mert célunk csak egy van
Merjünk őszinték lenni.
Sértegetni fogok most embereket. Komolyan.
Nyilván, nem kell magadra venni, még ha magadra is ismernél. Nyilván, vannak, kell legyenek kivételek, azonban a mintázatot kell figyelni, és nem az esetleg általad konkrétan beazonosított példákat.
Feleslegesnek tartom részleteiben szétszálazni a dolgokat, inkább ráöntök mindent, ami az emberből kijön, miután négy-hat sör-unimukktól, elengedi a társadalmi kötelezettségeit, és őszintére vált.
“Ormótlanságom bizonyítéka” bővebbenVagy szándékosan nem akarják látni.
Kevés olyan szervezet van az országban, amit folyamatosan olyan komoly társadalmi érdeklődés kísér, mint az MLSZ. A Horgászszövetség, az Autóklub vagy az Önkéntes véradók valószínűleg több taggal rendelkeznek, azonban a sajtónyilvánosság küszöbét csak elvétve képesek megugrani. A magyar foci viszont folyamatosan.
Sokáig a balhéi tematizálták a a lakosságot, majd az állam indokolatlan pénzszórása, és mostanság bejött mellé nagy örömünkre a válogatott sikeressége. A magyar foci rendre a figyelem középpontjában találja magát, vagyis az MLSZ-nek óriási a felelőssége, hogy mit és milyen módon kommunikál a társadalom felé.
Nincs egy éve, hogy a szövetség rebootolta a Gyűlölet nem pálya néven futó kampányát.
“A probléma ott kezdődik, amikor magát a problémát sem látják” bővebbenVéleménycikk egy szóhoz való viszonyról.
Kezdjük a közepéről.
A magyarfoci hétköznapjaihoz szorosan kapcsolódó témában szólalt meg a miniszterelnök a Trollfoci Instagram-oldalára kommentelve. Nem mintha nem férne hozzá más felülethez, azonban most ezt választotta. A sajtó természetesen lehozta.
A Nemzeti Sport jótollú szerzői, ahogy a 2022. október 22-i ZTE-Honvédon történteket, egyelőre a miniszterelnök szavait sem véleményezték. Akkoriban sokkal fontosabb téma volt a Ciprusról hazatérő Kisbognár, a Honvéd edzőváltása, valami zagyvaság Malonyaitól a monarchiákról, a Forma 1-ről és a fociról, valamint Thury Gábor írása a Fradiról, bár ebben az anyagban véleményt nyomokban sem találni.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy az NS jótollú szerzőgárdája valójában csak megvárta a központi direktívát, vagy legalább az MLSZ döntését, csalódnunk kell. Az MLSZ hiába tiltotta el Monizt és büntette meg a Honvédot, a jótollú zsurnaliszták újfent csöndben maradtak: Somogyi Zsolt írt még egyet a Honvéd edzőiről, Thury valami előrelépésről beszélt a magyar fociban, Malonyait pedig továbbra sem érteni.
Nem volt, vagy nem volt egyértelmű a direktíva, és az MLSZ ítéletét önmagában nem tartotta a lap elégségesnek ahhoz, hogy az elmúlt évek egyik legnagyobb meccsidőben történt botrányát véleményezze.
“Je suis Jesuis” bővebbenAz a baj, azabaj, az a baj.
Ha nem mondanak semmit, az a baj, ha pedig mégis mondanak valamit, akkor az a baj.
Ha kijönnek pacsizni az a baj, ha nem jönnek ki, mert elsunnyognak, akkor az a baj.
Ha nem nyilatkozik senki az a baj, ha pedig megszólal, akkor a mondandója a baj.
Ha van tulaj az a baj, ha nincs tulaj, akkor az a baj.
Ha nálunk játszik, nem kell, minek van, ha eladjuk, miért adtuk el?
Ha fiatal az a baj, ha öreg, akkor meg az a baj.
Ha Honvéd az a baj, ha meg Kispest, akkor az a baj.
“Azabaj” bővebbenBiturbó prémium néphülyítés deluxe edition a valódi ínyenceknek.
Véleményposzt.
Reagált a Honvéd a Kundrák-ügyre. Röviden összefoglalva a lényeget: nem tudtak semmiről, mert a játékos nem jelezte sem a szerződéskötéskor, hogy ügye van folyamatban, sem az ítélet meghozatala után, hogy elítélték. Viszont mivel az ilyen esetekre nem tér a munkaszerződése, valamint mert a bíróságon vizsgált cselekmény nem a Honvéddal kötött szerződése idején történt, ezért a nyilvánosság felé elintézték annyival, hogy kijelentették: a játékos hibázott, mert nem szólt nekik semmiről. A többit majd házon belül.
Ez is egy megoldási lehetőség.
További következmény állítólag, hogy a jövőben felkészítik a klubot a hasonló esetek elkerülésére. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy vagy a formaszerződésen változtatnak a klub védelmében, vagy a játékosokkal tetetnek egy nyilatkozatot a szerződéskötéskor.
