádertől elvárható a NER tizensokadik évében.
Nincs semmi különleges a sorsunkban. Tiszta sodródás az egész, miközben próbálják a szűkös lehetőségekből eljátszani, hogy ez a Kispest/Honvéd még az a Kispest/Honvéd, amit az emberek Kispest/Honvédnak képzelnek. Magyar viszonylatban látványos marketing, a szurkolók vagy a klub rendszeresen jól kommunikálható eseményeket szervez, a Honvéd az NB II. alsóházából is fent van a magyar futball mentális térképén.
És közben az egész mögött nincs semmi.
Az egész mögött a röhögve bemondott „hét meccs – huszonegy pont” esszenciája húzódik meg. A teljesen mindegy, csak legyünk túl a kínos pillanatokon hozzáállás. Mondani valamit, akkor megnyugszanak, mi pedig csinálhatjuk tovább a semmit.
Lehet, hogy egyes pénzügyi mutatókban előrelépett a klub, azonban ne feledjük, a tulajdonosok előbb csődbe vitték, majd lélegeztetőn tartva várják el, hogy inkább mégse menjen csődbe. Lehet, hogy mondjuk Nyitrai Bence kapott egy csomó játékpercet, és ezek a játékpercek majd meghálálják magukat valamikor, azonban mindezektől független tényleg nem látni, hogy mi lesz itt a következő szezonban.
Teljes a kilátástalanság.
Ki megy? Ki marad? Ki érkezik? Egyáltalán milyen csapatban, milyen lehetőségekben gondolkodjuk? Tulajdonosváltás lesz? Az egyik lélegeztetőt egy másikra cseréljük, vagy érdemi változásra van kilátás? Milyen célok vannak rövid távon? (Nyilván az NB I., és ezt ki is kell mondani, azonban nem csak – kényszerből – kimondani kell, ahogy tavaly, hanem komolyan is gondolni.) Milyen célok vannak közép- és hosszútávon? Egyáltalán mi történt az elmúlt egy-másfél évben a háttérben? Változott bármi az akadémiai képzésben, a felfelé áramlásban, az akadémia és a nagycsapat kapcsolatában, vagy úgy általában történt bármi?
Még csak időhúzásnak se volt jó ez az év.
Egy szánalmas vergődés volt. Mintha fel sem fogták volna, az NB II. alsóháza nem nekünk, hanem játékosnak, edzőnek, klubvezetésnek, vagyis általában nekik kurvára ciki. Mi ott voltunk mindenhol nagy létszámban, és igen, rohadt kellemetlen, amikor ugyanúgy állnak ki elénk, próbálva magyarázni a menthetetlent, mint tavaly, tavalyelőtt, vagy azelőtt. Szombathelyen, az NB II. tizenvalahányadik helyén, egy csődbe ment, a játékosait hónapok óta nem fizető, kilátástalan klub elleni vereséget követően.
Mégis, honnan volt pofa ehhez az évhez?
Mennyire vastag kell legyen a bőr egy labdarúgó vagy klubvezető/alkalmazott képén? Tanítják valahol, vagy erre születni kell? A szurkoló ilyen esetekben egyetlen dolgot szeretne látni: a feltétlen alázatot, és nem a nagyképűséget, a mi nem hibáztunk mentalitást, nem a körülményekre kell hivatkozni, nincs cécó, ahogy a művelt ember mondja, nincs semmi, csak a kibeb*szott feltétlen alázat. Ha ezt látod a másik félen, akkor tisztelni fogod, mert elhiszed neki, hogy mindent megtett a közös érdekért. Ebben az évben egyedül a szurkolókra lehet azt mondani, hogy megvolt bennük az alázat.
Legyen vége.
Nem hiszem, hogy jövőre jobb lesz. És azt sem hiszem, hogy jövőre rosszabb lesz. Sőt, azt sem hiszem, hogy hasonló lesz, mint idén volt, mert egyszerűen annyira elfáradtam, belefásultam ebbe az évbe, annyira sok csalódás ért, annyira kiábrándító, szánalmas és itt most sorolhatnám a jelzőket volt, hogy nem, nem akarok azon is gondolkodni, mi a frász lesz jövőre, azaz alig másfél-két hónap múlva.
Valamikor nyár végén újra elkezdjük a verklit, de ahhoz most ki kell pihenni magam.
Ennyire kilátástalan Kispestet/Honvédot lassan két évtizede nem láttam. Akkoriban ez volt a normális működés, azonban jött pár kiszámítható év, és én elhittem, örökre túl vagyunk az ilyesmin. De nem. Nem, mert a történelem már csak olyan, hogy ismétli önmagát. Egyedül a díszletek lettek szebbek, miközben jóval több pénzből jóval nagyobb csődöt sikerült összehozni.
Talán nem is lehetne méltóbban zárni ezt az évet, mint a Szőnyi úton, a semmi értelme BVSC ellen.
Elk*rtátok. Nem kicsit, nagyon.
funfact // ha minden igaz, akkor a BVSC az egyetlen magyar klub az NB-s mezőnyben, aminek a nevét, vagy rövidítését ki lehet rakni tisztán emodzsiból: 🅱️🆚©
címlapkép// a Nagy BVSC első éve.
A stadion a régi diósgyőri, a képet az EXIF információ alapján 2004. szeptember 11-én 16:24-kor lőtték, viszont abban a fordulóban a Diósgyőr bár otthon játszott volna, meccs mégsem volt, mivel szeptember 10-én a klubot „az UEFA megbízott licencmenedzsere kizárta a bajnokságból.” Az Arcanumon elérhető korabeli sportlap szerint a szurkolók a kizárás ellenére kimentek a tervezett meccs időpontjában a stadionba, és tüntettek egy jókorát. A kizárás nem tartott sokáig, ugyanis a következő héten, szeptember 18-án már a Bozsikban kaptak ki 2-1-re.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
