Az utóbbi időben méltatlanul elhanyagoltuk azon kedves olvasóinkat, akik mindennel elégedettek, és akik kizárólag a sikereinkről szeretnének olvasni. Éppen ezért eljött a pillanat, hogy önkritikát kell gyakoroljunk, hiszen hagytuk kijátszani az éberségünket, és teret adtunk az örök fanyalgóknak, akik a széniparunk és vájáraink hősies munkáját is mindössze egy felelőtlenül odavetett sületlenséggel intézik el: Minek az a sok szén? Nyáron nem kell fűteni!
Nem ezért állított minket bölcs népünk és nemzetünk a billentyűzet mögé, nem ezt várják tőlünk a tömegek.
El kellene végre ismerni, csapataink harcban állnak, a külső és belső ellenség féregként rágja, hiénaként marcangolja szét klubunk, országunk, oktatásunk, egészségügyünk, egész népy és nemzethy létünk testét. Parancsoljunk együtt minden féregnek, minden hiénának mindörökre megálljt! Húzzuk elő tokjából legerősebb fegyverünket, a vak hitet, szabaduljunk meg az ön- és a kisközösségi érdekek talmi gyönyörének ármányától, vessük le a ránk erőltetett elnyomás béklyóját, és emeljük végre fel az igazi hangunkat:
Éljen, Mákosi!
(A jelszavakat majd aktualizáljuk, most a cselekvés gyorsasága a fontos, nincs egy talpalatnyi percünk se tovább toporogni.)
Az idő előrehaladott.
- A klub kattintásokban kifejezett márkaértéke az utóbbi években 513%-kal emelkedett.
- Az egy játékosra jutó passzok száma félidényenként eléri, és sok esetben meg is haladja a 800-at.
- Az ajándékbolt kibocsátása textilfolyóméterben behozta, és meg is előzte olyan nagy nyugati klubok ajándékboltjainak kibocsátását, mint egyes osztrák egyletek, és napról napra közelebb kerül a svájci szinthez.
- A pályán a legkorszerűbb, 11 játékosra alapozott játékrendszer szerint áll fel a csapat.
A múltat közel végképp sikerült eltörölni, és akik még mindig nem értenek egyet velünk, hamarosan azok is velünk fognak egyetérteni.
A fejekben van szükség változásra. Meg kellene érteni végre az előrehaladott idők szavát. A kéz munkára termett, a láb túrázásra, a has, hogy feldolgozza az ételt, a fej pedig, hogy valamin hordhassuk az iparunk által készített remek minőségű sapkákat.
Éljen, Mákosi!
a száj is fontos feladatot lát el, a jelszavakat becsszóra aktualizáljuk hamarosan.
Az hova vezetne, ha mindenféle dekadens filmklubok közönsége, külföldről ejtőernyőzött egykori ételfutárok mondanák meg, mi és hogy legyen, és nem azok, akik saját kiválóságuk okán tartanak ott, ahol? Egyáltalán, mi vesz rá bárkit a kritikára, hogy létezhet egyáltalán a magyarban ez a szó? Mi sem fényesebb bizonyíték, mint a görögből a latinon át hozzánk már a németen keresztül beszivárgó szó egymaga jelképezi a folyamatosan hanyatló nyugat történelmi ívét. Előbb a görögök, aztán a római birodalom, majd a németek, és most mi kell következzünk! Nem fogjuk hagyni!
vö.: Nyelvében él a nemzet – mindössze meg kell találni hozzá a megfelelő s*gget.
Baromság az egész, még csak nem is vicces.
Pár éve a kötelező tanári gyakorlatom egy részét egy általános iskolában töltöttem. Hatodiktól felfelé tanítottam matematikát, helyettesítettem fizikát. Alig pár hét volt rájönnöm, nincs értelme, csak ártanék a fiataloknak. Egyszerűen nem voltam képes nem partnerként viselkedni velük, és felidegesített, hogy nem ugyanarról beszélgetünk, miközben a szerepem pont arról szólt volna, hogy van egy tudás, amit át kellene adni nekik, hogy a végén tényleg partnerként beszélgethessünk.
Értékeltem a helyzetet, és felelős döntést hozva elengedtem a tanári hivatást, és egy másik szakra jelentkeztem át az egyetemen. Mindenkinek jobb így.
Talán érthető a párhuzam, miért lennék képtelen az 1952-es Népszabadság színvonalán és eszköztárával gondolni a Kispestre.
Mi lesz, ha egyszer felébred az Isten? Felül az ágyában, felnevet egy viccen. Álmában hallotta, s mert jó volt a tréfa, nem felejti el, gondol rá néha-néha. (via)
(még az előző témához)
megjegyzés // A poszt most nem sikerült, nincs ezzel semmi baj. Ilyen napom van, rossz lábbal keltem, volt egy csomó, egyébként külön-külön talán jól elsüthető mondatom, amiket inkább elpazaroltam egyben.
ugyanitt // hozzátenném, hogy nem mindent kell érteni, ami valahol le van írva. Nyugodtan át lehet lépni, sőt, ajánlott is megtanulni átlépni egyes dolgokon.
Vajon az miért van, hogy mostanában annyian szeretnének épp ellenünk bajnokok lenni?
2011-ben a Videoton az elsőt szerette volna behúzni a Bozsikban, vezettek is 2-0-ra, a pezsgők behűtve a tribün alatt, majd jött Ivancsics és az isteni Zelenka. 2-2, hol a fieszta?
2014-ben Debrecen a csurig tele Nagyerdeiben gyakorlatilag már bajnokként fogadott minket. 0-2, kicsit belerondítottunk az ünneplésbe.
2017-ben újra a Videoton próbálkozott a Bozsikban, ezúttal azonban otthon tartottuk a fiesztát.
2018-ban, harmadikra csak összejött a Videotonnak Felcsúton. 2-0, bajnokok egy fordulóval a vége előtt.
2019-ben a Fradi próbálkozott volna, ugyanúgy a 30. fordulóban, mint ma, azonban mit sem számított, hogy elvertük őket, hiszen a korábbi műsorsávban a Videoton leikszelt a Felcsúttal, így már bajnokként léphettek pályára. Az ünneprontás azért sikerült.
Pár éven belül a hatodik bajnokavatóhoz lenne közünk, és a tapasztalat azt mutatja, hogy nem mi vagyunk a legideálisabb partner az ilyen alkalmakra.
Tartsuk meg a jó szokásunkat.
Bp. Honvéd – FTC @ Hungária körút, 21:05
címlapkép: Free-Photos/Pixabay
