Annyira nem díjazzátok, hogy kár belétek a courtsi értelemben vett majdnem teljes minőség

Ja, ezt mondta: “Nem feltétlen volt ez egy élvezetes mérkőzés, viszont a játékosokat nem érheti kritika abból a szempontból, hogy küzdöttek és hajtottak végig. Néhol a minőség hiányzott a játékból.”

Boldogság és büszkeség volt bennem, főleg, hogy rég játszottam már 90 percet. Nem is vagyok elégedett magammal, tudom, hogy minden területen többre vagyok képes. (…) Jól éreztem magam a pályán, talán pár dolgot meg tudtam mutatni a stílusomból, technikámból. Még idő kell, hogy újra formába lendüljek, de mindent beleadtam, hogy segítsek a csapatnak, ezúttal talán a védekezésben tudtam többet hozzátenni a játékhoz, mintsem támadásban.

ezt viszont már Samperio nyilatkozta a klubhonlapnak,

miközben ti, igen, ti, a hálátlan szurkolók egyáltalán nem értékelitek, hogy végre játszott, hogy megmutatott valamit a stílusából, a technikájából, nem értékelitek, hogy most inkább védekezett szélsőként, mintsem támadott, és ezért cserébe egy, azaz egy büdös szavazatot sem adtatok Samperióra az osztályozókönyvben. Hát megéri így kidolgoznia egyáltalán a belét, kiköpnie a tüdejét? Gratulálok! Remélem most majd magatokba néztek!

“Annyira nem díjazzátok, hogy kár belétek a courtsi értelemben vett majdnem teljes minőség” bővebben

Pofán csapott a kegyetlen valóság, és végre ki mertük mondani a nevét: Kilátástalanság

Bp. Honvéd – Kecskemét 0-0

Mit lehet ezen szépíteni? Ilyen mocsok sz*r meccset is rég láttunk. A Kecskemét hozta a tőle elvárhatót, nekik minden perc ajándék, nekünk viszont minden perc szenvedés.

Szenved a csapat – és szenvednek a szurkolók. Esküszöm, nekünk több ötletünk van kitölteni a kilencven percet, mint Courtsnek és a csapatnak.

Komolyan, ha beengedné a szeku, legközelebb kihoznám az Éhes Vízilovakat, és csapnánk egy hatalmas körmérkőzést a lelátón. Biztos vagyok benne, hogy több embert érdekelne innen egy-egy csoportmeccs, mint a pályán történtek.

“Pofán csapott a kegyetlen valóság, és végre ki mertük mondani a nevét: Kilátástalanság” bővebben

Kocsis Dominik nagy hete

Múlt héten két meccset játszottunk, egyiken sem kaptunk gólt, és mindössze egyet lőttünk (tizenegyesből), mégis egy saját nevelésű szélső lett mindkétszer a meccs játékosa.

A hajtás után az Újpest és a Kisvárda elleni pontszámok, az összetett, és pár megállapítás, amit hét forduló alapján merünk leírni.

“Kocsis Dominik nagy hete” bővebben

A két csapat kioltotta egymás játékát, azonban mi találtunk egy gólt, és ezzel esélyt kaptunk arra, hogy megharcolhassunk a győzelemért

Kisvárda – Honvéd 0-1

Épp csak kikértük a három korsó Borsodit a várdai Mini Sörözőben, amikor eszünkbe jutott, hogy már lehetnek összeállítások. Mobilt elő, adatbank pont emelesz pont hu, koppint, görget – aztakurva. Négy fiatal a kezdőben! Parádé. Ennin sehol. Már most megérte levonatozni.

Nézzük a cseréket. Bazz, hat, akarom mondani, hat mezőnyjátékos mindössze. Abból egy a Maxim, szóval inkább öt. Vagyis Traoré, szóval legyen négy. Lovric csak biztonságból, három az inkább, hacsak Dúzs nem tud belső középpályást is játszani. Szűk lesz ez, nagyon belenyúlni nem lehet a meccsbe.

Szerencsére nem is kellett.

“A két csapat kioltotta egymás játékát, azonban mi találtunk egy gólt, és ezzel esélyt kaptunk arra, hogy megharcolhassunk a győzelemért” bővebben

Erről a meccsről szinte lehetetlen és egyben értelmetlen összevágni egy összefoglalót

Bp. Honvéd – Újpest 0-0

Nem irigylem a szerencsétlent, akinek kiadják feladatként. Sanyikám, három-öt perc, több lehet, kevesebb nem. Vajon Sanyikám mit fog belerakni?

Áhhh, eddig azt reméltem, talán nem mi vagyunk az a gyenge, aki képtelen győzni, mit győzni, helyzeteket kidolgozni, gólt lőni a másik, hasonlóan rossz ellen. Aztán tessék, megugrottuk, sikerült. Megfogták a sörünket.

A lefújás után Courts mester szavaiból azt sikerült kiemelni, hogy szervezettek voltunk. Nem merem megkattintani, szerintem csak felbaszná az agyam, annyit meg nem ér.

“Erről a meccsről szinte lehetetlen és egyben értelmetlen összevágni egy összefoglalót” bővebben

Nem történt semmi meglepetés, mindössze könnyűnek találtattunk

FTC – Honvéd 3-1

Próbáljuk meglátni a jót a történtekben: legalább gyorsan lerendeztek minket, így lehetőségünk adódott tartalékolni a csütörtöki, Újpest elleni nyerhetőnek tűnő mérkőzésre (Kocsis Dominik, Lukic, Gomis gyorsan le, később Ennin és Zsótér is), játszathattunk fiatalokat (Kerezsi és a debütáló Pukhtieiev), valamint a szurkolótábor is mindenféle izgalom nélkül érezhette jól magát.

Nagyjából ennyi történt, valamint kiderült, hogy Traore és Traoré között ugyanúgy hatalmas különbségek adódhatnak, mint Smith és Smith, Kovács és Kovács, továbbá ésatöbbi ésatöbbi között.

“Nem történt semmi meglepetés, mindössze könnyűnek találtattunk” bővebben

Osztályozókönyv vs Vasas

Vasas – Honvéd 1-2

Tényleg csak pár adattal több, mint egy osztályozókönyv, azonban tutira nem poszt, mert arra most nemigen van kapacitás. Talán kicsit később. Nade.

  • a harmadik bajnokinkat játszottuk az új Fáy utcában, és ebből az elsőt a Vasas ellen. Korábban az Újpesttel (3-2), és a Kisvárdával (1-5) találkoztunk itt.
  • sőt, ezzel az az érdekes helyzet állt elő, hogy több NB I-es meccset játszottunk eddig az új stadionban, mint a Vasas.
  • 2022-ben mindössze az ötödik bajnoki győzelmünket szereztük.
  • a Vasasban 214 perc saját nevelésünk játszott (Hidi, Holender, Cipf, Ihrig-Farkas, és a korábban a kispesti U15-ben játszó Szivacskit nem számoltam), míg nálunk 194 percnyi (Bocskay, Kocsis, Szabó).
  • utoljára februárban, a Videoton ellen fordítottunk meg mérkőzést.
  • ebben az évben először nyertünk fehér mezben. Utoljára még 2021 decemberében sikerült a Paks ellen.
“Osztályozókönyv vs Vasas” bővebben

Mire hangulatba jössz, lecsapnak a ’90-esek… nem jó jel az idényre nézve!

Hornby is azonnal bérletet venne…

Az a helyzet, hogy valahol többet is adott ez a meccs, mint előzetesen vártam – persze a semminél nem vészesen nehéz többet adni. De az az igazság, hogy a 65.-85. perc között éreztem valami olyasmit, amit egy Kispest szurkolónak kell: izgultam a csapatomért és picit velük dobbant a szívem a pályán –legalábbis némelyikükkel. Aztán az utolsó utáni perces gól újból jelezte, hogy nyugi, nem 2015-16 van, hanem inkább a 90-esek végi – 2000-esek eleji ipari szenvedés, és tényleg felrémlettek a régi Dunaferr, Nyíregy, Gázszer, BVSC elleni hazai meccsek: szarok vagyunk, szarok vagyunk, szarok vagyunk, na, egy 20 percre véletlenül jók vagyunk, elkezdesz hinni, aztán megint szájba rúg a valóság. Az én Kispestem.

“Mire hangulatba jössz, lecsapnak a ’90-esek… nem jó jel az idényre nézve!” bővebben

A taktika elfogyott, koncepció nem is volt

Sajnos mind az én óvatos tippelgetéseim (1%, hogy bejön a skót 19-re lapot húzás és 99, hogy nem) és Ábel úr friss extázisa a dzsíniösz lad kapcsán nagyon úgy néz ki, hogy azelőtt mutat be spontán öngyulladás utáni rommá égést, mielőtt még igazán el is kezdődhetne a sztori. Hogy Tam barátunk szigetéről származó klasszikussal éljek, Mendelényi babáék újabb hagymázas (ezúttal skót pubertásokra épített) kastélya előbb kigyullad, aztán összeomlik, végül elsüllyed. És hogy maradjunk a klasszikusoknál, jobb posztcímet sem tudok találni, mint Georgie barátunk szomorú Spencer-Hill parafrázisát, amit a 4. bekapott gól után mormolt megsemmisülten a halovány grapefruitos radlerébe a sóstói lelátó tetején.

“A taktika elfogyott, koncepció nem is volt” bővebben