A találkozó végén épp az eredményjelzőnkhöz közelebbi közvetítőállvány mellett szédelegtem a látottaktól, amikor a következő csodás jelenetnek lehettem tanúja: Mamadou „állítólag a legnagyobb igazolás vagyok idén csak mindkét térdem tropa” Diakité elmaradhatatlan bézbólsatyi – fehér monumentfülhallgató kombójával hesszeli a kiürülő pályát, mire kiront hozzá az öltözőfolyosóról Sunnyboy, kétszer körbefutja, és a „Big Sex, Big Sex” felettébb tartalmas felkiáltás háromszori elismétlését követően visszarongyol a Tribün alá. Az est legértékelhetőbb jelenete volt – és ennél többet a máról nem kell mondanom.
Most mit írjunk egy ilyen meccs után? Vicceskedni kinek van kedve ilyenkor, dicsérni nem tudunk, szidni mint a bokrot azt igen, de sok értelme annak sincs. Itt a poszt, hogy tartsuk a szokást, de most többet ettől ne is várjunk -nem mintha ezt tenné bárki is…
Kapu
Kemit kíváncsian vártuk, hogy vajon jön-e vissza végre az év eleji forma, meglesz-e a fonál ami anno elveszett? Hát ezt nem tudtuk meg. A Pécs kétszer ha kapura lőtt, abból egy gól, amiről a hálóőr nem tehetett, a másikból nem lett nagy baj. Ha még osztályoznánk, ezért csak 0-t adhatnánk, hisz egyszerűen nem volt mit értékelni, szegény Szabi ugyanúgy végigszenvedte ezt, mint mi. Riszpekt…
Védelem
Egy nagy hiba indításként, dettó mint Kecsón, és ezzel el is ment a meccs. Pedig, a nem túl acélos támadójátékot hozó Pécs semlegesítése nem is volt mission impossible… Ennek ellenére bizony voltak hajmeresztések hátul. Bőven. Baráth Botinál előjött a remekül bemutatkozó ifjoncok jellemzője, a kis megtorpanás (bár utolsó két gyengébb meccsén így is stabil NB1-es átlagot hozott, mondjuk egy ’93-mas Sándor Csabának vagy 2002-es Csóka Zsoltnak bármikor elmehetne, de benne több van, magasra tette magának a lécet, és persze nem is kárhoztatjuk a kis gyengülésért, hisz fiatal még és hullámzó a teljesítmény. Nem őneki kell húzóembernek lenni hátul. A piros lapja abszolút jogtalannak tetszett, kíváncsian várjuk Puhl kimagyarázását a III. félidőben. Debi összehozta a gólt, majd volt még 1-2 borzasztó kűrje, Ignja visszafogottan, de takarított, Lovresz meg olyan volt mint mindig: darabos és kedves. Persze utóbbi skilljével sz.rt sem érünk. Ráférne a frissítés a védelemre, ez a nagy igazság, és nem leszünk meglepődve, ha Novák vagy Vidó (ha egyáltalán utóbbi még nálunk van…) megjelenne a hátsó alakzatban Pápán.
Középpálya
Hát, ez a csapatrész ma sem nagyon mutatott fel értelmes megoldást. Hidi és Diarra kapcsán copy-zzuk be ide a kecsói verdikteket, kár is pazarolni a szót. Ikenne Kinghez is. Ja, hogy ő Kecsón Odia néven játszott? Annyi baj legyen. (OK, elismerem, ez kissé hatásvadász lett, annyira azért nem volt ostobenkó a srác, mint a sünihajú Odi a hírösöknél, a bemutatkozó hanyattesés után voltak jobb labdái és vállalható mentései, de a szerepet, miszerint Gege helyére húzódva majd ő irányít, annyira töltötte be, mint annak idején Macko a „kispesti Totti” funkciót. Nem igazán.). Zsivány visszakerült jobbszélre, de a skac napjainkra teljesen elsztojakovicsosodott (értsd: 2-3 jó meccs után betlihalom), így szerencsétlen kapott hideget-meleget a korzóról, pont azoktól, akik autogrammot kértek tőle nagy erőkkel a Paks elleni hazai után. Jajj. Gege az első 45 percben elméletileg, a második félidőben gyakorlatilag is láthatatlan lett. E fura légköri jelenség oka az első játékrészbeni ultrahalvány alibije, a másodikban Rossi általi lekapása volt. Vernes, a váltótárs legalább hajtott a neki rendelt 45 perc során, más kérdés, hogy akarása most csak az ellenfél idegrendszerének terhelésére volt elég – nem sikerült a remélt revans Supka felé a régi mellőzésekért.
Csatársor
Hogy mi? -kérdezheti a szomorkodó drukker, és igaza van. Ma nem volt támadójáték. Egyáltalán nem. Diaby néhány megmozdulásánál éreztük hogy a csatár, mint olyan, még létező fogalom még Kispesten, de épphogy csak cirkulál e definíció az XIX. kerületi éterben. Dél ma inkább a szögletzászlóig cselezem ki magam alapelvű „Borgulya 2.0” alapprogramot töltötte be meccs előtt, az utóbbi hetekben látott „Lehet, hogy mégis középcsatár vagyok” bíztató DVD-je helyett. Kár. Szegény Fagyika, vészhelyzet révén, most hihetetlen hosszúságú intervallumot, 30 percet kapott, hozta is becsülettel, amit tud, de húzóembernek sajna ő sem elég.
Kispad
Rossi mister majd’ gutaütést kapott Givova suhogósában a pad mellett, ami, a látottakat tekintve nem csoda. Gege lekapása bátor tett volt, még bátrabb lett volna némi további variálás a kezdőn (védelem, középpálya). Diarrába mit lát bele szegény, továbbra sem értem, Zsiva kifújt, Debi szétesőben… persze könnyű innen ugatnom nekem is, a keret hihetetlenül szűk effektíve, mert persze vagonszám itt vannak a tálentprogram sunnyboy-ai, a mai épp Ikenne king néven próbálta első meccsén megváltani a kispesti világot, hát nem sikerült – e cseréjét konkrétan nem értettem a mesternek. A sajtótájon pedig megint hozta a talján a furán sértett reakcióit, vereségek után rendszerint látványosan feszeng, a végén meg bedobja, hogy „ha velem van a baj hát lehet új edzőt keresni, ha nem futnak a játékosok edzésen az vagy az ő hibájuk vagy az enyém, ha az enyém, hát veszem a kalapom„, most akkor mi van, nem is vagyunk szarok, csak edzőt buktatunk? Rossi meg ne sértődősködjön hanem csapjon szét… Elképesztő állapotok. Egyre szebb ez a péntek.
* * *
Mocskosul gáz meccs volt ez, kedves nézőink, kedves hallgatóink. Helyzetünkre is alig emlékszem. A sajtótájos nihil edzőhangulat, és az a tudat, hogy a következő meccsekre hiába forgatnánk fel a kezdőt, ha nincs kivel, nem túl vidám jövőképet vázol fel. Aztán persze lehet, hogy valahogy visszajön a kifutott első bajnokság-hatod, de erre a friss élmények után most keveset tennék.
