A Vasassal játszunk este, mégsincs bennem semmiféle rangadóhoz hasonló hangulat. Még ha a bajnokság aktuálisan első két csapata is játszik egymással, ez csak egy meccs lesz a sok közöl az NB II. posványában, amin lassan és valahogy túl kéne libbennünk, mert lehúzza az embert.
Fura, hogy a Vasas még így is az értelmezhetőbb ellenfelek kategóriája. Az egész másodosztályban pár ilyen maradt, és azok közül is többen újak, mint a Kecskemét, vagy a Szeged, ami egy egészen másik Szeged, mint a korábbi Szegedek. Továbbá Videoton és esetleg a Békéscsaba. És ennyi. Mindenfajta lenézés nélkül, egy Kispestnek az NB II. ennyi. A mi világunkból a többiek legfeljebb szerencsés kupasorsolások, esetleg hírverőmeccs per falunap.
És még így sem érzem a Vasast. Talán azért, mert már rég szarok, az elmúlt tizenöt évben inkább másodosztályúak, mint nem. És ott is rendre kilátástalanul vergődnek a dobogó környékén, és buknak el, ha kell, akár az utolsó pillanatban, mint mondjuk tavasszal, pont ellenünk. Őszintén? Ki nem szarja le őket?
Persze, közben meg az van, hogy az NB I-ben, a Legfelsőbb Osztályban, hogy is írta Szöllősi (miután 0rbán kinyilatkoztatott, rögtön szabadott és kellett írnia pár hirtelen jött saját gondolatot, és halványan kritizálni a mindenki által látványosan nem működőt) a Futbólia visszahódítása c. opuszában: „a magyar labdarúgás ma már emelkedő pályára lépett, és éppen a tehetetlensége meg a hosszú távon jelentkező hatások miatt van a következő időszakban sikerre ítélve.” Ha ez igaz, most kellene odaérnünk, mert különban lehet, az új Puskás–Bozsik, az új aranylánc (Braun–Molnár–Orth–Opata–Jeny), vagy az új T-betűsök (Táncos–Takács II.–Turay–Toldi–Kohut) ezúttal nem hozzánk, hanem félő, Felcsútra, Kisvárdára, Kazincbarcikára és a többi nagyon fontos helyre születnek, ott állnak össze. (Jeny és Kohut is kispesti nevelés volt.)
Feljutni a Vasas ellen és/vagy mellett, de hova? Szar itt minden. El van baszva piszkosul.
Aztán jön a miniszterelnök az írek elleni zakó után, és podcastet csinál, mert az olyan fiatalos. Magázódósat, csendőrpertusat, összekacsintósat (Hajdú B. hol tegezi, hol magázza), mesterezőset – furcsát. Abban aztán kinyilatozik, és elmondja, a kisvárdák meg felcsútok (melléknévként) nem azért vannak ott, mert belenyúlnának a rendszerbe, hanem érdemeik elismerése mellett. Sőt, arra különösen büszke, hogy mennyire nem szólnak bele a dolgokba, ők csak a pénzt adják, a hivatalt állítják fel, az ellenőrzést végzik, de nem, nem szólnak bele, hiába vannak ott a saját embereik mindennek a minden szintjén.
Felcsút–Kisvárda, 783 néző. Be merték hazudni az ötödházat. Erre a képre. Hogy minden ötödik széken ül valaki. Magyar Valóság.
Jah, és bazmeg, nehogy politikát/politikus nevének említését vigyél a magyar fociba, mert annak nincs ott a helye, de a kibaszott nemzeti konzultációt folyamatosan hirdetni kell a bajnoki közvetítések alatt. (Ment a papagáj alá a kalitkába, szarja azt tele. Annyit ér.) Egy világ, ahol véletlenül a klubok közül több is politikust kér fel elnöknek, mert az úgy helyes, nehogymár csak a Marosán elvtársnak jusson ilyesmi. Elmegy az egész retrográd modell a jó büdös picsába.
