Kezdjük egy kis információval: a múlt héten elindult a Borsodi játéka, amivel egyrészt sört lehet inni és forintokkal támogatni kedvenc klubunkat, másrészt sört lehet inni és ajándékot nyerni hozzá. Mivel az oldalt kiskorúak is olvashatják, ezért szeretnénk egy jól irányzott huszárvágással kifogni a szelet a panaszlevél írásra mindig kihegyezett tollal készülők hálójából: két hónapon belül még azok is nagykorúak lesznek, akik a Honvéd utolsó bajnoki címe után születtek. Erre mondják mifelénk, hogy aztakurva.
Ha csak a szikár tényeket nézzük, fontos volt az iménti állításunk, hiszen úgy áll a helyzet, hogy ha pályán ki is kaptunk Egerszegen, ősszel a Kecskeméttől, vagy az idénnyitón a Vasastól, azért zöld asztalnál illenék őket elverni. Minden torokra szükség van! – tehetnénk hozzá, ismét két részre választva a témát. Ugyebár a hazai nézőszámunk és a hozzá tartozó szurkolás mostanság egy szerda déli MTK-meccs hangulatával ér fel, másrészt az emberi test a folyadékbevitelre a száj-gége-torok-gyomor sorrendet definiálta számunkra.
Jelenleg a 8. helyen állunk az élvonalbeli csapatok sörivóversenyében (tehát több pozícióval előzzük a nagycsapatot), alig lemaradva az imént említett Zetétől. Palackra fordítva ez nem különbség, ám a becsületünkre nézve akár még csorba is lehet. Nehogymár egy lokális kötődésű vidéki bagázs elpicsázzon minket sörben, miközben nekünk országos kiterjedésű rajongótáborunk van. (Az meg külön para, hogy a Vasas fényévekkel előttünk jár.)
Persze még nincs veszve semmi, a bajnokságból hátra van kilenc forduló, és ha a csapatért nem is, egyre inkább úgy tűnik, a csapat miatt lesz egy-két átsörözött esténk a tavasszal.
