Mastodon Mastodon

Annyira jó, hogy minden a régi kerékvágásban, kerékvágásokban

??? Rójuk a kilométert, kilométereket;
Legyőzzük az akadályt, akadályokat. ???

Természetesen labdaszerzés után nekünk is át kell mennünk olyan agresszív támadásba, amiből gólt, gólokat tudunk szerezni. Mindenféleképpen pontot, pontokat szeretnénk elhozni Debrecenből.

– Supka Attila a Diósgyőr elleni meccs előtt. (2018.03.30.)

Bevallom, már hiányoztak Supi mondatai. A fülbevalót és a susinacit gondosan otthagyta az előző évtizedben, majd előbb vajszínű öltönyre (mellénnyel!) váltott, később a valamivel sportosabb zakó plusz farmerre, mert a mérkőzéseknek meg kell adni a tiszteletet.

Egy dolog azonban nem változott: mi pontért sehova nem megyünk, csak pontért, pontokért. Nem ugyanaz. Ahogy gólt sem lövünk, csak gólt, gólokat, mert gombócból, gombócokból sosem lehet elég.

Supi a flekkre, flekkekre dolgozó újságíró rutinosságával képes összehozni egy bekezdésnyi nyilatkozatot úgy, hogy egyrészt nem mond semmit, hiszen nem mondhat (szerződés, MLSz, etc, a franc se akarja, hogy büntetést, büntetéseket kelljen fizetni egy-egy gondatlan szó, vagy szavak után), másrészt simán csinál két mondatot a gólokért, pontokért megyünk ősi sablonból azzal, hogy szétbontja, megduplázza, bónusz természestesen és mindenféleképpen.

A második ciklus: Supka és Don Emilio 2012 tavaszán, egy Siófok elleni meccsen (fotó: babvik)

Elképzelem milyen lehet a Supka-családban egy bevásárlócetli: Fiam, hozzál légyszíves (sic!) tejet, tejeket; zsömlét, zsömléket; és mindenféleképpen sárgarépát, sárgarépákat; (…) ha húslevest szeretnénk ebédre, akkor bíznunk kell magunkban és a konyhánkban. 

És még mondja valaki, hogy Supi nem egy karakter. Az rendben, hogy objektíve talán az egyik legsótlanabb jelenségnek tűnik, és hallottam már lehalvérűzni is, ám az mégis csak tagadhatatlan, hogy aki ilyen természetességgel puffogtat supiádát, supiádákat, az könnyedén parodizálható, és aki parodizálható, az már megugrott egy küszöböt. (Természetesen ezt a gondolatomat még össze kell hoznom azzal az aprósággal, hogy szerintem Supi csak erőből tud futballt csinálni, és egészen addig van nyerőben, amíg a csapat nyers erejének szummája magasabb, mint az ellenfélé, viszont addig tényleg stabilan hozza a pontot, pontokat. Tehát, mint edző sótlannak tűnik, cserébe képes kihozni legalább azt a csapatból, ami benne van. * [csillag, mert erre visszatérek a végén, hogy pontosítsunk pár apróságot])

Amikor megláttam reggel a nyilatkozatát a debreceni-diósgyőri meccsről, akkor megnyugodtam, szétáramlott bennem az elégedettség érzése (érzései), tudtam: Supi visszatért.

Egyébként egy ideje már foglalkoztat a gondolat, hogy lehet, Supi nem is sótlan, vagy ezzel közel rokonértelmű jelzővel illethető illető, hanem a világ egyik legviccesebb embere, aki évek óta tudatosan trollkodja és spammeli szét a kötelezőt kűrt, kűröket, mert ugye edzőként kötelező nyilatkoznia. A futballedzők John Cleese-e, aki legalább államtitkár a Sablonos Nyilatkozatok Minisztériumában.

Harmadik ciklus: a Vasas ellen idegenben (fotó: 1909foto)

*_ csillag // Szóval az az elméletem, és figyeljétek meg mennyire pozitív értékelés, hogy Supka képes arra, hogy egy csapatot, ami nemkülönben játékosokból áll, legalább azon a szinten játszasson, amire bármikor képesnek kell lenni pusztán a játékosok alapképességeinek összessége miatt. Tehát. Nem csinál neked négy fókából, két párologtatóból, három habverőből és az Eppel-Lanzafame csatársorból BL-győztes csapatot, viszont nem is fog soha kiesni a Grosics, Lóránt, Lantos, etc csapattal sem. Ha megkapja az időt (nála ez általában fél év, hiszen mindig idény közben jött), akkor nagyjából kialakít egy fix keretet, egy fix kezdőt és egy fix rendszert, amivel begyűjti a pontok nagyjából felét. Ha jó játékosai vannak hozzá, akkor ennél valamivel többet, ha nincsenek jó játékosai, akkor csak ennyit.

Mellékesen ezzel a képességével Supka simán ott van a top10 magyar edzőben jelenleg, és ennek a mezőnynek is valahol az elején. A megváltást és a futball új filozófiai alapjait ne tőle várjuk, a magyar labdarúgás sem fog se előre, se hátra lépéni vele, azonban egy klub, ahol aláraknak egy adott keretet, az nyugodtan számolgathat. Tanuljuk meg becsülni a kicsit.

Zárójelben mondom, hogy simán megnéznék egy olyan klubmodellt, ahol vízióval, víziókkal rendelkező edző ül a padunkon, és Supka, vagy egy Supka-szerű ember a sportigazgató, aki felügyeli a képzési rendszert és a nagycsapat igazoláspolitikáját is. Pontosan tudnánk, hogy mi várható évről-évre, milyen alapokból lehet építkezni, miközben benne van a lutri, hogy felfelé, vagy lefelé indulunk el az aktuális edzőnkkel. A zárójel zárójele a Supka és az igazolások című fejezet, amit most hagyjunk olvasatlanul, mert rendre az Öreggel kell megvívnia minden fillérért. Emlékezzünk az évek óta akut balhátvédhiányra, és a felkészülés során elküldött, mert drágállt, majd az utolsó percekben mégis leigazolt Vidovicra. (Jaja, akkor még nem tudhattuk.)


A második félidőben is volt jó pár támadásunk, amiből gólt, gólokat kellett volna szereznünk, ezeket nem tudtuk érvényesíteni.

– Supka Attila a Siófok elleni idegenbeli kupameccs (2-2) után. (2018.02.21.)

címlapkép: Supka az első kispesti ciklusában, 2008 tavaszán Győrött. fotó: babvik

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||