Persze, hogy elveszik az embernek a kedvét még egy olyan minőségi gyűlölködéstől is, mint ami ma várhatna ránk a nyamvadt Vasas ellen. Mondjuk ehhez a teljesen eljelentéktelenedő Vasas, valamint a szintén eljelentéktelenedő szurkolói is bőven hozzátesznek. Tényleg nem érdekelnek. Egy meccs lett a sok közül.
És akkor hadd törjön fel belőlem a mélyen elfojtott Hegyi Iván, és mielőtt rátérnék a habfehér balettra (előre szólok: nem fogok), ami minket jellemez egész 2025-ben (l. a mez színe, mert Iván is abból vezeti le a Real Madridot), el kell mondjam, a Vasas valójában visszatalált a helyére. Egy normális világban, az NB I-ben a Vasas csak egy volt az ellenfelek közül, nem a legnagyobb, nem a legkisebb, hanem egy a sok közül, ami rendre velünk van, ami ellen rendre játszani szoktunk. Nem egy Újpest, még ha csicska is, nem egy Fradi, nem ugyanaz a Fáyba járni, mint mondjuk Videotonba, és így tovább. Egy meccs volt a sokból, aminek meg sem néztük meg az időpontját a sorsolás kijöttekor. Majd lesz valamikor.
Most is így vagyok vele. Év elején ránéztem, Videoton első forduló, BVSC-ben zárunk, a Kecsó érdekelt még a haverok miatt, de a Vasas pont nem. Jah, hogy a végén? Fasza, akkor vagy ellenük, vagy korábban kell feljutni. A legjobb talán az lenne, hogy korábban, majd a Bozsikban jól kibaszni velük, elverni őket, hátha azzal beelőzi őket mondjuk a Kecskemét, és a Vasas megint marad egy évet lent. Fasza lenne.
És nagyjából ennyi.
A Vasast nem várom egyáltalán, vagy nem jobban, mint mást. Például jelenleg az is jobban érdekel, hogy a Videoton jön első körben tavasszal, és az a meccs ne legyen zártkapus, mert hiszen, december és január: nincs foci, két hónapig az a szórakozásunk, hogy bámuljuk a radiátort, mire végre eljön a focitavasz, és pont a Videoton, amire van értelme kimenni rá. Hangosak, ugrálnak, egészséges gyűlölet: futballhangulat.
A Fáyban akkor lesz hangulat, ha csinálunk.
Nagyképű? Igen, nem fogom tagadni, minek is tagadjam? – szurkoló vagyok. Klubsovén, de azért a magyar futball érdekeit szem előtt tartó.
Káromkodós, bocs, azonban tényleg nem sok kedvem van az egészhez. Imádok meccsre járni, azonban ma alig egy fokkal vagyok afölött, mint amikor csak a lábam visz ki. Kevés helyen érzem olyan jól magam, mint a kispesti közegben: csodálatos figurák, remek szórakozás, csak az a kurva meccs ne lenne néha. Pedig esküszöm, szeretem a focit, nagyjából ismerem a lesszabályt, tisztában vagyok egy csomó történelmi dologgal, azt is tudom, hogy nagyjából mi a különbség a szárnyvédő (igen, lett ilyen szó manapság!) és a tükörszélső között (eleve: hallottam ezekről a szavakról), hogy melyik edző kopasz és melyik nem. Tolódni is tudok, ha kell jobbra, ha kell balra, attól függ éppen ki kommentálja a létezésemet a lelátókon. Voltam én már bajnaista provokátor, széljobber csőcselék, 0rbánista, gyurcsányista, kommer, minden édesfaszom, pedig mindvégig mást sem csináltam, csak ott álltam egy-egy lelátón. Mert ott álltam. (Néha ültem.)
És akkor ma Vasas, és egyszerűen nem hoz lázba. Talán majd délután, amikor pattintok egy sört a KöKinél, ha egyátlalán odamegyek, talán akkor elindul a meccsnap.