“Elfogadom és megértem a Honvéd döntését, azonban rövidlátónak és kockázatosnak tartom” bővebbenKeress egy ellenséget, személyesítsd meg, majd hagyd, hogy a lakosság intézze a többit.
Nincs két NER. Nincs olyan, hogy kiszemezgetjük belőle a jó részeket, miközben halkan elismerjük, van azért benne bőven rossz, hiszen az egész rendszer arra törekszik, hogy lehetőleg mindenre rátelepedjen, mindent áthasson, mindent magába olvasszon. Ugyanaz a NER az oktatásban, az egészségügyben, ugyanaz a NER a sportban, a sajtóban, nincs más NER a közbeszerzésekben, és nincs más a politikusok megszólalásaiban sem. Ahogy két Kádár-korszak (létező szocializmus, kommunizmus, mindegy minek nevezzük) sem volt. Az univerzalitásra törekvő rendszerekben minden összefügg mindennel, és minden egyetlen központból eredeztethető.
“Kubatov mondataiban nem is a Fradi a lényeg, hanem az egész rendszer hozzáállása a sportegyesületekhez” bővebbenKölcsey a Himnusszal, én Gellei Imrével neveztem be.
figyelem: a wordpress szerint
12 perc a várható olvasási idő
Valamikor mostanában tizenöt éve történt, hogy megfáradni látszott a labdabiztos első generációja, név szerint mészöly sámán, zombi tibi, pajzán gyula és stréber gyuri. 2007 nyarán indult az oldal, és annyira kenték bele a nitrót, hogy alig másfél év után köhögni kezdett a motor.
Egyszer megkérdeztem az Alapító Atyákat, mégis milyen indíttatásból kezdtek bele az egészbe? A válasz annyi volt, hogy egy közös projekt után nem akartak elszakadni egymástól, és a legjobb ötletnek egy blog tűnt. A téma pedig adta magát, a közös szerelem: a magyar foci.
2007 nyarán gyakorlatilag nem volt sportblog Magyarországon, pláne olyan nem, ahol egyedi véleményt lehetett volna olvasni. Egyedül a nagyjából fél éve működő, a régi indexen belülről szerkesztett, nemzetközi focival foglalkozó NST, ami ekkor már egy generációváltáson is túl volt, és _benito, illetve főleg heinrich belépésével megjelent náluk valamiféle edukációs irány. Utóbbi azért is érdekes, mert szerintem csak akkor értelmezhető egy blogger bloggerként, ha nem az olvasóknak, hanem a saját érdeklődési területéről írogat, és csak akkor, amikor kedve van. Mondjuk henyánál pont bukik az elméletem, mert amit csinált az egyszerre volt érdekes és értelmes, cserébe szerintem sosem értette a blogot, mint műfajt. És miközben írogattak: közösség termett körülöttük.
“A magyar kultúra napja alkalmából” bővebbenTalán lesz köztetek egy nyelvész, nyelvtanász, nyelvőr (aki még nem fordult el tőlünk), és a helyünkre tesz minket.
Sosem volt túl jó a helyesírásunk, és ennek ellenére mégis rögeszmésen próbálkozunk azzal, hogy szövegeket állítsunk elő, majd ezeket a szövegeket szélesebb közönség előtt is bemutassuk. Legalább ennyiben hasonlítunk Schmitt Pálra.
Tudatában léve a szélesebb közönséghez eljutás felelősségével, többször is felvállaltuk olyan kérdések tárgyalását, és foglaltunk állást valahol, amelyek a klubnak, vagy éppen a szurkolók egy részének nem szimpatikusak, kellemetlenek, esetleg érdektelenek, azonban nekünk, illetve az általunk elképzelt klubethosz szempontjából fontosnak tartunk.
Például a zártkapus meccsek ellen folyamatosan felemeljük a hangunkat, folyamatosan szembesítjük a klubot az általa tett ígéretek be nem tartásával, azonban egyetlen dologban végig bizonytalanok voltunk és vagyunk:
egybe (zártkapus) vagy külön (zárt kapus) kell írni?
Itt van tehát a felelősség elásva: tovább romboljuk a lakosság – hozzánk hasonlóan – amúgy is gyenge helyesírási átlagát, vagy megtanulunk legalább egy dolgot leírni helyesen?
“A Honvéd szurkolójaként egy számunkra igen fontos kérdést fogunk hosszan és kellő unalommal feszegetni” bővebbenPoszt egy felesleges mondatról.
Teljesen mással szerettünk volna ma foglalkozni, azonban botor módon megnyitottuk a honvedfc.hu-t, hogy némi hivatalos információra tegyünk szert, és esküszöm nem akartam, de azonnal felb*szták az agyam. Nem kerestem, nem azzal a szándékkal böngésztem a sorokat, hogy fogást találjak rajta, hanem csak olvastam, és éreztem, ahogy megy fel a pumpa. Mutatom:
