Egy győzelem után nagyon nehéz felelősöket keresni, ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy az egyelemű halmazt érdemes viszonyítani a többeleműhöz. Lehetni lehet, viszont a levont következtetéseket is érdemes sorba rendezni, majd később, amikor a halmaz elemszáma kettőre, háromra, sokra emelkedik, akkor mennyi a még akkor is igaz megfigyelés.
Szeretnek az emberek olyan hibákba esni, hogy egy elemből végtelen hosszú következtetéseket vonnak le. Van, aki szimplán butaságból, mert nem lát túl a pillanaton; van, aki végtelen optimizmusból (netán az ellenkezőjéből), viszont l. itt is az előző pontot, esetleg nevezhetjük őt aranyosnak is.
És vannak, akik megfigyelik a dolgokat. Például észreveszik azt, ha egy zord figura, aki hatalmas bakancsával, óriási lendülettel minden óra négy perckor feléjük kezd szaladni, majd az utolsó lépés előtt kissé felugorva, az egyik lábat lendítve tökön rúgja az illetőt, akkor, ha az egyik óra négy perckor történetesen elmarad a művelet, az egyrészt jó, másrészt lehet, érdemes lenne az idők végezetéig megismételni.
Persze vannak még sokan mások is.
Az ötháromkettő nem hinném, hogy a tökönrúgás elmaradása lenne.
Viszont azt sem hinném, hogy a koncepciónk bukásának beismerése.
Azt viszont hinném, hogy ha négy meccsből egyet nyersz meg, akkor hirtelen fontos szempont lesz a szurkolóknak megfelelés.
És akkor itt az ördögi kör, mert ehhez lehet, fel kell adni az elveidet, esetleg a hosszabb távú programodat. Magyarán gyengének tűnni.
Nem tudom, Magyarországon mennyire engedheti meg magának egy edző, egy sportvezetés, egy klub, hogy gyengének tűnjön?
Továbbmegyek: nem tudom, Magyarországon mennyire engedheti meg magának egy edző, egy sportvezetés, egy klub, hogy a szurkolóival szemben létezzen. (Láttunk rá példát, azonban egy szurkolót csak egyszer lehet megvenni.)
Tényleg nem tudom mi történt Zalaegerszegen azon kívül, hogy visszaálltunk az ötháromkettőre, bebizonyítva egyelőre egyetlen meccsen, hogy Rossi micsoda brutális örökséget hagyott Kispesten. Bárki, bármilyen átigazolási szezon után próbálkozott, sehogy sem ment az átállás. Türelem pedig nincs (nem létezhet) egy Kispestnél.
Most akkor megbukott Bódog (Urbányi), hogy visszaállt? Vagy épp felismerte a visszaállás szükségességét, korrigálta a hibáját, és ezzel bizonyította önnön nagyságát? Gyenge vagy erős döntés következményét láthattuk?
Mondom, egyetlen meccsből felesleges hosszabb távra következtetéseket levonni. Annyi viszont biztos, hogy a váltással és az eredménnyel időt mindenképp sikerült nyernie a stábnak.
Érdekes megfigyelés, hogy az ötvédős rendszerben az öt cserénkkel úgy éltünk, hogy mind az öt védő érintetlen maradt:
Tujvel
Mezghrani, Batik, Kamber, Lovric, Tamás
Szendrei (Tóth-Gábor), Hidi (Baráth), Zsótér (Nagy G.)
Balogh (Traoré), Gazdag (Craciun)
Sőt, a meccs 82. percétől négy (Hidi helyett Baráth), a 88. percétől pedig öt (Gazdag helyett Craciun) belsővédő volt a pályán.
Osztályozókönyv //
Menet közben elkészült az idei összesítő tábla, amit: itt találtok. Természetesen a link minden osztályozókönyv formjában is megtalálható lesz.