Bazz, ha már KöKi. Az mennyire normális, hogy vasárnap késő délután/este(!) találja ki a mindenféle hatóság, illetve közlik a klubok, hogy akkor buszozás? Nem a KöKiről, amit hetek óta hirdet a tábor, hanem a Bozsiktól. Mégis mit gondolnak? És mégis mi a baj a metróval? Szinte háztól házig visz, remek, felújított szovjet darabok, büszke lehet rájuk a Tarlósi úr. Szovjet-magyar két jó barát.
Vagy a szurkoló már megint nem ember? A szurkolót megint majomketrecben kell mozgatni a városon keresztül? A szurkoló megint ki van szakítva a társadalomból? Megint csak a remek tollakkal és szaros nyelvvel rendelkező Szöllősit tudnám idézni a legfrissebb véleménycikkéből: „(…) a szurkolás körülményeinek radikális javítása (stadionépítések, a lelátói erőszak visszaszorítása) és így tovább.” Visszaszorult, írja az udvari udvaronc. Vagy annyira mégsem, hogy pár kispesti ne metrózhasson végig a városon, majd sétáljon pár percet a festői Angyalföldön? Vagy most újra 2014 van, amikor:
Ez rosszabb, mint Lázár János rettegése az európaiak számára elesett Bécsben:
(Nesztek, megint egy kategórizációs válság: 0rbánozik, de közben simán [természetesen nem Skanzelizé, hanem] Fals és a Kairó, ami számára évtizedek óta átlagos kulturális referencia. Ilyen egy tisztességes ballibsi. Most aztán megkapja a fajtám.) (Megjegyzem, az 0rbánozás azért 0-val megy, mert nálam még mindig fut a szarbánizer plugin egy utódja, és amit lehet, cserél, ezzel téve egy fokkal kellemesebb hellyé az internetet. Szóval azért 0, mert ez a polugin akkor is javítja a szavakat, ha én írom be egy szerkesztőbe, és bár szerintem a Szarbán eléggé vicces, posztban azért mégsem hagynám benne. Gondold el, a válogatottban mégsem Willi Szarbán játszik. A 0 (nulla) vizsont eléggé hasonlít a nagy O-ra, a régi írógépeken nem is volt külön billentyű a kettőre, mert minek?) (Nem meglepetés, hogy szerintem a humor egyik csúcsát a fingós viccek jelentik.)
Amúgy a Vasasról volt már szó? Mondtam már, hogy nem igazán érdekel? Hogy csak egy a sok közül?
Igen?
Akkor jó.
Még ha amúgy tudnám is értelmezni (tudom), az NB II. annyira méltatlan körülmény, hogy nem akarom. AZ NB II-ben az NB II-es klubokat akarom értelmezni, a Kecskemétet, a Szegedet (nevezzük Szegednek), a miazmást. És oké, pont én írtam, hogy a Vasas már inkább NB II., de valahogy nem megy. A Vasas nekem továbbra is a szürke hétvége októberben, szemerkélő esőben a régi Fáyban. Az eredményre sem emlékszem hetek múlva.
Próbálok felpörögni hétfő délelőtt, de nem megy. Talán majd délután, talán majd a stadion felé sétálva, talán majd bent, talán majd sörrel a kezemben, talán majd amikor szurkolni kezdünk. Talán majd.
Így múlik el a világ dicsősége. Egy Vasas sem érdekel, miközben felcsútok vannak az NB I-ben, és oda vágyok, vissza a helyünkre. A helyünkre, amit elfoglaltak mindenféle jöttmentek. A hitbizományunkat.
Zárójelbe: lassan ott tartunk értelmezési tartományként, hogy a 2023-as kiesés egy Trianon volt a klub történetében, és most mindenféle idegen hatalmak [l. impériumváltás] terpeszkednek a mi vadásterületünkön. Mi pedig ahelyett, hogy felfogtuk volna mit basztunk el, ahelyett, hogy szembenéznénk önnön magunkkal, inkább semmit sem teszünk, csak lóbáljuk a lábunkat egy kissámlin üldögélve, és azt mantrázzuk dagadó mellű büszkeséggel, hogy adjátok vissza a hegyeinket. (Adjátok vissza a Hetyeinket!)
És én is pont ezt csinálom: nekem (értsd: a Kispestnek) jár az NB I. Az NB I. a mi hazánk, függetlenül attól, ki uralja. Mi mindig ott éltünk, a nem ott élésünk pedig egyenesen életellenes. (Történelmi párhuzammal bajlódó kínzó kérdés: vajon ha Trianont a tanácsköztársaság csinálja vissza, akkor az elfogadható? Ha az NB I-be egy vörös báró alatt jutunk vissza, az elfogadható?)
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Csicska vagy, Petőfi! Hol voltál tavaly Kisvárdán?
A Honvéd napja eljött már,
Csak a Kispest, Kispest ő a sztár.
A nagy győzelem már csak ránk vár,
Hajrá, Honvéd, fellegvár.
Ezekkel a magvas, ám erősen csapongó gondolatokkal indítanék neki mindenkit a mai napnak, olvasson bár a buszon, metrón, villamoson, meló közben, vagy a klozeton ülve, számítógépen avagy rádiótelefonon, végig vagy csak részeteiben. Értsen belőle bármit, vagy csak háborodjon fel. Mindegy. (Igen, Szarbán, van ilyen. Nem lehet mindenki dr. Flash. Pedig a Pálma közel mindenidők.)
Volt itt minden, mint a bucsuban. Lőttünk kétpálcásra ágyúval, és lőttünk Leopárdra (2A7+ természetesen) légpuskával. Megkapargattuk a teavajat (tejavajat), de nem kapargattunk páncélt. Fölöslegesen voltunk, vagyunk – és leszünk.
11173 karakter, szevasztok!
címlapkép: én lőttem mobillal a régi Fáyban 2012. november 10-én. Eger–Honvéd 1–3, 350 néző.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Fals bizony. Szeretlek Hantinnyó!
Jajizsteneem, de édi!
Ja, szep volt fiuk!
Hangomnak annyi. Mondom, ha vegig nyomom, nem kapunk golt. Ennyi, nekem koszonhetitek. Pedig en se porogtem ra, viszont paraztam, mi lesz a fagyba, esobe, elerem e a vonatot, lesz e eleg sor, stb. Ha mar evek ota eloszor sikerult a taborba jegyet szerezni vasasba. Jo pillanatban frissitettem. Ehhez kepest sima volt, bar fogalmam sincs, hogy sikerult gyozni. Valamit tudunk. Remelem nem verik szet ezt a csapatot a Vulkan honved miatt.
(Aztan mehetunk vissza az 1be felcsutok meg orok bajnok fratyik melle. Gyalazatban a nemzet, dehat erre van igeny., ez mar csak igy lesz.)
Q nagy, óriásit nyomtunk, ismét az élen.
Nagyon tartottam ettől a meccstől, a Vasas erősen atomfocit nyomott eddig, de ma nem nagyon mutatták ezt.A tizit kiváltó okot nem láttam, de nagyon sukár, hogy Tujvi papa kivédte.Valszeg nem volt akkor jogos sem.
7vgn a Zuglót agyon kell verni, és élen töltjük a kari szünetet.
Na ha szükség lenne majd egy motívációs beszédre, gondolni fogok Rád Hanta :D
Kicsit erős ez a lenéző hangnem a Vasassal szemben. Ugyanaz a kaszt mint mi. Tudom, hogy a szurkolóink 95%-a utálja a Vasast (én pont nem), de ettől függetlenül egy Kispest-Vasas vagy vica versa mindig rangadó. Sokkal inkább mint egy Paks vagy Fakadémia elleni borzalmak.
Skanzelizé alap, de a Kairó a Fals dala. :-)
Nyilván. Ahogy kiléptem a lakásból, rögtön eszembe jutott, hogy mit rontottam el. Majd javítom.
Közben javítva, és le is kaptam gyorsan az egyetlen albumukat a telefonomra (sajnos semelyik streamingen nem találtam, Yotubue-előfizetésem pedig nincs), hogy ma hallgathassam meccsre menet.